Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Craig Robertson, Ginger Hill, Leyla Dandelion, Szász Dalma






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin

Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 1:45 pm


Jack & Ginger
Minden élőlényben tűz van: az egyikben lassú, a másikban gyors.

Belépve arcul csapja a hő, mintha önként sétált volna be a kemencébe, vagy egy túltolt szaunába. A meleg, mint olyan sosem volt a kedvence, ám mivel a tábor nyáron üzemel, kénytelen volt hozzászokni az edzések során a tűző naphoz, és a folytonos hőséghez, ami minden egyes jól végzett edzés közben és után fojtogatta. Ujjai a csuklóján lévő hajgumi után nyúlnak, és hevenyészett mozdulattal köti fel, kissé szanaszét álló kontyba a vörös haját. Egy kis meleg nem fogja megállítani, sem eltántorítani a célja előtt. Tekintetét magabiztosan járatja körbe, míg egy-egy kérdő tekintettel nem találkozik. A kora estéhez képest ez a hely mindig…izzik. Mindig van, aki itt dolgozik, sokszor nem is egy kovácsgyerek. Ginger mondhatni finom tisztelettel viszonyul a helyhez, és edzéseken is csak ritkán szereti durván szétrúgni egy-egy Héphisztosz félvér alfelét. Aminek az oka egyszerű. Hasznosak. De néha így is győz az a fránya kódolt genetika, és elég sokan vannak emiatt, akik nem túlságosan kedvelik a társaságát. Minthogy nincs internet, és egyéb Ginger századi vívmány a táborban az esetleges szörnytámadások miatt, ha a nyár folyamán megy valamilyen fegyvere tönkre, kénytelen szívességért, drachmáért cserébe az ittlévőkkel üzletelni. Most sem jókedvéből jött ide szaunázni, bár akit keres, amúgy sem hagyja hidegen. Fura egy srác, és meredek ötletekkel szokott előállni, de egy zseni. Ha a feladatot rábízhatja valakire, az biztosan ő. Ugyan sok mélyenszántó beszélgetésük még nem volt az itt töltött évei alatt, ideje lesz szorosabbra fűzni az ismeretségüket.
- Hé! Látta valaki Jack Smitht?? – emeli fel a hangját, túlordibálva a fémes csattanások zaját. Nem esik nehezére ordibálni, ikerhúgával amúgy is ők a leghangosabbak, ha balhéról van szó, egy kis kiabálás meg sem kottyan neki. Bár, hogy elsőre nem emeli fel senki a tekintetét, mintha ott sem lenne, kissé elbizonytalanítja. Megafont kellett volna hoznia, vagy csak személyes bájai nem elég figyelemfelkeltők? Ami azt illeti, temperamentuma miatt itt sem a félvérek kedvence, és amint érzékeli a nagy büdös semmit válasz gyanánt, sejti, haragosok közt kell utat vágnia a céljáig. – Hát jó…- morogja már halkabban, sokkal inkább magának, mintsem a rá fittyet hányónak. A legközelebbi üllőnél dolgozó csajszihoz megy, órákról ismerős neki, általában a hátsó padsorban foglal helyet, és nem túl beszédes. Gin reméli, a rá vetett mosolya kissé megoldja a nyelvét. – Szia…hmm…Carry, ugye? Nos, Jack Smitht keresem. Nem láttad véletlenül valahol erre lófrálni? Kint azt mondták itt lesz. – udvariasan még egy elismerő pillantást is vet az üllőn izzón fekvő kard felé, de csak egy barátságtalan félpillantást kap a félvértől.  – Nem láttam. Kérdezz meg mást. – csap le újra a kalapáccsal, s kezd ismét munkába mintha a vörös ott sem lenne. Mély sóhaj hagyja el Ginger ajkait, és még önuralmánál lévén, békésen lép tovább, hogy újabb és újabb tábortársakat kérdezzen meg. Az ötödik megkérdezett után kezdi azt hinni, hogy a mai nap nem az ő napja, s minthogy sosem volt a türelem mintaképe a hatodik szerencsétlent már egy masszív asztalra tolva arccal kérdezi. Utál papagájt játszani, most mégis ráaggathatnák „Bodza Jákó” nevét, és a szájába tömhetnének egy kekszet, amiért  - ugyan egyre ingerültebb hangnemben –  felteszi ugyan azt az egyszerű kérdést. Hol. Van. Jack. Smith. – Nem láttad ma még? Tééényleg? Vak vagy a süket mellett is? Nem biztos, hogy ilyen érzékszervi fogyatékossággal ilyen veszélyes anyagok, és izzó dolgok mellett kéne dolgozz, nem gondolod? – sziszegi az jelenleg épp asztalterítőként funkcionáló srácnak. Kék íriszeit kíváncsian hordozza körbe, hátha a példastatuálás megoldja legalább egy haragosa nyelvét, de a néma mozizók mögött feltűnik neki egy épp tovasuhanó alak. Láthatóan a mozgásban lévő ügyet sem vet a kialakult helyzetre, bár Gingerék közvetlen közelében dolgozók közül is an aki oda sem bagózik. A hely alapzaja amúgy is elnyeli a csetepaté hangjait. – Felejtsd el drága. – paskolja meg a hátát, és egyenesedik fel mellőle, vidámsága úgy nyeli el a dühét, mintha ott sem lett volna. Száz wattos vigyorral lép még beljebb a műhelyben, egyenesen az előbb látott alak felé.
- Jack! Nem könnyű téged megtalálni. – kiabálja, hogy biztosan meghallja az említett, hogy jön. Könnyed mozdulattal ugrik fel és ül az egyik asztal szélére a sráchoz közel, vigyázva ne égesse meg magát semmivel, ő ugyanis nem bírja olyan jól mint a Héphaisztosz kölykök. – Nem sokat beszéltünk ez idáig, de úgy hallottam veled értelmesen lehet üzletelni. – ugrik rögtön a közepébe, kikerülve az udvarias, de holt felesleges bájcsevejt. A fiú idejét sem akarja rabolni. – Szeretnélek megkérni, hogy készíts nekem pár dobótőrt. Nyilván nem ingyen, de az árat te szabod meg, aztán max alkudozunk. – kacsint, ha a szavaival végre felkeltette annyira a másik érdeklődését, hogy oda is figyeljen rá. A legutóbbi erdőjárása során sikerült elvesztenie a tőreit, így a combján lévő tok üresen árválkodik. Sosem szeretett fegyvertől megválni, és a tőreitől sem vált volna meg, de épp hogy el tudta kergetni a szörnyet, ami rájuk támadt, nem volt kedve egy sebesülttel a nyakában még utána sasszézni a kimérának, hogy ugyan már adja vissza a fegyvereit, mert nélkülük szinte meztelennek érzi magát. Ha a nyár végén járnának, még csak-csak meglenne nélkülük a télig, amikor is hazaérve boldogan rendel magának újakat a dark webről…de még alig jár az idő a nyár derekán…

830 ◆ Remélem megteszi. ◆ zenecredit
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Héphaisztosz
Félvér
avatar
Héphaisztosz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 6:32 pm
Meg van a maga előnye annak ha valaki már sok sok évet megélt ebben a táborban. Egyre jobban ért ahhoz amit csinál, és egyre kevesebben akarnak abba beleszólni mit is csináljak. Vagy éppen hogyan. Nem adnak alantas munkákat, és egyáltalán hagynak törődni a saját dolgommal. Persze még így is vannak szabályok amiket be kell tartanom, de közel sem annyi mint mikor még vézna kölyökként először ide érkeztem. Így tudok egy egészen speciális és egyedi projekten dolgozni. Egy eredeti 1956-os Chevrolet corvette átalakítása, mondhatni fel spécizése. Titokban dolgozom az ügyön már egy ideje. Már csak az utolsó simítások vannak rajta, mint például be állítani rajta a rejtett szörny kaszákat, lángszórókat, és mérgezett tűvetőket. Azonban a tervek nem mindig úgy alakulnak ahohgyan azt mi szeretnénk.
Egy vörös villanás, mint az izzóvas színe tűnik fel mellettem, és kisebb szívrohamot hozva rám felugrik a munkaasztal szélére, belém fagyasztva a levegőt. Mikor kiböki mit is akar nagyot nyelek.
- Oké Ginger, de most ne mozdulj ha kedves neked a feneked épsége! – Meredek komoran rá, majd az asztal lapra amire olyan könnyelműen fel pattant. – NE mozogj! Mert naaagyon fog fájni! – Mondom, és oda lépve hozzá, meg fogom és óvatosan meg emelem a csípőjénél fogva. Majd még óvatosabban le emelem az asztalról, és a saját lábaira eresztem. – Ne! Ne izegj mozogj! – Mondom neki és kapkodva oldalra kotrok és felkapom a nagyítós fejlámpát és egy precíziós fogót. A nagyítós fejlámpa egy pillanat alatt őrült tudós külsőt kölcsönöz nekem, de nem törődők vele. A vörös hajú lány mögé térdelek és a nagyító segítségével elkezdem módszeresen a fenekét kémlelni.
- Nemrég mennyei Bronzt reszeltem az asztalon. – Teszem hozzá, mint ami elég magyarázat. Persze valójában ezt csak az értheti meg aki már eleget dolgozott fémekkel. A fém tüskék, pontosabban a fém szálkák a legfájdalmasabb dolgok közé tartoznak ha az ember bőrébe állnak. Azonban ellentétben a fa szálkákkal nagyon gyakran nem okoznak azonnali fájdalmat. Gyakran hetek is eltelnek mire egy fém szálka elkezd fájni. Hiszen a mozgás a napi tevékenység az ami ezt az apró kis alattomosságot egyre mélyebbre nyomja a bőr alá. Mígnem eléri az izmokat és iszonyatos kínokat okoz. Mintha valakibe folyamatosan egy tűt döfnének bele.
Az emberi fenék pedig különösen alattomos ilyen tekintetben, hiszen a párnás puhasága miatt, még a nagyobb szálkák vagy szilánkok sem okoznak ott fájdalmat. Egyszer csak iszonyatosan fáj. Vagy hírtelen gennyesre fertőződik, mert egy ilyen szilánk bizony nem a legtisztább dolog. Ginger Hall pedig egyenesen egy mennyei bronz reszelékkel teli helyre pattant fel.
Egyesével csipegetem ki a nadrágján át a fenekébe állt apró és alattomos szilánkokat. Talán némelyiket érezheti is ahogy ki húzom a preciziós fogóval. Vagy két tucat fém szilánktól szabadítom meg amit biztosan csak napok múlva vett volna észre. Mikor nem látok több szálkát a tenyeremmel lassan végig simítok a fenekén,
- Áhh! Még itt van egy! – Mondom ahogy meg érzem bele akadni az én bőrömbe a szálka ki álló végét. Majd attól is meg szabadítom a lányt.
- Most már mozoghatsz. – Mondom, és az aszaltra teszem a nagyítós fejlámpát.
- Szóval két dobó tőr. Valami extra esetleg? – Kérdem tőle úgy mintha az elmúlt perceket nem a fenekének szenteltem volna.
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 11:09 pm


Jack & Ginger
Minden élőlényben tűz van: az egyikben lassú, a másikban gyors.

- Parancsolsz?! – szalad fel a szemöldöke kérdőn a komor kijelentésre, majd ráncolja össze a homlokát rosszallóan. Reméli nem hallotta egészen tisztán, amit mondott, még egészen előre is dől, oldalra fordítva kicsit a fejét, hogy jobban hallja a srácot, ha netán meg meri ismételni. Sokan mondták már, hogy szétrúgják a seggét, de ilyen finom utalást keringőre még nem kapott. Nem szívesen ugrana össze Jackkel, lévén ő azon kevesek egyike, akire rá meri bízni teljes bizonyossággal a tőrei elkészítését. De ha ennyire udvariatlan, hát ő sem rest előkapni a tenyérbe mászó énjét. Alapvetően nem egy kötekedő alkat, szívesen viccelődik, élcelődik másokkal, de sosem vak verekedni akarásból vagy utálatból teszi. Arra azonban nem számít, hogy ennyire nem lesz barátságos a fogadtatása…vagy, mégis? – Te meg mit..? Te most komolyan fenyegetőzöl, Jack?! – mered rá, most már teljes bizonyossággal, hogy a másiknak elmentek otthonról. Persze, ha mazochista, és verekedni akar, ám legyen. Gingeren aztán nem múlik, bár az is a vele kapcsolatos tények közé sorolható, hogy könnyű ellenféllel ritkán kezd. Ámbár a fiú Héphaisztosz utód, így gyengének nem mondható. – Elment az eszed? Eressz el most, vagy holnaptól nem lesz kezed, amikkel olyan buzgón kopácsolsz meg szerelsz itt a kis üregedben! – hangja még koránt sem erős, sokkal inkább fenyegető és figyelmeztető egyben. Meglepi az erő, amivel olyan könnyedén emeli le Jack az asztalról, mintha tollpihe lenne, és hogy még óvatosabban ereszti a földre rohadtul nem passzol össze azzal, hogy az előbb épp burkoltan kijelentette, tomporon rúgja. – Elárulnád mi ütött beléd? – határozottan kezd eldőlni benne a boci, tekintete már szinte nyársra húzza a másikat, ahogy az minden magyarázat nélkül elismétli az eddig is papagájként rikácsolt szavakat. Nem tehet róla, oldalra lép, ahogy Jack egy Frankenstein, és Buzz Lightyear szerelemgyerekeként megpróbál mögé térdelni a fogójával. – Jack, ha nem adsz értelmes választ mi a jó Ördögért térdelsz mögém, mint egy perverz, én esküszöm foglak, és orrba foglak rúgni. – kezei ökölbe szorulnak, a harag ismerős, otthonos érzésként önti el, izmai pedig megfeszülnek, be akarván teljesíteni a szavait végre tettekkel is. Soha nem szokott ennyiszer figyelmeztetni senkit, általában előbb üt aztán kérdez, de tényleg szüksége van azokra a tőrökre, és a fiút sem úgy ismeri hallomásból, mint aki nagyon kötekedő típus lenne.
- Ó. – nyögi ki a válaszra, és íriszeit a térdelőről az asztalra kapja. – Az most annyit tesz, hogy olyan mintha üveggyapotba ültem volna? – volt már benne része, amikor még pár sráccal meg Beerrel belógott egy régi épületbe szórakozni. Mélyet sóhajtva ereszti ki a gőzt, és fordul meg engedelmesen végül. Mialatt a fiú nekilát kiszedegetni a nadrágjából a fémforgácsot ő maga szégyenkezve fonja karba a kezeit, és igyekszik terelni a figyelmét. Nem hozza zavarba, hogy Jack épp a fenekénél matat, és nagyítóval nézegeti minden centijét és a rövidnadrágból nem csak a combja, de a feneke partja is kicsit kilátszik. Ezek a dolgok mindig is hidegen hagyták, de az az érzés már koránt sem hagy neki olyan könnyen nyugtot, amitől épp összepréseli az ajkát, mikor megérzi, amint a szakértő kezek egy mélyebbre fúródott szilánktól szabadítják meg. Nem fáj neki, ennyi kellemetlenséget még álmában is el tud viselni, sokkal inkább ostobának tartja magát, és tudja, hogy eléggé kínos helyzetbe került a lazasága miatt az épp ügyködő előtt. A pír az arcán nem oszlik, és ugyan az Arész utódok nem szoktak ilyesfajta érzelmekkel bíbelődni ő mégis legszívesebben széttörne valamit, vagy legalábbis alaposan odaverné a srác fejét az asztal sarkához, hátha a becsapódás miatti agyrázkódástól részleges amnéziája lesz. Lelki szemei előtt már ott a kép, ahogy negédesen mosolyog a kovácsfiúra és kérdezi aggódva, nem esett-e baja, mégis ki tette ezt vele? A fejében lejátszott kis jelenet elűzi a szégyenét, és visszahozza a türelmetlenséget. Nyugtalanul dobol a lábfejével a padlón, karba font kezeit is kibontja, és egyre növekvő frusztrációval igyekszik feldolgozni azt a tényt, hogy a srác már percek óta a fenekét vizsgálgatja. Lovat nem néznek meg ennyire alaposan a vásáron, bakker! – Kész vagy már? – ad hangot a benne dúló végezni akarásnak, és háta lesve pont azt a pillanatot kapja el, és érzi közben amint végigsimít a tenyér a fenekén. Élesen szívja be a levegőt, és morcosan fordul meg, elcsapva a fogó nélküli kezet a teste közeléből. – Oké. Kész vagy egyenesedj fel, vagy Hadész a tanúm, hogy tényleg megtérdellek! – lép egyet fenyegetően közelebb, de dühe el is illant, amint Jack felegyenesedve a tőrökre tér rá. Láthatóan semmi hátsó perverz szándéka nem volt, és nem tapizta a szükségesnél tovább sem Gnt, így a lány is könnyedén lép túl egy apró fejrázással. – Nagyjából ekkorákra lenne szükségem, a normális méret kicsit túl nagy a kezembe. – saccolja meg az ujjaival a távolságot a levegőben. – A végére paracord zsinórt akarok fonni, úgyhogy ha nem nagy kérés, belemérnéd azt is, amikor súlyozod? – pillant a vele szemben álló íriszeibe, arcán nyoma sincs a pár perccel ezelőtti tettvágy sarkallta dühnek. – Anyagra tudsz valamit, ami jobb a rozsdamentes acélnál, meg a menyei bronznál? Ezekhez nem nagyon értek. – vallja be őszintén, hisz azt tudja, mikor jól súlyozott a fegyver, mennyire ellenálló egy-egy használat után, és kiválóan forgatja is de a készítéshez nem ért. – Ha kell valamiben, szívesen segítek. – ajánlja fel, igazából kíváncsinak mindig is kíváncsi volt, mi a teljes folyamata, egy-egy kard vagy kés elkészülésének.
- Az árat meg szabd meg te. – persze ha nem ért egyet, amit már említett, úgy s alkudni fog

830 ◆ Remélem megteszi. ◆ zenecredit
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Héphaisztosz
Félvér
avatar
Héphaisztosz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin   ₰ Szer. Dec. 13, 2017 9:24 pm
Nem tetszik a lány modora, de sajnos nem tehet róla. Rossz családba született szegényke. Csupa hév és semmi kellem. Bár ennek ellenére azt teljesen észre veszem, hogy jelen pillanatban olyan kedves hozzám, mintha éppen randira akarna hívni. Na jó annyira azért nem kedves. De majdnem. Érdeklődve hallgatom a kérését. Majd meg rázom a fejem, miközben intek neki, hogy kövessen. Egy fiókhoz lépek és közben nagyot sóhajtva magyarázni kezdek.
- Jelen pillanatban a világon nincs nagyobb erejű és hatalmú fém a mennyei bronznál. Viszont van egyetlen nagy hátránya. – Mondom, és a fiókból kartonpapírból kivágott tőr, kés és dobókés sablonokat veszek elő. Ez utóbbiakat ki terítem elé, hogy ki tudjon választani magának egy megfelelőt. Pontosabban neki tetszőt. A legmegfelelőbb sokszor nem tetszik a megrendelőnek.
- Sőt! Olyan ereje van a mennyei bronznak, hogy mikor befejeződik, a munka a fegyvernek szinte saját lelke van. A mennyei bronzból készült fegyverek át suhannak az egyszerű halandókon. Ugyanis ezek a fegyverek méltóságon alulinak tartják, hogy a halandókhoz hasonló gyenge lényeknek ártsanak. Ellenben kiválóan lehet velük szörnyeket és magunkfajta félvéreket kaszabolni, igazából még az isteneket is képesek meg sebesíteni, noha mint mindenki tudja az isteneket nem lehet megölni. – Magyarázom neki és újabb és újabb sablonokat teszek elé addig amíg meg nem találja a neki tetszőt.
- A hagyományos acél ötvözetből készült fegyverek kiválóan sebeznek minden halandót, és közönséges állatot. jah meg persze a félvéreket is. Ellenben a szörnyek és istenek ellen nem túl hatékonyak. Mondhatni meg karcolni sem képesek őket. Itt a táborban ezért gyakorol mindenki mennyei bronz fegyverekkel. – Magyarázom el. Én a helyében persze a mennyei bronzot választanám, aztán meg lehet neki nyúl vadászatra kell a dobó bökő amihez elég a szénacél.
- Maradhatsz nézni ahogyan készül, de akkor lehet nem ártana át vedlened másik ruhába. – Mondom neki, majd úgy döntök meg viccelem egy kicsit. – Például egy bikinibe.  Iszonyat hőség lesz mikor a kohóban a fémet olvasztjuk. Úgy fogod érezni, hogy a sima ruha éget. – Na persze ez baromság. Elvégre pont a hosszú ruha védene jobban a hőtől. Ha viszont bele megy a srácokkal egy hétig tudunk min röhögni.
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Kéne egy kis segítség... || Jack & Gin   
 Similar topics
-
» Szabad Játék (1)
» Képregények
» Jack Osterman
» Jack Walker
» Jack Napier
Ugrás: