Arian && Damian :: hey are you drunk?





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Arian && Damian :: hey are you drunk?

Déméter
Félvér
avatar
Déméter Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Arian && Damian :: hey are you drunk?   ₰ Kedd Feb. 20, 2018 6:07 pm


let's get drunk on our tears



Damian kifejezetten szereti az éjszakai járőrözéseket, így amikor a beosztása éppen rugalmasan alakul, szívesen vállalja el ezt a "műszakot" vagy éppen cserél olyan felügyelővel, akinek jobb dolga is lenne ilyenkor. Mások talán unalmasnak tartják ezt az időszakot, mely során az ő személye legfőképp azt hívatott betartatni, hogy a félvérek tiszteletben tartsák a takarodót, és ne flangáljanak meggondolatlanul az éjszaka közepén a Tábor területén. Mivel a legtöbben valóban nem herdálják arra az alvásidőt, hogy tilosban járjanak, így az éjszakák általában csendesen és nyugodtan telnek. Ha mégis akad egy-két bátor próbálkozó, azok meg sem próbálják megjátszani, hogy nem tudták, szabályt szegnek és ezzel jóval megkönnyítik Damian dolgát, amikor büntetést ró rájuk.
A Démétér-félvér újabb eseménytelen éjszakában reménykedik, mely kifogást nyújt számára, hogy szabadon, megrovás és furcsálló tekintetek nélkül élvezze a csendet és a magányt, melyet az alvó Tábor biztosít számára. Ráadásul a legjobb, hogy amint megérkezik a váltása, mehet is aludni, és akkor húzhatja a lóbőrt, amikor a Tábor többi része hangos és elviselhetetlen. Igaz nem mindig, csak az esetek többségében. Ezért is értékeli a némaságot, még ha az csak ideig-óráig is tart.
Mint például ma este, amikor úgy látszik nem mosolyog rá a szerencse, ugyanis a Kabinok mellett elhaladva kiszúr egy alakot a rekreációs területek felé haladni. Hogy most éppen az amfiteátrum vagy a fegyvertár felé halad-e, egyáltalán ő maga tudja-e, igencsak kérdéses, ugyanis a járása nem tűnik kifejezetten határozottnak. Eggyel több indok, hogy Damian utána eredjen. Nem telik egy percbe és szinte már a sarkában jár, így könnyedén felismeri a táborlakóban Ariant, Aphrodité egyik jóképű és kivételesen külsejétől nem elszállt fiát.
Damian számára a legtöbb félvér nem több megtanult nevekkel párosított ismerős arcnál, táborlakóknál, akiknek egyszer talán ő mutatta körbe a helyet, akár együtt játszottak zászlófoglalót vagy fogathajtóversenyt, akár nem. Baráti társaságnak aligha titulálná ezt a hatalmas diszfunkcionális családot. Nem mintha Arian bármiben más vagy több lenne, és a felügyelő nem az a fajta, aki külső szerint ítél, nem érdekli különösebben ki-kinek a gyermeke, hogy most éppen egy küklopsz-e vagy Aphrodité leszármazottja, mégis nem tudta megállni már anno sem, hogy szemmel tartsa a Táborba érkezett fiút. Azok kevesek egyikeként, aki kevert etnikumúként van itt tudja, hogy a negatív diszkriminálás, megkülönböztetés nem csak a szigeten kívül létezik. Persze, Amerika a szabadság országa blabla, de Damian elégszer volt leázsiaizva ahhoz, hogy tudja, bizonyos körökben ez mit sem jelent. Úgyhogy talán egy kicsit magát látta a fiatalabb fiúban, egy hasonló sorsot, és ezért volt rá egy icike-picikét nagyobb tekintettel, mint a többi táborlakóra. Nem mintha Ariannak szüksége lett volna a pártfogására, ott volt neki a szatír védelmezője, no meg a vele született külsejével ő valószínűleg kevesebbszer volt célzott csúfolódások céltáblája, mint Damian, aki ideérkezésekor nem csak hogy zöld hajú, de még nyeszlett is volt.
Mindenesetre amikor a szabályszegőben felismeri a félig koreai származású fiút, esze ágában sincs leüvölteni a fejét. Finomabban is meg lehet oldani az ilyet. Ráadásul még azt is megtudhatja, hogy idén mi lőtte a kedvét, amiért az azelőtt általában vidám srácot idén nyáron nem is nagyon látta mosolyogni.
- Hé Arian... - szól utána és néhány futólépéssel gyorsan behozza a magasra nőtt tinédzser és közte maradt alig-alig távolságot. S csak most, hogy ilyen közel ért, csapja meg a kétségkívül fiúból áradó alkoholszag, amiért a felügyelő tágra nyílt szemekkel mered rá.
- Te ittál? - kérdezi döbbenten, majd megragadva a fiút a fölsőjénél vállánál fogva megállásra kényszeríti és tekintetében keresi a megbizonyosodást.


remélem, megfelel! #blessrunerataegi

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian && Damian :: hey are you drunk?   ₰ Kedd Feb. 20, 2018 11:12 pm


Mind my wicked words...
Bárki, aki már egy jó ideje ismer, jogosan mondaná azt, hogy ez itt nem is én vagyok és félig-meddig még lehet, hogy igazat is adnék neki. Nem jellemző rám a szabályszegés, egyszerűen nem vagyok az a típus, de most kétszeresen is tettenérhető vagyok, ugyanis nem elég, hogy bevedeltem fél üveg gint és most kicsit ketté áll a szemem, de még odakint is csavargok késő éjszaka. Nincs is különösen jó indokom arra, hogy itt legyek ilyen állapotba, mindössze azt tudom felhozni mentségemre, hogy magányra vágytam, vagy legalább arra, hogy ne kelljen a féltestvéreim közt lennem, akik egy kivétellel, újabban egész könnyen tudtak az őrületbe kergetni. Az ivás meg…, ahogy apám mondaná a maga fura nyelvezetével a „kamasz kiakadás velejárója”. Tudom, hogy nagyon megváltoztam az elmúlt egy évben és azt is, hogy ez mennyire nem vált előnyömre, mivel mióta megérkeztem mindenkitől meghallgathattam legalább kétszer, hogy micsoda búvalbélelt, fekete pulóveres, károgó varjú lettem és ugyan legyek már megint olyan kis tündérherceg,mint a békeidőkben.  Hjah, hát mondani a magadét, azt nagyon könnyű! Mintha ez ilyen egyszerű lenne! Csettintek egyet és hopp, már nem is érzem úgy, hogy senki nem kíváncsi a belső Arianra, már nem is zavar, hogy úgy gondolnak rám, mint egy szép olajfestményre és többnyire nézni, aztán birtokolni, végül pedig mutogatni akarnak. Lehet, hogy a drága szatírkának igaza van és tényleg áldozatszerepben tetszelgek, de nem tudom ugyanúgy élvezni a külsőm adta lehetőségeket, mint korábban, mert egyszerűen megbolondulok az egészből. Na ezért ittam le magam, még csak nem is a sárga földig, de azért épp eléggé, hogy furcsán kanyarogjon az út tornacipős lábam alatt. Valószínűleg annyira elmerültem a saját alkoholbűzös nyomoromban, hogy észre sem vettem, hogy követnek, így eléggé meglepődöm, mikor egyszercsak Damian tűnik fel  a látóteremben.
-Aztaredva…hát milyenek hallucinálok már-legyintek és már mennék is tovább,de sajnos nem a képzeletem szórakozott velem, mivel a nagyon is valóságos Damian Park, a részemmé vált kapucnis pulcsinál fogva eléri, hogy megkíséreljek megállni. Ez nem jó, ez  most nagyon nem jó. Bárki más kapott volna el tök mindegy lenne, de nem Damian. Ott van Eliphas, vele még kifejezetten kellemetlen sem lett volna a helyzet a szokásos beteg viselkedése miatt, de ez a srác  teljesen más. Valamiért most elönt a szégyen, mert Damian mindig normálisan viselkedett velem és azt is tudtam, hogy valamilyen szinten mellettem áll és megért engem, tehát most szorult a hurok a nyakamon alaposan.
-Ha azt mondom, hogy nem, akkor hiszel nekem?-próbálkozom ostobán, miközben egy széles mosolyt villantok rá. Tudom, hogy esélyem sincs, mivel olyan szagot áraszthatok, mint amilyet Chicago forgalmasabb kocsmáinak illene.

Felhasználó profiljának megtekintése
Déméter
Félvér
avatar
Déméter Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian && Damian :: hey are you drunk?   ₰ Csüt. Márc. 01, 2018 11:52 am


let's get drunk on our tears




Damian ugyan igyekszik nem sztereotípiákat építeni vagy hinni az univerzálisan már kialakult véleményeknek, sosem kedvelte különösebben a szépség és szerelem istennőjének gyermekeit. Oké, legyen meg a maguk indokolatlan francia tudása és az sem érdekli, hogy olyan jóképűek illetve csinosak, hogy ha egy krumplis zsákba bujtatná őket az ember, még akkor is jól néznének ki. A fiúnak nem kenyere az irigység és mivel a külsőségek amúgy sem érdekelték soha, igazán nem lehet ezzel vádolni. Ámde ami valóban ellenszenvet vált ki belőle azok a lányok, akik panaszkodnak, ha edzés közben letört a körmük vagy hogy másról sem tudnak beszélni, mint szerelem így, szerelem úgy. Azonban Arian ebből a szempontból más, mint a legtöbb testvére és ezért a felügyelőnek általában nehezére esik rá úgy gondolni. Ez a viselkedés azonban amit most tanúsít amúgy is inkább egy Dionüszosz-gyermekre emlékezteti.
Akár szórakoztatónak is lehetne titulálni, ahogyan Arian azt hiszi, hogy csak hallucinálja őt és menne tovább, de Damian inkább aggódik, ezért kap utána, hogy megállásra késztesse. Az ujjai finoman hurkolódnak a pulóver anyagába, és azzal segít egy helyben tartani az igencsak imbolygó lábakon álló fiút.
- Nem igazán - húzza el a száját a fiatalabb naiv kérdése, mert lehet, hogy ő nem Athéné-gyermek, de azért nem ejtették a fejére. Az, hogy Arian becsicsentett, olyan világos, mint a Nap. Oké, nem így éjszaka közepén, hanem egyébként. Bár amilyen széles mosollyal és bociszemekkel kérdezte mindezt a Dité-fiú, a felügyelő szinte biztos benne, hogy ő is pontosan ugyanolyan jól tudja, hogy lebukott.
Meg kellene szidnia, kiróni rá a büntetést, és elküldeni aludni, de Damian is volt fiatal, ő is túlesett a dackorszakon - még ha egyesek szerint ki sem jött belőle -, úgyhogy nagyon is tisztában van vele, hogy néha csak egy kedves szó kellene, valaki, aki meghallgat, hogy az ember magába lakatolt problémáit valaki másra zúdíthassa.
- Mennyit ittál? Meg egyáltalán miért? Ezt úgy meg fogod bánni holnapra - csóválja meg a fejét a fiú teljesen elázott viselkedését tanulmányozva. Most mégis mit csináljon vele? Nem küldheti vissza a kabinjába az mégis hogy nézni ki? De nem mintha lenne egy kijózanodó központjuk lázadozó félvérek számára. Talán a gyengélkedőn van valami, ami segíthet a fejfájásán, de egyelőre jó lenne, ha valamilyen kenyérfélét tudna enni.
- Gyere, enned kellene valamit - paskolja meg Arian vállát, miközben finoman az étkező irányába terelgeti.


csak meglett ez is (:

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian && Damian :: hey are you drunk?   ₰ Szer. Márc. 14, 2018 9:48 pm


Mind my wicked words...
Nem lepődöm meg a tényen, hogy hülye vagyok, sokkal inkább azon, hogy ennyire. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy beiszom, mint az albán szamár, aztán neki állok itt a bátyatag tekintetemmel lődörögni. Damiant valószínűleg már messziről megcsapta a szagom, amely nem épp az üde vanília finom illatát idézte. Legyünk őszinték, bukém van és nem kellemes. Ott állok szembe Damiannal, akit normális esetben leginkább valamiféle mentorszerű barátnak nevezhetnék és igencsak szégyellem magamat, mert az azért nagyon kellemetlen. Mindenesetre próbálkozom elviccelni a szituációt, de az idősebb fiú kicsit sem vág olyan arcot, mintha benne lenne a buliban. Maradjunk annyiban, hogy türkiz hajú cimborám érti a poén, de most épp nagyon nem szereti és ezen nincs is mit csodálkozni.
-Hmm…sejtettem-kuncogok idiótán. Nem mondhatjuk, hogy meg sem próbáltam kidumálni magam, az igazság viszont, az, hogy csúfosan felsültem vele. Igazából kicsit szerencsém van, hogy állok, mert lehet, ha mennék flippergolyóként csapódnék vissza a környező fákról. Kicsit forog velem a virág, de egyáltalán nem vagyok rosszul, csak olyan…érdekesen. Régebben gyakrabban ittam, de még akkor sem álltam kifejezett hobbi alkoholista hírében. Van az a pletyka, hogy az ázsiai származású emberek nem igazán bírják a piát, hát nem tudom más mit tapasztalt, de az én esetemben a hiedelem már többször is igaznak bizonyult. Damian kérdésére eleinte hümmögök, nem nagyon tudnám neki megmondani deciliterre bontva, hogy mennyit ittam, de ez jobb is így.
-Háááááááát-kezdtem bele valamiféle magyarázatba- nyomorultul vagyok most a bőrömben.
Hihetetlen, hogy kimondtam, még számomra is, mivel eddig senkivel nem beszéltem erről, de mivel most eléggé be vagyok rúgva, csak úgy kiszaladt a számon, jobban bele sem gondoltam. Tulajdonképpen nem is zavart a dolog, lehet hogy azért, mert be vagyok rúgva, mint a motor, de az is lehet, hogy csupán jobban bízom Damianban, mint másokban. Inkább az utóbbi, az alkohol már csak kissé ráerősített a rettenetes közlésvágyamra.
-Enni-ismétlem meg a hallottakat, mert belegondolva tényleg elég éhes vagyok, nem hiszem, hogy rendesen ettem ma, épp ezért lehet, hogy a pia ilyen hamar levitt a talajra, mint egy jóféle sumo birkózó.
-És…esetleg kaphatok…fahéjas kalácsot?-kérdezem csillogó szemekkel, akárcsak egy kisgyerek. Gondolom ez is azért van, mert ledöntöttem azt a kellemes adag gint egy jó órával ezelőtt.


Felhasználó profiljának megtekintése
Déméter
Félvér
avatar
Déméter Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian && Damian :: hey are you drunk?   ₰ Vas. Márc. 18, 2018 3:17 pm


let's get drunk on our tears




Damian hálát ad az égnek, amiért a Dité-fiú nem bizonyul annak a fajta részegnek, akit a földről kell felkaparni vagy neadjisten elkezdi ledobálni a ruháit. Az a körülményeket tekintve - mindent együtt és egyesével is - az eléggé kellemetlen lenne. Úgyhogy ez a kissé koordinálatlan, kellemesen becsiccsentett, kuncogó verzió még egészen visszafogott, és könnyen kezelhető. Bár nem bizonyul kifejezetten beszédesnek, mint az hamar kiderül, amint a felügyelő megpróbál utánajárni, hogy egyáltalán miért hozta magát ilyen helyzetbe. Eléggé homályosan fogalmazott, ami azt illeti, és az idősebb srác egy pillanatra nem tudta eldönteni, hogy azért, mert nem is akarta elmondani neki, hogy maga sem tudta a választ vagy szimplán csak ilyen állapotban nem tudta még önmaga gondolatait és indokait sem kibogozni.
- Hogy érted azt, hogy nyomorultul vagy a bőrödben? - ráncolja a homlokát Damian, és már most a fejét veri a falba, amiért valaha azt gondolta, hogy jó ötlet ilyen beszélgetésbe belemennie. Az ő érzelmi intelligenciája nagyjából egy tál zöld hajfestékével egyezhet megy, úgyhogy nem biztos, hogy ő a legjobb, aki ilyen szituációban tanácsot tudna adni. Azonban az istenek látják lelkét, megpróbálja. Elvégre is, ha valaki tudja, milyen azt kívánni, hogy ne úgy nézzek ki, ahogyan, mert idegesítik az őt követő tekintetek, akkor ő a megfelelő embered. Bár a színes hajával járó furcsa pillantások csak a serdülőkora elejét bélyegezték meg, azóta vagy a körülötte lévők szokták meg, vagy ő tesz magasról az egészre.
- Figyelj, ha arról van szó, teljesen normális, hogy nem pörögsz folyamatosan. Nem kell mindenkinek a kedvére tenned, vagy kedvesnek és aranyosnak lenned, csak azért mert az isteni szülőd miatt ezt várják el tőled - mert bizony, még itt a Félvér Táborban is megy a sztereotipizálás. Hogy ha valaki Aphrodité-gyermek, akkor a közhiedelem szerint üresfejű láblógatóról van szó, aki nem több szép pofinál. Nem egy félvér rácáfolt már erre a kijelentésre, de Damian nem lepődne meg, ha Ariant is ez zavarná.
Mondjuk azt nehéz volt nem észrevenni, hogy a korábbi tábori nyarakon kissé hiperaktív, vidám srác mennyire magába roskadt idén. Na de hogy alkoholhoz nyúljon az ő korában és ilyen meggondolatlanul? Mi lett volna, ha eltévedt volna az erdőben vagy megtámadta volna egy vadállat?
- Fa... fahéjas kalácsot? - ismétli Damian bambán a felcsillanó szemű fiú után. Ez is valami fura francia kaja? - Meglátom, mit tehetek. Na gyere! - lép közelebb Arianhoz, és a hónalja alá nyúlva átveti a vállán az egyik karját, hogy eltámogassa a srácot az étkezőig, mielőtt itt helyben összerogyna neki, vagy más módon csúfítaná el azt a szép arcát.
A magasságkülönbségük miatt még egész megfelelő is a szög, míg a fiatalabból áradó alkoholszagot a felügyelő felnőtt módjára, jó gyomorral igyekszik figyelmen kívül hagyni. Szépen, lassan tessékeli a fiút a megfelelő irányba és bár nem kifejezetten nehéz és azért a súlyát nagyjából megtartotta, aztán Damian megkönnyebbülve engedi el a félvért, amint elérnek a méretes helyiség első eléjük kerülő asztalához.
- Most te itt maradsz, míg bemegyek a konyhába, oké? Egyéb kívánság a kalácsodon kívül? - kérdezte az illuminált állapotú fiútól, és csak remélte, hogy nem történik vele semmi, míg megfordul a szomszédos helyiségben.


remélem tetszik (:

Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian && Damian :: hey are you drunk?   
Ugrás: