Sea, the friend - Poszeidón & Elaila





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Ginger Hill, Leyla Dandelion, Szász Dalma, Victoire Delacroix






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Sea, the friend - Poszeidón & Elaila

Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Sea, the friend - Poszeidón & Elaila   ₰ Kedd Dec. 05, 2017 8:43 pm
Water as the coming king




Poszeidón & Elaila
A víz nyugodt felszínén hullámok jelennek meg, pedig aztán nem fúj a szél, pár gomolyagfelhő igyekszik elsötétíteni a napot, több-kevesebb sikerrel. Mégis felcsap a víz. Először kis, majd egyre nagyobb és nagyobb hullámokban, míg végül el nem jut a partig, de ahelyett, hogy a talajon szétfolyt volna, csak szétvált a levegőben, és egy emberalak bukkant ki belőle.
Mélyen szívtam be a tiszta levegőt, melynek kellemes sós illata máris tova szállt, ahogy a nyugodt tenger visszatért régi sodrásába, mintha mi sem történt volna. Nem szokásom a táborban sétálgatni, sőt, ritka alkalmak egyike, hogy beteszem a lábam, azonban vészterhes időkben érdemes néha az embernek a háta mögé is tekintenie, ki tudja, hol akarják leszúrni, főképp, hogy szigonyom nem volt nálam… A ködöt manipulálva alkottam meg magamról egy képet, hogy még se kelljen feltűnnöm itt a táborban. Röpke pillanatok egyike, míg elsétáltam a Poszeidón kabinig. Ugyan, nem foglalkoztam a gyermekeimmel, nem töltöttem velük napokat, sőt perceket sem, de mindegyikről tudtam, mindegyiket szemmel tartottam, és ha eljött az idő, akkor elfogadtam őket. Tudom, egyesek utálnak, és megértem miért, és hogy őszinte legyek, nem érdekel, attól még az én fiaim, lányaim, az én vérem. És ezt nem tudják letagadni, ha akarják sem. Ennyi. Ezt valaki vagy felfogja, vagy nem. Várhatnak tőlem sok mindent, de istenként is meg van kötve a kezem, nem mintha futnék hozzájuk, hogy lássam a felnövésük. Nem, nekik más élet adatott, és ezzel kell szembenézniük.
Séta nem volt hosszú, a gyerekek hangosak, és idegesítőek. Bár, egy-két érdemleges gondolat elhangzott szájukból, de túl keveset láttak. Harcolhattak szörnyekkel, de el vannak szigetelve a táborral az isteni politikától, Kheirón ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerekeket ne vonjuk be, majd ők maguk látják meg a helyzetet, de én másképp gondolom.
Lépteim visszavezettek a parthoz, belesétáltam a vízbe. A vízbe, ami az életem része, olyan, mintha csak a vérem lenne a testemen kívül, vele vagyok egy. Ez nem csak egyszerű hatalom, birodalom, erő, ez annál sokkal összetettebb. Az életem része? Nem, inkább, hogy én maga vagyok a tenger, óceán, folyó és tó.
Oldalra fordultam, ahogy érzékeltem, hogy valami közeledik felém. Nem gyorsan, nem engem akar, sokkal inkább csak el van a vízben – úszkál, de lehet, hogy már észre is vett. Sóhajtottam egyet, mire felcsaptak a hullám, szórakozott mosollyal figyeltem, ahogy a sellő feltűnik egy röpke pillanatra. Áhh, igen, hallottam, hogy Elaila bevetődött tanárnak. Nem mondom, érdekes lehet egy akváriumból órát tartani, mint neki, mint a diákoknak.
- Üdv, Elaila – söpörtem arrébb a ködöt, hogy az álca lassan leessen a számára, de másokkal szemben fenn maradjon. Tudtam, hangomat hallja a víz alatt is, és fel fog jönni. És nem sokkal később meg is jelent a kellemes kis arc a habok között.

♕Remélem megfelel :3

Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: