Galen Dyson





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Galen Dyson

Zeusz
Félvér
avatar
Zeusz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Galen Dyson   ₰ Szer. Dec. 27, 2017 1:28 pm



Galen Dyson





Becenév : Gal, Lenny, Dy
Születési időpont, helyszín : 1990. 03.04. San Francisco
Foglalkozás : Tanár (Lovas harci készségek fejlesztése)
Csoport : Félvér
Isteni szülő : Zeusz
Kabin : #1
Oldal : Zeusz
Képességek : Rendkívül erős, vezető egyéniség, nem tudja megrázni az áram
Táborban töltött nyarak száma (mostani beleszámít): 16
Pb : Kit Harington





Úgy hiszed, ismered az isteneket? Egészen addig nem, amíg meg nem tapasztalod, milyen is szenvedni tőlük.
A nevem Galen Dyson. Zeusz nyugodt követője, ezt jelenti. Anyám okkal adta nekem ezt a nevet. Mikor megszülettem, nem sírtam fel, ám úgy pillantottam rá, mintha már most mindent tudnék. Persze ez a valóságban nem így volt, még akkor se esett le semmi, mikor anyám kifejezetten Héraklész történeteit mesélte nekem. 5 éves voltam, amikor összeházasodott egy másik férfivel, mert egészen addig egyedül nevelt. A gyerekkorom viszonylagosan jól telt, azt leszámítva, hogy a nevelőapámat sose fogadtam el, és ez viszonozva is volt. Nem vett a nevére, és amikor anyám nem figyelt, vagy nem volt otthon, kifejezetten ellenséges volt velem, főleg mert a tanulás rendkívül nehezen ment számomra. Nem mintha én nem lettem volna olyan vele, hiszen véremből fakadóan vezető egyéniség vagyok és bizony nem tetszett, hogy más mondja meg, mit csináljak. Az egyetlen dolog, amely megszakította a folyamatos harcomat a nevelőapámmal, az édesanyám és a hobbija volt. Ő faragott. Különféle dolgokat. Követ, fát. Én inkább utóbbinak éltem. Imádtam fakardokat, pajzsokat, állatokat csinálni. Mindig egy sor ilyen bábú volt az ablakomban. Magamnak faragtam sakkbábút és táblát. Imádtam ezt.
Az évek teltek, és kiéleződött közöttünk a kapcsolat. Azonban még is csak sajnáltam, amikor mindezeknek vége szakadt, egy bizonyos dolog miatt. Éppen a kertben farigcsáltam. Lehettek körülbelül 10 éves? Vagy 11? A kettő között. Egyik pillanatról a másikra, egy fiú jelent meg előttem. Olyan gyorsan pattantam fel, hogy felborult a székem, a faragáshoz használt kés marokra szorítottam.
- Galen! Tudom, hogy nem ismersz, de most nagyon fontos, hogy figyelj! Nem fogok időben oda érni hozzád! Azonnal menekülnöd kell, érted?! - ahogy néztem az alakot, láttam, hogy fején szarvak vannak, s lábai is olyan furán néztek ki... Pontosan úgy festett, mint Philoktétész.
- Mih..? - buggyant ki belőlem, mire pánikba esetten kiabált, miközben mögém pillantott.
- AZONNAL INDULJ A BILLY GOAT HEGYRE! MOST! - hátra pillantottam és megláttam, ahogy két lény közelít felém. Nem voltak emberek, noha alakjuk olyan volt. Legkönnyebben azt mondanám rájuk, hogy robotok, de még sem azok a hagyományos robotok voltak, mint amiket a filmekben láttam. Eltátottam a számat, eldobtam a kést és a félig kifaragott farkast és futásnak eredtem. A Billy Goat hegy messze van.. Futás közben útba ejtettem a ház mellé támasztott bringámat. Felpattantam rá és úgy tekertem, mint még soha életemben. Hátra pillantottam. Megrémisztett a látvány, ahogy az a két valami utánam futott. Gyorsabban, mint bármelyik ember. Majdnem utolértek, a szerencsém az volt, hogy fel tudtam használni a forgalmas utat. Persze engem is majdnem elgázoltak az autók, de jelenleg inkább végeztem volna egy motorháztetőn kiterülve, mint azoknak a szörnyeknek a markában.
Már-már azt hittem, eltévedtem, mikor sikerült rá fordulnom arra az utcára, ami a Billy Goat hegyhez vezet. Már láttam a hegyet, és teljes erőmből tekertem, de hamarosan be is fékeztem, mert egy autó állt meg csikorgó fékkel a kereszteződésben, pontosan előttem. Az ajtót kinyitották előttem, benne pedig az a férfi ült, akit láttam a házunknál.
- MIRE VÁRSZ MÉG?! GYERE! - kiáltott rám, én pedig bepattantam a kocsiba. Egyből beletaposott a gázba és szükséges is volt, mert épp mögöttünk faroltak ki a lények és szaladtak utánunk, de a kocsival hamar le lehetett őket rázni. Úgy kapkodtam a levegőt, mintha csak fulldokolnék, az oldalam szúrt, leizzadtam, remegtem.
- Jól vagy? Nem bántottak? - kérdezi, miközben végig mér, néha rám nézve az útról. Fiatal férfinek tűnik. Fiatal szatírnak...
- Mi a fene volt ez?! Ki vagy te? - kérdezem, mikor végre levegőhöz jutok. Bekötöm magamat és hátra nézek. Nem látom őket. - Hova megyünk?
- Hát... New Yorkba.
- Micsoda?! - döbbenten nézem a lényt.
- Lesz mit mesélnem neked. És lesz időm is rá. - mondja, én pedig döbbenten figyeltem rá.
Eleinte ostobaságnak tűnt, hogy Zeusz fia legyek. Még ha sok mindent meg is magyarázott volna, de még is... Ezeket eddig csak mesének hittem, és most meg bele csöppenek..? Annyira abszurdnak tűnt akkor minden. Az is, hogy Héra küldte rám azokat a kolosszusokat. Senkinek sem kellett volna tudnia, hogy a fia vagyok... nem vállalt még fel. Még is kiszivárgott, de hát hogyan is lehetne az istenek királynője elől bármit is eltitkolni, nem igaz..? Hiszen eddig minden fattyat és szeretőt megkínzott, vagy megpróbált megölni. Egy nap utazás után megpróbáltam haza telefonálni egy nyilvános telefonról, de senki sem vette fel otthon. A legrosszabbtól tartottam.
A második napon értünk New Yorkba. Kellett még egy-két óra, hogy azon belül is elérjünk Long Islandre, ahol már vártak. Addigra már meg is jelent a fejem felett a jele. Izgatottan, szomorúan, dühösen léptem a tábor földjére, ahol megkezdődött a kiképzésem.

Keményen bántak velem. Mind a többi félvér, mind a tanárok. Utóbbiaktól nem bántam, mert az ő képzésük által lettem egyre erősebb és erősebb... hogy aztán a földbe döngölhessem a többi félvért, akik tiszteletlenül bántak velem. Ahhoz persze kellett pár év. 11 évesen nem voltam elég nagy és erős ahhoz, hogy bárkit is leterítsek, aki nálam magasabb. Addig is nyeltem. Haza pedig nem mentem. Anyámék halálhíre elért engem, szatír védelmezőm fogadott be és nevelt télen, tavasszal és ősszel, míg a táborba vissza nem térhettünk. Szinte folyamatosan küldetésekre jártam, edzettem. Párbajoztam, küzdöttem. Három év után, kb 15 évesen sikerült elérnem, hogy én vezessem a kabinunkat. Megtiszteltetés volt nekem, mert szerettem a saját féltestvéreimmel törődni és szerettem volna őket olyan irányba terelni, amilyenbe kell. Mert igen, számos elképzelésem volt arról, hogyan is kéne viselkednünk, miként kezelni a helyzeteket, nekünk, Zeusz-ivadékoknak. Még ha eleinte gyűlöltem is apámat, amiért hagyta anyámat oda veszni, legalább nem kellett a Hermész-kabinban szűkölnöm, mert a táborba lépéskor azonnal elfogadott. Rengeteg babér koszorút gyűjtöttem be, és én voltam az első, aki az évfolyamomban megtudta mászni a mászófalat. Úgy éreztem, mind lehetünk olyanok, mint Héraklész. Bármelyikünkből halhatatlan isten válhat, ha eléggé megküzdünk érte, nekem pedig ez állt szándékomban. Kiképezni magam, harcolni, hőssé válni, felkerülni az istenekhez. Bárkin képes lettem volna átgázolni ezért a célért.

Igazából ezeken kívül semmi különöset nem csináltam. Persze... sok lány körül és ágyában megfordultam, de az érdeklődésemet mindig és kizárólag csak egy lány kötötte le. Írisz félvér leánya. A táborban ő is tanult, de olyan rezisztensen állt ellen nekem, vagy egyáltalán bármely férfinek, hogy az már feltűnő volt. Ő maga is, hiszen gyönyörű volt, szinte fénylett. Mindig pajkosan mosolygott és segítőkész volt. Sokszor kerültem kezei alá, mert hogy ő gyógyítani tanult, én pedig nem kíméltem magamat harcok közben. Néha hagytam is magam, csak hogy a gyengélkedőre juthassak és láthassam őt.
Az évek azonban teltek, és mire lett volna bátorságom, ahhoz, hogy ténylegesen közeledjek hozzá, eltűnt. Mint kiderült: Artemisz vadászaihoz csatlakozott. Kissé magamba estem. Miért is hagytam elúszni a lehetőséget..? A 19. élet évem után is visszatértem a táborba. A kabin vezetést egy másik félvér vette át, átadtam, hogy más dolgokkal foglalkozhassak. Kivételesen önző érdekek vezettek vissza. Egyrészt annak a reményében, hogy újra látom őt, másrészt azért, mert nem sok választásom volt. Nem volt más családom, csak a tanáraim, a szatírok, a többi diák. Itt éreztem jól magam. Ez a hely vált az otthonommá. Eleinte csak felügyelőként jártam vissza, vigyáztam a kis csipszszarokra, végül tanárnak álltam. Az egyetlen, amiben kiemelkedtem a többiek közül, az a lovas harc volt. Szekérrel sem voltam rossz, de mesterien bántam ezekkel a csodás állatokkal és a karddal egyszerre. Így hát felkértek, hogy tanítsam a kis pulyákat, én pedig szívesen elfogadtam ezt a titulust. A diákjaim általában szeretnek is, mert laza vagyok. Értem a viccet és én is képes vagyok rá, ám ha valaki átlépi a határokat, megbüntetem. Képes vagyok durván fellépni ellenük, de hozzá kell szokniuk, meg kell komolyodniuk. A harcmező nem egy olyan dolog, amelyet poénra vehetnek.

Újabb évek. Az istenek pedig a háború szélén állnak. Velünk, tanárokkal és a kabinvezetőkkel közölték a helyzetet, csak hogy nálunk ne robbanhasson ki semmi és senki. Az új kabinvezető, Kaedan.. ígéretesnek tűnik, de látni rajta, hogy nem apánk érdekeit szolgálja. Persze, valószínűtlennek tűnik, hogy Hádész rabolta el Árészt. Miért most? Miért hagyott ott nyomot? Mit akarhatna tőle? Így apám döntése és boszorkányüldözése is hamisnak hangzik. Szerintem neki is bűzlik ez az egész, még is csinálja. És tudjátok mit? Én ennek titkon, mások által elrejtve örülök. Örülök, mert ha kitör a háború, akkor lesz lehetőségem, hogy elérjem a céljaimat. Hogy felkeltsem a figyelmét, hogy maga mellé emeljen. És mint említettem: ha kell, bárkin átgázolok ezért.


Felhasználó profiljának megtekintése
Zeusz
Félvér
avatar
Zeusz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Galen Dyson   ₰ Csüt. Dec. 28, 2017 8:53 am

SZÖVEG




Üdv bátyus
Nagyon-nagyon-nagyon tetszett az írásod  71

Ez eddig számomra a legfélvértáborosabb ET, komolyan mondom. Nem tudom miért, de nagyon tetszik. Kétszer is elolvastam xD gratula hozzá! Az egész "isten akarok lenni" rész is bejövős, megcsavarja kicsit a karit, egyediséget ad neki.

Meg hát a pb is 10/10

Na de most menj inkább lefoglalni Kit fejét, majd játszani. Addig kapsz drachmát, színt és rangot. A piros csapatba kerültél és menjél is még ma gyorsan dobni ezzel, ha benne akarsz lenni ebben a körben Very Happy






Leaders become great

not because of their power
Felhasználó profiljának megtekintése http://camphalfbloodfrpg.hungarianforum.com
Ugrás: