Az önpusztítás szerenádja





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Az önpusztítás szerenádja

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Az önpusztítás szerenádja   ₰ Szer. Dec. 27, 2017 5:30 am



Eliphas Thorne





Becenév : Eli, Seggfej, Okoska
Születési időpont, helyszín : 1997. november 23.
Foglalkozás : felügyelő / életművész
Csoport : félvérek
Isteni szülő : Hadész
Kabin : Hadész kabinja
Oldal : Hadész, bár ennek a rokonsághoz nem sok köze van
Képességek : Nem ő az ügyeletes izomtibi. Harci képességei átlagosak, messze a kiemelkedőtől, ez pedig aligha fog változni. A kötelező oktatásokat elvégezte, íjásznak pedig jobb, mint közelharcosnak, de alapjába véve hiányoznak belőle azok a tulajdonságok, amik valakit kiemelkedő, sőt, jó harcossá tesznek. Az edzéseket cseppet sem élvezi, kötelező, szükséges rosszként gondol rá. Inkább az egyéb tulajdonságait, első sorban magas intelligenciáját kamatoztatja, mintsem a harctéri tudását. Mindemellett kiválóan ért a gyógynövényes keverékekhez, és ezek gyógyászati, lazítási célra való felhasználási módjához.
– látja mások élet auráját
– képes fizikailag megérinteni a szellemeket
– az összes félvértől könnyebben viseli az Alvilágban való utazást
Táborban töltött nyarak száma (mostani beleszámít): 10, ebből 2 évet felügyelőként töltött
Pb : Bill Skarsgard





Okoska. A név már hosszú ideje rám ragadt, szinte az első alkalommal, amikor fivéreimmel beléptem a tábor fából összetákolt diadalívén, hogy oltalmat találjunk. Bátyámmal ellentétben, aki már akkor nagy bajkeverő hírében állt, én vézna voltam, és meglehetősen szerencsétlen, ellenben nem kifejezetten barátságos, ha valaki netalántán meg akarta törni a jeget kettőnk között. Tettem róla, hogy elijesszem magam körül az embereket, én nem akartam itt lenni. Engem nem érdekelt, hogy népszerű legyek, és mindig a középpontban, mint a fiatalabb öcsém, de az sem volt célom, megfélemlítsem azokat, akik nálam gyengébbek, ahogy azt idősebb bátyám csinálta éveken át. Nem; az alig tizedik életévét betöltött Eliphas Thorne köszöni, nem kért ezekből. Csak a könyveit akarta magánál tudni, hogy időben végezni tudjon a nyári leckéivel.
Persze az akkor még szemüveges önmagamnak fogalma sem volt róla, ezáltal mennyivel több és jobb is annál a több száz hozzájuk hasonló félvér fattyaknál, akik megjárták ugyanezt a helyet. Csak ott, a táborban, ahogyan arra kényszerült, az izgalmasabb nyelvtan leckéket fakardokkal való, esztelen, értelmetlen hadonászásra cserélje, jött rá arra, a félvérek miféle billogot hordanak magukkal, és mennyire ellehetetleníti az életüket csupán annak ténye, isteni felmenővel rendelkeznek. Vannak emlékeim róla, bár a marihuána mámorában töltött idő egyre inkább feledteti velem, hogy olykor még az én elmém is megcserélte a latin betűket, és nehezítette azt, az iskolában jól teljesítsek. Ám mégis, ez legfeljebb annyit jelentett, volt, hogy több időt vett igénybe ugyanazon tananyag vagy képesség elsajátítása, mint egy normális embernek. Igaz, a harci láz sohasem jött ki rajtam olyan hevesen, mint bármelyik fivéremen.

Hádész. Mindenki úgy beszél róla, mint egy kórról, amit el lehet kapni, amit el kell kerülni, holott olyan felelősség nyomja a vállát, ami bárki mást összeroppantana – ezt pedig tisztelem. Ennek azonban nem sok köze van ahhoz, hogy én és a vér szerinti fivéreim milyen viszonyban is vagyunk vele, vagy sem. A pofonért tulajdonképpen ő jött mindig az ajtóhoz, egyedül ő felelős azért, hogy az alvilágba száműzték, és azért is, amiért képes egy ostoba háborút kirobbantani azért, mert valaki őt vádolja egy sokadrangú kis isten elrablásáért. Nem kellett sok legendát és mítoszt elolvasnom hozzá, hogy megismerjem, milyen – kicsapongó, indulatos, és mindig a mostnak, a mának él, ám szemellenzője eltakarja előle, miféle károkat is okoz magának, de még inkább, milyen lehetőségeket használhatna ki, ha csak egy kicsit is agyafúrtabb lenne. Talán egy parancsra a cerberusok martalékául vetethetne, talán egy csettintésre a Tartaroszba küldhetné lelkem. De azért még én vagyok az okosabb és rafináltabb kettőnk közül. Eddig sem volt különösebben szükségem rá, nem kajtatok figyelméért úgy, ahogyan a két fivérem tette, csak hogy elismerjék őket.
Mégis az ő igaza mellett állok ki, mert ostoba az, ki nem látja magasabb szintről a dolgokat. Nyilvánvaló, olyasvalaki mártotta bele atyám ebbe a botrányba, akinek érdeke az, hogy összeugrassza az Isteneket egymással. Ilyen ember, isten, vagy épp félisten pedig van épp elég. Néha lehetetlen feladatnak tűnik, a sok Taigetosz pozitívval megértessek egy másik perspektívát, de ha itt háború lesz, csak hogy néhány kiégett isten kiélje rajtunk az egoját, azzal mindenki veszít. De főleg én. Én pedig ragaszkodom az életemhez. Anyámat és a két fivérem már elragadta a halál nyirkos keze, engem pedig azóta is csábít, leheli arcomba, sóhajtja forróságát, hisz jól tudja, könnyen magához húzhat, hogy én is csak porhüvelyem árnyékává váljak. Mert a test nem más, mint tartóedénye a léleknek.

Delírium. Számomra nem több egy temetési dalnál, melyet újra és újra eléneklek, mikor kedvem támad hozzá. Menedék ez, amibe fennkölt monológokat csempészek, melytől magasztosabbnak hangzanak, de ettől még nem változik meg igazi valójuk, csak a körítés.
Először tizennégy évesen volt közöm tudatmódosító szerhez. A fiatal, még szinte gyerek, tudálékos, szabálymániás, mindenre befeszülő Elit megkínálja a bátyja a saját cigijéből, mikor lebukik vele – és valami teljesen logikátlan indíttatásnál fogva el is fogadja azt. Pedig Theoval, mert a bajkeverő bátyámat így hívták, sosem mondhatnám, bármikor is közel kerültem volna hozzá. Mi hárman képtelenek voltunk egy helyiségben hosszú távon megmaradni marakodás nélkül. Aztán mégis, valahogy egyikünk sem viselte el, ha a másikat kipécézik. Különösen Theodore és Alesteir kerültek olyan helyzetbe, hogy lépniük kellett persze, a harci képességeim sohasem nőtték túl az átlagos szintet, az pedig köztudott tény, gyakran egy nő is megvert. De aki egyikünkkel kekeckedett, az a másik kettő haragját is elnyerte vele.
Az élet túl sokszor torkollik reménytelenségbe. Túl sokszor szembesülsz a határaiddal, amiket sosem leszel képes legyűrni, éppen ezért mindent megteszel azért, hogy megpróbáld. Én nem látok abban semmi kárt, hogy olykor elengedem a tudatom; az egyetemre, és egyéb, földi, halandó dolgokra gondolni képtelen vagyok, ahhoz már túlontúl a részemmé vált az a világ, ami elvette tőlem egy átlagos, normális élet ígéretét.
Nem vagyok Isten; nem vagyok önző, nem vagyok mohó, tetteimmel pedig nem ártok senkinek, hisz az életben a legbékésebb dolog megosztani egy füves cigarettát, amitől még nem halt meg soha senki. Több vagyok náluk, hisz ők minden győzelmük után az ürességet érzik, nem a kielégülést – mi ez, ha nem bizonyítéka annak, mi is rejtőzik szépen felépített, hatalommal kendőzött arcuk mögött?
Mindezek tükrében nem is látom, miért is akarnék hasonlítani rájuk, de főleg apámra.




A hozzászólást Eliphas Thorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 18, 2018 12:17 pm-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Az önpusztítás szerenádja   ₰ Szer. Dec. 27, 2017 8:21 am
[center]
Elfogadva




Hát fiam ha neked ez "szösszenet" akkor alig várom hogy olvassam mi az amikor odateszed magad Very Happy Tetszett hogy a magad módján tiszteled és "szereted" öreg apádat Very Happy Viszont ki kérem magamnak hogy száműztek! Közös megegyezés alapján került az én kezembe az alvilág.....na de mindegy is egy kicsit elkalandoztam Very Happy Nem úgy tűnik hogy szégyent fogsz rám hozni ezért elfogadlak Razz Very Happy Menj csinálj egy avatar foglalót és aztán irány a játék. Wink

[/center
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: