Gondolkozom





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Gondolkozom

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Gondolkozom   ₰ Szer. Jan. 03, 2018 8:07 pm
tehát veszélyes vagyok

Legutóbb akkor láthattak ilyen sok időt a könyvtárban, amikor évekkel ezelőtt belefutottam egy olyan teológiai kérdésbe, amire nem tudtam olyan egyszerűen választ adni. Hogy a könyvtár mindegyik könyvét átnyálaztam volna az évek alatt, talán túlzás lenne állítani, de igen kevés az olyan olvasmány, ami nem futott volna keresztül a kezeim között. Engem sohasem izgatott, hogy jobb harcos legyek, nem láttam a sikerélményt abban, hogy a zászlófoglaló mesterséges miniháborúi alatt lealázzam a másik csapatot. Nem akartam hős lenni, nem akartam hadvezér lenni, de a leginkább, nem akartam harcos lenni. Különc vagyok ebben a környezetben, ahol mindenkit eltelít a harci láz, és ahol az adrenalin utáni hajhászat elfeledteti az emberekkel, hogy másként is lehet háborúkat nyerni. A legnagyobb nyertes persze az, aki el sem kezdi azt. Én pedig szeretnék a nyertesek oldalán állni. Nem vívhatom meg olyanok háborúját, akiknek eldobott katona vagyok csupán.
Így aztán az utóbbi napokat, heteket rendszerint ismét a könyvtárban töltöttem. A mohó tudásvágyat most valami magasabb rendű váltja fel – emberek, félistenek, de megkockáztatnám, Istenek élete forog kockán, ámde olyan, mintha mindenki szándékosan szemellenzőt hordana most is, ahogyan tették ezt az idők kezdetén is, mintha a fajtánk nem lenne képes tanulni a múltjából. Pedig van egy mondás, miszerint mind annyira vagyunk vakok, amennyire azok szeretnénk lenni. Érthetetlen számomra, miért is választották ennyien a vakságot.
Ahogy a hatszáz könyv felett, kialvatlanul kuporgok, látszik rajtam, ez most egyáltalán nem olyan, mint amikor az örömláztól égve lapozol újat és újat a kiszemelt könyvedben. Lassan betéve ismerem már a régi szövegeket, amiket kiterítettem magam elé. Összefüggéseket keresek a múltból, hasonló eseteket, és nyomokat, amik a megoldás felé vezetnek. Nyilvánvalóan nagyobb dolgokról van itt szó, mint amit az egyszerű gondolkodásúak megérthetnek, hát rám hárul a feladat, szótár legyek elmaradt elméjük és a józan ész között, és feloszlassam a ködöt, amitől vakká váltak mind. Valaki szándékosan szított viszályt az Istenek között. Márpedig kevés az olyan ember felett álló lény, akinek megvan a képessége hozzá.
Épp csak az a kérdés, miért.
- Hmm? Köszönöm, jól vagyok! – szinte az egész testem rándul, amikor úgy érzem, valaki közel került hozzám. Talán csak a vállam kocogtatta meg, hogy felébredjek. Lehet, az egyik könyvet emelte ki a kupac közül. Vagy csak elhaladt előttem, és az auráját érzékeltem. A kialvatlanságomra a legjobb megoldás lenne egy kis nyugtató hatású cannabis indica, ami már megtekerve, dohánnyal vegyítve ül a fülem tövében, nem mintha a stresszre hajlamos lennék, de azért mióta körülbelül a könyvtárban élek, azért már igen közel kerültem hozzá.
- Áh, csak te vagy az, Dalma. Megtennéd, hogy a többi könyv közül választasz? Ha pedig magamban beszélek, ne foglalkozz vele. Néha szükségem van szakszerű tanácsokra. – megdörzsölöm a szemem, mialatt keresem azt a sort, Erisz történetében hol is tartottam utoljára. Érzem, hogy közel vagyok, ez pedig nagyobb jelentőségű, mint az, hogy a szokásos stílusommal oktassam ki a lányt. Ha kedves nem is lettem vele, de feltűnően kevésbé tahó, mint amit egyébként már megszokhatott tőlem.






Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Csüt. Jan. 04, 2018 4:47 pm

Ugye nem hitted?
Csitt már, könyvtárban vagyunk! xD
Elpihas & Dalma
A táborban viszonylag sok meglepetés ért már. Az egyik ilyen, hogy a feliratokat mindenféle probléma nélkül el tudtam olvasni. Ugye, hogy hihetetlen? Én sem akartam elhinni. Én, a súlyos diszleksziás, hiperaktív lány, aki még végzősként is alig-alig tud normálisan olvasni… Hirtelen gond nélkül olvasom a kiírásokat… feltétlenül utána kell járnom.
Az első lépésen igazából már túl is vagyok. Szabad perceimben felderítettem a tábor minden feliratát. És, bár már kevésbé, de ledöbbentem. Tényleg MINDET folyékonyan ki tudom olvasni elsőre is…
Az edzés mellett nem sokkal jutnék tovább. De úgy látszik az ég is azt akarja, hogy kiderítsem mi ez, mert egy komolyabbnak mondható, bár nem veszélyes sérülés miatt ma eltiltottak a gyakorlótérről súlyos konzekvenciákat helyezve kilátásba, ha ott talál valamelyik felügyelő. Igen, ott találtak volna, ha nem ajánl Kheiron más elfoglaltságot.
Megkérdezte ugyanis, hogy jártam-e már a könyvtárban. Őszintén szólva… eszembe se jutott, hogy ilyen is lehet a tábor területén.
Most viszont… az is eszembe jutott, hogy elüthetném az időt azzal, hogy kiderítem, tényleg bármit el tudok-e olvasni a diszlekszia okozta kellemetlenségek nélkül.
Természetesen nem voltak sokan, de nem is voltam egyedül. Egy-két athénés, és még vagy 2 elvetemült könyvmoly.
Én első lépésként körbejárok, hogy felmérjem a címeket. És máris kiderül, hogy nem, nem tudok bármit gond nélkül olvasni. Van jópár könyv, aminek már a címe is gondot okoz. Ez viszont felveti a következő kérdést: Akkor mi a fene van azokban az írásokban, amit el tudok olvasni?
Ez a második kör. Leveszek egy könyvet, ami gondot okozott, és néhány olyat, ami nem. Közben megállok egy iszonyúan sápadt, karikás szemekkel könyv fölé görnyedő srác mellett. Ugye nem fog itt nekem összeesni?
Már nyitnám a számat, hogy rákérdezzek, nem kellene-e inkább lepihennie kicsit… De úgy tűnik eddigre észrevett, és mintha azt is kitalálta volna mi jár a fejembe.
De a megkönnyebbült sóhajjal nem megyek tovább, hanem elkezdem az előtte tornyosuló könyvkupacot nézegetni. A nagyrésze olyan, ami nem jelent gondot nekem. Az is, ami épp nyitva van előtte. Az egyik könyvet fel is emelem a kupac tetejéről, és belelapozok. Mire rám szól, hogy ne vegyem el a könyveit… Hát… rendben…
- Oh, bocsánat, nem akartam megzavarni a munkádat… - teszem vissza a felvett könyvet. Egy darabig csak állok mellette, és figyelmes arccal gondolkodva nézem mit csinál. Próbálok rájönni, min dolgozik. Ha jól veszem ki, Erisz, a viszályistennő történeteit bújja… Mit keres benne? És miért van az, hogy csak olyan könyv van előtte, amit rendesen el tudok olvasni?
Végül, ha addig nem ment az agyára, hogy ott ácsorgok mellette nem bírok parancsolni a kíváncsiságomnak.
-Ne haragudj, hogy zavarlak, de… mit keresel?- kérdezek rá kíváncsian bámulva még mindig az előtte nyitva fekvő könyvet.-Hátha tudok segíteni…- teszem hozzá, de kihagyva, hogy talán ez nekem is segít megoldani a rejtélyemet. Ha ezután még nem zavart el, odahúzok nagyjából mellé egy széket, és úgy figyelem tovább, vagy kezdek én is kutakodni, ha megengedi, vagy "utasít" hogy miben keresgéljek, és mit.

Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Szer. Jan. 10, 2018 5:53 pm
tehát veszélyes vagyok

Az idő, amit azzal töltök, hogy megkeressem azt a sort, ahol legutoljára tartottam, végtelennek tűnik, pedig valójában csak pár pillanat, mire lélektükreim arra a bekezdésre ugranak, amit ugyan egyszer már elolvastam, de nem igazán fogtam fel. Ismét csak átfutom a sorokat, melyek számomra lényeges információkat nem tartalmaznak, bár nem lehetek biztos benne, épp ezért nem siklik-e át a tekintetem valami apró részlet, valami fontos felett. Már-már reflex-szerűen válaszolok a lánynak, nem egyedi eset, hogy valamelyik ócskának és unalmasnak titulált olvasmány felett találnak, és előszeretettel rivallok rá a könyvtárban mindazokra, akik úgy gondolják, kedvenc új beszélgetőhelyet találtak a régi olvasmányok között. Ám az még tőlem is kirívó eset, hogy karikás szemekkel, kifáradva görnyedek nem egy, de legalább ötven különböző könyv között.
Mélyet ásítok a levegőbe, a saját fáradtságom viszont mit sem ér, ha a munkám eredményével valami nagyobb, magasztosabb célt érek el. Saját, testi szükségleteim csak sokadlagosak, bár maró gyomrom már tiltakozik ezen gondolat megszületése és elburjánzása ellen.
- Nem, legalább... – tartom a kezem a szám elé, hogy eltakarjam vele az utat egészen a mandulámig. A kiadós ásítás után pedig folytatom a megkezdett mondatom.
- Legalább felébredtem. – válaszolok megszokott szűkszavúságommal. Jóformán kerülöm a táborozók társaságát, hiába lelkesedek a mások által már-már perverznek titulált matematika szekta iránt, vagy épp adom elő hozzám képest mérsékelt lelkesedéssel az aktuális görög filozófia ismertetőt. Na nem mintha nagy esélyt látnék arra, ezt a csűrhét itt megtanítsam gondolkozni. De csak ha egy félistent ráveszek arra, hogy lásson ki abból a skatyulyából, amibe belezárták, máris megérte.
- Segíteni. – emelem fejem, hogy a szemeibe nézve fürkésszem szándékait. Rezignált arckifejezésem a szokásos, mégis, egyfajta kétkedést tükrözök vissza. Nem szoktam mások segítségét igénybe venni, különben nem is igazán igénylem. Nem vagyok egy népszerű alkat, ha pedig valamit, akkor ezt biztosan örököltem attól a szarházitól, aki apámnak is csak egyszer merte vallani magát. Végül azonban megadóan biccentek egyet. Fáradt vagyok és kimerült, ostobaság lenne tőlem, ha tagadnám gyengeségem.
- Kényszeríteni nem foglak. De nagy segítség lenne, ha átlapoznál pár kötetet, és bejelölnéd azokat a helyeket, ahol a viszály említve van. – ezúttal viszont már újra a könyvbe mélyedek bele. Nem könnyű így a kutatás, hogy igazán én sem tudom, pontosan mit keresek. Szükségem van bizonyítékra, hogy a viszály Istennőjének a keze van a dologban, és elképzelni nem tudom, eddig miért nem őrá gyanakodtak. Pedig annyira egyértelmű.
- Azok közül válassz. Még nem lapoztam bele egyikbe sem. – mutatok rá az egyik kisebb kupacra, ami lexikonok, kronológiák, mítoszok és eposzok egész armadáját tartalmazza. Többnyire elfeledett olvasmányok, bár itt-ott azért a helyenként megritkult porból meglátszik, mikor lapozták őket utoljára. Nem mostanában egyiket sem.






Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Szomb. Jan. 13, 2018 3:17 am

Fedezzük fel a világot xD
Lehet könyvmoly leszek…
Elpihas & Dalma
Azért örülök, hogy nem haragszik. Na nem mintha lenne miért, csak ahogy kinéz szerencsétlen fiú, kinéztem volna belőle, hogy nem teljesen látja át jelen állapotában az ilyesmit. Szerencsére tévedtem.
És a pár perces bámulásom sem zavarja különösebben. Úgyhogy végül én töröm meg a csendet a kérdésemmel, és a felajánlásommal.
Az előbbire mondjuk nem kapok konkrét választ, de az irány megvan. Az utóbbit viszont némi töprengés után elfogadja.
-Nem kell kényszeríteni, szívesen segítek, ha tudok-mosolygok rá kedvesen.
-Szóval a viszály említéseit, rendben-bólintok a feladatra.Aztán körülnézek, és hmar találok is egy kupac papírt, és egy ceruzát, amit magamhoz is veszek, és visszaülök vele a srác mellé. -Megfelel, ha egy listát írok minden könyvhöz oldal, és bekezdésszámmal a keresett helyekről?-
A könyvek címéből kiindulva Erisz nevét is keresem… Ugyanis a legtöbb mitológiai témájú. Az általa mutatott kupacból leveszek egy könyvet, és kíváncsian kezdem el lapozgatni. Az rögtön feltűnik, hogy antik könyvről van szó, amit jó ideje nem is olvasott semmi, úgyhogy ennek megfelelően óvatosan bánok vele. Na nem a tartalmára vagyok kíváncsi. Hanem arra, hogy fog-e gondot okozni az olvasás. A cím alapján nem kellene, hiszen azt el tudtam olvasni gördülékenyen. És valóban: Bármiféle nehézség nélkül olvasom szinte rohamtempóban az oldalakat (Oké, oké… Az eddig megszokotthoz képest rohamtempóban, de akkor is!) És tudjátok mit? Talán, de csak talán… legalább annyira élvezem, mint a különórákat Khrüszaórral!
Csak azért nem nevetek fel egy-egy viccesebb szituációt olvasva, mert könyvtárban vagyunk végülis… És csak azért parancsolok megálljt a kíváncsiságomnak, ami arra késztetne folyamatosan, hogy megkérdezzem a véleményét a saját kis kutatásom ügyében, hogy nem szeretném megint kizökkenteni. Az előbb mintha kicsit zokon vette volna, hogy újra meg kell keresnie, hol tartott.
Úgyhogy csendben lapozgatom, és olvasom a könyveket, közben egy-egy papírra pontosan lejegyezve minden könyvben, hogy melyik oldal hanyadik bekezdésében van említve a Viszály. És szinte fel sem tűnik közben, hogy az írás már nem megy varázsütésre olyan egyszerűen, mint az olvasás.

Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Kedd Jan. 16, 2018 6:07 pm
tehát veszélyes vagyok

Általában szeretem azt hinni, hogy nem vagyok feltétlenül rászorulva mások segítségére. A legnagyobb hazugság, amit magamnak mondok, hogy egyedül is boldogulok. Ám semmi sem cáfol erre rá jobban, mint az, hogy már megint ebben a táborban töltöm a nyaram ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, vajon a Harvard vagy a Yale ajánlatát utasítsam el a rám pályázó egyetemek közül.
- Megfelel, köszönöm. – alig észrevehetően biccentek egyet a könyv mögül, bár elképzelhető, talán abban sem biztos, ez tényleg biccentés volt, vagy a fejem akar leesni a nyakamról a kimerültségtől. Ha a fejem nem is, de az órákkal ezelőtt megtekert, gyógynövényi származékkal töltött, barna papírba csomagolt cigaretta magam elé esik, amit egy lassú mozdulattal emelek újra, és túrom ismét a fülem mögé.
Dubbary bíbor. A halvány pulzálás meglepő, ez a szín akkor jelenik meg, ha valaki örömét leli valamiben, márpedig a legtöbb embernek, legyen az félisten vagy halandó, nem okoz kifejezett örömet az olvasás, főleg, ha régi, unalmas mondák közül kell válogatni és keresgélni, amiket talán alig ismernek. Ebben az állapotomban már én sem örömből dolgozom, hanem egyszerűen azért, mert muszáj; minél hamarabb végzek az összes ide illő szakirodalommal, ami bármilyen támpontot adhat a nyomozásomban, annál hamarabb jutok a megoldatlan ügy végére, így annál kevesebbeknek kell feleslegesen meghalniuk. Ostoba, aki nem foglalkozik a háborúval, ami kialakulni látszik, és még ostobább, aki azt hiszi, ő kívül áll ettől, és nem találják meg a módját, hogy áldozatot csináljanak belőle.
A rózsaszín levegőbe olykor belevegyül a mézsárga is, amin uralkodni próbál. Jól értem az embereket, pedig nem nézik ki belőlem, hogy jóformán sokkal többet tudok róluk, mint hinnék. Átkozottul haszontalan, hogy látom az emberek auráját, ám minél inkább próbálom takarni, az életem annál elvislehetetlenebb lesz. Annak idején a gyermekpszichológusokat is kikészítettük a fivéreimmel. Számukra érthetetlen volt, három ennyire eltérő karakter hogy képes ugyanazokat a képzeltnek vélt rémeket, színeket és álmokat ugyanúgy lefesteni és szavakba önteni. Halandó agyuk nem képes ennek a befogadására. De tulajdonképpen megvan a bája is. Mindenkit annak látok, ami ő valójában. Még akkor is, ha már-már zavaró az a mézsárga pulzálás, ami újra és újra Dalma sziluettje körül pulzál.
- Hiába kendőzöd, gyakorlatilag vibrálsz a kíváncsiságtól. – fejem elé emelem a könyvet, hogy kevesebbet lássak a lányból. Zavaró az aura, ami körülveszi őt. Nem lehet így olvasni.
- Kérdezz. Azért becsülöm a kitartásod, hogy ennyire próbálkoztál. – unott, seszínű, már-már flegmának ható hang. Nyilvánvaló, hogy tudni akar valamit, én pedig sajnos elég érzékeny vagyok mások érzelmeire. Nem olyan mókás dolog Hádész leszármazottjának lenni.






Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Szer. Jan. 24, 2018 12:54 pm

Nem bukok le.
Könyvmoly leszek.
Elpihas & Dalma
Hamar sikerül megbeszélni a dolgokat, hogy tudjak segíteni, úgyhogy már el is veszek egy könyvet és elkezdem olvasni. A beleegyezésére bólintok, és nem is zavarom többet fecsegéssel.
Már csak azért sem, mert hirtelen kitárul előttem egy eddig ismeretlen "világ". Már nem a görög mitológia, és a hozzá kapcsolódó dolgok… Maga a könyv, mint olyan.  Eddig sosem értettem, hogy lehet ezt élvezni.. A kötelezőket is inkább megkerestem filmen.  Na, mostmár értem! Hiszen sokkal többmindent ki lehet fejezni írásban, mint egy képpel, vagy filmmel… Sokkal jobban érthető egy-egy szereplő motivációja, az érzései, így pedig jobban kiforr a személyisége is a "közönség" fejében.
Nem is beszélve arról a mérhetetlen mennyiségű tudásról, és ismeretről, amit a könyvekben rögzíteni lehet, az olvasással pedig megszerezni.  Zseniális ember lehetett, aki kitalálta a könyvet…
Ez viszont újra és újra visszavezet a nap kérdéséhez: Hogy a fenébe lehet, hogy ezeket a könyveket minden probléma nélkül tudom olvasni, és még kifejezetten élvezem is, más könyvek pedig komoly fejtörést tudnak okozni, mire egy-egy oldalon átrágom magam, és inkább el is hajítom őket a fenébe?  És miért van az, hogy Eliphas néhány kivételtől eltekintve olyanokat gyűjtött ide magához, amik az előbbi kategóriába tartoznak? No meg persze… felmerül az is, hogy tudhat-e segíteni a végére járni a dolognak. Nagyon éleseszű srác, lehet észrevesz valamit amit én nem…
Olyan lesz ez mint a mókuskerék. Állandóan visszalökdösöm magam az aktuális könyv világába, amibe bele is merülök, szépen növekszik a lista előttem a keresett helyekről, és egy-két könyv már az "olvasva" kupacban is van mellettem, aztán újra, és újra elkezd motoszkálni a fejemben, hogy nem értem. Ami pedig felpiszkálja a lelkivilágomat. Utálom ha nem értek valamit…
Na arra viszont nem számítok, hogy amellett, hogy ő is belemerült a munkába, Eliphasnak fel fog tűnni a dolog… Mennyire durván tud ez a srác egyszerre mindenre figyelni? O.o Na mindegy. Tényleg nem akarom a munkát megakasztani az én ügyemmel. Ez Eliphas számára fontosnak tűnik, az én ügyem pedig ráér.
- Csak azon gondolkodom milyen kérdésre keressük a választ.- válaszolok. Ez még igaz is. Könnyebb lenne úgy keresgélni, ha tudnám mi a kérdés. És lehet már az eddigiek alapján is tudnék olyat mondani amire nem gondolt…

Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Vas. Feb. 11, 2018 12:32 pm
tehát veszélyes vagyok

Részemről olyan feszült figyelmet lehet tapasztalni, mint amikor a közönség egy olyan filmet néz, ami annyira lenyűgözi őket, hogy egy pisszenést sem lehet hallani tőlük. Semmi sustorgás, semmi gonosz kis megjegyzés, ha mondjuk úgy ítélik, a színésznő kicsit túltolta a szerepét, csak az áhítat szülte, némaságba való burkolózás, mialatt koncentrálsz. Talán az egyetlen lényeges különbség, én nem élvezetből csinálom azt, amit, bár a stressz is kivált egyfajta eufóriát, mint amit egy jó film megnézésével is átélsz.
Amíg nem kezd el zavarni az aurája, rá sem hederítek. Szívesen fogadom a segítségét, de nem fogok kezet csókolni neki azért, mert belelapozott a kedvemért néhány könyvbe. Unottan, egykedvűen, de érezhetően a fáradtságtól nyűgösen szólítom meg, amikor már túlságosan irritálóvá válik az a rengeteg érzelemtöltet, amit gyakorlatilag sugároz magából. A könyv az arcom előtt, a lehető legkevésbé kelljen a szemébe néznem, saját szemeim pedig visszaugranak a bekezdés elejére, hogy újraértelmezzem a mondatokat, amiket nem teljesen fogtam fel elsőre. Részben fáradtság, részben Dalma, részben pedig az ógörögök iszonyatosan cifra mondatokkal képezték a történeteiket.
- Lehet, neked nem tűnt fel, de pár Isten épp most készül egymás torkának ugrani, Dalma. - válaszolok a kérdésére azzal a már jól ismert, epés hangnememmel, amivel biztosan nem először találkozik már, még ha nem is olyan jó ismerőse, mint a Hill nővéreknek. Nincs olyan helyzet, amikor ne tudnék cinikus lenni.
- Ha nem muszáj, Én nem szeretnék meghalni más bűne miatt. Úgyhogy bebizonyítom, ki az igazi felelős a történtekért. Tudod, a történelem ismétli önmagát. Például hogy a hatalmat a gazdaság irányítja, vagy hogy a csökkenő életszínvonal mindig konfliktushoz vezet. - fellesek a könyvből egy röpke pillanatra, de nem kezdek bele a merev bámulásába. Akaratlanul is többet beszélek, mint amennyit a téma érdemel, Dalma azonban valamivel már majdnem értelmesebbnek tűnik, mint a legtöbben, akik a táborba járnak. Athéné gyermeke, ha sztereotíp akarnék lenni, akkor el is várnám tőle, idejét csupán elméjének pallérozásával töltse, de végtelenül primitív következtetés lenne tőlem, ha automatikusan elkönyvelném valamilyennek, csupán mert Athéné gyermeke.
- Én értem azt, hogy új vagy a táborban, de nem hiszem el, nem hallottál arról, amiről senki sem akar beszélni, mégis mindenki azt teszi. - a szemeim ismét a sorokon. Remélhetőleg megválaszoltam a kérdéseit. Ha pedig akarnak még, itt az egyetlen alkalma rá, mielőtt újra teljesen elmerülök a száraz adatokban. Nem kell hozzá sok ész, az eddigiekből kitalálja, Eriszt szándékozom gyanúsítani, az okom megvan rá, elvégre nincs is nála nagyobb szarkeverő ebben a világban, én a nyomdokaiba sem lépek. A Hill tesók állításával ellentétben persze.






Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Hétf. Márc. 05, 2018 4:48 pm

Fedezzük fel a világot xD
Lehet könyvmoly leszek…
Elpihas & Dalma
Nagyon, sőt végtelenül elvarázsoltak a könyvek, azzal együtt is, hogy egyre több lett a kérdőjel a fejemben, ahogy a lista, amit írtam egyre hosszabb lett. Jól elvagyok a csendben, ami máskor lehet hamar zavarni kezdett volna. Ami pedig Eliphast illeti… Egyre jobban tisztelem, hogy ellentétben a többséggel a táborban nem az a legfontosabb szórakozása, hogy a harctéren csépelje és megalázza a fiatalabbakat, és gyengébbeket.  Igen, ebben az első néhány héten szereztem tapasztalatot… Aztán sokerült annyi gyakorlatot szereznem, hogy ha fölékerekedni nem is tudtam a kötekedő idiótáknak, de megalázni nem tudtak.
Nem tudom, miből vette észre, hiszen gyakorlatilag elmerültem a könyvekben, majdnem annyira, mint ő, hogy valami fúrja az oldalamat. De kalapot emelek előtte, ezekszerint nagyon tud olvasni az emberekben. Igen, tudom, a Hádész kabin lakóiról az a szóbeszéd járja, hogy az ember veséjébe látnak… Na jó… Bele is ütköztem egy újabb kérdőjelbe… Hogy a fenébe tudják ilyen hihetetlen pontossággal a megfelelő helyre besorolni a táborozókat… Mindenkire, akit eddig volt alkalmam közelebbről megismerni, szinte tökéletesen illik a kép, amit a tábori lakhelyének nevet adó istenség gyermekeiről alkotnak…  
Áh… A háború, amiről senki nem beszél, de mindenki erről pletykálkodik, amikor nem éppen azt tárgyalja ki, hogy ki kivel és hol… Tudom. Ezekszerint ő kapott valami feladatot ezzel kapcsolatban. Szerencsétlen… ahogy kinéz nem pont élvezi, amit csinálnia kell… Azt hiszem jól tettem, hogy felajánlottam a segítségemet.
-Igen, már hallottam róla. Ezekszerint a megoldást keressük.- bólintok. És vissza is térnék az aktuális olvasmányomhoz, de tovább beszél, én pedig figyelem. És a legnagyobb kérdőjel kezd villogni a fejemben… Mi a fenéért veszi mindenki ennyire komolyan ezt a tábort, mintha a mitológia nem csak egy keret lenne, hogy izgalmasabbá, és élvezetesebbé tegye az edzéssel töltött nyarat? És mi a fenéért nem tűnik úgy, hogy hazudna, amikor arról beszél, hogy az életünk múlik ezen.
-Igen, tudom. Árész eltűnt valahova, és mindenki Hádészt gyanusítja. Nonszensz. - bólintok nagyot, folyamatosan pörgetve az agyamat azon, hogy mi nem stimmel… Mi a fenéért nem akar összeállni a kép… Ennyire hülye nem lehetek, hogy valamit figyelmen kívül hagyok, ami pedig nagyonis lényeges lenne…
-És értem, hogy Erisz a viszály istennője, de milyen érdeke fűződne hozzá, hogy egymásnak ugrasztja az isteneket? - kérdezek, hogy kirántsam magam a mókuskerékből. Nyugi Dalma, higgadj le, és ha megtörtént, ugorj neki megint a kérdésnek. Csak tiszta fejjel fogod észrevenni, hogy hol hibáztál a gondolatmenetben…
Egyénként a kérdésem, ha feltesszük, hogy a helyzet valóságos, teljesen releváns. Embereket uszítani egymás ellen a viszály istennőjeként akár még szórakoztató is lehet… De isteneket ugrasztani egymásnak… nem tudom… nekem túlságosan kockázatosnak tűnik. Egy ilyen háború komoly következményekkel járhat még egy istennőnek is.
És ha már itt tartunk… Miért pont Árész? És hogy tudta Erisz a tizenkét nagy isten egyikét elrabolni?  Hűha… ha komolyan veszem a helyzetet, egy sor kérdés van, amikre valahogy… nem hiszem hogy a történelem meg tudja a adni a választ. Ha komolyan veszem... Ha nem mese lenne az egész... Ahogy azt apa egész kiskorom óta hanoztatta: A legendák és mítoszok csak arra valók, hogy az emberek problémáit tündérmesévé változtassák, és eltereljék a figyelmet a valós megoldásokról.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   
Ugrás: