Zűrzavar – Maya x Jasper





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Zűrzavar – Maya x Jasper

Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Vas. Jan. 28, 2018 8:28 pm
Az exem felé igyekezek, vagyis...Ezt a szót inkább nem szeretem használni vele kapcsolatosan. A kapcsolatunk jóval több volt annál, hogy egyszerűen azt mondjam rá, hogy ex. Ezért is szoktam hivatkozni rá elég gyakran egyszerűen csak Mayaként. Szerettem őt, tényleg igazán, talán még mindig szeretem valamennyire, valahogyan. Nem úgy, mint akkor, de a láng még nem múlt el. Tudom, hogy ez az egész nagyon nem helyes. Minden egyes alkalommal mikor tudom, hogy találkozni fogok vele, akkor megígértetem magammal, hogy ezúttal leülök vele és mindent elmondok neki. De mikor meglátom a mosolygós fejét, azt az életvidám lányt...elszáll a boldogságom. Képtelen vagyok ártani neki, elég fájdalmat okoztam már neki így is. Nem azért csaltam meg, mert bántani akartam. És utána azért szakítottam vele olyan sietősen, hogy ne tartsam tovább egy romlott kapcsolatban. Fontos nekem a lány, mindig is az volt. Ő az én Mayám, nem engedem, hogy bárki is ártson neki. Azt a feladatot én látom el...
Egy furcsa barátság alakult ki közöttünk. Egyszer furcsa, mert még is csak a tavaszi szünet idején szakítottunk, és sokaknak a folyamatos találkáink azt a hatást keltik, hogy az újra összejövés előtti pillanatokban vagyunk – tábori pletyka létezik. Ám én egyszerűen csak nagyon nehezen tudom elengedni, főleg azután amit tettem. Aztán ott van az is, hogy szeretnék vele rengeteg dolgot megosztani. Szeretném úgy kezelni, mint, ahogy azelőtt kezeltem, hogy összejöttünk volna. Mi nagyon-nagyon jó barátok voltunk, ami végül szerelemmé alakult. Mindent megosztottam vele, mindent tudott velem kapcsolatosan. Most meg...Még se mondhatom el neki azt, hogy hetek, hónapok óta a legjobb barátnőjén jár az eszem. Ez azért elég meredek lenne.
Megérkezek a parthoz és látom, hogy ő a vízben úszik – milyen meglepő. Direkt nem akarom felhívni magamra  a figyelmet, hagyom, hogy ő vegyen észre. Most sincsen nagy esély rá, hogy megosztom vele  a titkomat. Pedig annyi van belőle...Valakivel már muszáj lenne beszélnem róluk, kezdek összeroppanni. Valójában nem beszéltem meg vele semmilyen találkát, egyszerűen csak elkapott a pillanat és ide sétáltam. Talán csak köszönni fogunk egymásnak, talán elsírjuk a gondjainkat, vagy talán pletykálni fogunk.

Kód majd lesz
Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Hétf. Jan. 29, 2018 5:36 pm

Maya & Jasper
Visszajöttem. Eddig szuper. Tényleg, még jó érzés is volt 2 hónap távollét után megint a táborban járkálni. Elisesel is tonnányi megbeszélni valónk volt, úgyhogy néhány napig nem sokat aludtunk....
Csakhát... Szinite azonnal összefutottam Jasperrel is, és... Nem... nem értem hogy csinálja... Hogy tud úgy beszélgetni, mintha az a két év meg sem történt volna? Mintha ugyan ott tartanánk, mint azelőtt a fotózás előtt...  Nem mondom, hogy nem akarom... Mert nagyon is sze... örülök neki, hogy Jasper ilyen módon végülis mellettem maradt,,, De... én még nem zártam le... Nekem még idő kellene, hogy teljesen elfogadjam, hogy vége... Ebben pedig nagyon nem segít, hogy ilyen kedvesen,és természetesen viselkedik velem, és hogy odajön, és érdeklődik, meg beszélget...Na, éppen ez az, ami miatt a szokottnál idén nyáron talán több időt töltök a víz közelében.  Mióta az eszemet tudom, megnyugodtam, ha víz közelében lehettem. És általában segített rendezni a gondolataimat, és az érzéseimet a víz érintése. Emiatt utálom a rokonaim birtokát... Több kilóméteres körzetben mégcsak egy kicsike patak sincs ott, nemhogy egy tó, vagy tengerpart, ahol mártózni lehetne...
Szerencsére viszont itt van, és akkor tűnhetek el az óceán fenekén, amikor kedvem tartja. Nem, ma nem ezt terveztem. Csak kicsit ki szerettem volna tisztítani a fejemet, ezért jöttem ki úszni. Ebből pedig órákig tartó lubickolás lett. És észre sem vettem.... Pedig szinte percről percre éreztem kevésbé kétségbeejtőnek a helyzetemet, ha megoldást nem is sikerült találnom. Végülis... nem rossz ez így, nem? Barátok voltunk a romantikus kapcsolat előtt is... miért ne lehetnénk utána is barátok...
Majd hozzászokok megint... csak remélem minél előbb... mert így félek összetörik a szívem addigra...Mintha csak gondolnom kéne rá, Jasper ott terem a parton, mire elindulok kifelé... Ez miért nem működött az elmúlt háromnegyed évben...?-Szia- köszönök, amikor kényelmes távolságba érek beszélgetni.- Régóta ülsz itt? - kérdezek rá... Ha engem várt, remélem nem kellett túl sokáig várnia... Poszeidonra... Hogy lehet ilyen szép a szeme?  Én meg miért nem tudok szabadulni a varázsa alól?... Egyáltalán... mi romlott el közöttünk?...


 Hullámverés|| Still I love you  || made by Roni



A hozzászólást Maya Downey összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 17, 2018 12:57 am-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Kedd Jan. 30, 2018 6:37 pm
A tavasz elején szakítottam vele, majd az évszak vége felé újra felvettem vele a kapcsolatot. Valójában én sem tudom pontosan, hogy miért...Talán bele se kéne gondolnom, de mindig megteszem. Az ember agya folyamatosan olyan dolgokon jár, amire jól tudja, hogy nem kapja meg a helyes választ. Mintha saját magunkat kínoznánk. Ám ha a választ nem is tudom most, a kérdések felvetésével közelebb juthatok a célhoz. Erről szól a filozófia.
Ott van az, hogy talán, azért, mert óriási nagy bűntudat gyötör(t). Próbálok szabadulni tőle, de nem megy. Tudom, hogy bűnös vagyok, és azt is, hogy megérdemlem ezt az érzést. Megbocsáthatatlan bűnt követtem el, én még is bocsánatra vágyok. Viszont az egészt nem merem elmondani neki, így tudom, hogy tőle egyhamar nem kaphatom meg. Amúgy is az okosabbak azt mondják, hogy saját magamnak kell megbocsátanom. Nem tudom, hogy ez egyáltalán sikerülni fog e valaha. Főleg, hogy még szarabbul érzem magamat amiatt, hogy az eset óta Elise-t sem tudom kiverni a fejemből.  
A másik elméletem, pedig az, hogy túlságosan hiányzik nekem a lány. Még is csak évekig együtt voltunk és tényleg, igazán fülig szerelmes voltam belé. Hozzánk képest Troy Bolton  és Gabriella Montez semmiség volt. A szakításunk viszont elég kuszára sikeredett és magam se vagyok benne biztos, hogy sikerült tényleg elengednem. Inkább csak ellöktem magamtól, hogy többet ne ártsak neki.
Most mondjátok meg...Csak velem van gond? Egyre jobban azt érzem, hogy mindkét verziónak van realitása és nem csak az egyik igaz a helyzetemre, hanem a kettő egyszerre.
Leülök a homokba és onnan figyelem. Kissé unatkozva az előbújó pár fűszálat tépdelem ki, majd a kis szemcsékkel játszok míg meg nem jelenik előttem.
– Áh, dehogy – legyintek és közben a lábamat nyújtom ki, próbálom leolvasni a reakcióját az arcáról. Igyekszek nyugodt lenni, pedig minden egyes alkalommal mikor meglátom eszembe jut a vétkem. Hogy akkor miért találkozgatok vele ennyit...? Fogalmam sincsen.
 – Gondoltam megnézem az én kedvenc Csikócámat –
mosolygok rá és közben a kezemről letörlöm a homokot.  – Vagy zavarok? Ha igen, elmegyek. – Nem akarom azt se, hogy úgy tűnjön, hogy ráakaszkodok. Nem akarom becsapni sem.

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Vas. Feb. 11, 2018 4:09 pm

Maya & Jasper
Amikor szeretnék megszabadulni a Jasper gondolatától... Nem, nem jó a kép, hogy ne fesd az ördögöt a falra mert megjelenik, de mégis valahogy így érzem magam...
Mit csináljak? De komolyan... El kell engednem... Megmondta, hogy nem akar már velem lenni... Tisztán, és érthetően... Utána nem beszéltünk hosszú hetekig...  Aztán megkeresett, én pedig nem zárkóztam el... De.... jó ez így? Bolond vagyok hogy még mindig ennyire ragaszkodom hozzá... És... te jó ég valahol reménykedem, hogy még talán... valamikor... Egek de hülye vagyok...
A víz egyébként megtette a hatását... Sokkal tisztább a fejem. Mármint... leszámítva hogy még mindig nem tudom mit kezdjek Jasperrel...
És megint belementem a beszélgetésbe....  Egyszer... egyetlen egyszer meg kellene nemet mondanom... Vagy talán otthagyni...
A válaszát hallva próbálom megfejteni, hogy vajon miért nem szólt be a vízbe, hogy jöjjek ki, ha  valamit mondani szeretne...  Talán annyira nem fontos, úgyhogy megvárta, hogy magamtól jöjjek ki... Fene tudja...
Egy pillanatra ledermedek... Csikóca... Fenébe is, miért hív így... Ez az a becenév, amit már azután kezdett használni, hogy összejöttünk...  Nekem az a becenév lett, ahogy a szerelmem szólít... Direkt kínoz? Vagy csak nekem forrt össze többé kevésbé a bensőséges kapcsolatunkkal a "Csikóca"?  ...
Mindenesetre megpróbálom összeszedni magam.

- Ne hívj így... kérlek - szólalok meg... és fogalmam sincs, mondtam-e már ezt neki a szakítás óta...
- Egyébként nem zavarsz...- Valószínűleg el kellene inkább küldenem... De... akkor miért vagyok rá képtelen? Ne! Kérlek... ne nézz rám...Így éppen elég nehéz legalább a minimális távolságot tartani.... Istenekre.... annyira hiányzik... az illata, az érintése...
- Miről jutottam most eszedbe? - próbálom a beszélgetést tovább gördíteni, mert semmi nem hiányzik kevésbé mint a kínos csend... Akkor a gondolataim teljesen elszabadulnának...


Hullámverés|| Mit csináljak? 31   || made by Roni



A hozzászólást Maya Downey összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 17, 2018 1:09 am-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Szer. Feb. 14, 2018 6:03 pm
Zűrzavar


Mayának
– Rendben, nem foglak… Maya – felelem rögtön, határozottan, pedig belülről kétségek gyötörnek. Minden egyes pillanatban össze vagyok zavarodva, ha vele vagyok, mióta szakítottunk. Nem értem a kapcsolatok közöttünk, de még a saját érzéseimet sem. A táborban ez az egész, pedig még inkább felerősödött. Most már nem csak néha összefutunk, hanem mondhatni egymás mellett élünk több hónapon keresztül. Teljesen más hatás… Arról, pedig már ne is beszéljünk, hogy a harmadik szereplő is a közelünkben jár. Nem tudom mi történne velem, ha pont ezzel a két lánnyal egyszer összezárnának egy szobába. Nagy eséllyel szétszakadnék.
Nem tetszik neki, ahogy szólítottam és ezt jól meg is jegyzem. Mondd Maya… Kérlek, könyörgök mondd el, hogy mit tegyek. Mit tegyek, hogy ne haragudjak rád? Mit tegyek, hogy ez a szörnyű nyomó érzés a mellkasomról eltűnjön? Fontos vagy nekem, nem akartam ártani neked, még is megtettem. Talán ez a büntetésem. Mindenki egyszer megkapja azt, amit érdemel. Az istenek tesznek róla.
Csak mosolyogva bólintok egyet és próbálom fenntartani a látszat képet, hogy minden rendben van. Pedig nagyon nincsen rendben. Szörnyű a helyzet és folyamatosan egyre rosszabb. Legalább azt elmondhatom magamról, hogy én vagyok az a fickó, aki a világ legnagyobb sírját ásta saját magának.
– Milyen volt a víz? Vagy valójában neked nem is számít a hőmérséklet, csak víz legyen ? – kérdezem tőle kedvesen és közben elkezdek lépkedni a homokon. Most megérteném teljesen, ha elszaladna a másik irányba.
A fejemet felé fordítom és a régi emlékek jutnak eszembe, a rosszabbak. Mint például mikor a próbáim miatt a karácsonyi ajándékát szilveszterkor adtam át neki. Nem tudom, hogy fájt e neki, de van egy sejtésem, hogy igen. Saját magamnak fájt volna. Nem is értem, hogy ő miért nem hajított ki hamarabb.  
– Mondhatnám azt, hogy pont egy polip salátát ettem mikor ránéztem a tálra és … beugrottál – nevetek fel és érzem, hogy kezdek feloldódni. Nem hiába tartom még veled a kapcsolatot. – De sajnos ez csak egy vicces sztori… Az egyik féltestvéreddel futottam össze és úgy jutottál eszembe – hazudok, valójában folyamatosan az ügyünkön gondolkozok.


337 | :3 | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Csüt. Feb. 15, 2018 8:42 am

Maya & Jasper
Minden percben... minden áldott percben egyszerre úszom az öröm mámorában, és érzek éles tőrszúrást a mellkasomban... Úgy látszik, tényleg csak én pörögtem túl a becenevet... Olyan természetességgel mondja, hogy akkor elhagyja, mintha azt mondtam volna neki, hogy ne Alexandrának hívjon....
... Hogy... milyen volt... a víz...  Könyörgöm... évek óta ismer! Pontosan tudja, hogy még poszeidónlányhoz képest is nagyon nagyon erősen kötődöm a vízhez... éppen ezért tudja hogy itt talál, ha meg nem itt akkor a kabinomban... a maradék öt százalékát töltöm ezeken kívül a szabadidőmnek...
-Tökéletes volt a víz, mint mindig-válaszolok kissé cinikusan... régebben, még mielőtt összejöttünk, annyira fesztelenül, és könnyeden tudtunk rengeteg mindenről beszélni... Tudom hogy nem ez az a téma, ami foglalkoztatja... de két év alatt sem lettem gondolatolvasó, fogalmam sincs mi jár a fejében...
Most meg elindul... Maya, itt az alkalom! Menj! Lépj le a másik irányba! Lépj túl rajta! De a lábaim mintha nem akarnák, hogy végre továbblépjek... szinte automatikusan indulok utána... Miért? Miért, amikor annyiszor megbántott fél év alatt... Ott volt például a karácsony... Annyira vártam, hogy végre együtt lehessünk...Nem az bàntott, hogy végül nem úgy alakult... hanem az, hogy ez csak néhány nappal az ünnep előtt derült ki... Hagyta, hogy beleéljem magam...

-Szóval olyan vagyok, mint egy polip... Úgy nézek ki, mint akinek nyolc karja van?-  felelek nevetve a történetére, még csápolva is. Majdnem tökéletesen őszintén, és felszabadultan. Majdnem...
A rendes válaszra csak bólintok. Szóval valamelyik testvérem. Hát persze... Miért is hiányoztam volna neki... Miért is gondolt volna csak úgy rám... Buta vagy, Maya... Felejtsd már el!
-Még nem is mesélted, hogy sikerült a szemesztered...- vetek fel egy újabb témát... ahelyett, hogy elmennék, és otthagynám...pedig tudom... nagyon is tudom, hogy ezt kellene tennem... Akkor miért vagyok képtelen rá? Miért?


Hullámverés || Miért nem engeded, hogy elengedjelek? || made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 10:47 am
Zűrzavar


Mayának
Néha  teljesen felszabadult vagyok mellette és, ha nem is olyan, mint mikor együtt voltunk, de az előtte lévő állapottal szinte teljesen azonos. Ilyenkor legszívesebb megölelném és jó erősen megszorongatnám. De mindig megállítom magamat. Máskor pedig görcsbe rándul mindenem, még ha csak rágondolok. Nem azért, mert olyan személyiség lenne, aki ilyet vált ki az emberekből, egyszerűen csak ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mit is tettem. Igen, az a görcs ismertebb neve  a bűntudat.
Ilyenkor, pedig elég gyakran rohanok felkeresni, hogy rögtön a másik érzést érezzem. Hogy mekkora egy lúzer vagyok… Miért nem tudom elengedni? Miért van az, hogy folyamatosan rajta jár az eszem. Nem szeretem már, úgy biztosan nem, mint ahogyan régen. Úgy meg pláne nem, hogy azt mondjam, hogy a tudatalattim azt akarja, hogy újra kezdjük a kapcsolatot. Az ember ezt érzi, és igen még a félvérek is. Nem értjük a szívünk működését, most én kifejezetten nem, de azt tudom – racionális érvekkel megtámasztva –, hogy ez a kapcsolat nem működne. De akkor miért vagyok itt? A bűntudat… A bűntudat, ami folyamatosan felemészt és fogalmam sincsen, hogy hogyan tudnék elszakadni tőle. Vagyis tudom: elmondani neki az igazat és átbeszélni, de ez soha se fog megtörténni. Ennél jobban nem vagyok képes bántani. Nem érdemli meg, ő semmi rosszat nem tett.
Így pedig elég gyakran látogatom meg, magamat nyugtatva, hogy égvilágon semmi gond nincsen. Ugyan olyan két jóbarát vagyunk… Áh, mekkora hazugság! Lassan felépítem a világ legnagyobb lufivárát, amit a külvilágnak egy masszív erődmény rendszernek próbálok eladni.
– Igen, teljes mértékben – bólogatok nagy lelkesen és közben vigyorgok. Annyi próblémán túl, mégis olyan jó vele lenni. Ezért húztam el ennyira a szakítást. Az ilyen pillanatok miatt. – Sőt mintha egy kis bohóc hal effektus is lenne benned. Talán túl sokat vagy a vízben és hamarosan átfogsz alakulni valami tengeri szörnnyé.
A vicc az,hogy a mi világunkban ilyen simán megtörténhet.
– Hála Zeusznak semmiből sem húsztak meg, és még a végére sem halltam meg, pedig erre te is tudod, hogy elég nagy esély volt. – Ez tette tönkre a kapcsolatunkat és pont emiatt a szakítás utáni találkozásainkkor soha se hoztam fel témának. A suli mindig is tabu téma volt. Nem akartam megbántani vele, mint ahogy Elise is egy ilyen téma volt. Ha elkezdett róla valami apróságot mesélni, akkor próbáltam elterelni a beszéd irányát, amilyen gyorsan csak tudtam. – Viszont tényleg… Neked nem változott a véleményed a tovább tanulással kapcsolatosan?


396 | :3 | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 12:53 pm

Maya & Jasper
Sokat, rengeteget gondolkodtam ezen az elmúlt néhány hónapban. Nem vagyok bolond, tudom, hogy a szakítás... Szükséges volt. Bármit, tényleg bármit megtettem volna, hogy Jasper boldog legyen mellettem... De a távolságot és az időhiányt nem tudtuk áthidalni.
A kapcsolatunk valahol karácsony és szilveszter táján már menthetetlen volt. Nem is ez a baj... Sokkal inkább az, hogy nem beszéltük meg... Mert tudom, hogy ha ennyi lett volna akkor nem akkor, és nem így ért volna véget a kapcsolatunk. Valami történt akkor, ami miatt végül kimondta, hogy ne folytassuk... De azt nem mondta el nekem, hogy mi... Nem ültünk le, nem rendeztük a kettőnk közötti dolgokat... Én pedig azóta szenvedek emiatt, mert nem tudom lezárni így...
Jóképet vágok a bohóckodáshoz, nevetek a viccén... Tényleg úgy is étzem magam mont a bohóchal... Szerintem nem is tudja mennyire találkó képet sikerült találnia...
- Pedig aranyos szörny lennék... Udvariasan elnézést kérnék a félvérektől, mielőtt megeszem őket -
viszem tovább egyel a gondolatmenetet, hogy addig is el legyenek terelve a gondolataim...
Mindig próbálok finoman érdeklődni az egyetemről... Mert ez az egyik dolog, ami miatt úgy éreztem, már nem vagyok része az életének... Keveset mesélt... Nem hibáztatom érte, tudom hogy mennyire kiszipolyozza a sok edzés, próba és előadás... Megértem, hogy nem akart még nekem is erről beszélni...
- Gratulálok. - mosolygok rá, ezúttal őszintén. Nem volt hiába a sok küzdelem, és gyakorlás. Ez kicsit engem is megnyugtat. Valahogy... Kézzelfoghatóbbá teszi, hogy nem teljesen ok és értelem nélkül szorultam az életében perifériára.
- Most biztos vagyok benne, hogy el fogok menni fősulira... Azt még nem tláltam ki, hogy a nyugatiparton hova - válaszolok a kérdésére. Megint elterelte a témát, de nem erőltetem... Egyébként ideje lenne eldöntenem hova megyek, mert a végén a rokonaimnál ragadok egész évre...


Hullámverés|| Sok megbeszélnivaló lenne.|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Hétf. Feb. 26, 2018 3:32 am
Zűrzavar


Mayának
Nem akarom bántani, nem akarok neki fájdalmat okozni, de biztos vagyok benne, hogy így is megteszem. Fontos nekem és ezt nem tudom letagadni. Úgy hiszem, hogy egy szakítással nem szakadt meg köztünk minden, a híd még mindig ott van. Én pedig örült módon kapaszkodok ebbe a hídba, de nem igazán tudom, hogy miért. Hiszen már nem szeretem… Úgy nem, ahogyan megérdemelné. De ragaszkodok még hozzá, nem akarom még elegedni. És valójában  az egyik dolog a sok más mellet,  ami még itt tart az talán a bűntudat. Ragasztóként tapaszt össze minket, és erről ő nem is tud. Vajon mit gondolhat most? Hogy miért zaklatom folyamatosan…
Pedig tudom, hogy ez sem jó, amit csinálok. El kell engednem, de nem csak saját magam miatt, hanem miatta is. Nem akaszkodhatok rajta így, ha semmit sem akarok tőle. De mélyen legbelül nem csak a bűntudat miatt keresem folyamatosan a közelségét. Ott van még bennem egy kis szikra. Ez összehasonlíthatatlan azzal, amit régebben iránta éreztem, de ez a jele annak, hogy Maya még mindig nem közömbös számomra. Talán arra vágyok, hogy barátok legyünk,mint régebben? Mert most nem egészen tudom, hogy milyen kapcsolatban is állunk.
Felnevetek azon, amit mond és egy pillanatra az összes gondom elszáll. Ezt az állapotot mellette nem is olyan nehéz elérni. Vele könnyen megtudtam alkotni a rózsaszín burkot, de végül ez is lett a vesztünk. Nyisd ki a szemedet Jasper, és meglátod a bajokat! De én csak az utolsó pillanatban nyitottam ki, mikor a kapcsolatunk már menthetetlen volt. Akkor pedig úgy gondoltam, hogy nem tartom Mayát tovább magamhoz láncolva. Azok után amit tettem, pedig főleg nem… – Ez nagyon igaz, sőt szerintem még a többi szörnyet megkérdeznéd utána, hogy nem-e éhesek ők, mert akkor nekik adod.
Maya tényleg ilyen, ő tényleg nem tud még ártani a légynek sem.
A kedves szavára csak visszamosolygok és bólintok egyet. Ha valaki a táborban tudja azt, hogy ez az egész nekem mennyit jelent, akkor az Maya. Lehet, hogy a kapcsolatunk megsinylett, de mellettem volt. Mellettem volt az az időszak alatt, amikor a körmömet rágtam, hogy bekerülük-e az egyetemre. Tudja jól, hogy nem hiába küzdök ennyit, hiszen a tánc tényleg egy olyan dolog, amit nagyon szeretek. És a jelek szerint elég sok dolgot képes vagyok feláldozni érte…
– Nah, végre – emelem fel egy kicsit a hangomat. Nagyon jól tudom, hogy Mayának nagyon tetszene a fősuli. Ismerem én, mint a tenyeremet. – Szóval Nyugati part…Hogy-hogy? – emelem fel a szemöldökömet.  Talán ennyire menekülni akar tőlem, hogy képes az ország másik felébe is elköltözni? Vagy inkább ne legyen ennyire egocentrikus, és ne keverjem minden mondatába saját magamat. Lehet, hogy ő már rég túllépett rajtam, sőt.
Erősen elgondolkozok, hirtelen a fogaskerekek az agyamban elkezdenek dolgozni és nem tudom megállítani a számat.
– Akkor még előtte át kell beszélnünk egy két dolgot – bököm ki és még én is meglepődök magamon.  



470 | Bocsi, tudom hosszabb lett, de elkapott a szófosás Sad  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Hétf. Feb. 26, 2018 9:14 am

Maya & Jasper
Néha... Néha nagyon szeretném, ha hallhatnám mások gondolatait... Akkor talán nem lennék ilyen bizonytalan, és most is... Tudnám mit tegyek....
“ Nélküle viszont örlődöm... Mert nem tudom tehettem-e valamit... Hogy mit tehettem volna, hogy megmentsem a kapcsolatunkat... Ha nem mondok olykor nemet... Ha jobban erősködök, hogy meglátogathassam... Ha...
Közben tudom... Nagyon tudom, hogy bármennyire szeretném visszaforgatni az idő kerekét... Nem tudnék tenni semmit... Én nem.
Előtte is barátok voltunk... Nekem már akkor majdnem annyit jelentett a barátságunk, mint az, hogy Elise ott van mellettem... Akkor miért nem tudok oda visszalépni? Miért nem tudok megint egyszerűen úgy tekinteni Jasperre, mint akkor? Miért fáj ennyire, hogy ő úgy kezel, mint akkor?
És miért van az, hogy ennek ellenére is magával tud sodorni a nevetése? És szinte egy pillanat alatt én is vele nevetek?
- Azért nem minden esetben. Van olyan félvér akit titokban megennék egyedül.-rázom meg a fejem nevetve. Nem tudom miért tettem hozzá... Nem tudom miért utaltam rá, hogy... Nem akarom elengedni, hiába tudom hogy muszáj...

Az egyetemre terelődik a szó, én pedig őszinte örömmel mosolygok rá hallva, hogy az első év akadályait sikerrel vette.
Jaj, mennyit beszélgettünk erről a felvételije előtt... Talán életemben nem voltam olyan határozott, mint amikor közöltem vele, hogy nyugodjon meg, ne aggódjon semmi miatt, hanem menjen oda, és táncolja le az összes balféket a színpadról... És amikor azt mobdtam neki, hogy ne aggódjon miattunk, miattam... Hanem nyugodtan koncentráljon az edzésre és a tanulásra...  Akkor elhittem, hogy nem lesz gond... Hogy szeretjük egymást annyira, hogy még ezt is átvészeljük...
Elkomolyodom amikor az én továbbtanulásomra is rákérdez. Miért a nyugati part? Mert ott biztosan koliban leszek... Mert ott nem tudnak olyan könnyen elérni a rokonaim... Mert ott nem tudunk olyan gyakran találkozni vele, és akkor talán sikerül végre elfelejtenem...
- Mert ott biztosan koliban kell laknom, és elszabadulhatok New York közeléből. - ennyit mondok ki a számtalan ok közül. Neki nem beszéltem még arról, milyenek a rokonaim... Talán még örül is, hogy végre otthonra találtam... De... Nekem itt van az otthonom... És a családom is a Posszeidón kabinban...
Megállok. Egy-két dolgot, mi? Azt hiszemlegalább kismillió dolgot kellene átbeszélnünk...
- Igen, nem ártana. - nézek rá, és  hirtelen teljesen elbizonytalanodom... Biztos, hogy készen állok erre? Kész vagyok rá, hogy rendezzük azt a sok sok dolgot, amit nem tudtunk eddig rendezni?


Szélcsend || Na hajrá Razz|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Kedd Feb. 27, 2018 4:59 am
Zűrzavar


Mayának
Nagyon remélem, hogy egyszer rendezni tudom a dolgokat Mayával kapcsolatosan.  Hogy egyszer újra feszengés nélkül tudok, majd lépdelni mellette, mert most akármennyire is azt mutatom, hogy számomra minden rendben van, ez egyáltalán nincsen így. Fogalmam sincsen, hogy mit akarok tőle. Folyamatosan változik a véleményem. Néha egy-egy fél pillanatra még arra gondolok, hogy milyen jó volt mellette és milyen jó lenne megint… Majd fél pillanattal később ráeszmélek, hogy az a sors nem nekünk adatott, már nem szeretem úgy. Talán csak az emlékképébe ragaszkodok ilyen makacsul… Hiszen valljuk be, hogy a mi kapcsolatunk sokáig minden volt, csak rossz nem. Soha se vitáztunk, mindig egy huron pendültünk. Ám a vélemény különbségünket sokszor magunkban tartottuk, így azok egyre inkább felgyülemlettek bennünk, miközben egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Vagyis velem biztosan így volt. Egy gyémánt volt a mi kapcsolatunk, de ha valaki közelebbről megnézte rájött, hogy valójában egy hamis-gyémánt, egyszerű bizsu.  
Majd ezután ráeszmélek, hogy mennyire helytelen, amit csinálok és próbálom teljesen elfelejteni, de valahogy ez soha se jön össze. Mindig valahogy mellette lyukadok ki, mint ahogy ma is.
Menekülök a magány elől, egyenesen rettegek tőle. A végállomás  mindig Maya, pedig pontosan tudom, hogy egymásnak mi már nem tudjuk nyújtani azt, ami miatt érdemes lenne újra kezdeni.
Minden tettemet ez a két érzelem irányítja vele kapcsolatosan : a félelem a magánytól és a bűntudat.  Ez a kettő pedig egyre inkább körül ölel engem és egyre kevésbé tudok olyan döntéseket hozni, ami a kiszabadulásomat segítené. Pedig én azt akarom, hogy vége legyen ennek. Nem akarok örökké így élni. De csak egy módon tehetek pontot az i-re… Muszáj beszélnem vele, muszáj elmondanom neki… Hogy mindent? Fogalmam sincsen. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék mindent elmondani neki.  
A gondolat menetemből a hangja ránt ki, de valójában a mondatának már csak a végét értem, amit nagyon röstellek. Próbálom az arcomat rendezni, majd kedvesen rámosolygok és valamiféle választ összerakok, csak, hogy ne jöjjön rá, hogy mennyire elkalandoztam. – Na, és ki ártott neked ennyire? – Majd ahogy kimondom rögtön arra gondolok, hogy én vagyok az. Mostanában annyi szörnyűséget tettem vele… Talán jobb lenne, ha most megfordulnék és soha többé nem beszélnék vele… De erre nem vagyok képes. Addig biztosan nem, míg le nem rendezem vele a dolgokat.
Tavaly szeptemberben még annyira más volt minden. Néha azt kívánom, hogy bárcsak visszaforgathatnám az időt. Nem azért, hogy újra azt tapasztaljam, hogy milyen Mayával együtt lenni, hanem, hogy megadjak neki egy olyan lezárást, amilyet ő érdemel. Nem egy ilyen csapodár, villámlás szerűt, amit én tettem vele.
– Akkor majd mondok pár izgalmas helyet Kaliforniában. – Próbálok az egyetemre fókuszálni, de folyamatosan azon kattog az agyam, hogy talán még is csak megkéne lépnem a nagy lépést.
Itt a lehetőség Jasper. Most végre mindent megbeszélhetsz vele…. De rettegek, nagyon. Legfőképpen attól, hogy ez az apró híd is összedől köztünk… Nem akarom, hogy így legyen. Fontos nekem Maya. Nem akarom bántani.
– Akkor itt és most.(? ) – Valójábam a mondatom egyszerre kérdő és kijelentő, én sem tudom eldönteni, hogy melyik is inkább. Sóhajtok egy nagyot és felé fordulok. Az arcomról lehullik az előbbi bohóckodások okozta mosoly, teljesen komoly arcvonulatok jelennek meg helyette. Most vagy soha Jasper… Ugorj a vízbe és meglátjuk, hogy a krokodil eszik meg, vagy megfullatsz. Egy ideig nézem az arcát és mélyen belül arra várok, hogy ő lépjen valamit… Majd rájövök, hogy ez most az én dolgom, nekem kell beszélnem – Sajnálom… Nem ezt érdemelted… Nem ezt a három hónapot, sem az előtte lévő félévet és legfőképpen nem a kapcsolatunk lezárását… Elcsesztem, sajnálom.
Úgy tőr ki belőlem, mint egy nyári vihar.



583 | sikerült beraknom végre :3 remélem tetszik  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Kedd Feb. 27, 2018 11:59 am

Maya & Jasper
A legobb az lenne, ha végre valahára elkezdenék újabb barátságokat kialakítani. Nem helyes, hogy állandóan Elisisere támaszkodom, mióta szakítottunk, ahogy az sem, hogy Jasper mellett rajta kívül senki más nem volt tényleg barátként mellettem.  Kezdenem kellene valamit azzal, hogy olyan nehezen mondom ki amit gondolok… Hogy olyan nehezen mondom azt, hogy nem, nem akarom… Vagy olyan nehezen mondom azt bárkinek, hogy szeretnék beszélgetni…
“ Csak az a gond, hogy ameddig nem rendeztem Jasperrel… ameddig nem zártam le véglegesen a kapcsolatunkat…  Addig nehezen fogom tudni ezt megtenni… De egyszerűen… nem találom a megfelelő szavakat… nem sikerül meglátnom a megfelelő alkalmat, hogy én kezdeményezzem a dolgok megbeszélését… Mint most is… A bohóckodás magával ránt, és nem tudom hogyan törhetném meg ezt a fajta… nagyon is nyomasztó hangulatot egy iszonyatosan nehéz témával.
Úgy tűnik, hogy a helyzet viszont adni karja magát… A tovább tanulásomra terelődik a beszélgetés.
Nagyon jól tudja, hogy mióta elkezdtem a középiskola utolsó évét gondolkodom rajta, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel… Majdnem… Már majdnem megtaláltam a választ… Csakhogy minden elképzelésemnek része volt, hogy vele együtt építjük fel az életünket… hogy mellette, őt támogatva fogok valamit csinálni… Tavasszal így minden tervem összeomlott, mint valami kártyavár, és kezdhettem előről az egészet…
Ráadásul sürgetett az idő, mert nem bírnám ki, ha még egy évet a rokonaim kishercegnőjeként kellne eltöltenem azon a nyomorult birtokon, elzárva a víztől, és mindenkitől, aki kicsit is fontos nekem…
Hogy ki ártott nekem… A rokonaim, akik 19 év után hirtelen úgy gondolták, hogy megkeresnek, mert szükségük van egy tökéletes kis örökösre, aki minden szavukat tökéletesen teljesíti… És aki, mint ez számukra is kiderült, jelenleg én nem vagyok…  És Te. Te Jasper Tebb, mert éppen akkor hagytál magamra magyarázat nélkül, amikor nagyon szükségem lett volna rá, hogy ott legyél…
- Meséltem a rokonaimról… nem szeretnék függni tőlük, és ha a közelben maradok, akkor tuti hogy az lesz.-Miért… mi a fenéért nem tudom kimondani, hogy megbántott… hogy darabokra törte nem csak a szívemet, de az életemet is, és nem hagyja, hogy újra összeragasszam… nélküle.
- Majd kérek egy listát- mosolygok rá erőtlenül. Hát persze… miért maradna ki ebből… Miért ne próbálna valahogy ennek is a része lenni… Várjunk csak… Azért, mert azt mondta, hogy nem akar többé az életem része lenni… Hogy nem akar többé mellettem lenni…
Nem tudom honnan jött… de ő mondja, hogy meg kellene beszélnünk a dolgokat. Itt és most? Ha nem itt, akkor hol? Ha nem most akkor mikor? Meddig leszünk még ebben az állapotban? Medig húzzuk még, hogy tényleg lezárjuk, aminek már régóta vége?
-Mert… mikor lenne itt az ideje?- Nem… nem engedhetem… nem törhet ki a bennem feltámadó vihar… Nyugodtan… felnőtt módjára kell ezt megbeszélnünk.
De nem könnyíti meg a dolgomat… Sajnálja… de mit? Mire mondja, hogy nem érdemeltem? Mit sajnál pontosan? Mit… mit cseszett el? Miért nem képes anélkül kimondani, hogy rákérdeznék?... Hátat fordítok neki, és leküzdve a bennem dúló indulatot egy sóhaj után viszonylag nyugodtan válaszolok.
Légyszives… mond ki mire gondolsz… Mire érted, hogy sajnálod?- Kérlek, Jasper... ne menekülj el a problémák elől... ezt meg kell oldanunk, mindkettőnk miatt....


Gyülekeznek a felhők. || No way back know|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Kedd Márc. 06, 2018 2:23 am
Zűrzavar


Mayának
Fogalmam sincsen, hogy mikor találkoztam vele először, hiszen annyi gyerek jár ebbe a táborba, de egyszer csak egymás mellé kerültünk. Valahogy rögtön megtaláltam a közös témákat vele, majd később azt vettem észre, hogy nagyon jó barátok lettünk. Lassan pedig én egyre inkább akartam többet és… Nos, tettem azt, amit minden tinédzser fiú tenne szerintem: tepertem ezerrel a kegyeiért. Ezerszer átgondoltam, hogy majd hogyan fogok elé állni és bevallani neki mindent, de végül az egész teljesen spontán történt. Onnantól kezdve, pedig úgy éreztem, hogy… Istencsàszàr vagyok. Sok dolgot el lehet mondani a kapcsolatunkról, de egyet biztosan : igazi tipikus tini szerelem volt az összes hibájával együtt. Csak hát a hibák néha nagyobbat nyomnak mint a szerelem rész… Velünk is ez történt.
Nem hiszek a tökéletes kapcsolatban, inkább abban hiszek, hogy az a jó kapcsolat, ami a hibák mellett is működik. Ám abban is hiszek, hogy ha túl sok az ilyen hiba, akkor nem szabad erőltetni - egyik félnek sem jó.
Ezért hiszem azt, hogy rengeteg rosszat tettünk egymásnak, hogy nem zártuk le hamarabb. Kihúztuk a legfájdalmasabb végpontig a szakítást és most ezt a beszélgetést is. Persze ezekért főleg én vagyok a hibás - tudom. Csak hát … Könnyű mondani hogy hogyan kéne csinálni, de a megvalósítás már jóval nehezebb.
Rokonai… Tudtam év közben, hogy zűr van megint, de nem teljesen mindent. Eltávolodtunk egymástól… Én pedig még mindig kapaszkodok belé, pedig tudom el kéne engednem. Tudom, hogy csak szabadon lehet boldog… És higgyétek el, hogy én azt, akarom, hogy boldog legyen.
— Szóval inkább elbújsz tőlük az ország másik végébe — bólintok és akármennyire is gázos a terv, valahogy megtudom érteni az indítékát. Én sem függésben akarom leérni az egész életemet — Ennyire rossz a helyzet?
Ha lezárom vele a dolgokat, akkor biztosan egy jó ideig nem fogok vele beszélgetni… És valójában nem tudom, hogy a francban fogom kibírni, hogy ne izguljak az ilyen témák miatt. Közömbössé fog válni talán egyszer… De jelenleg ez csak egy félelmetes távoli pillanat.
Mondanám azt, hogy együtt is meglátogathatjuk, de rájövök, hogy az nagyon nem lenne jó. Pont az ilyen pillanatokban kell hagynom őt. — Ja, persze… Majd megmondod, hogy pontosan hová mész és ígérem nem fogsz unatkozni.
Érzem, ahogy érkezik a hideg zuhany. Most vagy soha… Nem szabad tovább szarakodnom ezzel. Nem csak miatta, hanem saját magam miatt is. Szeptemberben 100%-osan kell teljesítenem, a múlt árnyai nem kavarhatnak be.  
A mondatára nem felelek semmit sem, inkább kicsit elhúzom a számat. Fogalmam sincsen, hogy feltűnt-e neki a mozdulat és, ha igen, mit szól hozzá.
Igen, ezt már nagyon rég óta meg kellett volna ejtenünk, viszont még is most tesszük meg… Szóval lehet, hogy tényleg most van az ideje. Most értünk értem el arra a szintre, hogy a szemébe tudjak nézni miközben kettőnkről beszélünk.
Kettőnk… hamarosan örökre vége szakad.
— Mindenre— emelem kicsit meg a hangomat, de nem támadásként akarom… Vagy talán még is csak amiatt, de akkor teljes mértékben saját magam miatt. — Arra, hogy fél éven át hitegettelek, nem foglalkoztam veled és hagytam hogy a kapcsolatunk tönkre menjen. Arra, hogy elárultalak, mint egy gyáva nyúl. Arra, hogy az utóbbi hónapokban rád járok… Sajnálom. — hadarom el
A középső mondat inkább csak kicsúszik a számon.



520 |  remélem tetszik  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Kedd Márc. 06, 2018 9:59 am

Maya & Jasper
Furcsa ez az egész… Lehet elsiettem… David után mondjuk… Azt hittem soha, de soha nem fogok megbízni egy idióta férfiban sem… Aztán… ott termett mellettem Jasper… Még jártunk Daviddel, amikor megismertem, egy darabig nem is beszélgettünk sokat. De az is épp elég volt, remekül éreztem magam a társaságában, és gyorsan Elise után a legjobb barátom lett.

Aztán szakítottunk Dave-el… Nagyon viharosan, és ő, és Elise voltak azok, akiknek a társaságát kerestem, hogy megnyugodjak, és jól érezzem magam. Fantasztikusan sikerült a dolog, és közben anélkül hogy észrevettem volna, beleszerettem a srácba, aki mindig meg tudott nevettetni, és aki majdhogynem az egyetlen volt, aki kijelentette, hogy gyönyörű vagyok. Embarassed
Nem, akkor még nem úgy értette, mint ahogy a szerelmes férfi mondja… Hanem úgy, mint a fotós művész, aki felfedezett magának egy modellt… És rá is tudta beszélni, hogy egyszer, kétszer… sokszor fotózhassa, mindenféle beállításban.
Eleinte baromi idegen volt az egész, de egy kis bohóckodással, és nevetéssel pár alkalom után egészen hozzászoktam, és kíváncsian figyeltem, ahogy szórakozik a fényképezőgéppel, vagy komoly tekintettel vizsgálja a kompozíciót, és változtat rajta egy-két apróságot, hogy tökéletes legyen.
Aztán… egy ilyen alkalom közben valahogy… máshogy mondta, hogy gyönyörű vagyok… Én fülig vörösödtem, és habogni kezdtem össze vissza mindenfélét arról, hogy butaság, és hogy csak úgy mondja… Ő pedig fogta magát, és megcsókolt, hogy hallgassak… és ezzel véglegesen odaláncolt magához. Amikor a fülembe súgta hogy szeret, azt hiszem el tudtam volna repülni (Igen, én, a poszilány) a boldogságtól, és ez az eufória el sem múlt… ameddig egyetemre nem ment… Sőt, igazából még akkor sem, csak szép lassan, ahogy teltek a napok, a hetek, a hónapok… és kikerültem a mindennapjaiból, ahogy ő is az enyémekből… Tehettem volna többet… Talán kellett volna… De nem így a legjobb, hogy még most kiderült, hogy… a mi kapcsolatunk nem az, amelyik egy életen keresztül, jóban-rosszban…?
Igen, részben ez elől az egész elől szeretnék aqz ország túlsó felébe menni…
-Igen… gyáva vagyok, tudom…-jegyzem meg keserűen a szavaira-de fogalmam sincs hogy máshogy tudnék kilépni ebből az egészből…
Rossz? Rajtam kívül szerintem senki más nem mondaná rossznak a helyzetet, sőt. Mindenki más valószínűleg hálátlannak tartana, mert árvaként - Igen, árva, akkor is, ha apám technikailag nem halott- örülnöm kellene, és boldogan megtenni mindent a rokonaimért, mert végre van hova tartoznom, végre van otthonom…
Csak ők nem látják, hogy néznek rám, mióta tudják, hogy az ő köreikhez képzetlen, buta, és ügyetlen vagyok… Néha féltem attól míg ott laktam náluk, hogy előbb utóbb úgy döntenek, mivel megszabadulni már nem tudnak tőlem, de alkalmatlan vagyok a kishercegnőjüknek, hogy Hamupipőkének fognak megtartani…
-Még azelőtt szeretnék eltűnni, hogy annyira rossz lenne-válaszolok egyszerűen. Nem… nem vele akarom ezt megbeszélni… Határozottan nem… Már csak azért sem, mert ennek is va köze hozzá, hogy így ért véget a kapcsolatunk.
Köszönöm… köszönöm… Nem bírnám ki, ha utánam jönne, ha ott is együtt lennénk…
-Unatkozni biztos nem fogok-vigyorodom el, aztán gyorsan le is hervad a mosolyom… Nem fogok unatkozni, még akkor sem, ha fele olyan kemény sulit találok, mint ahova ő ment…
Végre valahára úgy néz ki elkezdtük megbeszélni a dolgokat. Látom.. Látom azt a szájhúzást… Poszeidónra Jasper.. Tudom… tudom hogy rossz, hogy félelmetes, hogy nem akarod… Nekem is az… De szükségünk van rá, hogy megbeszéljük….
És nem érdekel, hogy nehezen indul… Még megvan bennem az elhatározás, hogy nem fogom hagyni, hogy elüsse a témát, nem fogom engedni, hogy pár szóval letudja, és megint ne jussunk egyről a kettőre… Még…
Az isteneknek hála nem kell sokat erősködnöm, magától is elkezdi jobban kifejteni. Megállom, hogy ne forduljak vissza az első szavára a kérdéssel, hogy "Mi mindenre?" kiabálva… És jól teszem, mert van folytatása a mondatnak.
Jaj Jasper… Nem, egyáltalán nem a te hibád… Én is ugyanúgy próbálhattam volna tenni valamit abban a fél évben… én is léphettem volna… Erősködhettem volna… de nem tudtam…
-Jasper… nem csak rajtad múlt…-próbálnám félbeszakítani, mikor kimond egy mondatot… "elárultalak"… Óriási lendülettel fordulok vissza felé, hogy lássam az arcát, a tekintetét.
-Ezt meg… hogy érted?-
- - kérdezem, nem úgy, mint akinek fogalma sincs, hanem mint aki megnyugtató válaszban reménykedik. Arra gondo, hogy éppen akkor hagyott ott, amikor a rokonaim miatt szükégem lett volna rá, hogy mellettem legyen? Ugye, erre gondol? Mondd, hogy erről van szó, Jasper, kérlek….


Az első esőcseppek || No way back know - 693... o.o :O|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Csüt. Márc. 15, 2018 5:12 pm
Zűrzavar


Mayának
Vannak nagy szerelmek és vannak jó szerelmek, néha ez a kettő egy és ugyanaz, de sokszor nem. Egy szerelemre, egy kapcsolatra rengeteg egy szavas jelzőt rá lehet húzni, mint például vad, csábító, hazug… A miénkre talán tényleg a nagy a legjobb, vagy is az első szakaszára biztosan. Tapasztalatlanként ugrottunk bele mindenbe és kicsit az egésznek olyan hatása volt számomra, mint egy friss limonádénak a forró nyári melegben. Az együtt töltött időben mindent együtt próbáltunk ki, valahogy minden egyes fontos hatás egy-egy közös élmény volt. Talán ez volt az egyik hiba… Hogy az elején nem engedtünk elég teret egymásnak, túlságosan “összeragadtunk”, így mikor már a tér közénk fészkelődött, akkor akaratlanul sem tudtuk, hogy hogyan kéne ilyen állapotok mellett is megmaradni.
Aztán ott van az a tény, hogy sokáig mi távkapcsolatban éltünk. Persze ott voltak a levelezések és a néhai találkozások, de nem a napi rendszereségűek… Így rengeteg hibát el tudtunk egymás elől rejteni. Sokkal egyszerűbb volt a kis rózsaszín világunkat így felépíteni. Ám az utolsó hónapokban miután már mindketten New Yorkban éltünk, hirtelen ezek a kis dolgok előbújták. Ez pedig okozott pár kisebb vitát.
Igen.. kisebbet. Egyetlen egyszer sem volt köztünk nagyobb vita. Igaz a vitatkozást elég nehezen tudom kinézni belőle. Persze láttam én már borzalmasan mérgesnek és dühösnek, de ő nem ez a fajta alapvetően.
De, nem! Ezt most abba kell hagynom. Nem szabad azon rágódnom, hogy miért ment tönkre a kapcsolatunk.. Vége lett és kész! Inkább azon kéne gondolkodnom, hogy a jelenlegi helyzetet hogyan oldjam meg. Csak hát, ami most van az mindig félelmetesebb, mint ami a múltban történt. Viszont ezt még tudom irányítani, míg azt már nem.
Most pedig itt vagyok és ő is itt van végre, most kell megragadnom a lehetőség és most kell lezárnom a múltat.
– Nyugi, nem vagy gyáva és ne is mondj ilyet magadra – nézek rá komolyan és bátorítóan apró mosolyt engedek meg magamnak. Szakítottunk, hamarosan pedig már semmi sem lesz köztünk, de attól még fontos nekem. Nem akarom, hogy ilyeneket mondjon magára. Átkozom magamat az előbbi szóhasználatért. – Gondolom, ha betöltöd a 21-t, akkor minden sokkal könnyebb lesz.
Ahogyan mesél, az egész arca és reakciói  miatt hirtelen arra eszmélek rá, hogy mennyire le vagyok maradva az életével kapcsolatosan… És kitudja, hogy ezeket a kis hiányokat az életében már mióta torlaszolom magam előtt. A kommunikáció hiánya sok mindent megöl, többek között kettőnket is.
– Ez egyszerre megnyugtató és aggasztó… Örülök, hogy még nem annyira rossz, viszont – ránézek, pontosan a szemébe –, ha úgy érzed, hogy rosszá fog ez válni, akkor tényleg menj el. Jobbat érdemelsz.
Teljesen szabadon beszélek hozzá, aminek az okának azt is megnevezhetném, hogy egyszerűen csak azért, mert sokáig igen közel álltunk egymáshoz, de a valódi ok az, hogy tudat alatt így próbálok menekülni az igazság elől. Talán ezek az utolsó pillanatok mikor így tudunk egymással beszélgetni, mikor egy egyszerű mosoly megengedett… Mert úgy érzem, hogy ha elrendezem vele a dolgokat, akkor minden közös hidat össze fogok törni darabokra.
Az egész Kaliforniás dologra egy egyszerű bólintáson kívül már nem tudok mit reagálni, az agyam túlságosan máson gondolkozik. Érzem, ahogy egyre közelebb jön a pillanat, ami elől már hónapok óta menekülök el. Joga van tudni az igazat… Igen, még azt is. Persze nem hiszem azt, hogy valaha is képes leszek elmondani neki…. Pedig az lenne a legjobb...Áh! Dehogy, a helyzetre a “legjobb” szó borzalmasan helytelen… Nincsen is jó szó rá.
– De az én életem miatt fordult mindenre rosszra – Ha nem mentem volna egyetemre…
Nem ostorozhatom magamat… Választottam, és bármennyire is fáj, ha az embernek választania kell két dolog között, akkor azt választja, ami jobban kell neki. Én pedig a balettot választottam vele szemben.
Hát persze hogy az “elárultalak” tűnik fel neki. Magamban szitok szókat mondok a saját hülyeségemre, pedig talán nagy eséllyel direkt fűztem a mondandómba. Talán a tudatalattim ezzel akar üzenni, hogy mondjam el az igazat.
Kicsit oldalra fordítom a fejemet a tenger irányába, hogy ne lássa teljesen, ahogy az eltorzul, majd visszafordulok felé. – Sajnálom… Hülye voltam és be voltam rúgva… De esküszöm, hogy csak egyszer történt meg.  – Majd hirtelen kicsit megállok és megrázom a  fejemet. Felesleges már mentegetőznöm. Főleg most, hogy mindent összetörtem egyetlen egy mondattal. Kihúzom magamat, pedig egyáltalán nem vagyok büszke magamra. – Az előtt volt közvetlenül, hogy szakítottam veled.




709 |  bum  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Pént. Márc. 16, 2018 12:38 pm

Maya & Jasper
A mi szerelmünk jó volt… Igenis jó volt… Csak nem A szerelem, amilyen egy életben csak egyszer van… Én pedig buta, naív módon azt hitte, hogy arra találtam rá… Mert annyi újdonságot mutatott… Először nézem körül rendesen New Yorkban Jasperrel… először jártam az államon kívül… Először voltam állatkertben, vidámparkban… Először csónakáztam (Igen… előtte eszem ágában se volt… Jó nekem az úszás…)
És az ő csókja volt az első, ami olyan hatással tudott rám lenni, mint az áramütés… Az ő tekintete volt az első, ami annyira meg tudott babonázni, hogy bármit amit kér megtettem volna… Ő pedig kért.. Nem is egyszer, és sokszor olyasmit, amit először hallva habogni kezdtem, füligvörösödtem, és legszívesebben kifutottam volna a világból. De mindig úgy nézett a szemembe, mint akinek minden vágya hogy engem boldoggá tegyen, egy csókkal bármikor elhallgattatott, és végül a fülembe suttogott szavakkal meggyőzött, és nem tudtam nem engedni neki… Jasper mellett rengeteget tanultam a testemről.. Az övéről… és arról, hogy hogyan tudjuk egymást a testünkkel boldoggá tenni.
Ez lett volna a baj? Hogy túl tapasztalatlan volt? Túl "félős"? Nem elég vagány?
Gondolatban megrázom a fejemet. Nem, már nem számít… Ami megtörtént, már megtörtént, felesleges azon agyalni, hogyan csinálhatnám vissza… Nem is szabad, hiszen pont ezzel öröltem fel magamat az elmúlt fél évben teljesen…  Veszélyes mértékben…
Egy pillanatra elgondolkodom… Vajon… észrevette? Jó… Az év 9 hónapjában elég ritkán tudtunk találkozni… Ha őszinte vagyok… lehet nem is ismerjük egymást igazán? Persze, rengeteget tudunk egymásról… én majdnem mindent megosztottam vele… De vajon ez fordítva is így volt?
A pumpa akkor indult el bennem felfelé, amikor Csikócának nevezett… Most pedig amikor azt mondta "ne is mondj ilyet magadra" megy tovább. Miért… miért kell ilyeneket mondania? Miért kell ugyan úgy beszélnie vele, mint fél évvel ezelőtt? Mint egy évvel ezelőtt? Ennyire nem jelent neki különbséget, hogy járunk, vagy sem?
-De, de igen az vagyok. De inkább vagyok gyáva, mint hogy kiengedjem qaz életemet a kezemből-rázom meg a fejem egyetlen hajszállal indulatosabban a szokásosnál. Észre sem veszem, hogy olyat is kimondtam, amibe nem akartam Vele belemenni…
-Igen, ha addig sikerül a saját lábamra állnom, akkor minden rendben lesz utána- bólintok. A kezem a gyámsági hülyeségekkel csak addig van megkötve, ameddig nagykorú leszek. Utána már - jogilag - senki nem szólhat bele, hogy mit csinálok, és hogyan. Poszeidonra, miért nem telik gyorsabban el az a két év?
Egy pillanatra a szemembe néz. Nem! Nem! Nem engedem, hogy megint elvarázsoljon, és ő irányítsa az eseményeket… Oldalra forgatom a tekintetem, és enyhén a fejemet is.
-Pont ezért lépek le.-próbálom lezárni a témát. Komolyan… ahlál komolyan nem akarom ezt vele megvitatni. Most még tudom tartani magam, de előbb utóbb kicsúszna a számon, hogy előle is menekülök…
Végre! Végre elkezdtünk kettőnkről, és a történtekről beszélni.  A vidámság minden jele eltűnik a teljes testtartásomból, és mimikámból. Nem rajta múlt… én is lehettem volna erőszakosabb, hogy figyeljen rám… én is betoppanhattam volna hozzá egyetem után váratlanul, hogy ha nem is sokat, de együtt legyünk… De nem tettem… Nem akartam veszekedni.. Nem akartam konfliktust.. Nem akartam akadályozni…
-Jasper… választottál, és én nem tartottalak vissza-rázom a fejem.  Próbálhattam volna… Kellett volna? Nem tudom már… És mostmár nem is fogom megtudni, soha…
Egyetlen félmondat… ennyi kellett hozzá, hogy minden összekuszálódjon…  "Elárultalak" Hiába könyörögtem… Nem a megnyugató választ kaptam…. Minden szava után egyre tisztábban ül ki a kétségbeesés az arcomra… "Hülye voltam"… "Be voltam rúgva"  Kifogások, amiket könyvekben és filmekben kismilliószor hallani… És az a baj… hogy pontosan tudom, mikor… A buli… Mi történt? Hiszen Elisesel volt… Elise pedig… Az Olimposzra, Elise egy bulin tuti nem azzal volt elfoglalva, hogy az én barátomat szemmel tartsa…
Még reménykedek, még van egy halvány fonal, amibe igyekszem belekapaszkodni… De a pumpa már az egekbe szökött. Dühös vagyok, nagyon dühös. Csak még nem tudom kire.
-Mi.. Történt egészen pontosan azon a bulin?-teszem fel a kérdést tagoltan, visszafojtott indulattal. Miért van az, hogy sejtem a választ?... Ismerem Jaspert… egy csókból nem csinált volna akkora ügyet, hogy szakítás legyen a vége… Bocsánatot kért volna, mert pontosan tudja, hogy elég bűnbánó szemekkel rámnéznie, hogy ne haragudjak, és folytattuk volna kin tudja még meddig a halott kapcsolat fenntartását…
Ha viszont annál több történt, akkor pedig… Te jó ég, pontosan azt tenné, amit tett is… Inkább elmenekülne, és megpróbálná előlem eltitkolni az egészet… Hurrikán. Ez a szó tökéletesen leírja azt, ami bennem tombol… Csendesen állok ott, és nézek egyenesen rá. A tekintetemben mégis láthatja a vihart.


Tombol a hurrikán. || 727 Razz Remélem tetszik|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Hétf. Ápr. 02, 2018 8:55 am
Zűrzavar


Mayának
Vajon van díj a béna kapcsolatokra? Ha igen, van egy sejtésem, hogy igen esélyesek lennénk a megnyerésére.
Egyre inkább úgy érzem magamat, mint egy szerencsétlen óvodás, ahogy itt veszett módon próbálok menekülő utat keresni ebben a maszlagban. Nem tudom megfejteni az egészet, és az egész egyre inkább kuszábbá válik már csak pár hónap után. Persze tudom, hogy nagyon egyszerű lenne hátat fordítani az egésznek…. De nem tudok. Nem tudok sem neki hátat fordítani ilyen könnyen – ahhoz túl fontos személy az életemben –, és nem tudom hátat fordítani a saját bűntudatomnak sem. Így inkább mindig hátra hátra pillantok a múltba egy egy pillanatra, és azokhoz az emlékekhez örült módon kapaszkodok. Tudom, el kéne engednem… Milyen könnyű is tudni valamit és milyen nehéz azt végre is hajtani. Elméletben minden annyira szimpla.
De vajon mi is kell ahhoz, hogy végképp elengedjem? Vajon elég csak szemellenzőt felhúznom és csak a jövőbe tekinteni? Elég csak elfordítanom a fejemet? Sokkal inkább hiszem azt, hogy nekem ezek mind kevesek lennének. Nekem szükségem van a “megbeszélésre” …. Igen, arra amivel talán nagyobb sebet fogok okozni mindkettőnknek. Ugye milyen önző vagyok? Vajon vagyok annyira önző, hogy az igazságot is elmondjam, ezzel pedig őt bántsam csak amiatt, hogy a lelkemet eggyel kevesebb szörnyű titok súlya nyomja?
Nem akarok már arra gondolni, hogy miért volt rossz a kapcsolatunk… Vagyis jobban mondva, hogy miért lett rossz, mert azt senki sem szólhatja meg, hogy az eleje és talán a  nagyobbik része csodás volt. Én most már azzal szeretnék foglalkozni, hogy hogyan tudnám megoldani a jelenlegi helyzetet… Mayával és ami a fejemben zajlik.
Ismerem őt, tudom, hogy ismerem… De még is most olyan nehézkesen próbálom megfejteni az arc mimikáját mintha soha se találkoztunk volna. Komolyan, ennyit számít pár hónap? Vagy talán helyesebben mondva több mint egy félév… Igaz, talán csak az igen erős idegesség miatt nem mozog az agyam olyan ügyesen.
– Dehogy vagy gyáva – mondom ki határozottan és magamban ezzel le is zártam a témát és ezt egy kéz legyintéssel meg is tolom, ám az a levegőben megakad, amikor a második mondatot is végig mondja. Van valami ebben a mondatban, ami miatt egyszerűen nem tudok ellent mondani neki, így csak egy aprót bólintok. Még mindig nem hiszem azt természetesen, hogy gyáva lenne… Sőt.
– Akkor csak addig kell kibírnod...  Így legalább még nagyobb jutalom lesz a legális alkohol használat mellett a 21. születésnapod – próbálok valami kis mosolyt belecsalni a témába. Főleg amiatt, mert a fejemben a kerekek egyre gyorsabban kattognak és egyetlen egy mondat fut át az elmémem másodpercenként 200-szor: “Miért nem tudtam erről semmit sem?”. Persze azt tudtam mindig is, hogy a családi dolgai nem egyszerűek… De hogy ez. És vajon ez azóta történt, hogy szakítottunk, vagy már régebbi? Nem az zavar, hogy nem mondta el… Dehogy! Hanem, hogy nem tudtam segíteni neki. Esküszöm a bűntudatomnak lassan egy külön házat fogok venni, hogy elférjen kényelmesen.
Majd érzékelem, hogy nem is akar többet beszélni erről az egészről, így inkább én sem firtatom tovább. Mindenkinél valójában a család az egyik legkényesebb ügy.
A beszélgetésünk pedig hirtelen egy 180 fokos fordulatot vesz és úgy érzem, hogy már nincsen lehetőségem, hogy még egy ilyen fordulatot tegyek és elrohanjak. A kérdés már sokkal inkább az, hogy meddig fogunk elmenni kettőnk ügyében.
Én pedig úgy látszik, hogy kissé akaratlanul is, de elindítottam a lavinát azzal az egyetlen egy szóval. Ha most elmennék és letagadnék mindent, akkor azzal még nagyobb balhét okoznék, érzem. Viszont arra sem vagyok képes, hogy a szemébe mondjam az igazságot. Tudom… Nem ő a gyáva kettőnk közül, hanem én. Az egész “Elise-ügyet”, pedig végképp nem tudhatja meg.
A jelek szerint pedig már nem is fogok tudni kitérni a válasz adás elől. Összeszorítom a fogamat és belül még mindig próbálok más lehetőséget keresni. De hát persze… Nekem muszáj volt ilyen ostoba kifogásokat mondanom… Most már Maya biztosan érti, hogy miről is beszélek. Nem hülye a lány, neki is biztosan összeállt a kép a zagyválásomból is. De vajon akkor miért nem támad le? Igaz talán ezzel a tekintettel még jobban büntet. De meg is érdemlem, nagyon is.  A hangszínéről pedig inkább ne is beszéljek.
– Volt egy lány – bököm ki. Nagyon lassan és megfontoltan beszélek. – Átléptem vele bizonyos határokat, amiket nem kellett volna… Sajnálom. – Újra kimondom ezt a szót, amit van egy sejtésem, hogy még párszor kifogok… De azt is sejtem, hogy az égvilágon semmit sem érek el vele. Ezt egy “sajnálom” nem oldja meg.
Csak őt figyelem, a reakcióját várom… Lehet, hogy nem volt túl okos dolog ezt elmondani neki pont a tenger mellett. Úgy érzem hamarosan a haragját rám fogja zúdítani… Gondolom mindenki érti, hogy milyen formában.




768 |  bocsi, hogy ennyit kellett várnod  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Vas. Ápr. 29, 2018 6:29 pm

Maya & Jasper
Valahogy... Így hogy végiggondolom... Az egészet. Az elejétől a végéig... Sokminden motoszkál bennem. De a megbánás nincs közte. Ahogy mostmár biztos vagyok benne, hogy az a láng sem, ami miatt képes voltam szó szerint bármit megtenni a kedvéért.  Nem... Ha tehetném, akkor sem csinálnám vissza a dolgokat. Szép volt. Nagyon szép az együtt töltött idő.
. De jól van ott, ahol van. A múltban...  És nem akarom, hogy úgy csináljunk, mintha semmi nem történt volna, mintha nem lett volna a két év.
Felesleges válaszolnom... Őt hiába próbálnám meggyőzni, és kedvem sincs bizonygatni az igazamat.
Gyáva vagyok. Mert megtehetném, hogy nem trükkökkel megyek szembe a nagynénémmel, hanem nyiltan megmondom neki, hogy nem akarok, és nem is tudok beállni arra a helyre, ahova szeretnék. Mert vannak saját terveim az életemmel! De nem teszem, mert félek. Túl mélyen belémvésték, hogy “azt teszed, amit mondanak”... Valahol a kapcsolatunknak is ez az egyik tanulsága: Nem kellene megtenned, ha nem akarod!
“Kibírni”... Találó szó, de nem igaz. Mert a tábor tulajdonképpen már megoldotta, hogy ne kelljen elviselnem őket...
- Ha minden jól megy a táborból már oda megyek- jegyzem meg. Egy napra sem akarok oda visszamenni...

És feljön a legfontosabb téma, amit ő is, én is el akartam odázni, miközben arra vágytam, hogy beszéljük meg... Hogy legyen tényleg vége.
Most azt hiszem értem miért volt rossz érzésem ezzel kapcsolatban... Miután kimondja, már nem áltathatom magam azzal, hogy félreértettem...
Lassan sikerült a képet felépítenem magamról, hogy fontos vagyok, szép vagyok... Hogy képes vagyok olyan vágyat ébreszteni valakiben, hogy soha, semmilyen körülmények között senki másra eszébe se jusson úgy nézni... Most egy pillanat alatt ez a kép darabokra törik... És valami elszabadul bennem... Ott visszhangzik a fejemben: “nem voltál elég”... És közben dühös vagyok. Nagyon dühös. Azt hittem... Olyannak gondoltam Jaspert, akiben van annyi tisztesség, hogy ami történt, azt fordított sorrendben tegye... Egyszerre üvölt bennem hogy elárultak, és hogy az én hibám... Ott kellett volna lennem... Vele kellett volna mennem... Nem kellett volna félnem a rokonaimtól már akkor...
És a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom kizárni, nem tudom félresöpörni így, hogy ő mondta ki...
Amint megérzem az első könnycseppet a szemem sarkában megint hátat fordítok neki, és elindulok a víz felé. Nem tudom mit tegyek... Lehet üvöltenem kéne... Megüthetném. Elise biztos ezt tenné... Kár, hogy tudom, hogy nem ő... Nem csak ő hibás... Legalább annyira az én hibám is, hogy a kapcsolatunk gyenge volt....
-Ne hazudj...-suttogom remegő hangon magam elé hallva, hogy “Sajnálom” ... Na ne hülyítsen... Amit sajnál az ember, azt meg próbálja jóvá tenni... Ő meg sem próbálta... Esélyt sem adott, hogy én mondjam azt, hogy ezzel TÚL messzire ment... Nem adta meg a lehetőséget, hogy az igazság tudatában én döntsek...
- Mit sajnálsz egészen pontosan? - teszem fel a kérdést valamivel határozotrabb hangon, amire tudom a választ, de most egyáltalán nem bízom benne, hogy amit gondolok az igaz... Hogy az a helyes válasz...
Mégegyet lépek a tenger felé. Valahol... El akarok menekülni ez elől... Az igazság elől... Jasper elől... És mi más lenne alkalmasabb menekülőút a tengernél?...
Bele is lépek a vízbe, abban is bízva, hogy a tenger érontése megnyugtat majd.... De sajnos a tenger sem elég, hogy elcsitítsa a vihart, ami mindent felforgat bennem. Már nem tudom megfékezni, sem kordában tartani.
Folyamatosan folynak a könnyek az arcomon, amit nem akarok, hoy lásson. Nem akarom, hogy mégegyszer bocsánatot kérjen... Nem akarom hogy sajnáljon, nem akarom! Nem akarom, hogy itt legyen!
- Menj innen!-jelentem ki határozott hangon. De nem... Nem hajlandó elmenni, sőt utánam kell jönnie...
- Menj innen!-kiabálom mostmár, közben olyan lendülettel fordulva meg, hogy ösztönös mozdulattal irányítva a vizet távolabb lököm magamtól.
Valahol kitisztítja a fejemet, hogy elesik... Megijedek saját magamtól...Én... Nem akartam.... Azonnal odarohanok, hogy felsegítsem.
- Ne haragudj... Nem akartam...- motyogom lesütött szemmel...


. Orkán|| Bocsánat a várakoztatás miatt|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Apollón
Félvér
avatar
Apollón Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Szomb. Jún. 02, 2018 8:24 am
Zűrzavar


Mayának
Akarnám mondani, hogy nem hazudok, szószerint orditanám, de már ahogy az ötlet megfogalmazódik az elmémben, rájövök, hogy mennyire nevetségesen hagzana. Hiszen még, ha ez az egy dolog teljes mértékben igaz is, akkor is… Éppen most jött rá, vagy kezd rájönni, hogy az elmúlt hónapok részemről csak egy színjáték volt. Vajon mit gondolhat rólam? Hazudok neki, magamnak és kissé az egész világnak. Mintha csak egy körhintában ülnék, ahonnan nem tudok kimenekülni. Most még is mintha a láncokat elvágtam volna, de… a szabadság, pedig éget. Legfőképpen a lelkemet. Ilyen szembesülni az igazsággal? Látni az arcán… Még a szokásosnál is nagyobb szemétnek érzem most magamat. Legszívesebben átölelném,megnyugtatnám, de tudom, hogy ehhez már nincsen jogom. Már nem az a két ember vagyok, akik egymás karjaiban találják meg a békét. Jelenleg csak vihart és tombolást tudunk egymásnak okozni.
– Tudod jól, hogy sajnálom… Ismersz… – Vajon tényleg ismer? Remélem, mert mostanában én úgy érzem, hogy már saját magamat nem ismerem, így nagyon kellemes lenne, ha kettőnk közül legalább az egyikünk igen. Már lassan én is összezavarodok a tetteimben, annak okaiban és sokszor még a sorrendjükben is. Most is itt vagyok Mayával… Csak a bajt keresve és fájdalmat okozva. Maradhattam volna kussba és akkor… nem látnám ilyen állapotban. De nem, nem! Nekem önzősködnöm kellett… Viszont ha nem teszem meg, akkor mennyi ideig tartott volna a “nagy műsor”? Talán még is csak csírájában kell ezt elintézni, hogy végleg elengedhessük egymást. De ha valamit gyökerestől tépsz ki, az fájdalmat okoz.
– Nem voltam hűséges hozzád.  – Gondolkodás nélkül mondom ki, de nem azért mert annyira büszke lennék rá, inkább mert most már tényleg úgy érzem, hogy joga van tudni. Nem csak nekem kell elengednem őt, hanem neki is engem. Nem sokára Kaliforniába költözik, a pezsgő élet és napsütés államában. Nem hazudok azzal, ha azt mondom, hogy kicsit irigykedek is rá. – De csak egyszer történt ment. – Védekezek, mint valami megsebzett állat, miközben pont én vagyok a kegyetlen vadász és Maya az áldozat. Ahogy kimondom, már meg is bánom. Ostoba mentegetőzés, amivel az égvilágon már semmit sem javítok.
Nem tudok elmenni, pedig most kéne sarkon fordulnom és elsétálnom, vagyis jobban mondva elmenekülnöm. De ő… látom rajta, érzem, hogy elkezd sírni. Az én lábam pedig hirtelen egy mozzanatot sem képes a másik irányba megtenni. Az egész testem tudja, hogy most nem mehetek el. Nem tudok elmenni, mint ahogy az elmúlt hónapokban sem. Talán, ha ő küldene el… Persze most is elküld, de ez egészen más.
Lassan lépkedek az irányába, megfontoltan, de valójában azt se tudom, hogy mit is fogok tenni, ha oda érek. Nem tehetem azt, mint régen, sőt még azt se, amit röpke tiz perccel ezelőtt megtehettem volna.
Majd hirtelen egy nagy víztömeg talál el és a következő pillanatban már a homokon fekszek és fogom a fejemet. Ezt megérdemeltem, de még mennyire, hogy meg, és még sok más ilyet.
– Tudom, hogy nem akartad – Egy mosolyt eresztek el, pedig fogalmam sincsen, hoyg szabad-e ilyet most tennem. Egyáltalán mit kéne most csinálnom? Elmenni… –  Inkább ereszd rám az összes dühödet, gondolatodat, érzésedet. Hidd el, hogy mindkettőknek jobb lesz. Kibírom. – Már a térdemet felhúzva ülök a tengert bámulva. Nem tudok, nem merek ránézni. Mennyire megvethet most… Itt hagyni sem tudom.





533 |  pm-ben minden fontosat leírok mindjárt  | Clothes


Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   ₰ Szer. Jún. 13, 2018 9:01 am

Maya & Jasper
Ismerem… Igen… Ismernem kellene, és mégis…
- Nem, nem ismerlek… Azt hittem igen, de úgy tűnik hatalmasat tévedtem- válaszolok kissé remegő hangon, makacsul a tenger felé bámulva. Nem akarom, hogy lásson. Nem akarom látni. Nem akarom, hogy sajnáljon! Döntött… úgy döntött, hogy eldob magától…  Hogy nem akar része lenni az életemnek. Most pedig már én sem akarom, hogy bármilyen köze legyen hozzám.

Nem tudom mit mondhatnék… Tudtam, hogy ezt fogja mondani… Letörlök egy könnyet az arcomról, amikor próbálja enyhíteni amit tett… “csak egyszer történt meg”… Nem tudna azzal védekezni, hogy ha nem olyan részeg nem történt volna meg… vagy hogy azóta is mardossa a lelkiismeret… A lehető legidiótább kifogást kell felhoznia… Nem tudná azt bizonygatni, hogy igenis fontosnvoltam neki, ha mostmár nem is vagyok az… Hogy számítottam neki annyit, hogy józanul soha ne tegyen ilyesmit…
Már hiába törölgetném a könnyeimet…
- Tudod egy embert csak egyszer lehet megölni- jegyzem meg a levegőbe… Nem tudom miért jut eszembe ez a párhuzam a helyzetről… De pontosan úgy érzem magam, mint akit szíven szúrtak… aztán lekötötték a sebét, hogy tovább szenvedjen… majd végül feltépték a kötést, hogy végre elvérezzen…
Ne, Jasper ne gyere ide! Nem érted hogy szívódj fel? Nem érted, hogy nem akarok a társaságodban lenni? Senkiében, de a tiédben aztán a legkevésbé sem… Csak hagyj egyedül!
Mit akarsz? Miért nem mész el, mikor már kiabálok is, hogy eltűnj? Meg ne próbálj megölelni!
Az az ösztönszerű mozdulat megrémít, annyira, hogy elfeledkezem az arcomon folyó könnyekről is… Nem könnyű a víznek parancsolni, hónapokba telt, mire nagyjából magabiztosan tudtam irányítani, vagy nem irányítani. Érzelmileg ilyen intenzív álkapotban viszont lehetetlennek bizonyult, ezért soha nem is próbáltam. Erre tessék… Nekem eszemben sem volt ÍGY ellökni magamtól…Istenek, ugye nem esett baja?
A mosolya meggyőz, hogy jól van, így még pár pillanat őszinte, bűnbánó pislogás után felállok, és visszasétálok a tengerhez. Ha ő nem megy el, akkor majd én. Eleve ezt kellett volna csinálnom. Elmenni oda, ahova nem jön utánam. Ahova senkisem jön utánam!
- Könnyebb lenne, ugye?-mormolom kissé gúnyosan. Mindig azt keresi, ami neki kébyelmesebb… Eszébe se jut, hogy én màr emiatt a véletlen miatt is iszonyúan érzem magam… pedig ismer… Megint nem foglalkozik az én érzéseimmel, csak azzal, hogy a saját lelkén könnyítsen… De ahhoz persze nem volt bátorsága, hogy ugyanezt 3 hónappal ezelőtt megtegye… mert neki kényelnesebb volt titkolózni, és közben hitegetni, hogy bár a szerelem eltűnt, de ettől lehetünk barátok… hogy még közel állok a szívéhez… Hogy lehettem ennyire naív, és hülye?
Közben a lábam megint a vízhez ér. De nem állok meg. Sétálok tovább befele a tengerbe, ahol könnyebb rendbetenni magamat…
- Légyszives… hagyj békén - szólok még hátra Jaspernek, mielőtt beérek a mélyülő részére az öbölnek.
A könnyeim közben nem azért apadnak el, mert megnyugszom… egyszerűen elfogynak… Már nem tudol sírni sem,
De végülis… megéri emiatt sírnom? Megérdemli, hogy miatta készítsem ki magam? Miért emésztem magam olyan miatt, aki csak szórakozott az érzéseimmel? Dave legalább nem játszotta meg magát…
Lépek mégegyet befelé. A következő lépésnél már eléggé mély lesz a víz, hogy egyszerűen belevessem magam, és rövid úton kiússzak a szirthez… Elég távol a tábortól… a gondoktól… Jaspertől…


Zápor|| Ki mondta, hogy zűrzavar? Very Happy|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Zűrzavar – Maya x Jasper   
 Similar topics
-
» Charles Dialin - Zűrzavar
Ugrás: