Avery & Ivis - self-styled mentor





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
8
Pirosak
0

(frissítve: 02.13–12:25 )


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
14
18
Istenek
5
6
Mitikus lények
2
5
Összesen
21
28



Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Keaden Hancrow, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
2
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 9:02 am

Írta  Maya Downey
Yesterday at 3:24 pm

Írta  Arian Sagong
Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm

Írta  Eliphas Thorne
Kedd Feb. 20, 2018 1:21 pm

Írta  Eliphas Thorne
Vas. Feb. 18, 2018 10:31 pm

Írta  Galen Dyson
Vas. Feb. 18, 2018 1:45 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:37 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:33 pm

Írta  Elise Parker
Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Avery & Ivis - self-styled mentor

Mitikus lény
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Avery & Ivis - self-styled mentor    ₰ Hétf. Jan. 08, 2018 8:17 pm


Avery & Ivis
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
I'll give you my hand

Lassan kezdek hozzászokni, hogy ismételten élet költözik a Táborba, és hogy a tavasz végeztével a nyár harsány emberekkel és büszke csoportvezetőkkel tölti meg az erdőt. Az elmúlt évek tükrében már nem ér teljesen váratlanul a szabályszegő félvérek lépteinek halk visszhangja, mely felveri az erdei ösvényeket, sem az összevert látványuk a fából eszkábált gyengélkedőn. A jelenlétük kellemes otthonérzetet csempész a levegőbe.
Egy óriási kosárral a kezemben sétálok keresztül az epermezőn, a halk lihegésem ellenére is bőszen mosolyogva az ültetvényen szorgoskodó nimfák irányába, és még mindig ugyanazt a tárgyat szorongatom, amikor elhaladva a kabinok mellett, leadom a konyhán az esti sütemény egyik legfontosabb hozzávalóját. Alig várom, hogy elkészüljön!
- Megtennéd, hogy félreteszel nekem egy szeletet? Ez a kedvencem - kérdezem a konyhapult mögött szorgoskodó félvértől, aki csupán egy heves legyintésre méltat, mielőtt belevetné magát a gyümölcsök megtisztításába. Felhúzott orral hagyom magam mögött az épületet.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nimfaként nincs szükségem emberi ételre ahhoz, hogy életben maradjak, ennek ellenére oda és vissza vagyok a kézzel készített süteményektől, a puha piskótáktól és a gyümölccsel ízesített krémektől. Talán harminc éve lehetett, hogy életemben először megízleltem egy narancsos muffin tésztáját, és azóta fel is út, le is út. Képtelenség elzavarni a konyhából. De nem az én hibám. Az a szemtelen Hermész-félvér majdhogynem erőszakkal nyomta le a torkomon az első morzsaszemeket.
A gondolataimba mélyedve, dalolászva hagyom magam mögött a Tábort, hogy visszatérve az erdő mélyére, energiát merítsek a lelkemet szimbolizáló vörös juharból. A halántékom mentén végigcsorduló izzadságot egyszerre írom a fáradtság és a füllesztő meleg számlájára.
Ám alighogy elérek az otthonomig vezető ösvény feléig, megszédülök, és kis híján a térdeimre esem, ahogy az ismerős, émelyítő érzés összerántja a gyomromat. Két okból is kiráz a hideg: 1) az, hogy a talpam alól ismételten kicsúszik a talaj, azt jelenti, hogy valaki a vörös juhar körül ólálkodik és véletlenül vagy szánt szándékkal megsértette azt; 2) egy részem abban reménykedik, hogy ezúttal is egy bizonyos Démétér-félvér nehezedik a lombhullató ágaira, nyugalmat és menedéket keresve a káoszban. Ez pedig mindennél jobban megrémít.
A tenyereimre nehezedve, erőtlenül tornázom magam állásba, hogy aztán szaporábbra véve a tempót, futva tegyem meg a hátralévő métereket. A hajam izzadtan tapad a nyakamhoz, amikor megpillantom a nekem háttal álló félvért.
Egy lányt.
Gondolkodás nélkül cselekszem, szabadjára engedve azokat az ösztönöket, amiket legutóbb vissza kellett fognom. A kezem anélkül lendül az égbe, hogy akárcsak egy szót is szólnék, vagy előzékenyen megkérdezném a félvért, mi járatban van. Nem érdekelnek a kifogásai.
Így hát a vörös juhar ága a karommal együtt mozog. Ahogy az ujjaim lasszót formálva a talaj irányába esnek, az egyik ruganyos gally a földre csúszik, a félisten bokája köré tekeredik, majd megkapaszkodik benne, hogy a következő utasításnál már a lábánál fogva lógathassa a levegőbe. Egy elégedett hümmögéssel és vészjóslóan összeszűkített szemekkel lépek elő a menedékemből.
- Mégis mit képzelsz, ki vagy te, hogy csak úgy feldúlhatod mások otthonát? - kérem számon, összefonva mindkét karom. Kétségem sincs felőle, hogy az arcom lángol és vörös, akár a paradicsom, talán még puffadt is a dühtől. Hihetetlen, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek!

sok-sok szeretettel  Embarassed
Felhasználó profiljának megtekintése
 Similar topics
-
» Thomas "Tom" Avery
Ugrás: