Everything is possible - Avery & Erisz





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
8
Pirosak
0

(frissítve: 02.13–12:25 )


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
14
18
Istenek
5
6
Mitikus lények
2
5
Összesen
21
28



Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Keaden Hancrow, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
2
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 9:02 am

Írta  Maya Downey
Yesterday at 3:24 pm

Írta  Arian Sagong
Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm

Írta  Eliphas Thorne
Kedd Feb. 20, 2018 1:21 pm

Írta  Eliphas Thorne
Vas. Feb. 18, 2018 10:31 pm

Írta  Galen Dyson
Vas. Feb. 18, 2018 1:45 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:37 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:33 pm

Írta  Elise Parker
Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Everything is possible - Avery & Erisz

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Everything is possible - Avery & Erisz   ₰ Szomb. Dec. 09, 2017 12:29 pm
Avery & Erisz

Weapon is the fury.
A világom nem tud már visszaállni abba, amire régen. Már nem lehet visszafordítani, a tábor magával rántott. Sok évi burkom szétrepedt, és muszáj a valósággal szembenéznem. Nem csak azzal, hogy léteznek olyan dolgok, amik még álmaimban sem tűntek fel, hanem azzal is, hogy valaminek születtem. Valaminek, amit nem tagadhatok meg, amitől nem fordulhatok el. Vannak Hádész gyerekek, még sem tudok segítséget kérni tőlük mindenben, van, amivel egyedül kéne megküzdenem.
A szellem most is ott lebeg mellettem pár méterrel arrébb, mióta a Hillekkel harcoltam, mióta egyre inkább süllyedek el az ismeretlen sötétben, egyre többet van velem. Továbbra sem értem, hogy mit mond, már feladta ő is a beszédet, de harc közben sikolya az agyamat repeszti. Már nem tudom kizárni, mint régen. Felhúzott falaim összeomlottak, és nem tudom, hogy mi az, ami a szakadék szélén tarthat. A napi edzések szokássá kezdenek avanzsálódni, mikor kikapcsol az agyam, de a többi? A többi idő?
Arcom egy felén lilafolt van, köszönhető a tegnapi balhénak. Bármennyire is eldöntöttem, hogy igyekszek normálisnak tűnni, nem olyan könnyű, főképp ha felhúznak. Meg akarnak alázni, úgy könnyű, ha nem évek óta vagyok a tábor tagja, és ez irritál. Elfojtott harag, ami csak gyűlik bennem, harag, ami rengeteg mindenből táplálkozik. A legtöbb félvér a táborban egy időzített bomba, amik egyszer robbanhatnak, és az istenek csak pisloghatnak. Nem veszik észre, hogy azzal, hogy idedobnak minket, csak növelik a szakadékot, hogy a tábor kiképez minket, és olyan fegyverek lehetünk, amik együttesen akár Olimposzt dönthetnek meg. És ezt egyesek sejtik, látják, de hogy ki is használják? Még nem tudom. A beintegrálódás közepette még nem tudtam tökéletesen felmérni az erőviszonyokat.
A tanóra helyett az erdő felé igyekeztem, a sok rejtett zugainak egyike felé, lehetőleg minél kevesebb szem láttára. Egy-két napja volt csak, hogy harcoltam Amberrel, de sok mindent megváltoztatott. Nem tudom mai napig sem megmondani, mi történt pontosan, hogyan csináltam, de újra meg akartam próbálni, mint az eddigi napokban, több-kevesebb sikerrel.
Összerezzentem, ahogy egy hang jutott el hozzám. Fenébe, ne már! Fordultam, és egy tanár került a szemem elé. Nagyszerű… Nem tudom, hogy melyik tanár, de láttam már. Fene… Ennyit arról, hogy bejutok az erdőbe.
- Napot tanárnő! – azonnal faarcot vágtam, mintha nem lenne baj, hogy összefutottam vele. Remélem, nem akar visszarángatni órára, mert nem megyek. Pontosabban, nem szívesen. Hunyorogtam az aurájára, aminek más fénye volt, mint a félisteneknek. Ámbár a mítikus lényeké is teljesen eltért fajonként, és mivel istennek még nem láttam sosem a fényét, így az aranyló, fehér bevonatot nem tudtam volna hova helyezni. Egyenletesen hullámzott, nyugodt szívverésre utalt. Ahogy jobban ráfókuszáltam, látásom egy pillanatra megtört, ahogy minden sötétbe borult, és csak ő fénylett. Megszokhatnám már ezt a látásmódot, de a valóságba való visszatérés mindig zavaros. Sokkal közelebb áll hozzám a fekete-fehér világ, mint ez a színes, melyben minden csak egy színdarab díszlete.

× Remélem jó… ×








Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Everything is possible - Avery & Erisz   ₰ Kedd Dec. 12, 2017 8:25 am
Unatkozom. Annyira nagyon unatkozom.
A változás előszele beleette magát a kortalan csontokba, az Olümposz olyan, mint egy kategorikusan felidegesített darázsfészek: jártamban-keltemben mindig megvádolnak, hogy az aktuális vita az én művem, én szítottam, holott az alma alakú aranymedál nem került le a nyakamból... mióta is? Jah igen, mióta Árész a hivatalos verzió szerint eltűnt. Azóta önmagától produkálja mindenki az idegbajt, hát nem csodálatos?
Időről időre beletesped a békébe az egész isteni kollektíva: a halandókat illetően fűvel-fával kefélnek, csak az isteni házastársat nézik bokornak, aki persze vad féltékenységében politikailag inkorrekt cselt eszel ki, satöbbi satöbbi... Amikor nem a halandók haragítják meg az isteneket, akkor azok egymás közt húzzák ki a gyufát.
Árészt leszámítva senki sem tudja, hogy a fattyúmegőrzőben - félvér tábor - rontom a levegőt, pontosabban időt töltök el itt is: a puccs mondhatni hontalanná tett. Eredendően a Hádészének tartott birodalom szegletében, Tartaroszban élek, ami most pont Hádész miatt vált lakhatatlanná - kerülöm őt, az Olümposzon Zeuszt, nehogy valamelyikük meg találja kérdezni, hogy ugyan kinek pártjára is állok ebben a cirkuszban. A svájci semlegesség nem opció, esetemben végképp nem. Fényes, csípős energiaszálakként pezseg bőröm felszínén a háború előszele s ilyenkor mi, háborús istenségek kitágult pupillákkal, a harci dobok robajára felelő szívveréssel várunk a pillanatra, melyet nem jelez sem kürt, sem kiáltás: gyűlik, gyarapodik, duzzad az erőm, minél jobban elharapódzik a káosz.
Addig is... dolgom van. A táborlakókat házanként egymás-, majd az Olümposziak ellen fordítani: az ember nem is hinné, hogy egy szülő mire nem ragadtatja magát, ha a gyermekének baja esik ahogyan azt sem, hogy az ifjonti, félárva lelkekben ott parázslik a lázadás tüze, csak fel kell piszkálni. Meddig tűrjék még, hogy az istenek helyettük, de nem az érdekükben hoznak meg bizonyos, nagyon is lényeges döntéseket?
Mintegy végszóra lépek ki a saját árnyékomból, és kell néhány pillanat, mire betájolom magam. Gondolataimba merülve gyakorta sétálok, önkéntelen lépteim mindig Árész irányába vezetnek - így hat rám a hatalma. Hat alma. Kac kac. Oda kell figyelnem magamra, ha történetesen nem tudnám, hogy hol van épp a legjobb barátom, akkor is megtalálnám bárhol a világon - ha valamelyik hülyének eszébe jut, még pórázon találom magam a kopók között.
Hádész szagát érzem, s csak azt, a hatalmát nem, tekintetem pillanatokkal később beissza a fattyú látványát - oldalra biccentett fejjel fürkészem őt, a nyakában lógó szellemet, a tétován megrezzenő erejét, az isteni örökség aprócska morzsáját.
- Hacsak nem akarja megzavarni a kentaurok párzási időszakát, és csúnya nemierőszak áldozatává lenni, úgy forduljon vissza kedvesem. Menjen órára. - Szelíd mosoly. Gyakoroltam tükör előtt direkt, hisz ez az első közt van, ha valaki hozzám kér útbaigazítást. "Erisz? Fekete tóga és pszichopata mosoly. El sem lehet téveszteni."


Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Everything is possible - Avery & Erisz   ₰ Szer. Dec. 13, 2017 7:56 pm
Avery & Erisz

Weapon is the fury.
Van az a pillanat, az ember életében, mikor legkevésbé sem érdekli már a körülötte zajló világ – mit mondanak neki, mit lát, mit figyel. Egyszerűen hidegen hagyja, csak néz maga elé, felfogja, érzékeli, hogy történik valami, de mégsem mozgat meg benne semmit sem. Csak konganak a szavak a koponyának nevezett zárt térben, visszhangot ver, de reakciót nem szül. Szinte így érzékelem Erisz mondandóját. Nem azért, mert ne lehetne igaza, hanem egyszerűen a sok utasítás a héten már kezdett tetőzni. A tábor új életet, kihívást és életcélt állított elém, amiknek meg kellett felelni, nem kellett volna kiesni, de néha igazság szerint a Tartarosz legsötétebb bugyraiba tudtam volna kívánni a dolgot, hogy végre hagyjanak békén. Nem volt rossz ez a cserkésztáborosdi, sok új lehetőséggel kecsegtetett, mégsem éreztem azt, hogy ez az a hely lenne, ahol úgy érzem, tényleg idevaló vagyok. Jönnek ezzel a dumával, de nem. Még a többi mostohatestvér között sem. Nem azért, mert ne lennének érdekesek, hanem, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy nem látnak tovább a dolgokon. Jön ez a háború, melyről csak a madarak csicseregnek nekünk, mégis sokan csak mosolyognak rajta, mégis egyesek úgy beszélnek róla, mintha kimaradhatnánk, míg mások… Egyesek látják az erőt abban, amit alkothatna a tábor, mert a mostani állapotban csak bábuk vagyunk egy táblán. Ahogy apám is eljött, más isteni szülő miért nem tette volna meg? Meglátogatott, és nem az volt az első mondata, hogy drága kislányom, még csak nem is nevezett a lányának, hanem az, hogy melyik oldalt választom. Hogy ő vagy Zeusz… Ő is érzi, hogy már pedig a félvéreknek jelentősége lesz, és szét akarja darabolni a tábort, hogy ne tudjunk egy erőként mozdulni. Azzal már nem biztos, hogy az istenek is meg tudnának küzdeni, sőt! Észre sem vennék, csak mikor túl késő lesz. Egy olajoshordó vagyunk, aminek csak egy szikrára van szüksége a robbanáshoz. Fertő, melynek részese vagyok, és alig veszem észre magam körül, mert leköt, hogy apám elfogadjon, hogy a napi edzéseket túléljem, hogy a megjelenő képességemeimet megismerjem, hogy beintergálódjak ebbe az egész világba.
Újra az aurát figyelem. Fehér, mint a frissen esett hó, mily gyönyörű lenne, mikor végül a sötét elnyelné, mikor már az éltető erő nem ragyog tovább, hanem elvész, eltűnik a másvilágban. A fehéren a legszebb… Egyenletesen hullámzik, fodrozódik a szív édes hangjára, mutatva az életet, mutatva a nyugalmat. Azt hinné az ember, nincs értelme látni, de épp az, hogy még a legsötétebb sötétben is képes lennék látni, és ettől nem lehet menekülni. Az aurát még a köd sem tudja megváltoztatni, az akkor is bevonja az embert a sajátos színével.
A mosolyt nem viszonzom. Nem szeretem a maszkokat, nem szeretem az illúziókat, amiket képesek okozni egyesek, pedig olyan hiteles, olyan bizalmas, melyben hinni lehetne, melyben annyira hinnék is. Egy mosoly… Nem is igazi, miért van rá szükség? Pont ezért szeretem azt a fekete-fehér világot, ahol az élő élettelen meg van különböztetve. Nincs több hazugság, nincs több látvány, minden egyszerű és lényegi. Minden vagy fekete vagy fehér, és ennyire is van szükségünk. Nem kell a sok káprázat, dísz, amibe oly könnyen belekeveredik az ember, aztán keresheti a menekülő utat, ami nem is létezik.
- Nincs órám – kamuzom be az első dolgot, ami az eszembe jut, talán dac, talán fáradtság, talán mert nincs kedvem az élőkhöz.... Nem a kentaurok felé akarok menni, egészen máshova, ahol nincs egy élő lélek sem. Ő sem, más sem. Semmi élő, csak halott.

× - ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Everything is possible - Avery & Erisz   ₰ Csüt. Dec. 28, 2017 6:05 pm
Három másodperc elég az elmének, hogy eldöntse: tetszik, nem tetszik a látvány ami elé tárul - én három másodperc alatt komplexebb ítéletet hozok meg a külcsín beleszámítása nélkül. Tizenkettő egy tucat, smink meg hajlakk és világfájdalom, amit természetesen egy Apple (jól látod, ez a reklám helye) készülékkel megörökítenek, akár napjában többször, és feltöltik az Instára, meg a Facebookra... Tükörhobbitok.
Hádész fattya szolgál hullámtörőként, minek dagályként felduzzadó hatalmam nekiront és körülöleli, bőrén, pórusain keresztül oltja magát a véráramba, s jut el a szívig. Olyan, mintha egy vékony, puhaborítós könyvet lapozgatnék - young adult klisé - míg meg nem találom benne azt az egy oldalt, sort, mondatot, a szikrát melyben potenciált látok lobogni. Az a szomorú igazság, hogy kell az ügynek a sok hormon- és identitászavaros kis félvér, így nem áll módomban a szememet forgatva tovább állni: a káosz és a viszály is csak olyan, mint a gravitáció. Nem kell hozzá sok, éppen csak egy kis lökés..
A nyilvánvaló hazugságot a magamra öltött alak blazírt hiszékenységgel fogadja, invitáló mozdulatot tesz az erdő felé, menjen csak menjen akkor tovább, kit érdekel... Hagyom, hogy szabadon elhaladjon mellettem, távolodjon három-négy métert, csak utána szólok utána.
- Hé, várj! Kapd el ezt! - Abban a pillanatban leolvad rólam a jámbor oktató álcája, amint a lány ujjai az aranyalma köré zárulnak: most kellene valami hatásvadász beállás, lásd Héra és az ő dekoltázsa - mint aki mammográfiára megy - Aphrodité kacsaszája, Athéné és a fejjel lefelé tartott lexikonok... Én okostelefont nyomkodok, mert a magánmisszióm kedvéért sem áll meg az élet a Wall Streeten, és egyébként sem kell sok instrukció. Az alma megteszi a magáét helyettem is, így felpillantok annyira hogy derült kacsintást küldjek a félvérnek, majd az Apple (jól látod, ez a reklám helye) készülékkel a kezemben hátat fordítva elindulok a tábor felé.


Ѽ viselet Ѽ
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Everything is possible - Avery & Erisz   
 Similar topics
-
» Amerikai Istenek NOIR
» Thomas "Tom" Avery
Ugrás: