Gondolkozom





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
1048
Pirosak
985

(frissítve: jan. 21. - 11:08)


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
12
17
Istenek
5
5
Mitikus lények
2
6
Összesen
19
28



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Eliphas Thorne, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
1
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Mina Fladorphae
Vas. Jan. 21, 2018 11:52 am

Írta  Mina Fladorphae
Vas. Jan. 21, 2018 11:50 am

Írta  Keaden Hancrow
Vas. Jan. 21, 2018 11:01 am

Írta  Keaden Hancrow
Szomb. Jan. 20, 2018 7:08 pm

Írta  Mina Fladorphae
Szomb. Jan. 20, 2018 5:32 pm

Írta  Damian Park
Szomb. Jan. 20, 2018 12:42 am

Írta  Ivis
Pént. Jan. 19, 2018 10:50 pm

Írta  Daniel Holloway
Csüt. Jan. 18, 2018 6:38 pm

Írta  Damian Park
Csüt. Jan. 18, 2018 11:10 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Gondolkozom

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Gondolkozom   ₰ Szer. Jan. 03, 2018 8:07 pm
tehát veszélyes vagyok

Legutóbb akkor láthattak ilyen sok időt a könyvtárban, amikor évekkel ezelőtt belefutottam egy olyan teológiai kérdésbe, amire nem tudtam olyan egyszerűen választ adni. Hogy a könyvtár mindegyik könyvét átnyálaztam volna az évek alatt, talán túlzás lenne állítani, de igen kevés az olyan olvasmány, ami nem futott volna keresztül a kezeim között. Engem sohasem izgatott, hogy jobb harcos legyek, nem láttam a sikerélményt abban, hogy a zászlófoglaló mesterséges miniháborúi alatt lealázzam a másik csapatot. Nem akartam hős lenni, nem akartam hadvezér lenni, de a leginkább, nem akartam harcos lenni. Különc vagyok ebben a környezetben, ahol mindenkit eltelít a harci láz, és ahol az adrenalin utáni hajhászat elfeledteti az emberekkel, hogy másként is lehet háborúkat nyerni. A legnagyobb nyertes persze az, aki el sem kezdi azt. Én pedig szeretnék a nyertesek oldalán állni. Nem vívhatom meg olyanok háborúját, akiknek eldobott katona vagyok csupán.
Így aztán az utóbbi napokat, heteket rendszerint ismét a könyvtárban töltöttem. A mohó tudásvágyat most valami magasabb rendű váltja fel – emberek, félistenek, de megkockáztatnám, Istenek élete forog kockán, ámde olyan, mintha mindenki szándékosan szemellenzőt hordana most is, ahogyan tették ezt az idők kezdetén is, mintha a fajtánk nem lenne képes tanulni a múltjából. Pedig van egy mondás, miszerint mind annyira vagyunk vakok, amennyire azok szeretnénk lenni. Érthetetlen számomra, miért is választották ennyien a vakságot.
Ahogy a hatszáz könyv felett, kialvatlanul kuporgok, látszik rajtam, ez most egyáltalán nem olyan, mint amikor az örömláztól égve lapozol újat és újat a kiszemelt könyvedben. Lassan betéve ismerem már a régi szövegeket, amiket kiterítettem magam elé. Összefüggéseket keresek a múltból, hasonló eseteket, és nyomokat, amik a megoldás felé vezetnek. Nyilvánvalóan nagyobb dolgokról van itt szó, mint amit az egyszerű gondolkodásúak megérthetnek, hát rám hárul a feladat, szótár legyek elmaradt elméjük és a józan ész között, és feloszlassam a ködöt, amitől vakká váltak mind. Valaki szándékosan szított viszályt az Istenek között. Márpedig kevés az olyan ember felett álló lény, akinek megvan a képessége hozzá.
Épp csak az a kérdés, miért.
- Hmm? Köszönöm, jól vagyok! – szinte az egész testem rándul, amikor úgy érzem, valaki közel került hozzám. Talán csak a vállam kocogtatta meg, hogy felébredjek. Lehet, az egyik könyvet emelte ki a kupac közül. Vagy csak elhaladt előttem, és az auráját érzékeltem. A kialvatlanságomra a legjobb megoldás lenne egy kis nyugtató hatású cannabis indica, ami már megtekerve, dohánnyal vegyítve ül a fülem tövében, nem mintha a stresszre hajlamos lennék, de azért mióta körülbelül a könyvtárban élek, azért már igen közel kerültem hozzá.
- Áh, csak te vagy az, Dalma. Megtennéd, hogy a többi könyv közül választasz? Ha pedig magamban beszélek, ne foglalkozz vele. Néha szükségem van szakszerű tanácsokra. – megdörzsölöm a szemem, mialatt keresem azt a sort, Erisz történetében hol is tartottam utoljára. Érzem, hogy közel vagyok, ez pedig nagyobb jelentőségű, mint az, hogy a szokásos stílusommal oktassam ki a lányt. Ha kedves nem is lettem vele, de feltűnően kevésbé tahó, mint amit egyébként már megszokhatott tőlem.



Felhasználó profiljának megtekintése Online
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Csüt. Jan. 04, 2018 4:47 pm

Ugye nem hitted?
Csitt már, könyvtárban vagyunk! xD
Elpihas & Dalma
A táborban viszonylag sok meglepetés ért már. Az egyik ilyen, hogy a feliratokat mindenféle probléma nélkül el tudtam olvasni. Ugye, hogy hihetetlen? Én sem akartam elhinni. Én, a súlyos diszleksziás, hiperaktív lány, aki még végzősként is alig-alig tud normálisan olvasni… Hirtelen gond nélkül olvasom a kiírásokat… feltétlenül utána kell járnom.
Az első lépésen igazából már túl is vagyok. Szabad perceimben felderítettem a tábor minden feliratát. És, bár már kevésbé, de ledöbbentem. Tényleg MINDET folyékonyan ki tudom olvasni elsőre is…
Az edzés mellett nem sokkal jutnék tovább. De úgy látszik az ég is azt akarja, hogy kiderítsem mi ez, mert egy komolyabbnak mondható, bár nem veszélyes sérülés miatt ma eltiltottak a gyakorlótérről súlyos konzekvenciákat helyezve kilátásba, ha ott talál valamelyik felügyelő. Igen, ott találtak volna, ha nem ajánl Kheiron más elfoglaltságot.
Megkérdezte ugyanis, hogy jártam-e már a könyvtárban. Őszintén szólva… eszembe se jutott, hogy ilyen is lehet a tábor területén.
Most viszont… az is eszembe jutott, hogy elüthetném az időt azzal, hogy kiderítem, tényleg bármit el tudok-e olvasni a diszlekszia okozta kellemetlenségek nélkül.
Természetesen nem voltak sokan, de nem is voltam egyedül. Egy-két athénés, és még vagy 2 elvetemült könyvmoly.
Én első lépésként körbejárok, hogy felmérjem a címeket. És máris kiderül, hogy nem, nem tudok bármit gond nélkül olvasni. Van jópár könyv, aminek már a címe is gondot okoz. Ez viszont felveti a következő kérdést: Akkor mi a fene van azokban az írásokban, amit el tudok olvasni?
Ez a második kör. Leveszek egy könyvet, ami gondot okozott, és néhány olyat, ami nem. Közben megállok egy iszonyúan sápadt, karikás szemekkel könyv fölé görnyedő srác mellett. Ugye nem fog itt nekem összeesni?
Már nyitnám a számat, hogy rákérdezzek, nem kellene-e inkább lepihennie kicsit… De úgy tűnik eddigre észrevett, és mintha azt is kitalálta volna mi jár a fejembe.
De a megkönnyebbült sóhajjal nem megyek tovább, hanem elkezdem az előtte tornyosuló könyvkupacot nézegetni. A nagyrésze olyan, ami nem jelent gondot nekem. Az is, ami épp nyitva van előtte. Az egyik könyvet fel is emelem a kupac tetejéről, és belelapozok. Mire rám szól, hogy ne vegyem el a könyveit… Hát… rendben…
- Oh, bocsánat, nem akartam megzavarni a munkádat… - teszem vissza a felvett könyvet. Egy darabig csak állok mellette, és figyelmes arccal gondolkodva nézem mit csinál. Próbálok rájönni, min dolgozik. Ha jól veszem ki, Erisz, a viszályistennő történeteit bújja… Mit keres benne? És miért van az, hogy csak olyan könyv van előtte, amit rendesen el tudok olvasni?
Végül, ha addig nem ment az agyára, hogy ott ácsorgok mellette nem bírok parancsolni a kíváncsiságomnak.
-Ne haragudj, hogy zavarlak, de… mit keresel?- kérdezek rá kíváncsian bámulva még mindig az előtte nyitva fekvő könyvet.-Hátha tudok segíteni…- teszem hozzá, de kihagyva, hogy talán ez nekem is segít megoldani a rejtélyemet. Ha ezután még nem zavart el, odahúzok nagyjából mellé egy széket, és úgy figyelem tovább, vagy kezdek én is kutakodni, ha megengedi, vagy "utasít" hogy miben keresgéljek, és mit.

Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Szer. Jan. 10, 2018 5:53 pm
tehát veszélyes vagyok

Az idő, amit azzal töltök, hogy megkeressem azt a sort, ahol legutoljára tartottam, végtelennek tűnik, pedig valójában csak pár pillanat, mire lélektükreim arra a bekezdésre ugranak, amit ugyan egyszer már elolvastam, de nem igazán fogtam fel. Ismét csak átfutom a sorokat, melyek számomra lényeges információkat nem tartalmaznak, bár nem lehetek biztos benne, épp ezért nem siklik-e át a tekintetem valami apró részlet, valami fontos felett. Már-már reflex-szerűen válaszolok a lánynak, nem egyedi eset, hogy valamelyik ócskának és unalmasnak titulált olvasmány felett találnak, és előszeretettel rivallok rá a könyvtárban mindazokra, akik úgy gondolják, kedvenc új beszélgetőhelyet találtak a régi olvasmányok között. Ám az még tőlem is kirívó eset, hogy karikás szemekkel, kifáradva görnyedek nem egy, de legalább ötven különböző könyv között.
Mélyet ásítok a levegőbe, a saját fáradtságom viszont mit sem ér, ha a munkám eredményével valami nagyobb, magasztosabb célt érek el. Saját, testi szükségleteim csak sokadlagosak, bár maró gyomrom már tiltakozik ezen gondolat megszületése és elburjánzása ellen.
- Nem, legalább... – tartom a kezem a szám elé, hogy eltakarjam vele az utat egészen a mandulámig. A kiadós ásítás után pedig folytatom a megkezdett mondatom.
- Legalább felébredtem. – válaszolok megszokott szűkszavúságommal. Jóformán kerülöm a táborozók társaságát, hiába lelkesedek a mások által már-már perverznek titulált matematika szekta iránt, vagy épp adom elő hozzám képest mérsékelt lelkesedéssel az aktuális görög filozófia ismertetőt. Na nem mintha nagy esélyt látnék arra, ezt a csűrhét itt megtanítsam gondolkozni. De csak ha egy félistent ráveszek arra, hogy lásson ki abból a skatyulyából, amibe belezárták, máris megérte.
- Segíteni. – emelem fejem, hogy a szemeibe nézve fürkésszem szándékait. Rezignált arckifejezésem a szokásos, mégis, egyfajta kétkedést tükrözök vissza. Nem szoktam mások segítségét igénybe venni, különben nem is igazán igénylem. Nem vagyok egy népszerű alkat, ha pedig valamit, akkor ezt biztosan örököltem attól a szarházitól, aki apámnak is csak egyszer merte vallani magát. Végül azonban megadóan biccentek egyet. Fáradt vagyok és kimerült, ostobaság lenne tőlem, ha tagadnám gyengeségem.
- Kényszeríteni nem foglak. De nagy segítség lenne, ha átlapoznál pár kötetet, és bejelölnéd azokat a helyeket, ahol a viszály említve van. – ezúttal viszont már újra a könyvbe mélyedek bele. Nem könnyű így a kutatás, hogy igazán én sem tudom, pontosan mit keresek. Szükségem van bizonyítékra, hogy a viszály Istennőjének a keze van a dologban, és elképzelni nem tudom, eddig miért nem őrá gyanakodtak. Pedig annyira egyértelmű.
- Azok közül válassz. Még nem lapoztam bele egyikbe sem. – mutatok rá az egyik kisebb kupacra, ami lexikonok, kronológiák, mítoszok és eposzok egész armadáját tartalmazza. Többnyire elfeledett olvasmányok, bár itt-ott azért a helyenként megritkult porból meglátszik, mikor lapozták őket utoljára. Nem mostanában egyiket sem.



Felhasználó profiljának megtekintése Online
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Szomb. Jan. 13, 2018 3:17 am

Fedezzük fel a világot xD
Lehet könyvmoly leszek…
Elpihas & Dalma
Azért örülök, hogy nem haragszik. Na nem mintha lenne miért, csak ahogy kinéz szerencsétlen fiú, kinéztem volna belőle, hogy nem teljesen látja át jelen állapotában az ilyesmit. Szerencsére tévedtem.
És a pár perces bámulásom sem zavarja különösebben. Úgyhogy végül én töröm meg a csendet a kérdésemmel, és a felajánlásommal.
Az előbbire mondjuk nem kapok konkrét választ, de az irány megvan. Az utóbbit viszont némi töprengés után elfogadja.
-Nem kell kényszeríteni, szívesen segítek, ha tudok-mosolygok rá kedvesen.
-Szóval a viszály említéseit, rendben-bólintok a feladatra.Aztán körülnézek, és hmar találok is egy kupac papírt, és egy ceruzát, amit magamhoz is veszek, és visszaülök vele a srác mellé. -Megfelel, ha egy listát írok minden könyvhöz oldal, és bekezdésszámmal a keresett helyekről?-
A könyvek címéből kiindulva Erisz nevét is keresem… Ugyanis a legtöbb mitológiai témájú. Az általa mutatott kupacból leveszek egy könyvet, és kíváncsian kezdem el lapozgatni. Az rögtön feltűnik, hogy antik könyvről van szó, amit jó ideje nem is olvasott semmi, úgyhogy ennek megfelelően óvatosan bánok vele. Na nem a tartalmára vagyok kíváncsi. Hanem arra, hogy fog-e gondot okozni az olvasás. A cím alapján nem kellene, hiszen azt el tudtam olvasni gördülékenyen. És valóban: Bármiféle nehézség nélkül olvasom szinte rohamtempóban az oldalakat (Oké, oké… Az eddig megszokotthoz képest rohamtempóban, de akkor is!) És tudjátok mit? Talán, de csak talán… legalább annyira élvezem, mint a különórákat Khrüszaórral!
Csak azért nem nevetek fel egy-egy viccesebb szituációt olvasva, mert könyvtárban vagyunk végülis… És csak azért parancsolok megálljt a kíváncsiságomnak, ami arra késztetne folyamatosan, hogy megkérdezzem a véleményét a saját kis kutatásom ügyében, hogy nem szeretném megint kizökkenteni. Az előbb mintha kicsit zokon vette volna, hogy újra meg kell keresnie, hol tartott.
Úgyhogy csendben lapozgatom, és olvasom a könyveket, közben egy-egy papírra pontosan lejegyezve minden könyvben, hogy melyik oldal hanyadik bekezdésében van említve a Viszály. És szinte fel sem tűnik közben, hogy az írás már nem megy varázsütésre olyan egyszerűen, mint az olvasás.

Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   ₰ Kedd Jan. 16, 2018 6:07 pm
tehát veszélyes vagyok

Általában szeretem azt hinni, hogy nem vagyok feltétlenül rászorulva mások segítségére. A legnagyobb hazugság, amit magamnak mondok, hogy egyedül is boldogulok. Ám semmi sem cáfol erre rá jobban, mint az, hogy már megint ebben a táborban töltöm a nyaram ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, vajon a Harvard vagy a Yale ajánlatát utasítsam el a rám pályázó egyetemek közül.
- Megfelel, köszönöm. – alig észrevehetően biccentek egyet a könyv mögül, bár elképzelhető, talán abban sem biztos, ez tényleg biccentés volt, vagy a fejem akar leesni a nyakamról a kimerültségtől. Ha a fejem nem is, de az órákkal ezelőtt megtekert, gyógynövényi származékkal töltött, barna papírba csomagolt cigaretta magam elé esik, amit egy lassú mozdulattal emelek újra, és túrom ismét a fülem mögé.
Dubbary bíbor. A halvány pulzálás meglepő, ez a szín akkor jelenik meg, ha valaki örömét leli valamiben, márpedig a legtöbb embernek, legyen az félisten vagy halandó, nem okoz kifejezett örömet az olvasás, főleg, ha régi, unalmas mondák közül kell válogatni és keresgélni, amiket talán alig ismernek. Ebben az állapotomban már én sem örömből dolgozom, hanem egyszerűen azért, mert muszáj; minél hamarabb végzek az összes ide illő szakirodalommal, ami bármilyen támpontot adhat a nyomozásomban, annál hamarabb jutok a megoldatlan ügy végére, így annál kevesebbeknek kell feleslegesen meghalniuk. Ostoba, aki nem foglalkozik a háborúval, ami kialakulni látszik, és még ostobább, aki azt hiszi, ő kívül áll ettől, és nem találják meg a módját, hogy áldozatot csináljanak belőle.
A rózsaszín levegőbe olykor belevegyül a mézsárga is, amin uralkodni próbál. Jól értem az embereket, pedig nem nézik ki belőlem, hogy jóformán sokkal többet tudok róluk, mint hinnék. Átkozottul haszontalan, hogy látom az emberek auráját, ám minél inkább próbálom takarni, az életem annál elvislehetetlenebb lesz. Annak idején a gyermekpszichológusokat is kikészítettük a fivéreimmel. Számukra érthetetlen volt, három ennyire eltérő karakter hogy képes ugyanazokat a képzeltnek vélt rémeket, színeket és álmokat ugyanúgy lefesteni és szavakba önteni. Halandó agyuk nem képes ennek a befogadására. De tulajdonképpen megvan a bája is. Mindenkit annak látok, ami ő valójában. Még akkor is, ha már-már zavaró az a mézsárga pulzálás, ami újra és újra Dalma sziluettje körül pulzál.
- Hiába kendőzöd, gyakorlatilag vibrálsz a kíváncsiságtól. – fejem elé emelem a könyvet, hogy kevesebbet lássak a lányból. Zavaró az aura, ami körülveszi őt. Nem lehet így olvasni.
- Kérdezz. Azért becsülöm a kitartásod, hogy ennyire próbálkoztál. – unott, seszínű, már-már flegmának ható hang. Nyilvánvaló, hogy tudni akar valamit, én pedig sajnos elég érzékeny vagyok mások érzelmeire. Nem olyan mókás dolog Hádész leszármazottjának lenni.



Felhasználó profiljának megtekintése Online
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Gondolkozom   
Ugrás: