Destiny - Ava & Cleo





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Ginger Hill, Leyla Dandelion, Szász Dalma, Victoire Delacroix






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Destiny - Ava & Cleo

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Destiny - Ava & Cleo   ₰ Csüt. Nov. 30, 2017 8:00 pm
Avery & Cleo

Egy véletlen mikreképes.
Későre járt, mikor aztán végre túl voltam Kea körbevezetésén és a Hermész kabinban is kaptam ágyat. Igaz, nem volt olyan megnyerő érkezésem, főképp, miután egy pofátlan srác azt hitte szórakozhat velem, hogy kigáncsolt. Nem mondom, én húztam a rövidebbet, de azért kihúzott háttal, feltartott fejjel, méltóságteljesen vonultam el az ágyig, mikor végre ráborultam fáradtan. Istenem, milyen nap ez. Zsongott a fejem a sok információtól és ingertől, ami aznap ért. Annyira fáradtnak éreztem magamat, de még ki kellett pakolnom…. Vagyis ki kellett volna, de amint táskámhoz értem, éreztem, hogy valami nem stimmel. Ugyan, hasonló volt az enyémhez, de nem az enyém volt! Basszus! Kinek a táskáját nyúltam le. Az ágy máris kilökött magából, én pedig kiszáguldottam az összeomolni készülő épületből. Mikor cseréltem össze valakivel? Elgondolkodtam, hogy mégis hol lehetett. A kabinban biztos nem, még reggel talán? Végig pörgettem, hogy merre jártunk, hova rakhattam le, de az esélyes helyszín a nagy ház lehetett, ott sokkal nagyobb ideig volt egy kupacba másokéval. Fenébe! És most vajon kit keressek? El kezdtem szállingózni a hatalmas tábor területén, hátha hallom, hogy valaki már nem járt-e körbe, hogy a cuccát valaki elvitte. Bejárnám én újra, hogy merre jártunk, de nagy valószínűséggel eltévednék, túl nagy a tábor, és mindenhol annyira nem figyeltem, hogy meg is jegyezzem az utat. Fenébe, fenébe, fenébe!
Végül a kabinokhoz tértem vissza, és random embereket kezdtem megszólítani, míg végül az egyik be nem nyögte, hogy a Poszeidón gyerkőcök között nézzek körül. Azonnal fogtam magam és elsiettem. – Hahó! – kukkantottam be direkt nagy hanggal mondva, hogy észre vegyenek. Remek, elég volt mára nekem egy Zeuszos, most akkor egy Poszeidónos is… Mert persze, direkt úgy hozza a sors, hogy megismerkedjek ezekkel tudva, hogy talán, egyszer apám észrevesz és elfogad. Fenébe már! Ez is csak az én szerencsém. – Sziasztok! Valakinek nem hiányzik a cucca? – emeltem meg a táskát, remélve, hamar megtalálom a gazdáját, aztán mehetek is. Nem akartam sokáig ott maradni, így is zsúfolt volt a napom, noha érdekelt volna, de tudva, hogy őket az apjuk elfogadta… Megint más. Végül egy lány jött felém, gondolom az, akié. Kellemes kinézet, kedves arc, olyan légies volt, sőt nem is légies, olyan, mintha lebegett volna egy láthatatlan burokban. Tényleg volt egy Poszeidónos beütése, nem tudnám másnak mondani igazán. – A tied?

× Remélem, megfelel, ha nem, pm Smile ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Destiny - Ava & Cleo   ₰ Szomb. Dec. 09, 2017 9:26 pm
Amióta megérkeztem a táborba semmire nem volt időm úgy isten igazán. Még a cuccaimat sem tudtam kipakolni és nem csak azért mert elcserélték a táskámat. Ami azt illeti nem estem nagyon kétségbe, hiszen semmi olyan nem volt a csomagomban ami ne lenne pótolható, meg amúgy is jártam már hasonló cipőben. Úgyhogy jobb híján csak vártam, hogy előkerüljön a csomagom és inkább a tesóimmal töltöttem az időt. Abból a szempontból jó ha az embernek ennyi féltestvére van, hogy ha az egyik totál hibbant is és az idegeire megy, akkor is talál olyat akivel tök jól el lehet beszélgetni. Főleg ha történetesen még egy ágyon is osztoztok. Nora és én megjelenésünkben olyanok vagyunk, mint az ég és a föld de ami az életfelfogásunkat és a gondolkodásmódunkat illeti akár ikrek is lehetnénk. Agy aztán az sem csoda, hogy annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe és szerelmi életem hiányának kitárgyalásába, hogy észre sem vettük az ajtón besétáló ismeretlen leányzót, egészen addig ameddig Josh oda nem kiabált hozzánk, hogy megjött a csomagom.
Ekkor szép kényelmesen felálltam és a magam kecses, légies mozgásommal odasétáltam az ismeretlen lányhoz és mosolyogva köszöntem neki.
- Szia! Igen, az enyém, a tiéd pedig a szobámban van. - csicseregtem lelkesen, miközben elvettem tőle a táskámat, majd felé nyújtottam a szabadon maradó kezemet.
- Cleo Baker. Te pedig minden bizonnyal az új lány vagy. Avery ugye? - nézek rá érdeklődve, miközben próbálom kizárni a lüke testvéreim pusmogását.
- Ne is törődj velük, buggyantak mind. Gyere odaadom a csomagod. - kuncogtam jókedvűen, miközben odaléptem mellé és belé karolva elkezdtem a háló felé húzni.
Fogalmam sincs, hogy milyen típusú lány is valójában Avery, de remélem jobban hasonlít az anyukájára, mint az apukájára, mert akkor azt hiszem jobb lesz ha vissza fogom magam és nem melegszem bele túlzottan ebbe a barátkozós dologba.
- Na és mesélj. Hogy-hogy csak most kerültél ide? - néztem rá érdeklődve, miközben végig sétáltunk a folyosón.
Fogalmam sincs róla milyen múlttal rendelkezik Avery, és arról sem milyen ember lehet Ő valójában. Viszont azt tudom, hogy a megérzéseimben még sosem csalódtam és a belsőmben egy hang pontosan azt súgja most, ebben a pillanatban is, hogy mi ketten egész jól meg fogjuk érteni egymást. Ha nem is leszünk majd a jövőben barátnők vagy bármi ilyesmi, azért nem is szeretnénk majd egymás fejét venni egy-egy találkozás alkalmával.
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Destiny - Ava & Cleo   ₰ Vas. Dec. 10, 2017 12:02 pm
Avery & Cleo

Egy véletlen mikreképes.
Meglepett kedves hozzáállása, bár miért ne lehetne az? Kellemesen elmosolyodtam, ahogy nyújtotta a kezét, és természetesen kezet fogtam vele. – Igen, Avery King, de csak Ave – bólintottam egyet. – Örülök, Cleo – Igazság szerint legkevésbé sem érdekelt a többi Poszeidónos pusmogása. A gyermekotthon adott olyan rutint, hogy kizárjam az ilyeneket. Közvetlensége, amihez kicsit sem voltam hozzászokva, újra csak meglepett. Meg tudom számolni a kezem, hogy ki volt ma rendes hozzám, amióta idejöttem. Hát, a Hermész Kabinban jobb üdvözlés is lehetett volna, annyi bizonyos.
Hagytam, hogy húzzon magával, talán, mert fáradt is voltam, és mert tiszta jószándék érződött benne. Kellenek az ilyenek is… De annak kimondottan örültem, hogy az okozott galiba ilyen könnyedén elhárul, nem pedig napokig keresem a táska tulajdonosát.
- Hát… - Ez a lány teli van meglepetéssel. Vagy csak én nem vagyok az ilyen kedvességhez hozzászokva, nem is tudom. De ő volt az egyetlen, aki ezt megkérdezte eddig. – Az én Védelmezőm meghalt, nem volt, aki a táborba hozzon – mondtam őszintén. Bár, pontosan, miért is nem jutottam el eddig, azt nem tudnám megmondani. Egyszerű lett volna újat küldeni nekem, de… Kheirón azt mondta, mire lehetett volna, eltűntem a térképekről. Senki sem számolt azzal, hogy egy pszichiátriára kell értem menni. – És későn tudtak megtalálni, így csak most – vontam vállat. Abban biztos voltam, hogy ezt annyira nem is bánom, hisz a tábor olyan, mint egy cserkészpark… Még TV sincs. Másrészről viszont, ha úgy nézzük, hogy ez a félvéres dolog igaz a szörnyekkel egyetemben, akkor hatalmas hátránnyal indulok. Évek vesztek oda, amiket edzéssel tölthettem volna, a képességeimet sem ismerem és csak ma szembesültem azzal, hogy az én apám nem más, mint Hádész, csak eddig még nem fogadott el. Nagy valószínűséggel fogalma sincs arról, hogy létezem… Micsoda apa… Vajon hányan vannak a sorsaimon?
Ránézve… Őt legalább elfogadta az apja. Milyen lehet Poszeidón lányának lenne? Vajon, törődik a gyerekivel legalább? Úgy éreztem, hogy ez egyik istenre sem igaz… Vajon, találkozott vele? Milyen volt? Rákérdeztem volna, de egyelőre még nem éreztem azt, hogy a trécselésünk itt tartana…
- Te mióta vagy itt? – kérdeztem őszintén. Ha már elkezdtünk beszélgetni, akár folytathatjuk is. Kíváncsian nézelődtem a kabinban. Nagy volt, és könnyed, nem olyan, mint a Hermészlak, amit egy hajszál tart attól, hogy összedőljön. Ott zsúfolásig vagyunk, itt meg még mindig van hely. Mennyire mások az istenek is. Istenek, és mégis olyanok, mint ég és föld… De ez így van jól. Ránk is igaz, ég és föld. Víz és túlvilág… Sehogy sem összeegyeztető, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne közös hang.

× Remélem, megfelel, ha nem, pm Smile ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Destiny - Ava & Cleo   ₰ Szer. Dec. 13, 2017 9:37 pm
Mondhatjuk, hogy kakukk tojás vagyok a világomban, hiszen nálam kíváncsibb és kotnyelesebb félisten aligha létezik. Így az sem volt csoda, hogy minden érdekelt amit Averyről tudni lehet. Viszont arra nem számítottam, hogy ennyire szomorú a története. Egész egyszerűen lesokkolt a dolog, de olyan szinten, hogy alig találtam szavakat.
- Mindenre ami szent! Ez szörnyű. Nem is tudom én mihez kezdenék ha Luis-szal történne valami. - szörnyülködtem már-már elsápadva.
Luis egy igazi pletykás csajozó gép, de ennek ellenére imádom. Apám helyett apám volt az évek alatt. Ha ő nem lenne akkor valószínűleg már én sem élnék, hiszen számtalan alkalommal mentett már ki a bajból. Remélem sose fogom megtapasztalni milyen is lehet elveszteni valakit akit annyira szeretsz mint én Őt. Éppen ezért is nem tudom teljesen átérezni a helyzetét, de ennek ellenére mégis nagyon sajnálom ami vele történt.
- Viszont akkor vagy nagyon ügyesen meg tudod magad védeni, vagy piszok nagy mázlista vagy amiért eddig megúsztad. Ha én jártam volna hasonló cipőben akkor tuti, hogy már rég kinyiffantam volna. - grimaszoltam a mondatom utolsó részénél.
Még tisztán él bennem a legutóbbi támadás emléke, ahol kis híján otthagytam a fogam. A plusz poén az egészben az, hogy az öcsém is ott volt, ami csak még inkább bonyolította a dolgokat. Viszont sikerült minden nagyobb rombolás és vérengzés nélkül elintézni azt a dögöt. És az öcsémet is sikeresen leszereltem, úgyhogy Luis olyan volt mint egy dagadó keblű, büszke apuka.
- Tulajdonképpen tizenkét éves korom óta visszatérő vendég vagyok itt nyaranta. De ki számolja - nevettem el magam.
Az ember bele sem gondol, hogy mennyi időt is töltöttem már itt, és mennyi minden megváltozott már az évek alatt. De ezt egy cseppet sem bánom, hiszen ha nem mentem volna keresztül azon a sok mindenen akkor most nem lennék az aki.
- Figyelj ha segítség kellene, vagy csak beszélgetni szeretnél akkor keress meg bátran. Oké? - néztem bele bátorítóan a szemeibe.
Nem szeretném ha nyomulósnak gondolna, vagy azt hinné egy ragacs vagyok, de tudom milyen kívülállónak érezni magad, éppen ezért ott segítek ahol csak tudok.
- Na és mond csak, találkoztál már az apáddal? - néztem rá kíváncsian.
Én személy szerint örülök neki, hogy tudom ki az apám, még úgy is ha nem igazán tartjuk a kapcsolatot. De azt hiszem az Ő helyzete egy kicsit más. Most fokozottan nagy a űrzavar Hádész körül, úgyhogy azon sem lepődnék meg ha ideig elhúzódna amíg elfogadja Őt mint törvényes gyermekét. De egyébként meg nem lehet tudni, az istenek és a félvérek is tudnak még meglepetéseket okozni mindenkinek.
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Destiny - Ava & Cleo   
Ugrás: