Do I find my weapon? - Avery & Amber





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Heather Blackmage, Szász Dalma, Victoire Delacroix, Zeusz






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Do I find my weapon? - Avery & Amber

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Do I find my weapon? - Avery & Amber   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 10:17 am
Avery & Amber

Azt hinné az ember, egy emberből nincs kettő.De van!
Talán egy hét, talán csak pár nap. Nem tudnám megmondani pontosan, hogy mióta vagyok itt. A napok egybe folytak, ahogy beleintegrálódtam a félvértábor rutinjába. Kelni, órákra járni, edzeni, aludni. Legalábbis így kezdődött, noha hamar megtaláltam a kiskapukat magamnak. Nem, nem éreztem azt, hogy tökéletes helyem lenne a félistenek kavalkádjában, és nem csak azért, mert jó pár évet kell behoznom. Egyszerűen voltak dolgok, amik nem érdekeltek, és ha nem érdekel, akkor minden mást hajlandó vagyok csinálni, csak azzal ne kelljen foglalkoznom. Nyílt titok volt, kinek porontya vagyok, de drágalátos édesapám még nem fogadott el, noha életembe először már találkoztam vele. Nem mondom, hogy szívmelengető egy álom volt, de meg lehetett figyelni a hasonlóságokat közöttünk, és nem a felvett alakjára gondolok, sokkal inkább az átfogó gondolkodásmódra, kicsit mintha másképp látnánk a világot, talán pont azért, mert a túlvilág nem egy megfogható dolog, mint a víz, nem egy látható érzés, mint a szerelem, vagy a bosszú. Még nem tudnám eldönteni, hogy öröm-e, az ő gyereknek lenni, vagy sem, de az biztos, nem szülőnek való.
A fegyvernemekkel való ismertség nem rúgott sokra. A kard nem volt a barátom, tanultam a használatát, de nem éreztem azt, hogy közelebbi lenne hozzám. Az íjászat egy fokkal talán barátibb volt, de célozni nem tudok pontosan. Kések, tőrök, szablyák… Egyik sem.
Most is a  fegyverek között sétafikáltam, kerestem azt, ami tetszik, amiben megérzem azt, hogy igen, ő hozzám tartozik. Vajon a mostani modern fegyverek jobban tetszenének? Azóta sem értettem meg, miért nem lehetne használni, pedig mennyei bronzból készült gépfegyverekkel el tudnék lenni, az is biztos… De hát, már első nap Kea elmondta, hogy ilyet ne várjak, így aztán maradt a régi, hagyományos, és egyszerű fegyverzet.
Egy lándzsa mellett állapodtam meg.
Hosszú volt, ami jó arra, hogy senki se kerüljön hozzám közel. Ámbár közelharcra viszont már alkalmatlan. Elgondolkodva néztem végig, miközben kiemeltem a tartóból. Ha ez ketté lenne vágva félúton, hogy szét is lehessen szedni, akkor már közelharcra is alkalmas lenne. Egyensúlya nem arányosan oszlott el, mint egy kard esetében, de talán pont ez tetszett meg benne, másrészről pedig nem volt nehéz, bár attól, hogy szimpatikusnak tűnik, még használni is kell… Ki a fene fog megtanítani erre? Így is szinte kisegítőbe járok, saját tanárt is kaptam… Grimaszba torzult ajkam, ahogy a tegnapi edzésre gondoltam.
Egy hang ugrasztott ki a gondolataimból. Nem fogtam fel, hogy mit mond, de ahogy felé fordultam, rájöttem, nem is baj. Gingerrel már találkoztam, nem mondanám, hogy kellemes egy pillanat volt, de Piroska letaszított a stabilitásból. Azóta már nem úgy érzékeltem az aurákat, mint régen. A túlélési ösztönök által elindított egy dominot, ami nem tudom hol fog véget érni, de még mindig dőlnek benne az elemek. Mintha jó magamat taszította volna egyre nagyobb káoszba. Már nem tudtam úgy figyelmen kívül hagyni a szellemeket, mint régen. Többször jelentek meg, többször éreztem azt a visszataszító hideget, amiben olyan kellemesen el tudtam volna aludni. Értem, hogy hozzátartozik ez ahhoz, hogy ki az apám, de sosem akartam olyan lenni, ami nem biztos, hogy embernek mondható. Nem, az túl egyszerű szó lenne.
Amber… Eljutott róla is a hír hozzám már, de ahogy Ginger sem tudott megfélemlíteni, úgy ő sem. Látszott az arcukon lévő hasonlóság, az állatias vágy a szemükbe, mely vért kívánt. Árész papa biztos büszke, de vajon van is valami az agyuk helyén, vagy csak a harc adta vágy, és a túlélés irányítja őket? Nem, egyáltalán nem nehezteltem rájuk, de abban egészen biztos vagyok, hogy a sakk pályán, ahol Zeusz és Hádész játszik, más szerepeket töltünk be. Hogy ez baj? Semmiképp sem. Mások vagyunk, ez így van rendjén.
Felvontam a szemöldökömet egy hevenyészett mosoly mellett, amolyan mit szeretnél szőkeség? Éreztem, hogy ez nem egy egyszerű szóváltás lenne, az nem az ő reszortjuk… Legfőképp, mert tekintete a lándzsára vetült. Remek…

× Remélem jó… ×

Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Do I find my weapon? - Avery & Amber   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 6:45 pm
Avery & Amber



Tapogatózunk a sötétben. Igen, évek óta ezt csináljuk. Ki tudja hány generáció nőtt már fel itt, igazából senki sincs tisztába vele, mennyi maradt a való világban, mert a nagyon nem járnak vissza, hogy virágot hozzanak az egykori tanároknak és senki hátára nem kerül rá hogy végzős félvér.  Keiron folyton papol a liberalizmusáról, hogy segítsük a másikat, mert egymásra számíthatunk, majd ha eljön az ideje, de aki régebb óta van itt, már érzi, hogy ez talán a legnagyobb ökörség, amit összehordtak amióta létezik a világ. Félig emberek vagyunk, önzők és ha az kell a túléléshez hogy a másikat szúrjuk le, aki tegnap még enni adott, bizony megtesszük, elvége a jóöreg ruszki mondás is úgy tartja, nem a medvénél kell gyorsabbnak lenned, csak a haverodnál.
Kedvetlenül kapok fel egy lándzsát és valami összeverni való után nézek, pusztán baráti szívességből. Gyengéden simul tenyerembe a fa, testem körül forgatom meg, és figyelem a harcoló párokat. Aki eddig nem tette, nos ellenség ellenségének is barátja lesz ha közeledem. Bármit csak ne velem kelljen leállnia hadakozni. Tekintetem tova siklik egy aljas félmosoly kíséretében, mikoris megtalálom a tökéletes célpontot. Avery King. Az idei év egyik új üdvöskéje. A tökéletes törékeny virágszál, sötét múlttal és kibaszott nagy egóval. Itt majdnem minden félisten azt gondolja, hogy ő a fasza gyerek csak mert az egyik felmenője kicsit több mint egy közönséges halandó. Persze innét is kitűnik a főistenségek csodás fattyai, olyanok, mint Keaden és most ez a kis ribanc is.
Érzem hogy a vér haraggá válik ereimben. Akárhányszor látom az orrát fenn hordja, mert ő valaki, nem egy közönséges istenke balkézről született, elhajlott éjszakájának eredménye. Hadész elragadta apámat, ez a kis picsa meg úgy flangál itt mintha a világ körülötte forogna. Ideje hogy az atyák bűneiért a gyermekeik feleljenek.
Mögé lépek, ajkamon a cuki vagyok segítek mosolyommal.
-Remek választás, segítsek gyakorolni? – ez az Keiron olyan büszke lenne, Amber Hill megkérdezte valakitől hogy segítsen e neki. Menten elhányom magam. Néz rám mint birka a karámajtóra, hogy jééé kapu. Lehet nem beszéli a nyelvet? Ohh várjunk akkor külföldi… próbáljuk újra.
-REEEEMEEEEK VÁÁÁÁLASZTÁÁÁÁÁÁS, SEGÍÍÍÍTSEK GYAKOOOOROOOOOLNIIII? – emelem meg a hangom és próbálok a lehető leglassabban és artikuláltabban kérdezni. Ez tök hülye. Tekintetem a lándzsára vetül majd újra a lányra.
-Bocs nem tudtam, hogy Hadész lánya foggyos, lehet, hogy az alvilági sikolyok megsüketítettek? – csettintek egyet a feje mellett. – Vagy Gini múltkor túl nagyot vágott a fejedre? Sajnos a kézjelekből csak egy nemzetközileg elfogadottat ismerek. – mosolygok rá, de tekintetem sugározza felé, hogy meg tudnám folytani egy pohár vízzel. – Nah elég a bájolgásból – lándzsám nyelét az övéhez csapom gyengéden és elhátrálok – kihívlak Avery King!

A szörnyek már nem az ágyak alatt lapulnak, a szörnyek bennünk vannak!
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Do I find my weapon? - Avery & Amber   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 7:33 pm
Avery & Amber

Azt hinné az ember, egy emberből nincs kettő.De van!
Még ha ikrek is, meglepő a hasonlóság és a hasonlóság egy fokú hiánya. Nem a haj teszi, nem. Ginger összetett harcos, forrófejű, de átfogóan lát. Amber pedig támad, mindennel, mindenkinek azonnal. Kihasználja képességeinek előnyét, és az időt.
Már a viselkedésében van valami, ami sem haragot, sem szánalmat nem ébreszt, egyszerű mosolyt. Kiharcolja a helyét mindenkivel szemben, ami szerintem teljesen korrekt, csak éppen annyit nem lát, hogy a harcon kívül is van világ, amit én elkezdtem felépíteni.
Az, hogy hülyének néz, nézzen. Nem nekem fog fájni, hogy alábecsül. Mindenki maga életének irányítója, saját bizonyítványunk készítője, valaki az ő típusát preferálja. Nem azt mondom, hogy ellenemre lenne kihívása, szimplán gyermeki, olyan, mintha nem tapasztalt volna még eleget. Pedig szerintem nem így van, sokkal inkább játszik el valakit, minthogy az igazi arcát mutassa meg. Nem ítélkezem, minden ember álarcot hord, a sajátom már bőrömbe égett.
Tudom, hogy meg fog verni, hogy ez lesz neki a diadalma, még sem érzem azt, hogy ez szégyen. Egyrészt, a tábor nekem arra van, hogy tanuljak, hogy felhozzam a szintem, nem érdekel addig, hogy hányszor vernek meg, míg nem igazi harcban vagyok. Ez egy tábor, ez egy burok, nem a teljes valóság. Felmérem auráját, ami egyenletes ritmust kezd felvenni, ahogy szíve dobog. Fénylik, mint a húga, mint mindenki a Hádészosokon kívül. Érdekes, hogy a szívverés is mennyi mindent el tud árulni már az emberről.
- Sokat beszélsz – jegyeztem csak meg. Úgy sem lehet elkerülni, ezen át kell esni. Tudom, hozzáállásomon még van mit csiszolni, azonban az, hogy a következő percekben a fájdalommal nézek szembe, csak ellazít. Fájdalom, ami letisztít, fájdalom, ami elcsöndesít, fájdalom, ami lenyugtat. Fájdalom, aminek függője lettem és amit a tábor megad. Megkönnyebbült sóhaj bukott ki ajkaim közül, miközben bólintottam. – Tudod a nevem? Meglepsz. De legyen – ujjaim ráfonódtak a lándzsára. Sosem használtam, ez lesz az első alkalom. Úgy kell felfogni, mint valami tanító szándékot. Ha Gingert is egy idő után le tudtam képezni, Amber sem lehet olyan vészes. Jobban preferálom az ilyen okítást, minthogy egy gyakorlatot monoton százszor elpróbáljuk. Néha az élet a legnagyobb tanítómester.
Megrándult egy izom arcomon, ahogy a szellem mögötte megjelent. Mostanában túl sokat látom, túl sokat lézeng körülöttem, noha utoljára csak Gingernél nyitotta ki a száját. Hátamon is feláll a szőr, ha arra gondolok, milyen volt a sikolya – éles, lélekig hatoló, őrjítő. Véletlen lenne, hogy pont a másik Hill testvérnél jelent meg? De itt van velem, mellettem. Nem tudom ki, sosem értem meg hogy mit mond, de abban biztos vagyok, ő lesz a tortúra, nem Amber. Szöszi csak fizikailag fog meggyepálni, a szellem? A lelkileg.
Feltűnt, hogy nem kedvel. Ámbár, nem hinném, hogy bármit is tettem volna. Igazság szerint se nem gyűlöltem, se nem kedveltem. Ginger egész belopta magát a szívembe ádáz harcával, Amber vajon? Vagy sikeresen újabb ellenfelet sikerül szereznem? Valahol el kell helyeznem a sakk táblámon, a kérdés az, hogy fekete vagy fehér bábú lesz. Barát, vagy ellenség? Lehetőség, akivel nyerhetek, vagy akadály, aki megbuktathat? Bármelyik is legyen a végeredmény, addig is rögös az út.
Szórakozott, szinte már laza mosoly játszott számon, mint aki tudja, hogy mégis mi vár rá, de őszintén szólva csak sejtettem. Az ismeretlen vonzott, hívott. Gyere, fájdalom, keringőzz velem!

× Remélem jó… × Inglorius ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Do I find my weapon? - Avery & Amber   ₰ Vas. Dec. 10, 2017 4:34 pm
Avery & Amber



Avery King, még a neve is az önelégültségéről és egoizmusáról ad tanúbizonyságot.  Csak mert az alvilág urának egyetlen pici szeme fénye – a több tucat másik fattyú mellett – annak ellenére, hogy mégsem fogadta el még. Komolyan kényszert érzek, hogy megsajnálva megsimogassam a buksikáját. Szegény árva kislány, ne aggódj apuci eljön érted, nem hagy itt az óvodában zárásig. Remélem, magával visz és vissza se hoz többet.
Mért van az, hogy bizonyos félvérek jelenléte már önmagában kinyitja a zsebemben azt a bizonyos bicskát? A lány vagy mazochista vagy tök hülye. A legkisebbek már érkezésük pillanatában fel vannak világosítva hogy ki hol áll, kivel érdemes barátkozni, és kit kell nagy ívben kerülni, ha nem akarsz sántítani hetekig, vagy a teljes tábort a gyengélkedőn tölteni. Ezt az infot ő is megkapta, és Ginitől első kézből tudom, hogy megkapta a welcome verést is, ennek ellenére beugat. Hadész tarthatná rövidebb pórázon a kutyáit, még valakit megharap, aztán hívni kell a dokit, hogy elaltassa. Nem mintha bánnám.
-Tudom mit véssek a fejfádra – mordulok rá és lándzsám lekerekített végével azonnal támadok bordára, majd a hegyével a fejére célhoz, azonnal emelve a lábam hogy mellkason rúgva repüljön vagy három métert hátra.
–Azt hiszed, hogy olyan jó vagy, csak mert egy főisten lánya vagy, tiéd a világ és mindenki a lábaid elé omlik. Azt hiszed, hogy nem kell harcolnod, hogy mi Arész lányai olyanok vagyunk, mint a vad kutyák, kezelhetetlenek, és zabolázatlanok. Talán igazad van, talán nincs, talán több fegyelem szorult belénk, mint azt bárki feltételezné, talán csak álcázzuk magunkat, talán tudunk mindent, talán semmit se. Te mit tudsz Hadész lánya? Miben vagy a végsőkig biztos?
Azzal hogy nem engedünk senkit magunkhoz megőrzihetjük a bizonytalanságot, a végsőkig húzhatjuk, hogy el kelljen dönteni kinek az oldalára állunk, elvégre inkább vagyunk a sajátunkon, és mindenki más bekaphatja. Ezzel a kislánnyal az élen. Még mindig tombol bennem a harag, és meglehet, hogy nem is miatta, hogy nem ő az okozója, inkább a tudat, hogy Hadész lánya. Hogy a pletykák szerint Hadész ragadta el atyánk, habár ez már önmagában kételkedésre ad okot azoknak, akik ismerik Arészt, én nem ismerem, sosem találkoztam vele, csak érzem mélyen magamban, hogy képtelenség lenne a hadistent elrabolni, fogva tartani, de mind tudjuk, hogy az alvilág ura nem holmi plüssmaci. Ha célját az szolgálja, nem állítja meg se isten se ember.
Megvárom, hogy feltápászkodjon a földről, és támadó állásba állva neki szegezem a lándzsám hegyét.
-Ha túl fenn tartod a fegyvered védtelen maradsz alul! De nem is beszélek, hiszen Jedi létedre úgyis veled van az erő... vagy nem?


A szörnyek már nem az ágyak alatt lapulnak, a szörnyek bennünk vannak!
[/quote]
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Do I find my weapon? - Avery & Amber   ₰ Hétf. Dec. 11, 2017 1:11 pm
Avery & Amber

Fájdalom, te jó öreg barát, hát megint találkozunk? Mostanában túl sokat, de nem panaszkodom. A tábor óta annyi inger ért, hogy az egyre gyülemlő nyomásra kell valami kiengedés. Ezek nem rosszak, mert utána van, ami lekössön.
Csak mozdul a kezem, de azonnal látom, hogy támadása összetett lesz, amiből maximum egyet tudnék kivédeni. Amber nem lacafacázik, és ahogy érzem, hogy mellkason rúg, látom is, nem harcolni akar, csak valakit, akin leverheti a saját haragját, frusztrációját. Neki nem ellenfélre van szüksége, hanem egy boksz zsákra. Teljesen más megközelítésbe kerül így a harc számomra is.
Tompa puffanással érek talajt, csontjaim nyöszörögnek, izmaim sikoltoznak. Testem nem örül. A fájdalom felkúszik tudatomig, és agyam kikapcsol. Nem, nem érzem keservesnek, gyötrőnek. Talán, ha ellenfélként tekintene, akkor igen, de így csak ujjaimmal újra megfogom a lándzsát. Nem tudom használni, valószínűleg nem is nagyon fogom, de ez nem is arra megy ki. Semmire sem kíváncsi, csak a földbe tiprást akarja.
Agyam és testem közötti kapocs, amin érzékelném rendesen a fájdalmat, lassan halványul, ahogy a testem szinte robot módjára ül fel. Sajognak a bordáim, de nem különösebben érdekel. Felállok, mint mindig. Ez már olyan akarat, ami beleivódott húsomba, lelkembe, felállok, bármi legyen is. Addig felállok, amíg képes vagyok rá. El kell törnie a lábaimat, vagy pedig saját tudatomtól kell megfosztania, hogy ne legyek képes erre.
Nevetséges egy lány. Ott van az erő benne, ott van a lehetőség, de viselkedése megrekedt egy sértett tinédzser szintjén, aki csak keresi a lehetőségeket, hogy legyen min felháborodnia. Amber… ez nem te vagy, ennél te sokkal több vagy, sokkal több lehetnél. Nem tudom, hogy mit vétettem ellene, de igazság szerint addig nem is érdekel, mit vág a fejemhez, amíg nem ismer. Hülyeségek, amikről ő is tudja, hogy azok.
- Abban vagyok biztos, hogy nem ismersz. És te is tudod, hogy, amit most összehordasz, csak annyiból áll, hogy kivetítsd haragodat másra. Egyik sem igaz. Most jöttem, tudom, hogy tanulnom kell rengeteget és nem vagyok jó, sosem voltam jó, és sosem vártam el senkitől, hogy hódoljon be nekem. Ezt csak te várod el tőlem – támaszkodtam a lándzsának neki. Csak fűtöm a haragját, de ez addig így is marad, míg le nem nyugszik. Fél, hogy megingatom a stabil helyét a táborban? Vagy mitől fél, hogy kötelességének érzi az elverést. Nem mintha bánnám, egyrészt, mert a mozdulatokból tanulok, másrészt pedig ilyenkor akaratlanul is lehullik az emberről a viselt maszk. Az indulatok jól tudják leképezni a személyiséget. Egy elejtett szó is elég, már pedig belőle folynak a mondatok, mint a vízfolyás. Tanulócélzattal nézem a következő megpróbáltatásokat magam számára, neki pedig egy jó levezetésnek.
A szellemke ott lebeg mögötte, érdekes, még nem hallottam meg a hangját, mire vár? Vagy mindketten tudjuk, ez nem az a harc, amiért érdemes hangot kiadni. Ennek nincs értelme, Gingernél legalább volt. Valóban zabolázatlanok, amit nem neveznék problémának, de sosem belőlük lesz a királynő a sakk táblán, belőlük hóhér lesz, gyilkosok, akik takarítanak, akik félelmet keltenek, de nem tudnak uralkodni. Mert az élet nem csak harcból áll, ha azt megértenék, tudnának vezetők lenni a táborban, tudnának erőt kovácsolni a tinédzserekből, lehetőség lehetnénk a közelgő háborúban, hogy nem csak bábuk legyünk az istenek számára. Amber, hol az eszed? Bár, Árész sem az agyáról volt híres sosem.
- Kössz. Te mondtad, padawan – vontam vállat mosolyogva. Tudtam, hogy fájni fog, de mivel ürügy voltam csak haragja számára, nem tudtam komolyan venni igazán. Ez nem fogja megoldani a problémáját, csak ideiglenesen fog tudni megszabadulni tőle. És még ő Amber Hill, meg kell mondanom, a pletykákból többet néztem ki belőle, de talán ez az igazság volt az, ami számomra szimpatikussá tette, még ha ő valamiért nem kedvelt. Lejjebb eresztettem lándzsámat, a támadást én kezdtem most, a fegyverrel könnyen tudtam az övét is magamtól eltolni felfelé, így testre védtelenek lettünk. A bokán rúgás nem tűnt rossznak, de több évi képzettséggel, rutinnal, gyorsasággal rendelkezett, így hamar megint a földön kötöttem ki. Nem is vártam mást, gépiesen markoltam lándzsámra, és álltam fel, mintha mi sem történt volna, mintha a legkevésbé sem érzékeltem volna a fájdalmat, pedig testem kezdett vészjelzéseket küldeni agyamnak, de egyszerűen nem fogtam fel. Újra felállni, újra és újra. Nem nyerhettem, tisztában voltam vele, nem is akartam. De nem is adtam fel, ilyen könnyű dolga senkinek se legyen.

× 737 × Inglorius ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Do I find my weapon? - Avery & Amber   
 Similar topics
-
» Fegyverek leírása // Ára és a Vásárláshoz tartozó szabályzatok
» Amber & Tyrell
» Thomas "Tom" Avery
Ugrás: