You were





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

You were

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: You were   ₰ Csüt. Jan. 18, 2018 7:20 pm
born to die

A halálnak is van egyfajta romantikája.
A legtöbb ember aligha értékeli azt, ami megadatott neki. Az összes szívdobbanás, levegővétel, sóhaj, az erek pulzálása, és a krepitáció, mikor megmozgatod végtagjaidat, annyira természetesnek tűnik, hogy bele sem gondolsz abba, mekkora csoda a létezés, és mekkora kegy, hogy megvan a lehetőséged rá, egyszer végre meghalhass, és magadhoz ölelhesd az örökké valóságot.
A halált ki kell érdemelni. A fivéreim  nem érdemelték ki; nem voltak jó emberek, nem tisztelték a múlandóságot, de még anyám sem vette észre, hogy ami elpusztítja őt, az nem lehet szerelem. Mégis úgy kellett meghalnia, hogy nem szolgáltatott rá okot. Nem tett semmit azért, hogy az elmúlással kárhoztassák. Ám én mégis arra kényszerülök, hogy útjukra bocsájtsam őket.
Az íj szorosan feszül a húrom, karom az elképzelhető legstabilabban igyekszem tartani. A három tutaj mindegyikét a vízre engedtem már. Senkit nem hívtam meg azok közül, akikkel testvéreim bármilyen kapcsolatot is ápoltak. Egy éve ilyenkor Alesteir még cinkos mosollyal tenyerelt bele az aktuálisan olvasott könyvembe, amiről a figyelmem szerette volna eltéríteni azzal, hogy felhívja a figyelmet rá, mennyire kis antiszociális vagyok, csupán mert nem lelem örömöm abban, megvezessek másokat a hazugságokkal, ami bárányarca mögött lapult. Ez volt a  mániája. Hogy lemaradok mindenről, miközben a fura kis egyenleteimen dolgozom, és ugyan, éljek már egy kicsit, különben egyedül maradok, mint a káposzta szagú nő a szomszédból, aki már csak a macskáiban talál vigaszt, és aki minden nap a levelesládáját nézegette, érkezett-e már küldemény számára valamelyik teleshopból, ahonnan a felesleges holmijait vásárolta magának. A kívülálló, aki nem ismerte őt annyira, mint én, azt mondaná, nem akart rosszat, ám ők nem tudták, a kisebbik testvérem milyen könnyedén vezeti meg őket. Minden szava szinte mágikus volt, amivel maga köré vonta az embereket. Én viszont minél jobban ismerem őket, annál inkább elhatárolódom tőlük.
Alesteir szavai nem többek már, mint múló emlékek. A csibész mosolyát is bezártam abba a ládába, amit az egyik tutajon helyeztem el, minden ingóságával. A ruhái, a tankönyvei, az összes barátnőjének a fényképe, hamarosan mind hamuvá válik, ahogyan a nyilat beleeresztem majd.
Ha én a víz vagyok, akkor Theodore biztosan a tűz aspektusát tette magáévá. Még a halandók is érezték a belőle áradó nyers, zabolálatlan erőt, amivel rendszerint felperzselt maga körül mindent. Az olyan emberek, mint ő, a halandók között rendszerint bűnözővé válnak, hiszen aligha képes elviselni, ha szabályokat, korlátokat állítanak elé, és már-már szándékosan tett azért, hogy áthágjon minden  szabályt. Ha valakivel, akkor vele a legkevésbé sem hasonlítottam – primitív dolog állandóan belefutni oda, ahol a legtöbb fegyver köszön vissza rád élénél fogva. Éppen ezért a fegyvereit is mellé temettem, bár jól tudom, nincs az a tűz, melyet létre tudnék hozni, és porig égetné azt, így a tengernek ajándékozom azt, ami Theodoret a leginkább jellemzi.
A lángoló nyíl, amit elengedek, éppen csak nem súrolja a három tutaj egyikét sem. Az ujjam nem bírta a terhelést, és talán nem is szer hatása alatt kellene ilyet művelnem, de egyre kevésbé tudom elviselni a környezetemet tisztán. Egy új nyilat mártok meg az olajban, majd megtáplálom öngyújtóm lángjával, hogy ismét a találattal próbálkozzak. A második nyíl messzire repül, jócskán messzebb, mint amennyire a tutajok a hullámok hátán ennyi idő alatt képesek voltak eljuttatni.
- Nem, köszönöm, beérem segítség nélkül. – reagálok talán kicsit lassabban a szokásosnál, mikor a közeli léptekre és pulzáló élet-jelre figyelek fel. Van, amikor a fű abban segít, hogy lecsitítsam azokat a hangokat és érzéseket, melyeket Hadész örökségeként megtapasztalhatok. Nem feltétlenül rossz dolog, néha bizarr, ám furcsán vonzó élmény, ami úgy szippant magába, mint művészkedvelőt egy gyönyörű festmény. Ám jelenleg inkább kínzó, mintha kinyitottak volna egy csapot a fejemben, és elzárni nem tudom. Különben ha rám néz, nem tűnök teljesen úgy, mint aki nem tud a világáról semmit. A szemeim nem vörösek, csak a pupilláim, melyek ijesztően hatalmasak, és a mozdulataim lassabbak, bár számomra a világ lassult fel körülöttem, én csupán követem annak tempóját.
- Alesteirhez jött? – teszem fel a kérdést, miközben a harmadik nyilat márton meg az olajban. A tutajok alig haladnak, szinte egy helyben állnak, azonban néhány perc, és egy nagyobb hullám majd magával rántja mindhármat. Nem ismerem a nőt, és hiába veszek részt a táborokban immáron tizedik éve, még így sem ismerek minden arcot. Okkal feltételezem, hogy öcsém búcsúztatása miatt jelent meg, elvégre neki tényleg voltak barátai. Vagy legalábbis valakik, akik gondosan követték őt a falkában.






Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitikus lény
avatar