Szász Dalma





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Szász Dalma

Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Szász Dalma   ₰ Pént. Dec. 01, 2017 12:12 am
center>


Szász Dalma





Becenév : Dal
Születési időpont, helyszín : 2000.11.30, Budapest
Foglalkozás : Senior Year a középsuliban.
Csoport : félisten
Isteni szülő : Pallas Athéné (de ezt ő még nem tudja)
Kabin : #6
Oldal : Zeusz
Képességek : Felfedezés alatt
Pb : Selena Gomez





Egyszer volt hol nem volt... Na meg ahogy azt Móricka elképzelte. Hiszen bármennyire is annak tűnhet, ez nem mese, hanem a valóság.
Mint annyian mások is, Budapesten születtem.  Az ember azt hinné, hogy legalább egy ideig boldog a család, amikor gyermek születik, de... Még egy éves sem voltam, amikor anyám lelépett, és szó szerint felszívódott. Így hát az édesapámmal éltem kettecskén egy a szokványosnál is szokványosabb panell lakásban. Nem mondhatom, hogy rosszul éreztem magam, de sajnos nem tudtam kellőképpen levezetni az energiáimat, amitől kicsit hiperaktív lettem.
Egészen addig, ameddig iskolába kellett mennem. Nem tudom, mióta spórolt erre, és miért döntött így édesapám, de 6 éves koromban felültünk a repülőre, és magunk mögött hagytuk a kicsi, szegény országot. Nekem nem mondta hová megyünk, azt sem miért... Csak éreztem azt is, hogy többet nem térek vissza.
Bostonban kezdtünk új életet, ahol  Budapesthez képest minden új, minden olyan nagy volt... És rettentően érthetetlen. Sok gondom volt a magyar nyelvvel is... Az angollal viszont még annyira sem tudtam boldogulni sokáig. Bevallom, hiába élet itt már 11 éve... Még mindig vannak vele nehézségeim néha, és az akcentusomat pedig kilóméterekről kiszúrják, akiknek az anyanyelve az angol.
Na szóval: Más kíváncsi és szorgalmas meg okos kislányokkal ellentétben én mindig utáltam iskolába járni. Elég volt ehhez, hogy első osztályban bárhogy igyekeztem, és próbálkoztam, képtelen voltam megjegyezni a betűket, és épphogy-csak megtanultam olvasni... úgy-ahogy.
A mai világban persze hamar elküldtek vizsgálatra, és megállapították, hogy súlyos dislexiám van.
Ezzel le is lehetett volna tudni a dolgot, és megnyugodhattam volna, csakhogy ettől még ugyanúgy nehezemre esett tanulni, de még az is, hogy végigüljek egy-egy órát a fenekemen.
Az első egy-két évben még próbálkoztam barátkozni az osztálytársaimmal, ők viszont állandó jelleggel kigúnyoltak. Úgyhogy nem foglalkoztam velük. Helyette fuvolázni kezdtem, amihez állítólag van érzékem. Én csak annyit tudok, hogy megnyugtat a hangja, és emiatt gyakran játszom is rajta.
A másik kedvenc időtöltésem a stratégiai játékok lettek. Nagyon élvezem kitalálni a legoptimálisabb lépést egy helyzetben, és sikerélményem is volt, mert apukám nagyon ritkán tudott legyőzni. (Nem, nem hagyta magát, higgyétek el, utánajártam.)
Egy barátom mégiscsak lett: A 12. születésnapomon apa meglepett egy csodaszép bagollyal. Furcsa igaz? Nem is tudom elképzelni honnan szerezte, de nagyon örültem neki, és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy megfelelőképpen ellássam a madárkámat.

Ugye azt mondtam ez nem mese?  Ez mindenképpen igaz  egy évvel ezelőttig.  
Akkor új osztályfőnökünk lett, miután az előző hirtelen megbetegedett, és kénytelen volt nyugdíjba vonulni. Fiatal, harmincas pasit kaptunk, és rettentően örültünk neki, mert jóképű, és laza tanárnak bizonyult.
Engem mindenáron megpróbált az osztályba beintegrálni, tolerálta, hogy az órák alatt állandóan elfoglaltam valamivel. Én pedig totálisan belezúgtam a figyelmessége miatt. Sokszor mosolygott rám, hívott az osztállyal szervezett összejövetelekre, ebédnél leült mellém beszélgetni, és alaposan kikérdezett mindig, hogy hogy érzem magam, hogy megy a tanulás, milyen otthon, mikor végzek... Apróságok, amik nekem sokat jelentettek.
Aztán, úgy 3 hónap után egyszer megvárt az utolsó órám végén, és azt mondta szeretne meghívni a néhány utcányira lévő kávézóban valamire, mert beszélni akar velem.
Nekem meg nagyot dobbant a szívem a torkomban, és megszólalni sem tudtam, csak bólintani hogy rendben, aztán gyanútlanul követtem életem első nagy szerelmét.
Gondolom sejtitek, hogy nem úgy alakult a dolog ahogy terveztem...
Séta közben elbambultam, Samuel tanár úr pedig hirtelen berántott az egyik sikátorba. Persze, hogy megrémültem! De ő csak rám mosolygott, és húzott tovább maga után. Ekkor már megpróbáltam ellenállni, mire kicsit erőszakosabban rángatott tovább, még mindig próbálva megnyugtatni. Hát kösz...
Szerencsémre kiabálni kezdtem, amitől úgy látszott, megijedt, és elengedett.
Rohantam a metróig, ahogy csak tudtam, és a leszállás után is hazáig.

Aznap este sokáig beszélgettem apámmal. Szomorúnak tűnt, és tanácstalannak... Végül említett nekem egy tábort, ahol állítólag  egy keretmesében megtanítják, hogy miként védhetem meg magam. Egyetlen egy hátránya van: Egész nyárra program. Először tiltakoztam. Aztán néhány hét után az iskolában, amit Samuel tanár urat kerülve, és félve töltöttem úgy döntöttem, hogy elmegyek.

Az első pár héten nagyon furcsa volt... Rengetegen rohangáltak már-már ijesztően élethű jelmezben, iszonyat realisztikusan alakítva a kentaurt, szatírt,  félistent...  
Aztán lassacskán megszoktam a légkört, ami kifejezetten meg is tetszett. Főleg egyedül gyakoroltam, vagy valamelyik (a tábor története szerint) féltestvéremmel. Néhány hét alatt elsajátítottam az alapokat a karddal, a maradék időben ezeket csiszolgattam, és egészítettem ki egy-két bonyolultabb fogással. És nagyon meglepő, de... Kifejezetten élveztem, és talán életemben először éreztem igazán fáradtnak magam egy-egy nap végén,
Majd' elfelejtettem! Hihetetlen, de ebben a táborban gond nélkül el tudtam olvasni a feliratokat! Nem is értem hova lett a diszlexiám..
Mindenesetre ez a nyár valami fantasztikus volt, és hívtak, hogy jövőre is menjek el a táborba. És tudjátok mit? Ki nem hagynám!



Egy két fontos infó:

  • Remélhetőleg egyértelmű, hogy Dal nem tudja még, hogy egy Istennő az anyja, noha Athéné elismerte gyermekének. Pontosan, ez a táborban sem esett le neki. Szeretném kijátszani majd amikor rájön Smile
  • Dal alapvetően csak nyáron lakik a táborban, azt még ő sem tudja mi lesz ha befejezte a végzős évét a gimiben, mert egyetemre nehezen mehetne.
  • Szegény Samuelt ne higgyétek gonosznak! Egy szerencsétlen szatír, aki picikét túlbuzgóan próbálta a táborba juttatni a rábízott Dalt.
  • Az apja végig tudott róla, hogy ki az anyja, de ezt Dalma megintcsak nem tudja, és ez lehet így is marad.





A hozzászólást Szász Dalma összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 01, 2017 12:52 am-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Szász Dalma   ₰ Pént. Dec. 01, 2017 12:43 am

Elfogadva




Szia. Smile
Dalma te nagyon feladtad a leckét nekem. Very Happy Annyira egyedi, különleges a karaktered, hogy nehezemre is esett leellenőrizni az ET-t mert annyira magaval ragadott. Nagyon tetszik és érdekes, hogy fogalma sincs a táborról és a világról. Azért remélem majd minél hamarabb rá jön Wink Az a szerencsétlen szatír meg mit gondolt?....XD szegény lány hogy megijedhetett.
Jár az 5 drachma és üdv itt nálunk Wink A piros csapatba kerültél

Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: