Hajnali találkozások I. ~ Ivis & Esther





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
8
Pirosak
0

(frissítve: 02.13–12:25 )


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
14
18
Istenek
5
6
Mitikus lények
2
5
Összesen
21
28



Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Keaden Hancrow, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.




Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
2
Poszeidón
1
2
Athéné
0
2
Aphrodité
0
4
Arész
0
2
Apollón
3
1
Hermész
1
1
Démétér
1
0
Dionüszosz
1
0
Héphaisztosz
1
0
Egyéb
2
4


Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 9:02 am

Írta  Maya Downey
Yesterday at 3:24 pm

Írta  Arian Sagong
Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm

Írta  Eliphas Thorne
Kedd Feb. 20, 2018 1:21 pm

Írta  Eliphas Thorne
Vas. Feb. 18, 2018 10:31 pm

Írta  Galen Dyson
Vas. Feb. 18, 2018 1:45 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:37 pm

Írta  Skrionya
Vas. Feb. 18, 2018 12:33 pm

Írta  Elise Parker
Vas. Feb. 18, 2018 11:44 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Hajnali találkozások I. ~ Ivis & Esther

Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Hajnali találkozások I. ~ Ivis & Esther    ₰ Csüt. Feb. 08, 2018 9:05 pm




Ivis és Athéné lánya

You can't hide, you can't run

Már éjfél is elmúlt, mikor lecsukódtak a szemeim, a jegyzeteim és könyvek előtt.  Fejem lassan ráhajlott az asztalra és ha nem is kényelmes, pózba de elaludtam. 3 és fél óránál többet nem aludhattam, mivel mikor felkaptam a fejemet, már hajnali homály derengett. Hamarosan a nap is felkel.  Nagyot nyújtózkodtam. Elgémberedett nyakamat kicsit  megtornáztattam jobbra és balra döntöttem fejkörzést végeztem. Felálltam a székből és  becsuktam a füzetemet és a könyveket is majd, ha visszaérek elpakolom.
Mivel ruhában aludtam el nem is volt szükségem átöltözni.
Elindultam ki a kabinból. Egy kicsit még hűvös volt az idő, de  tiszta volt az ég. A sétám az erdőbe vezetett. A "csendes" rengeteg szélén voltam. Igazából már egy-két madár halkan csicsergett, mégsem éreztem azt, hogy zavaró lenne számomra a hangjuk.
A legtöbb fát és bokrot ismertem már itt, hisz kiskorom óta élek itt és memóriámba bevésődtek e növények melyek mellett elhaladtam. Ismertem minden nimfa szatír házát itt az erdőben. Zászlófoglalók egyik színtere a helyszín és úgy ismertem, mint a saját tenyeremet.
Minden egyes játékbeli hibámra emlékszek, tudom hol rontottam el, hol ütöttek ki és sosem estem kétszer ugyan abba a hibába. Most megálltam és csendesen előhúztam a zsebembe lapuló bicskát. Láttam a három évvel ez előtti történést ezen a helyszínen, szinte annyira élesen előttem volt, mintha most is ott lennék.  Pillanatok alatt lejátszódott az egész fejem. Egy mosoly jelent meg az arcomon. Hisz hiába vesztettem el ott eszméletemet azon a napom, a következő héti zászlófoglalóban csúnyán kikapott tőlem a srác ugyan itt.  
Egy szép sárga virágot vágtam le, ami előttem hevert, majd a hajamba tűztem és visszacsúsztattam zsebembe késem.
Egy számomra kedves fát érintettem meg, amely számomra kedves nimfa otthona volt.
Majd a fához dőltem és halkan felsóhajtottam.
Bár, most nem láttam Ivist, mégis úgy gondoltam hamarosan megjelen előttem és megölelhetem őt.
A természet már rég ébren volt. Ahogy én is talán ő is.
Engem nem hagytak nyugodni a gondolataim, az érzéseim, hogy el akarom hagyni a tábort. Szeretnék valami nagy dolgot véghez vinni. Szeretném, ha nem csak egy lennék a sok félvér közül, hanem egy kicsivel több legyek, aki hősi tetteket hajt végre. Szeretném megismerni az emberek világát...
Van egy álmom, hogy hős leszek és az istenek felemelnek engem a sajátjaik közé, de ahhoz ezt a burkot el kell hagynom, talán mindörökre.  Ehhez, pedig a következő nagy lehetőségemet, nem szabad elhalasztatnom, de kivenne komolyan engem, aki a koránál fiatalabbnak néz ki, bár koravénnek érzem magam a velem egyidős más félvérek társaságában.  Ivis, ismerte e nagy álmomat, bár talán sosem vette komolyan a dajkám ezeket a szavakat.
A legtöbben az istenek közötti nagy vitával voltak elfoglalva a tábor berkein belül is. Engem is foglalkoztatottak a tények, álláspontok és nézőpontok. Bár én nem foglaltam állást egyik fél oldalán sem, ami egyesek szerint igen rossz fényt vett rám, mert dönteni kell, de egy hang a fejemben azt sugallta, hogy ne nyilvánítsam ki merre húznak az észérvek vagy éppen a szívem.
Egy gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy én szeretném a hiányzó részeket is a helyére tenni ennek a sokszínű és rétegű puzzle-nak, talán így valamiféle elismerést elérhetek. Mint ahogy tudom a történelem az élet tanító mestere. Meg persze a történelem képes ismételni önmagát és nem mindenki olyan bölcs és okos isten, hogy ne kövesse el ősei hibáit így nekem több gyanúsítottam is volt, bár ezt senkire sem kötöttem még az orrára, talán anyám tudta egyedül ezeket. Bár sosem erősített meg egyik gyanúsított, ártatlanságában sem.
Kétségeim voltak olyan kétségeim, amilyenek talán sosem gyötörtek még, nem csak ezzel kapcsolatban, de megint nyár volt és itt volt az a goromba srác is akit ki nem állhatok. Valakinek, aki valójában is meghallgat el akartam mondani az gondolataimat és Ivisban megbíztam, hisz ott volt mellettem fizikailag, mint anyaszerű értelmi lény és ezért hálás voltam neki, és nem csak neki, de más nimfáknak is, akik neveltek a tábor területén és nem hagyták, hogy legyőzzenek engem a különféle betegségek és gondok, amikkel eddig nagy részt sikeresen megküzdöttem.
Cause the monster follows you everywhere

szószám ◆ megjegyzés ◆ zenecredit

Felhasználó profiljának megtekintése
Mitikus lény
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Hajnali találkozások I. ~ Ivis & Esther    ₰ Vas. Feb. 11, 2018 9:23 pm


Miszty & Ivis
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Maternal instinct

Egy visszafogott mosollyal figyelem, ahogy az első ránézésre erőtlennek tűnő napsugarak rácáfolva minden egyes kétkedő élőlényre, átverekedik magukat az égboltot szürkére színező felhőkön. Nincs is szebb és reménnyel telibb látvány annál, mint amikor a hajnal legsötétebb óráit követve félhomályba öltözik az erdő. A fűben fekve, a kezeimmel a lágy szálakat simogatva azt kívánom, bárcsak a táborban élő félistenek is úgy szemlélnék a világot, ahogy azt a nővéreim és én, bárcsak ők is meglátnák a szépet a világban, amiben élnek, bárcsak eljutna a tudatukig, hogy csupán akkor van rájuk hatással az istenek háborúja, ha hagyják, hogy a szüleik a csatamezőre dobják őket. Nem kellene egymás ellen fordulniuk, nem kellene ellenséges szemmel tekinteniük azokra, akik már választottak, és végképp nem kellene eltávolodniuk azoktól, akik képtelenek eldönteni, kinek az oldalára álljanak.
Bosszúsan gondolok vissza a tegnap estére, amikor a kedvenc epres süteményemet majszolgatva, fél szemmel a vacsoraasztaloknál pusmogó gyerekeket figyeltem. A klikkeket, melyeknek sosem szabadott volna kialakulniuk, és a goromba megjegyzéseket, melyektől émelyegni kezdett a gyomrom. Gyűlölöm, hogy ismételten széthúz a Tábor, amikor ennek a helynek épp az összetartozást, az egységet kellene szimbolizálnia. Anélkül sétáltam vissza az erdő mélyére, hogy az utolsó morzsáig elpusztítottam volna a krémes édességet.
Lehunyom mindkét szemem, és megpróbálok valami pozitívra gondolni, valamire, ami képes elfeledtetni velem, hogy mennyire félek, rettegek a perctől, amikor a táborozók már gúnyos beszólásokra sem pazarolják majd az energiájukat, amikor a vihar előtti csend bekövetkeztével a háború végleg átlépi a képletes küszöböt, amikor az ellenségeskedés elvesz tőlem mindent, ami fontos a számomra. Mert mi lesz akkor, ha a gyengélkedőn szerzett tapasztalataim ellenére sem leszek képes megmenteni azokat, akiket szeretek? Ha mind James sorsára jutnak? Ha Day szívét a szemeim előtt szúrja át egy célt talált nyílvessző? Ha Kheirónt az egyik kedvenc félistene küldi az Alvilágba? Ha Miszty képtelen lesz kijutni a Táborból, mielőtt egy csapat elvadult szörny felnyársalná a szarvaival?
Érzem, ahogy a gerincem mentén végigszalad a hideg, és beletelik pár hosszúra nyúló másodpercbe, mire rájövök, hogy nem az elmémben keringő káosz, hanem egy, a vörös juharnak támaszkodó test miatt ölel magához a reszketés. Elnyílt ajkakkal, kapkodva állok fel a földről. Sietve indulok el az erdő mélye felé.
Mégsem futok, ugyanis ezúttal nem kerít hatalmába az a nyugtalanító érzés, ami elhiteti velem, hogy vérengző fenevadak kergetnek. Nem ijesztenek rám a bokrok mögött megbújó szörnyetegek.
A lépteim csupán az utolsó métereken válnak szertelenül szaporává.
- Miszty! - pihegem, a jobb tenyeremet a szomszédos fán pihentetve. A szívem nagyot dobban, amikor felismerem Athéné fiatal gyermekét, aki szinte már olyan számomra, mintha a saját kislányom lenne. Nem mintha tudnám, milyen érzés életet adni egy csöppségnek. Egyetlen nimfa sem tudja, mit jelent anyának lenni. Mégis, szeretek eljátszadozni a gondolattal, hogy bizonyos tekintetben igenis az vagyok. Hisz álomba ringattam, amikor képtelen volt behunyni a szemeit, gyógypuszit adtam a sebeire, amikor elesett az erdei ösvényeken szaladgálva, meghallgattam, amikor senki más nem volt képes megérteni.
Közelebb lépek a vörös juharhoz, és egy kedves mosollyal az arcomon, gondolkodás nélkül magamhoz ölelem a lányt. Az állam megpihen tűzvörös hajának tetején.
- Jó reggelt! Mi szél hozott ide ennyire korán? - kíváncsiskodom, miközben finoman elválok tőle, éppen csak annyira, hogy szemügyre tudjam venni. A hajában díszelgő sárga virágot, ami minden másodperccel közelebb kerül az elmúláshoz azzal, hogy Miszty kettéhasította a szárát. A szeplőit, melyek szüntelen egy csillagképekkel teleszórt vászonra emlékeztetnek. Piciny alkatát, ami sokkal erősebb, mint azt bárki gondolná - mint a hajnal legelső napsugarai, melyek elhozzák a világosságot az emberek számára.
Ő is pontosan annyi boldogságot csempész az életembe, mint egy napfelkelte. Ugyanannyi reményt és szépséget.

sok-sok szeretettel  Embarassed
Felhasználó profiljának megtekintése
 Similar topics
-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások
Ugrás: