And here we are ~ Juls & Herk





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
8
Pirosak
0

(frissítve: 02.13–12:25 )


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
14
18
Istenek
5
6
Mitikus lények
2
5
Összesen
21
28



Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Keaden Hancrow, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
2
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 9:02 am

Írta  Maya Downey
Yesterday at 3:24 pm

Írta  Arian Sagong
Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm

Írta  Eliphas Thorne
Kedd Feb. 20, 2018 1:21 pm

Írta  Eliphas Thorne
Vas. Feb. 18, 2018 10:31 pm

Írta  Galen Dyson
Vas. Feb. 18, 2018 1:45 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:37 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:33 pm

Írta  Elise Parker
Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

And here we are ~ Juls & Herk

Témanyitás₰ Tárgy: And here we are ~ Juls & Herk   ₰ Szomb. Dec. 30, 2017 5:09 pm
Juls & Herk


Hónapokkal a tábor kezdete előtt már előre előkészítette magának a terepet, hogy legyen hol edzeni amikor épp nem tanít vagy akad más dolga. Választása az erdőre esett, ami megfelelően el volt rejtva a kíváncsi szemek elől és nem is zavart senkit az a zaj amivel ez járt. Kezdetben ez a hely is pont olyan volt mint a többi, magas fák, sűrű aljnövényzet, és áthatolhatatlan bokrok, ő azonban időt és energiát nem kímélve átalakította azt, átültetve a fákat és mindent, hogy ne tegyen kárt az élővilágban, így egy hatalmas teret kapott, ahova felállíthatta a saját gyakorlópályáját, ami megannyi veszéllyes gyakorlat elvégzésére volt alkalmas, hatalmas árkokkal, magas akadályokkal és rengeteg más szerkezettel. Ezek közül természetesen a súlyemelés volt a kedvence amelyre szerzett 5 torony méretű ólomból készült súlyzót, amelyeknek volt akkora súlya, hogy már megizzasszák egy kicsit és fejlesszék a fizikumát. Időnként egyenként, időnként egymásra helyezve használta őket.
Aznap délután is az edzés mellett döntött, jókedvűen sétált ki a térre, majd beérve a hatalmas tér közepére jóízűen nyújtózkodott egyet.
~ Na essünk neki... ~
Átropogtatta az ujjait és a nyakát, majd félrerakta a pólóját és neki kezdett a bemelegítésnek. Erre a részre mindig is nagy időt fektetett, bár istenként már nem sok értelme volt, de a régi megszokások nehezen kopnak el, ez is egy ilyen volt. Fekvőtámaszokkal és futással kezdett, amellyek átmozgatták a karját és lábát, majd nyújtott egy kicsit, ezek összesen körübelül 2 órát vettek igénybe, majd végre rátérhetett a tényleges edzésre.
Fogott hármat a korábban említett súlyzókból, ennek a műveletnek az egyetlen veszélye az volt, hogy igyekezett nem lerombolni a fél gyakorlópályát míg elfordul, mivel ugye nagyon hosszú volt a 3 rúd, és veszélyeztették a fákat is, meg az általa felállított pályát is.
Kezdésnek a feje fölé emelte őket, és 25 percig állt egyhelyben, hogy meglássa mennyire terheli le a súlyuk, minek utána kellemesen leizzadt, lerakta őket, és leült egy kicsit vizet inni.
Sokszor adódott olyan, hogy egész napokat el tudott tölteni itt és megfeledkezett magáról, de mióta diákokat kell tanítania mindig figyelte az időt. Így újra nekilátott, és fekvenyomás volt a következő gyakorlata, amiből négy körön keresztül 250 kinyomást csinált.
~ Mit kéne még csinálni.. ~
Elmélkedett magában, ilyenkor csak az edzésre koncentrált. Talán az egyetlen olyan tevékenység volt, amikor nem forgott az agyában akármi más, pont ezért reszkírozta mindig a tanítványait is, hisz ha egy időre az edzés képes kitisztítani minden gondolatot a fejedből, emellett a fizikai erőnlét minden téren jót tesz mint férfinek, mint nőnek.
Így elmerengve fedezte fel, hogy egy tanítványa, aki csak az utóbbi időben csatlakozott be az óráira egyedül üldögél a tisztástól csak pár fányira az erdőben. Láthatóan észrevette őt, és tudja hogy itt van.
~ Azt hiszem Juliyának hívják. ~
Merengett el egy pillanatra, majd szép nyugodtan felállt és lassú léptekkel megindult a tanítvány felé, hogy kiderítse mit keres az erdőben egyedül, nem mintha veszély leselkedne rá, vagy nem lenne joga egyedül sétálni, de mégis furcsa.
- Üdv, Ms. Hathaway... Csak nem kedve támadt egy kis délutáni kirándulásra? - Kezdi miközben minél közelebb ért annál tisztábban látta, hogy a lány nem jókedvű, inkább szomorú arcot vág. Ez pedig azért volt különös, mert Aphrodité lányai általában sugározták azt a vonzó jókedvű aurát, mint az anyjuk.
- Miért lógatja az orrát? Talán valami baj van? -
Kérdi bíztató hangon mikor közel ér.
Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: And here we are ~ Juls & Herk   ₰ Szomb. Dec. 30, 2017 9:12 pm
A napok nagyon lassan teltek, nem kellett volna visszajönnöm. Azt hittem, hogy egy-két nap, pár összezördülés, kibékülés, stb és vége, minden mehet a régi kerékvágásban. Nagyon tévedtem, tiszta naiv 15 éves vagyok, hogy még hiszek az ilyesmikben, holott már felnőttem, anyám ajándékaival felfegyverkezve és elvileg fantasztikusan is bánok velük. Tény, hogy valami jobban megy belőle, mint másoknak, de ez most mellékes. Rohadtul nem találom a helyem, a kabinban pedig már nem ellenségesek ugyan, de azért érezhetően érzem a neheztelést azoktól, akik ismernek. A helyzet pedig romlik, mert nem tudom, hogy mit is kellene csinálnom, nekem kéne vezetni már a koromnál fogva is az egész kócerájt, de a „Barbiknál” nincs vezető egy jó ideje. Amíg nem érzem a bizalmat, vagy tiszteletet felém, nincs is értelme ezzel próbálkoznom. A legutóbbi buli próbálkozásom is kudarcba fulladt, a más kabinokból érkezők száma betegesen alacsony lett volna, és egy másik lány vette át a stafétát inkább. Meglepően pozitív volt az eredmény, számomra pedig teljes kudarc ez is, mint sok minden más. A tanulás sem megy, egyszerűen a bűntudat mardossa a lelkemet, na meg az apám utáni aggódás zökkent ki mindenből, ami arra kellene, hogy odafigyeljek. A mai bulira lehet, hogy el sem megyek inkább, akkor talán mindenki jól szórakozhat és tele lehetnek a titkos kis zugok… Ellógtam az utolsó óráról, Heather nem szólt semmit, de láttam, hogy észrevette, hogy otthagytam az óráját. Mondjuk nem volt nehéz dolga, az óra közepén összepakoltam és otthagytam mindent, szó nélkül. Most pedig már az erdőben sétálgatok a sok hülye gondolataim közepette. Legalább a fák nem néznek rám bűntudattal, érzem a szeretetüket, és a figyelmüket is. Nem vagyok bolond, hogy azt higgyem, itt egyedül lehetek, ha téves utakon járnék, valamilyen módon máris jönne az őrség és megkapnám a büntetésem. De nem ma kezdtem, pontosan tudom, hogy merre kell menni… legalábbis egy ideig. Ahol most állok, határozottan tudom, hogy nem ezeknek a fáknak kellene állnia. Mintha valaki teljesen átrendezte volna ezt a szegletét az erdőnek, ezért megtorpanok, hogy nagyjából belőjem, hogy hol is vagyok pontosan. Egy két fát megkerülve nézelődök, majd megpillantom a mesterséges tisztást – ami igen szabályos alakú -, és azon belül a nagyfiút, azaz Héraklészt. Egy isten a félvérek között, ráadásul önszántából, nem úgy, mint Mr. D. A látványa is sokkal izgalmasabb, mint a bor istenének, azok a dagadó izmok, azonnal beindítják a nyálelválasztásom. Nézem egy kicsit, ahogy edz, olyannyira, hogy legalább ezzel elterem a figyelmem. Leülök egy fa tövébe és figyelem, ahogy Héraklész emelgeti, a ki tudja hány mázsa súlyokat könnyedén, mintha én a bevásárlószatyraimat vinném. Ezek nem lehet olyan nehezek, csak ha csak rám ejtene ezekből egyet is, mehetnék „Hádésznézőbe”. Bambulva nézem, majd egyszer csak eltűnik a látóteremből. Sóhajtva veszem tudomásul, hogy ez sem jött össze, és visszakúszik az össze eddigi negatív gondolatom. Megrezzenek a nagyfiú hangjára és odakapom a fejem, mert azt sem tudom, hogyan került ide.
- Nem sok kedvem volt hozzá, de itt talán jobb, mint ott – jegyzem meg kissé elhaló hangon, majd összeszedem magam és feltápászkodom, mégiscsak egy legendával hozott össze a sors, és nem órán. Tehát észrevett. Ez nem tudom miért olyan meglepő, mert egyrészt megölt kismillió szörnyet, tehát elég jó lehet a látása, másrészt Isten. A kérdésére – végre felkészülten – tudok válaszolni, miközben lesöpröm a ruhámról a rátapadó avart.
- Csak ilyen tinihülyeségek – hazudok, mert ha azok is, eléggé kiborítottak. Rámosolygok közben és nézem a finom izzadságpatakokat a kőszikláin, amit ő a karjainak hív. Hát nem mondom, hogy nem izgató a látvány, és azonnal nem indulnak be a gondolataim. Na, de kinek nem tetszik Héraklész, akinek normális értékrendje van? Na, ugye…
- Egy Isten minek edz? Állj ki Mr. D-vel, ő a te súlycsoportod… vagyis, na… - elnevetem magam, mert ez kissé sértő is lehet, vagy éppen mulatságos. Dionüszosz semmiben sem a súlycsoportja az itt álló hősnek. De hamar elmúlik a vidámságom, amikor eszembe jut Kea, hogy milyen volt vele és most mennyire más a kapcsolatunk, ráadásul ez az én hibám.
- Nem akarok az utadba lenni, arrébb megyek – fordulok meg, mert nem akarok Héraklész terhére lenni a saját bajaimmal. biztos megvannak neki is a bajai, például nem emelt még ma meg két hegyet, csak egyet. Fura lehet ez az Istenlét.
Felhasználó profiljának megtekintése
Témanyitás₰ Tárgy: Re: And here we are ~ Juls & Herk   ₰ Hétf. Jan. 01, 2018 4:16 pm
Ha visszatekintett a halandó életére, sok ilyen arcot képes volt visszaidézni, hisz ez egyértelműen egy helyét kereső emberé volt, aki próbál beilleszkedni a társaságba, de nehézkesen megy. Ezt mindenki megtapasztalja valamikor az élete során, ő is megtette annak idején, és sokat kellett harcolnia magával hogy belássa, nem felelhet meg mindenkinek, csak a saját gondolatait tudja irányítani, és történetesen ez vezetett pár életét megváltoztató felismeréshez, de ez most nem róla szól, hanem az előtte üldögélő szomorkodó Juliyaról, aki talán örülne pár kedves szónak, neki pedig amúgy sem akad fontosabb dolga, elvégre ő maga ezért jött a földre egy részt.
- Szeretnél mesélni azokról a tinihülyeségekről? Már ha szerinted egy magam fajta fickó megérti. -
Kedves és bíztató mosollyal foglal helyet szemben Juls ülőhelyével egy sziklán, ahova törökülésben helyet foglalva megkeresi a legkényelmesebb opciót, aztán meg is válaszolja a nő által feltett kérdéseket.
- Miért ne? Ugyan úgy átmozgat és lefáraszt bizonyos terhelés mellett, mint bárki mást, és így nőttem fel. Mindig harcoltam, és edzettem, szeretem ezt az életet. Őszintén nem is tudom mi mást kezdenék az időmmel, ha nem ezt. -
Megtámaszkodik a térdein és mosolyogva hallgatja végig Juls véleményét Dionüszoszról, és a súlycsoportokról. Történetesen nem állt messze az igazságtól, hiszen Dionüszosz isten volt, de az isteni erő és képességek sem vehetők be egy kalap alá, hisz valakinek totális pusztító erő adatott, mint Zeusznak, valakinek inkább szociálisabb és inkább pszichológiai, mint Aphroditének, de természetesen minden isten erős volt a maga nemében, csak némelyek képességei erősebbnek számítottak másokénál egy bizonyos területen. Herk nem panaszkodhatott, hisz magának tudhatta hogy hatalmas volt a fizikai ereje, gyors volt, hatalmas állóképességgel rendelkezett és a sebei is gyorsan gyógyultak, így szinte tökéletes harcosnak számított.
- Dionak megvannak a saját erősségei, de ha nekiállnánk harcolni nem tenne jót a tábornak fizikailag, és amúgy is jóban vagyunk mióta megszülettem, így nincs értelme. Plusz, ezt a helyet pont úgy alakítottam ki, hogy egyedül is edzhessek. -
Bíztató mosoly ült az arcán, mivel próbálta minél előbb feloldani a jeget a lányban, hogy szabadon beszéljen a problémájáról. Ámbár sosem volt otthon a női problémák rejtelmeiben, ahhoz értett hogy végighallgassa az embereket, és tanácsot adjon.
- Ha szeretnél beszélni arról mi nyomja a szíved, én itt vagyok, mindegyikőtöket szívesen végighallgatom, és segítek ha tudok. Sajnos ha mindenki csendben tűr, mi tanárok sosem tudunk változtatni a dolgokon a megfelelő irányba, már ha miattunk érzed így magad. -
Őszintén sosem volt a legjobb tanár, mindig inkább tanult valakitől mint hogy tanítson valakit, de a puszta kezes harcban megtalálta azt a tárgyat, amit megfelelően tudott tanítani, hiszen ez volt az egyik specialitása. Miközben ezen gondolkozott Juliya hirtelen úgy döntött arrébb akar menni, közben azt mondta nem akar az útjában lenni.
- Ha az utamban lennél, egyszerűen nem jöttem volna ide. És ha az utamban lennél, nem akarnék beszélni arról ami nyomja a lelked. De itt vagyok, és hallgatlak. Addig nem megyek vissza amíg nem tudtam segíteni, már ha tudok segíteni. -
Újra felöltötte a nyájas és őszinte mosolyát, közben persze megállapította hogy a lány, akár mennyi is a kettőjük közti korkülönbség nagyon is remekül öltözködik, és még gyönyörű is. Persze ez nem nagy csoda, ha figyelembe vesszük, hogy Aphrodité az anyja. Persze rá az Aphrodité féle varázs csak kevéssé hatott, magától Aphroditétől is, így még kevésbé a félistenektől, pont ez igazolta hogy valóban szépnek találta Julit és nem csak ámításból.
- Persze, ha nem szeretnél beszélni róla azt is megértem, akkor szerzek neked valami ennivalót, és talán jobban érzed majd magad. -

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: And here we are ~ Juls & Herk   ₰ Kedd Jan. 02, 2018 9:48 am
A nagy Herkules – imádom, hogy sok néven lehet hívni őt – megtalál és a szívembe lát. Na, persze isten, úgy könnyű, de így sem tudom, hogy mit áruljak el neki. Az, hogy nem néz mélyen belém, pedig továbbra is építi kőkemény imázsát arról, hogy milyen fantasztikus egy ember… izé isten.
- Biztosan megértenéd – kerülöm ki a választ, mert szívesen beszélni egy olyan dologról, aminek a gondolata is kiráz, nem igazán az én műfajom, még akkor sem, ha tudom, hogy Héraklész egy olyan isten, aki nem fecseg. Próbálom hát elterelni a témát, ami persze tök hülyeség, de Herki annyira rendes, hogy megteszi azt a szívességet, hogy válaszolgat is rá.
- Igaz, nehéz abbahagyni azt, amit annyira szeretsz. Hát azért tudnál még mit kezdeni – villannak meg a szemeim csábosan egy pillanatra. Nekem is nehéz volt egyébként abbahagyni az itteni létet, majd széttépte darabokra a szívemet a bűntudat, hogy emberekkel cseszek ki az által, ami apámhoz köt, de vannak fontosabb dolgok is, mint a tábor és barátságok. Most pedig ugyanezek az emberek fogják széttépni a szívemet, azért, amit tettem velük. Ok-okozat és kitalálható végkifejlet. Ha valaki megtalálna felakasztva, az nem véletlenül lesz. Mr. D. felvetése mégis mosolyra fakaszt, az a fószer egy igen mulatságos figura és mindig van jófajta bora. Szóval nagyon is jó fej, főleg, ha azt csináljuk, amire kér, és akkor még hálás is. Velem legalábbis mindig, nemigen hallottam rá panaszt, vagy csak nem érdekelt.
- Ö… a táborra tényleg szükség van ebben az állapotában – értek vele egyet. Közben pedig továbbra is stírölöm, nem tudok mit kezdeni egy legendával, aki isten lett és ilyen szemrevaló… vagy ágyba, de az mindegy is. Sóhajtok egyet, mert van az a rossz tulajdonsága a nagyfiúnak, hogy nem nagyon felejt, így kénytelen leszek valamit adni neki, ha már ilyen rendes velem.
- Ugyan, nincs komolyabb bajom a tanárokkal – legyintek. Azon már túlnőttem, hogy xy rám szállt, vagy kipécézett magának. Meghagyom a fiatalabbaknak ezt az élményt, viszont jókat szórakozom a történeteken, meg a bosszúkon. Főleg nálunk tudnak érdekes dolgokkal előállni, remélem egyszer sikerül valamelyik. De Herki nem hagyja, hogy punnyadjak a gondolataimban, így megpróbálok meglépni. Még fel is állok és elindulok, de a szavai megállítanak. Sóhajtva eresztem le a vállaim neki háttal, majd megfordulok.
- Elmentem és cserbenhagytam őket egy szó nélkül, és most dühösek rám – vallom be az igazat, ha nem is ez a teljes igazság, de kezdésnek pont megteszi, és valójában ez a bajom, hogy bűntudatom van. – Nem tudom, hogy hogyan tegyem jóvá, lehet, hogy már nem is tudom. Két év hosszú idő – hajtom le a fejem, még az ő szemébe sem tudok nézni, pedig vele nem tettem semmi rosszat. – Nem vagyok éhes – bököm ki, de legszívesebben elásnám magam. Jó lenne, ha egyenesbe jönnék az érzéseimmel, de nekem nehezen megy, akármennyire is vezető típus lennék. Néha nekem is lehetnek, gyenge pillanataim, nem?
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: And here we are ~ Juls & Herk   
Ugrás: