Jasper && Elise - Why now?





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
8
Pirosak
0

(frissítve: 02.13–12:25 )


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
14
18
Istenek
5
6
Mitikus lények
2
5
Összesen
21
28



Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Keaden Hancrow, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
2
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 9:02 am

Írta  Maya Downey
Yesterday at 3:24 pm

Írta  Arian Sagong
Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm

Írta  Eliphas Thorne
Kedd Feb. 20, 2018 1:21 pm

Írta  Eliphas Thorne
Vas. Feb. 18, 2018 10:31 pm

Írta  Galen Dyson
Vas. Feb. 18, 2018 1:45 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:37 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:33 pm

Írta  Elise Parker
Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Jasper && Elise - Why now?

Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Szer. Jan. 17, 2018 10:57 pm

JASPER && ELISE
Magam sem értem, miért tartom ezt a szokást ezen a napon, de a nagypapa sokat jelentett nekem és tudom, hogy most nem lenne éppen büszke rám, de.. Szeretne. Szeretne minden ellenére és mellettem lenne, támogatna és segítene túljutni mindenen, csak nincs itt, mert meghalt. Meghalt az én fellépésemen, érthető, hogy miért hagytam abba a balettot, hogy miért nem csináltam tovább és.. nem csak azért, mert éppen balett alatt történt az egész, hanem mert ő szerette volna, hogy ezt csináljam. Ha folytattam volna, akkor mindig ő jutott volna az eszembe és.. nem szerettem volna mindig az ő elvesztésén agyalni. Így is minden évben halálának évfordulóján hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a keserűség és a hiányérzet.. A hiány és az űr, amit maga után hagyott, ilyenkor csak tátong a szívemben. Bár nem szerettem volna a táborban táncolni, mert sosem lehet tudni, hogy éppen ki-mikor kapna rajta, hát.. az erdő sem sokkal jobb hely. Bárcsak tudnék teleportálni, most csak megjelennék egy balett teremben és táncolnék addig, ameddig csak a lábaim bírnák az egészet.
Ki kell osonnom úgy, hogy ne vegyen észre senki és véletlen se fussak össze Mayaval, mert.. tudom, hogyha találkozunk nem fogom tudni levakarni magamról és én nem szívesen táncolnék előtte. Már régen balettoztam, nem is gyakoroltam sokszor és biztosan borzalmasan csinálom már. Na de most nem is ez a lényeg, gyorsan körbenézek, de nem látok senki olyat, akitől tartanom kellene, így gyorsan nekiiramodva megcélzom az erdőt. Már csak pár lépés, pár lépés és.. Fortuna szeret engem eddig. De merre is van az a tisztás.. sosem szokott senki sem ott lenni, mindig csak az enyém volt, amolyan titkos hely volt, ahova elvonulhattam füvezni vagy éppen drogozni a világ elől. Jó kis hely.
Végül mikor megérkeztem elkezdtem melegíteni, nyújtani. Igazából még mai napig hajlékony vagyok és könnyen lecsusszanok spárgába, ha kell, nem okoz különösebb gondot. Tudtommal ezt nem édesapámtól, hanem anyukámtól örököltem, ő volt mindig ilyen, régebben állítólag sokat táncolt, verseny táncolt, csak az anyukája kinevelte belőle. Papa legalábbis mindig ezt mondta nekem. Végül pedig a nyújtás végeztével elkezdtem táncolni. Nehezen jutottak eszembe a lépések, ahogyan nem használom őket, úgy kopnak ki az elmémből, de most a nagyapi emlékére próbáltam minél többet előásni. Átadtam magam a táncnak, próbáltam eggyé válni a lépéseimmel, de.. egy-két hibát elkövettem. Közben pedig eszembe jutott a papi hangja, ahogyan magához ölelt, ahogyan azt mondta nekem szeretlek. Arcomra mosoly húzódott, míg könnyek csordogáltak lefelé a szememből.
Az egészet pedig egy spárgával zártam, kezeimet pedig kecsesen az ég felé emeltem, majd mikor kinyitottam a szememet.. - Te mi a szart keresel itt? - szegezem a kérdést a barátnőm exének és már azonnal törlöm is le a könnyeket az arcomról.


Számold meg Razz ◆ Szeretlek ◆ Zene
✖ made by Elise ✖
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Szer. Jan. 24, 2018 8:23 pm
Tudjátok szerintem eszméletlenül hasznos dolog, ha az embernek van valami hobbija, vagy akár, ha több is. A hobbi alatt, pedig nem valami olyasmit értek, aminek művelése közben jól érzed magadat, hanem mikor valami többről van szó. Mikor a nehéz pillanataidban várod, hogy végre újra csinálhasd, mikor kikapcsol az adott dolog és a végén nem érzed azt, hogy elpazaroltad az idődet. Én olyan vagyok, aki szeret kipróbálni minél több dolgot. Ha tudnátok, hogy már hány féle sportban méretettem meg magamat...foci,baseball,kosár, lacrosse, tenisz – amiben amúgy elég tehetséges is voltam , míg jártam edzésre –, de egy idő után rájöttem, hogy ezeket csak élvezem, de nem illenek hozzám igazán. A tinédzser éveim elején startoltam rá jobban a képzőművészetre. Először a tánc (az most lényegtelen, hogy az nem képzőművészet), majd nem sokkal később a rajzolás, és nagyjából a fotózást 15 évesen kezdtem el mikor kaptam egy kamerát – rögtön elkapott az alkotás vágy és már szaladtam is a kertbe pillangókat üldözni az új ketyerémmel. A rajzolás úgymond a kedvtelésem, a fotózás a szenvedélyem és a balett az örök szerelmem. A legújabb “őrületem” pedig a Photoshop és maga az egész digitális művészet. Ebben még borzalmasan kezdő vagyok és valójában csak tapogatózok, de szerintem szépen lassan kezdem ennek is megérteni a menetét. Még is csak Apollón fia vagyok. Saját véleményem szerint ez ugyan úgy művészet, telis tele rengeteg különféle stílussal. Visszatérve a hobbik fontosságára: ha szomorúnak érezzétek magatokat, akkor mindig valami olyat kezdjetek csinálni, ami örömmel tölt el. Én is mindig ezt csinálom.Mióta szakítottam Majával sokkal többet járok fotózni. Kikapcsol és még pénzt is keresek vele..Dupla nyereség.
Ma viszont nem a fotózással töltöttem az időmet a szabadidőmben a táborban, hanem fogtam egy rajztáblát és elvonultam az erdőbe. Kényelmesen leültem az egyik fa lábához és egy közeli fa csoportot elevenítettem meg. Általában jobban szeretek embereket rajzolni, de most inkább a természet lágy ölelésére vágytam. Majd nem messze a fáktól megláttam Elise-t...Azt az Elise-t, aki Maya legjobb barátnője. Az a Maya, akivel a kapcsolatom elég furcsa. Ja, és Elise egyben az a lány is, akivel lefeküdtem a tavasz szünetben, de ő erre nem emlékszik.
Közben a papíron a fák között a táncoló lányt akaratlanul is lerajzoltam. Mintha a kezeim csak magától csinálták volna, miközben én a lépéseit csodáltam. Pont ezek a mozdulatok miatt bátorodtam fel és mentem oda hozzá.
– Oh, neked is szia Elise – vigyorgok rá és közben a fejemben próbálom helyre rakni azt, hogy hogyan is kéne gondolkodnom Elise-ről. El kell felejtenem azt az éjszakát, mint ahogy ő is tette. – Te sírtál? – bukik ki belőlem gondolkodás nélkül mikor meglátom a szemein. A vigyor leolvad az arcomról és hirtelen egy kissé aggódó arcot veszek fel. Még is én meglepődök a reakciómon.
Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Kedd Jan. 30, 2018 7:05 pm

JASPER && ELISE
Ez mindig egy olyan időszak volt az életemben, melyet nehezen éltem meg, még csak Mayat sem engedtem ebbe belefolyni, csak.. szerettem ilyenkor egyedül lenni és gondolkodni. A tánc pedig csak amolyan segítség nekem, egy emlékeztető, bár lehet soha többet nem kéne táncolnom, mégis a kemény edzések és sok-sok gyakorlás nem volt hiábavaló. Ebben legalább jó voltam, mint a tanulásban, mindig is jól fogott az agyam, nekem elég volt csak órán odafigyelni és elolvasni egyszer reggel a tananyagot, mielőtt beértem volna az iskolába. Na jó, természetesen nem vagyok olyan okos, mint egy Athéné gyerek, de nem is vagyok buta, csak ez a lényeg. sosem szerettem volna, hogy egyszer rajtakapjon, ahogyan az érzéseimnek átengedve táncolok, most mégis.. Amikor Jasperrel találom szemben magam, egyszerűen nem tudok mit mondani, felcseszem magam.
Jelenleg egy a hülye feszültség van köztünk, én utálom őt, mert összetörte Maya szívét és még csak el sem mondta, hogy miért tette.. Szegényt úgy ott hagyta, ahogyan azt az én legjobb barátnőm nem érdemelte meg és hát én. Én nem tudok vele gondfeledten beszélni és kedvesnek lenni, mikor tudom, hogy milyen görény módon viselkedett a barátnőmmel. Nem is helyes, hogy egyáltalán szóba állok vele. - Lehet nem értetted, de.. Mi a faszt keresel itt? - ismétlem meg a kérdésemet ingerülten, aztán mikor meglátja a szemeimet és felteszi a kérdést azonnal oldalra pillantok és újabb könnyek gyűlnek a szemembe. Hirtelen nem is tudom mit mondjak neki, az meg pláne fura, hogy.. aggódik értem? - Én most megyek.. - jelentem ki, miközben nagy és erős léptekkel indulok el mellette, miközben szigorúan figyelek arra, hogy láthassa az arcomat, még a gumit is kihúzom a hajamból.


Számold meg Razz ◆ Szeretlek ◆ Zene
✖ made by Elise ✖
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Szer. Jan. 31, 2018 11:46 pm
You and I


Elise-nek
Gondolatok cikáznak végig a fejemben, ahogy az emlékek előtörnek. Nem színtiszta képek, inkább csak pillanatok, hangok, szagok és rengeteg érzés. Inkább...Arra emlékszem, hogy mit éreztem aznap este, ott abban az ágyban, de arra már nem igen, hogy mit is csináltunk pontosan. Egyszerűen csak tudom, hogy megtörtént, meg hát ezt az ember reggel megérzi a testén. Én is megéreztem, ő nem. Igaz lehet, hogy a lányoknál ez máshogy működik...Vagy lehet, hogy ez teljesen ember függő.
Nagy eséllyel ő nem emlékszik semmire és ez jobb is ha így marad. Így is túl bonyolult a helyzet, nem akarom még tovább bonyolítani. Én csesztem el, én vészelem át az egészet. Nem mintha eddig sikeresen tenném meg, de na...Menni fog ez. Előbb utóbb úgy is kiverem a fejemből. Mert hogy amiket gondolok, amikre gondolok az nagyon nem helyes...És erre az agyam minden egyes alkalommal emlékeztet, hogy mekkora egy szarházi vagyok. Az emlékek eszembe jutnak, elkap a bűntudat és ilyenkor a felderengő érzések sem segítenek.
– Csak rajzolgattam, nos amikor...megjelentél egyszer csak a képen –  rázom meg a kezemben lévő papírlapokat, időközben már az ceruzámat a fülem mögé raktam, az ujjaim pedig szürke színűek a grafittól.   – Nem akartalak zavarni, de nem tudtam, hogy ez a része az erdőnek le van foglalva.
A róla készült rajzok nagyon kezdetlegesek, de kiváló a képmemóriám, így amint visszaérek a kabinokhoz az lesz az első dolgom, hogy leülök és kidolgozom. Aztán talán egyszer neki is megmutatom.
Aggódó tekintettel meredek rá és próbálom kitalálni, hogy csak beképzeltem, vagy tényleg sír(t). Mikor meglátom a legördülő könnycseppeket az arcán egy gombóc keletkezik a torkomban. A relaxiómon még én  is meglepődök.  – Mi történt? Valami baj van? – lépek közelebb hozzá és próbálok egy barátságos mosolyt felvenni. Miért zavar ennyire, hogy sír? És miért akarom ennyire, hogy ne sírjon? Ő is csak egy egyszerű lány… Jó vicc.

301 | remélem tetszik, szerintem borzalom Sad | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Csüt. Feb. 01, 2018 12:41 am

JASPER && ELISE
Óvatlan voltam, nem kellett volna kijönnöm ide, nem kellett volna elkezdenem táncolni és végképp nem szabadott volna átadni magam az érzéseimnek. Most itt előtte állni olyan megalázó volt, mintha éppen meztelen lenne előtte, pedig még sosem voltam senki előtt sem az, leszámítva a gyerekkori emlékeimet. Akkor lehet pucérkodtam valaki vagy éppen valakik előtt, nem is lényeges. Nem akartam, hogy itt legyen, nem akartam, hogy ilyen állapotban kelljen vele beszélnem, csak minél előbb leakartam lépni innen, elkerülni egy kínos és kényes helyzetet. Vele alapból is kellemetlen volt maradni, mert tudjátok a legjobb barátnőm exe, aki még mindig nem adott normális magyarázatot neki, hogy miért is szakított és kerülgetik egymást, mind két idióta.
Gyanakodva pillantok rá, de látom, hogy nem hazudik, legalábbis remélem.  - Értem. - mindössze ennyit felelek, mielőtt még elindulnék, kiveszem a gumit a hajamból, hogy az is eltakarja az arcomat. Nem akarok neki beszélni a nagyapámról, nem akarok neki mesélni a balettről és végképp nem az én szar életemről, úgysem értené meg, senki sem értené meg.. Talán éppen ideje lenne, hogy bekapjak egy bogyót, de tudom, hogyha megtenném, akkor ő egyből futna Mayanak árulkodni. - Most már tudod.. Legközelebb ne lapulj meg a sötétben. - mondom neki, minél előbb el kell mennem innen..
Már éppen készülnék itt hagyni, amikor elém lép és elállja az utamat. Nem nézek a szembe, csak a földet nézem és kérdésére.. Nem is tudom, hogy hogyan reagáljak. Időt nyerek magamnak a hallgatással, de nem igazán jutok dűlőre, nem akarom ezt senkivel sem megosztani. - Nincs semmi, túlreagálod a dolgot Jasper. - mondom neki, majd kikerülöm őt és elindulok.. Ha most is megállít tényleg nem fogom tudni visszafogni a könnyeimet és valóban sírni fogok, sírni fogok a legjobb barátnőm exe előtt.


Számold meg Razz ◆ Szeretlek ◆ Zene
✖ made by Elise ✖
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Csüt. Feb. 01, 2018 2:17 pm
You and I


Elise-nek
Erősen igyekszem megfejteni a gondolatait, különösképpen azt, hogy mit gondol rólam. Vajon mennyire utálhat? Mekkora nagy megvetést érezhet irányomban azután, amit Mayával tettem? A lányok már csak ilyenek...Ha az egyikkel szakítasz, akkor a barátnője is leír téged egy ördögnek. Mindig is csodáltam ezt az összetartást közöttük. Persze nálunk is van valami ilyesmi, csak néha úgy érzem, hogy a lányok ezt sokkal nyíltabban kezelik. Nekünk sok esetben kellemetlen odaforduló egy azonos neműhöz ilyen problémával. Félünk az érzelmeinkről beszélni – ami amúgy a teljes generációnk problémája –, főleg én. Mióta szakítottam Mayával még égvilágon senkivel sem beszéltem át a történteket...Csak én tudom és senki más. Szorító nyakörv a javából!
Abba pedig már nem is merek belegondolni, hogy mi történne, ha megtudná Elise, hogy valójában mi is történt azon az estén. Soha se tudhatja meg! Nem szabad...Nem bírnám ki még egy embertől azt a megvető tekintetet, amit nap, mint nap látok a tükörben. Az utálatára sem vágyok.
A mozdulataira a fejemet akaratlanul is felkapom és végig a hajának esését figyelem. Milyen szép..Azt akarom, hogy csinálja még egyszer. Megrázom a fejemet figyelmeztetve magamat, hogy ilyet nem akarhatok..Még akkor is, ha csak az elmém legjobban elzárt szegletében. Megtörtént, ami megtörtént, de többször nem fog.
Ígérgetek magamnak, mint, ahogy már hetek óta teszem, de tudom, hogy mindig megszegem. Azt mondják, hogy az ember magának csak olyan esküt tesz meg, amiről tudja, hogy úgy sem tartja be. Nem vagyok benne biztos, hogy ez teljesen igaz, de van benne valami. Most is átlépem a láthatatlan határt. Elmehetnék, megtehetném könnyen, vissza se fordulnék, ám nem bírom megtenni. Muszáj tudnom, hogy mi történt vele és muszáj tudnom, hogy mivel törölhetném le a könnyeket az arcáról.
– Nem teszem és sajnálom, hogy megzavartalak. – Persze, hogy sajnálom azt, hogy abba hagyta a táncot, hogy nem tudtam folytatni a lerajzolását, a csodálkozás, ám azt egyáltalán nem, hogy rábukkantam az erdőben. – Nagyon szépen táncoltál. Nem is gondoltam volna, hogy tudsz. – Megjelenik előttem a látvány, amit percekkel ezelőtt láttam. Bár folytatná...
Látom, hogy el akar menni és valami bekattan a fejemben. Pont ugyan az az érzés, mikor felálltam a rajzolásból és ide sétáltam hozzá. Az a hirtelen erős csavarás a mellkasomban, ami megmagyarázhatatlan cselekményekre késztet. – Elise – elnyújtva mondom a nevét, mintha valami ősi kifejezés lenne, olyan ami földöntúli hatalommal rendelkezik. Nyúlnék utána, de mikor az ujjam hegye már majdnem hozzáér a csupasz karjához hirtelen visszarántom. Nem tehetem meg. Türtőztetnem kell magamat, ha tavasszal nem tettem meg. – Ha valami gond van nekem elmondhatod nyugodtan. Csak te és én vagyunk itt, tőlem aztán senki se fogja megtudni – nyugodt hangon próbálok beszélni. – Nem ítélkezek.


434 | yeeeh <3 | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Pént. Feb. 02, 2018 10:26 pm

JASPER && ELISE
Tudtam, hogy jobb lett volna a szobámban maradni és ott engedni a fájdalomnak, a hiánynak és az elvesztésének, de nem itt, nem egy olyan helyen, mint ez a tisztás. Éreztem, már előre éreztem, hogy ez nem lesz jó, hogy nem kellett volna ide jönnöm és erre mi lenne jobb példa annál, hogy Jasper meglátott, meglátott táncolni és meglátott engem sírni. Azt szeretem volna, ha most azonnal ketté válna alattam a föld és elsüllyedhetnék örökre.. Nem akartam, hogy így lásson engem és nem is szerettem volna vele időt eltölteni, nem is értem, hogy hogyan tudtam vele együtt bulizni, főleg, hogy azután a buli után lett csak ilyen Mayaval.  Nem ezt érdemelte a legjobb barátnőm és tudom, hogy Jasper tett valamit, mert így csak hirtelen semmi sem változik meg és nem lehet mindent a múltra fogni.
Le kellett volna innen lépnem, nagyon is le kellett, mert nem akartam vele maradni a szükségesnél tovább. Tudom, hogy Maya pasija volt, de nekem is van szemem, látom, hogy milyen jó teste van, hogy mennyire jóképű és azt is észrevettem, hogy mennyire csodálatosak a szemei, pont kiemeli a színét a sötétebb bőre. Jasper az amolyan tökéletes pasi, akit minden nő akart titokban, egy olyan ember, aki mindenkivel jól kijön. Nem is értem, hogy Maya miért beszélget még vele mindig, hisz egyszer fájdalmat okozott neki.. Bár azt sem értem, hogy ők most akkor hogyan is vannak egymással?..
- Sajnálhatod is.. El kellett volna menned, nem engem bámulni. - nem tudom, hogy miért vagyok ilyen ingerült, talán a stressz és a fájdalom egyvelege késztet erre, de.. nem is tudom, annyira nem akartam megbántani, de mégis sikerült szerintem. Bár nem mondhatom, hogy nem gondoltam kicsit sem komolyan azt, amit elmondtam neki. Nem kellett volna néznie engem, hanem simán tovább kellett volna csak lépnie a látottakon. - Mert nem is tudok, csak gimnasztikáztam. - mondom neki és próbálom menteni a menthetőt. Nem akarom, hogy tudja, hogy tudok táncolni, mert ez még csak kérdéseket fog szülni és jönnek a kérdések, megint jönnek és megint.. Én meg nem akarok egyikre sem válaszolni. És én ezzel le is zártam a beszélgetést, de ő..
Nem is értem, hogy miért nem enged csak elmenni, már eléggé a végét járja a tartásom és lassan sírva fogok fakadni, de nem Jasper előtt.. Ha töri, ha szakad én akkor sem fogok előtte sírni. Mikor kimondja a nevemet, akkor nem reagálok semmit sem, csak haladok tovább, jelenleg nem tudom hova tenni őt, hogy miért nem hagy már békén engem. Szavain felnevetek és megállok, de még nem fordulok meg. - Lehet összetévesztesz Mayával, de mi nem vagyunk ennyire jóban. Én nem fogok neked semmit sem mondani, de még ha lenne mit mondani, akkor sem mondanám. - jelentem ki határozottan és remélem, hogy felfogja végre. Én nem fogok neki sírni, nem fogom elmondani neki, hogy mi a bajom, mert semmi köze nincs a dologhoz. Majd mikor azt mondja nem ítélkezem. Olyan, mintha pofon vágott volna.. Nem is tudom, hogy mit gondol, hogy milyen gondjaim lehetnek. - Cső.. A soha viszont nem látásra. - mondom neki, majd megint csak nekiiramodok.. Mekkora egy köcsög.


Számold meg Razz ◆ Szeretlek ◆ Zene
✖ made by Elise ✖
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Vas. Feb. 11, 2018 2:08 pm
You and I


Elise-nek
Aznap reggel, az omniózus este után valami olyat éreztem, mint még soha se. Olyan volt mintha egy búra alatt lennék, ami folyamatosan közeledik felém és nyom el. Ott feküdtem mellette rezzenéstelen arccal, de közben a fejemben ezer és egy gondolat futott át. Miért? Miért tettem ezt vele? Miért tettem ezt Mayával? Nincsen mentség. Ezt már akkor is tudtam. Nem akartam felkelteni, nem tudtam volna a szemébe nézni, így lassan kiosontam. Pedig a szívem egyik elrejtett szegletében ott maradtam volna. Akár csak még pár percet, akár egészen addig míg fel nem ébred. De nem tettem meg, elmentem. Tudtam, hogy ez a helyes. Amit tettünk rossz volt, helytelen… Csak épp az ember azt az gyümölcsöt élvezi leginkább, amiről tudja, hogy nem szabadna még hozzáérnie sem.
De vajon csak ennyiről van szó? Ezért gondoltam rá többször is az elmúlt hónapokban, mert ő jelenti nekem azt, amit nem kaphatok meg és csupán ennek a tudata már megmozgat? Férfiből vagyok, nem tagadhatom azt, hogy ez nem játszik benne szerepe.
.– Nem bámultalak – rázom meg a fejemet határozottan. Dehogy bámultam, csak épp hosszasan tátott szájjal figyeltem… Egészen más!  A gondolataim miatt a komoly arcomat lassan megint elhagyom. Mintha nem is tudnék előtte hazudni. Pont előtte, aki előtt a legjobban kéne. Melyik színdarabot játsszam? A segítő barát? A legjobb barátnője bunkó exe? Egy ismeretlen? Melyikkel fog legkevésbé utálni?  .– A jelek szerint nem így van… Ügyes vagy. – Ezt teljesen komolyan gondolom, nem azért mondom, mert legszívesebben ilyeneket mondanék neki, hanem mert egyszerűen így gondolom. Láttam benne egy két hibát, de ezeket én sem fedeztem volna fel egy évvel ezelőtt.  .– Hol tanultál meg?
Persze erre olyan egyszerű válasz jön  jobb esetben, mint a táncstudió…,vagy rosszabb esetben a YouTube videó. Mondjuk én is egy olyan tanító célzatú csatorna által tanultam meg vasalni...
Odaállnék mellé legszívesebben, szorosan mellé, de tudom, hogy nem tehetem, így tisztes távolságból figyelem. Ezeket a vágyképeket  meg kell hagynom magamnak és mélyen el kell temetnem… De nem vagyok rá képes mikor látom rajta, hogy valami nincsen rendben. Vagy vajon velem van gond? Lehet, hogy még is csak jobb lenne, ha elmennék. Még is csak gondolom nem olyannal akar most együtt lenni, akit utál.
.– Néha jobb egy olyannak beszélni ilyenről, akit nem ismerünk annyira. Azt mondják azoknak néha jobban megnyílunk, mert nem félünk a következményektől. – Ezért is szeretünk járni pszichológushoz. Persze valamiféle ismertség a megbízhatóság miatt itt is kell. Megértem, hogy nem akar velem semmit, így bólintok egyet, majd az ajkaimat összeszorítom. Nem folytathatom tovább, meg kell állnom.  .– Nem úgy értettem. Tudom, hogy rühellsz. Megérdemlem. – Nem terelem tovább a szót. – De, ha bármi van… Komolyan elmondhatod. Itt és most – próbálom a hangomat egyre inkább barátságosabbá tenni. Nem akarom, hogy elmenjen.


452 | végre  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Vas. Feb. 11, 2018 7:01 pm

JASPER && ELISE
Nem kellett volna itt lennie, nem kellett volna látnia, nekem pedig óvatosnak kellett volna lennem és ezt nem tudom elégszer elmondani. Elegem van, hogy mostanában nem jön össze semmi, hogy minden szar történik és nem csak velem, hanem Mayaval is. Nem érdemelte meg, hogy szakítson vele, hogy ezt csinálja velem. Jasper gonosz volt és az egészben a legrosszabb a magyarázat hiánya, semmit, de tényleg semmit sem mondott neki. Nem ezt érdemelte, sokkal többet érdemelt, Maya megérdemelte volna a világ legjobb pasiját és igen.. Jasper volt ez a srác. Nő vagyok és egyedülálló, legalábbis Troy-jal a dolgok nem igazán hasonlítanak kapcsolatnak vagy minek.. De ahogyan Jasper szerette Mayát és azok a szemek, be kell látnom, hogy kicsit irigy voltam Mayara, hogy övé volt ez a pasi. De mindegy is, nekem úgy sem menne ez a kapcsolat dolog.
Nem kellett volna ilyeneket gondolnom, rossz barátnő voltam, de hát ameddig csak a fejemben vannak ezek a dolgok, addig nem lehet gond.. Nem voltam sosem féltékeny, mármint nem viselkedtem ezért úgy Mayaval és nem is vágytam a barátját, nagyon jól mutattak, tényleg annyira összeillettek. Inkább az irigyeltem, ahogyan szerették őt, engem csak a nagyapám szeretett, azóta senki sem.. de mindegy is, nem akarok megint sírni és ebből a dologból már nem jövök ki jól.
- Hát.. ha te mondod, akkor biztos így van. - mondom neki és nem akarom bántani ezzel, de kissé sértésnek szánom. Önkéntelenül is megforgatom a szememet. Nem, tényleg nem akarom őt bántani és nem akarom, hogy rosszul érezze magát egy olyan dolog miatt, ami teljesen normális, mert én is megálltam volna, ha valaki táncolt volna az erdőben. Ez olyan.. tényleg szokásos. Nem kellett volna kiakadnom, pedig kiakadtam és éppen azért, mert látta a könnyeimet. Biztos vagyok benne, hogy észrevette őket. Azokat a csúnya bálna könnyeket. - Tényleg csak gimnasztikáztam. - sóhajtok fel egyet és pillantok oldalra. Nem tudom, hogy pontosan mennyit látott, hogy mióta lehetett ott, azt hittem csak a spárgára ért oda, de tévedtem. Talán sokkal többet látott, mint azt én szerettem volna. Aztán a következő kérdése meglep, de úgy csinálok, mintha nem hallottam volna. Nem akartam éppen vele megbeszélni a múltamat és nem tudtam volna sírás nélkül sem elmondani, hogy miért lettem táncos, miért kezdtem el.
Nem akartam vele beszélgetni, pont vele nem akartam erről beszélni, mert haragudtam rá valamennyire. Csúnya dolgot tett Mayaval, olyat, amit nem kellett volna. Instabil voltam érzelmileg és bármikor kitörhettem volna, de nem akartam pont előtte kitörni sírásban. - Hagyd abba ezt a pszichés szarságot Jasper! - szólok rá sokkal ingerültebben és feszültebben, mint én azt terveztem volna. Nem akartam vele megbeszélni a dolgot, nem akartam neki mondani semmit sem, a szobámban akartam lenni, egyedül akartam lenni, ahogyan mindig is voltam. - Fogd már be. - és elkezdek sírni, megint.. Kitörnek a könnyeim, neki háttal állok, de láthatja, hogy rázkódik a vállam a sírástól. Nem akartam sírni és semmi pénzért nem fordultam volna meg, mire vágytam volna? Egy ölelésre, de nem tudom, hogy tőle kellett volna-e vagy inkább bárki mástól.


Számold meg Razz ◆ Szeretlek ◆ Zene
✖ made by Elise ✖
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Vas. Feb. 18, 2018 8:03 am
You and I


Elise-nek
Miért van az, hogy érzem,hogy a testem bármelyik mondatára már ugrana? Hogy az egész lényemmel arra várok, hogy elmondja, hogy mit szeretne? Nem értem én a lányokat. Eddig azt hittem, hogy értem. Mostanában mégis tipikusan olyan szituációkba kerülök, mikor végig azon jár a fejem, hogy vajon mit gondolhatnak, leginkább rólam. Talán nem kéne ezzel ennyit foglalkoznom. Talán el kéne engednem ezt is. Hiszen itt is simán elsétálhatnék, mint, ahogyan a szobából is kisétáltam. De vajon mennyi ideig bírnám ki? Mert most már nem tagadhatom. Túlságosan erős ez a nyomás. Az okát viszont még mindig nem tudom megfejteni… Talán azért feszül ennyire a testem, mert valamiért a tudatalattimnak nem tetszik, hogy valaki ennyire megvet… Fogalmam sincsen. Bárcsak valaki elmondaná, bárcsak ő elmondaná, hogy mi a gond.
Belém nyomja a kését, ami sokkal fájdalmasabb, mint bármelyik másik fegyver, majd körkörösen megmozgatja. Nem vérzek, még is fáj. Hagyd abba Elise! Könyörgök. Téged sem tudlak semmire sem utasítani, mint, ahogy az elmémet sem. Vajon meddig tudom tartani magamat? Mikor robban a bomba? A rugót már egy ideje húzzuk vissza, már csak elengedni kéne.
– Jó, akkor hol gimnsztikáztál? Gondolom RSG-re gondolsz, vagy nem?  – Beszéltetni próbálom. Azért is, hogy ő megnyugodjon, hogy én ne feszüljek ennyire, hogy kicsit én megnyugodjak és… Mert azt akarom, hogy beszéljen. A beszéd tényleg megnyugtatja az embert és a jelek szerint ő nagyon felzaklatott. Emiatt, pedig érzem, hogy lassan én is azzá válok. Kezd kicsúszni a talaj alólam, és elvesztem az irányítást fokozatosan. Már nem azzal foglalkozok, hogy mi van Mayával, mi volt aznap éjjel, hanem, hogy most itt előttem mi van. Görcsösen várom a pillanatot… De valójában fogalmam sincsen, hogy mire várok. Semmit sem tudok, és még azt sem!  
Hallatszik a hangjában az érzelmek irányomban, egyik sem túl kellemes, de már nem érdekel. Most már nem fogok elmenni. Eldöntöttem, hogy itt maradok és kiszedem belőle, hogy mi a baj. Nem a múltunk miatt, hanem amiatt, ami most van. Nem csak azért, mert belénk verték, hogy egy félvér soha se hagyj bajban egy másikat, hanem, mert úgy érzem, hogy segítenem kell rajta. Mi van...Mi van… Ha nagyon is emlékszik arra, hogy mi történt aznap éjjel? És most ugyanakkor bűntudata van, mint nekem… és ez akasztja ki. Akkor viszont a fájdalmát én okoztam. Dögölj meg, Jasper Tebb!
– Attól függ még ez az igazság, és tartom is magamat ehhez – kicsit felemelem a hangomat, de nem is igazán miatta, vagy mert fennakadnék a válaszain, sokkal inkább, hogy tényleg megértse, hogy itt vagyok. Itt vagyok mellette és mindenem arra vár, hogy megtudjam, hogy hogyan segíthessek.
– Nem fogom befogni. – Alig tudom végig mondani ezt a rövid mondatomat, már azt látom, hogy valami nagyon nincsen rendben. Sír… Megint… Baszki!
Hölgyem és Uraim, a rakéta indítási gombját egy barna hajú lány megnyomta, így kérem mindenki vonuljon fedezékbe. Aki, pedig nem tud, az húzzon fel munkavédelmi ruhát.
Pár pillanatig még nézem a rázkódó testet, majd egyszer csak a cérna elszakad. Már nem érdekel semmi, ami előtte visszatartott. Elindulok tudatosan felé és meg sem állok, majd mikor már alig pár centi van köztük, akkor a kezemet a vállára rakom. Nem fogja elrántani magát, mert túl gyors vagyok hozzá képest. Már fordítom is magamat, és közben a kezemmel az ő testét is.
A tekintetünk összetalálkozik és fogalmam sincsen, hogy mennyi ideig, de pontosan a szemébe nézek. Nem mondok semmit, viszont annak az érzése, hogy látom sírni és mennyire kiakaszt… lassan felemészt.
– Elise – suttogom a hangját alig hallhatóan, majd az egész eddigieket elsöpörve egyszerűen megölelem, jó szorosan.
Csak kérlek Elise… Ne lökj el magadtól.



590 | reggelid 71   | Clothes



Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   ₰ Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Jasper & Elise
this is wrong between us

Otthon akartam lenni mindentől távol, távol mindenkitől, a tábortól és ezektől a hülye problémáktól. Ha lehetne egy kívánságom, akkor azt kérném, hogy a nagyapám ne haljon meg, hogy maradjon életben. Elveszteni egy olyan személyt, aki számunkra a mindent jelenti nehéz, nagyon nehéz, talán túl nehéz is.. Sose engedtem senkit sem igazán közel magamhoz Mayan kívül, ő szinte mindent tudott rólam, tudta hogy a szüleim hogyan bántak velem, hogy miket vágtak a fejemhez. De szerencsére megengedték, hogy elköltözzek, hogy legyen egy saját házam és azt csinálok ott, amit akarok, csak kerüljem a botrányokat. Mondanom sem kell, hogy a legdrágább és a tőlük legmesszebb lévő lakást választottam, ami nagyon megtetszett. A szabadság édes íze megrészegített, talán éppen ezért is lett még rosszabb a kapcsolatunk és éppen ezért jártam egy hétig Troy-jal.. Azt hittem, hogy képes leszek belé szeretni, hogy képes leszek vele olyan szerelemet találni, amilyen Mayanak volt Jasperrel, de tévedtem.. Én nem érdemlek szerelmet, én nem érdemlek boldogságot. Már elfogadtam, régóta tudom.
Nem akartam neki mesélni arról, hogy táncolok, hogy régen balettoztam és azt sem akarom elmondani neki, hogy miért hagytam fel vele.. De beszélgetni sem szerettem volna, nem volt semmi életkedvem nekem most ehhez. Buta kérdéseket tesz fel, melyeket ignorálnék, de én sem vagyok kőbunkó és van benne valami, van Jasperben valami, ami miatt nem tudom megtenni ezt vele. Kár lenne tagadni, hogy vonzódtam felé az elején, kár lenne azt hazudni magamnak, hogy nem jött be a bőrének színe, a stílusa, a haja és a szemei.. Zeuszra mondom, hogy az övé a világ legszebb kék szempára. Elég volt Elise Parker!
Sóhajtok egyet, majd a fákat kezdem el bámulni. Erre most mit mondjak? Hmm.. - Sose RSG-ztem, az a buta libáknak való, én csak láttam ezeket a dolgokat, néha szoktam mozogni. - mondom neki és remélem végre felfogja, hogy nem akarok erről a témáról beszélni. Még Maya sem tudja, hogy régen balettoztam, egyszer majdnem megtalálta a kék szalagokat és érmeket, de még időben mondtam neki, hogy az a szekrény tabu. Nem is értem, hogy miért ment bele olyan könnyen, hogy ne kutakodjon ott, lehet egyik este megleste.. Lefogom lakatolni azt a szekrényt, bár lehet hogy inkább ki kéne dobnom mindent a fenébe. Nem is kellett volna megtartanom azokat a szarokat, nem is kellene táncolnom, sokkal inkább más módon kéne megemlékeznem a nagyapámról, de én azt hittem, hogy ez a legjobb, csak túl kockázatos. Most is annyi kérdést szült ez az egész.
Talán hallhatná a hangomból is, hogy mennyire nincs kedvem itt lenni vele, hogy beszélgetni sem igazán akarok. Teljesen bunkó vagyok és igenis haragszom rá, mert azt tette Mayaval, amit nem kellett volna. Megbántotta őt és összetörte a szívét, apró kicsi darabokra zúzta és a végén még egy úthengerrel is elment rajta. Nem értem, hogy miért nem tudja békén hagyni, hogy miért nem tudja elengedni őt, ha szereti, akkor menjen szépen vissza és szerezze meg, ha nem szereti, akkor engedje el végre. De ha továbbra bántani fogja őt, akkor magam tépem le a golyóit és nyomom le a száján, hogy a seggén jöjjön ki.
- Hát ha gondjaim is lennének, nem veled fogom megbeszélni, meg beszélni sem akarok veled.. Egy pöcs vagy és tudod.. Bár se én, se Maya ne ismert volna meg.. - hirtelen felindulás, de valamennyire komolyan is gondolom, bánt engem, hogy így viselkedik Mayaval és az is, hogy nekem is meg kellett ismernem.. Azt hittem, hogy egy rendes és aranyos srác, akit mindenki akar, aki mindenki példaképe lehet, de csalódnom kellett benne, ami eléggé bántott engem, sosem szerettem csalódni az emberekben, de.. benne elég nagyot kellett. Majd mikor azt mondja, hogy nem fogja befogni, felnevetek.. - Dehogynem. - mondom neki, majd.. Majd elindulok, de.. sírni kezdek. Annyira, de annyira letámad a szomorúság.
Reménykedtem benne, hogy elfog menni, hogy nem akar a közelemben lenni, de tévedtem. Nem akartam elhinni, hogy oda jött hozzám, hogy megfordított. Nem akartam a szemébe nézni, de nem tudtam mást nézni, egyszerűen megint csak rabul ejtett a szeme és álltam ott. Bár mondhatnám, hogy ez lepett meg a legjobban, de hazudnék, az volt az igazi meglepetés, mikor megölelt. Talán ellökhettem volna, talán azt is kellett volna tennem, de nem voltam rá képes, egyszerűen jól esett és szükségem volt erre az ölelésre, visszaöleltem. Olyan szorosan bújtam hozzá, hogy a melleimet teljesen a mellkasának nyomtam és arcomat a nyakába fúrtam, az illata megint olyan jó volt. - Ne merj elengedni. - súgom a nyakába, talán leheletem csiklandozza a bőrét, de arcomat még jobban a nyakába fúrom, tényleg nem akartam, hogy elengedjen.  



Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Jasper && Elise - Why now?   
 Similar topics
-
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]
» Wanda és Elise
» ..: Für Elise és a zeneiskola rejtélye :..
Ugrás: