Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya

Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Szer. Feb. 21, 2018 3:24 pm

Maya & Arian

Sokat… Rengeteget… Sőt, még annál is többet úszok mióta visszajöttem…  Egész konkrétan elvonási tüneteim lettek tavasszal… 3 hónapot kell majdnem bepótolni.
Most éppen a szirte úsztam ki. Mert nem akartam, hogy megtaláljanak. Nem akartam beszélgetni, senkivel! Főleg nem Jasperrel… Minnél előbb eltávolodom tőle, annál hamarabb fog sikerülni túllépnem az egészen. Mert túl kell lépnem rajta… elrontottam… nem tudom, hogy mit, de elrontottam… És ezzel, mint barátnő, tökéletes kudarc vagyok… Azt hiszem nem nekem való ez a párkapcsolat, meg szerelem dolog… Maradok inkább a "vizilány"…
Órákat töltök a szirten, és csak a naplemente miatt indulok vissza, hogy húsz perccel később kimásszak a vízből.
Elkerekedik a szemem, ahogy felfedezem, hogy már van itt valaki… Még nem látom ki, de nem állok meg… Csak mond, hogy nem megint… Nem, szerencsére nem Jasper, úgyhogy az első ijedtség el is száll azonnal. Nem is Elise, akinek még örülnék is…
Várjunk… Ez Arian, a festőállványával… Eddig is volt szemüvege? És… Eddig is a fején hordta a kapucnit? Nem értem… Olyan helyes srác… miért takarja így el magát?... Nem, ez nem az a helyesség, ami minden Aphrodité gyerekben megvan… Ez olyan… Arian helyesség.
Na mindegy… ha már itt van, nem fogok sem csak úgy, köszönés nélkül lelépni, sem csendben leülni tőle sok méterre… Arian rendes srác (már amennyit eddig megismertem róla), nem az ő hibája, hogy éppen nincs jókedvem… Szóval semmi okom rá, hogy figyelmen kívül hagyjam, vagy tahó legyek vele…
-Szia. - köszönök elsőként halvány mosollyal… Ennyi telik tőlem a szakítás óta…-Megnézhetem mit festegetsz?- kérdezem. Hobbi szinten érdekel a művészet (Egy Apollósráccal jártam végülis…), úgyhogy ha valakit rajzolni, vagy festeni látok, mindig kíváncsi leszek, és ha megengedi meglesem a művet. Ami tulajdonképpen teljesen igazságtalan tőlem, mert a saját rajzaimat Jasperen és Elsee-n kívül senkinek nem mutattam még meg…


Békés tenger || Nincs meleged? :O|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 8:53 am


Art is the cure
érzékem ellenére nehezen tűröm meg az embereket magam körül. Ma egészen jól bírtam, már addig a pontig, míg egy kedves leányzó a Hermész házból orvul bele nem túrt a hajamba és meg nem jegyezte, hogy épp olyan puha, mint amilyennek látszik. Egyre inkább azt gondolom, hogy arra lettem kitalálva, hogy mobil Arian-simogató létesüljön a pár méteres közelemben. Ezzel van, hogy még el is vagyok, játszom a macskát és hagyom magam (gyakorlatilag) abuzálni, de ma, ma valahogy nem gyere be a dolog. Ezt a határtalan irritáltságomat egyféleképp lehet megoldani, mégpedig művészetterápiával.  Délután fogom magam, hónom alá csapom a festőállványom és nagy adag kelléket és ki is vonulok a part, hogy megörökítsem a hullámzó víz és tiszta kék ég szépségét.  Persze már nem felejtem el az újonnan megszokott kültakarómat se, tanultam a reggeli nyúlka-piszkából, szépen magamra húztam a sötétszürke pulóveremet, a kapucnit meg a szemembe, valamint felraktam a szemüvegemet is mindennek megkoronázásul, hogy kissé úgy nézzek ki, mint valami Harry Potter made in Korea és így indulok meg a tűző napon a kellemes 27 fokban. Hadd ne mondjam mennyien néznek gyenge képességűnek az öltözetem miatt, valahonnan talán még azt is hallottam a napokban, hogy azért veszek magamra ilyen göncöket, mert cölibátust fogadtam. Viccnek jó, másnak nem.
Egész délután festek. Állatira belemerülök, apró ecsetvonásokkal alakítok ki minden formát, valószínűleg ezért nem veszem észre Mayát és ezért rezzenek össze, mikor megszólít.
-Ohh...öhm...hello-köszönök félénk mosollyal a szám szélében- persze, nézd csak nyugodtan-intek fejemmel a kép felé és kissé hátrébb is állok, hogy a lány megszemlélhesse. Bizonyára úszni volt, ami nem meglepő, víz és tisztaság illata van, nem érzem kifejezetten zavarban tőle magam, ami a mai nap után határozottan kellemes.
-Szerinted milyen lett?-érdeklődöm lejjebb tolva az orromon a szemüvegem. A kép minden részlete tükrözni hivatott a valóságot, kivéve a shinto templomot, amit hirtelen felindulásból festettem meg, mintha csak balról egy szigetecskén belelógna a látottakba.

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 9:06 am

Maya & Arian

Mégjobban megnyugszom a meglepettsége miatt. Mégcsak nem is engem figyelt… Attól  mostanában valahogy mindig az az érzésem támad, hogy megint elrontok valamit…
Nagyon… nagyon is belém égett már az intézetben, hogy rettegjek a hibázástól… A rokonaim néhány hetes kiképzése után pedig komolyan  állandóan félek, hogy valamiben hibázok.
Még jó, hogy itt a táborban nem sok lehetőség van erre.
Élénkül a mosolyom az engedélyére. Tényleg kíváncsi vagyok, na… Márcsak azért is, mert az elhelyezkedésből ítélve valószínűleg a tengert festette. Márpedig érdekel, hogy mások hogy látják azt, ami nekem… szinte a lételemem, legalább annyira mint a levegő.

Nem éppen műértő, és legkevésbé sem kritikus szemmel nézem a művet. És elképedek. Hűha… ez a festmény ezekkel a színekkel… Ezekkel az ecsetvonásokkal… Majdnem pontosan úgy adja vissza a tengert, ahogy én is látom… Woow :O
Ebből a transzszerű állapotból kizökkent a kérdése.
- Oh… Valami elképesztően ügyes vagy… Pontosan ilyen gyönyörű a tenger! - nagy dicséret tőlem… A legtöbb ábrázolását a tengernek meglehetősen… szürkének érzem a valósághoz képest. Neki viszont nagyon sikerült eltalálni az egésznek a hangulatát a színekkel!-Hol tanultál így festeni?-

kérdezek. Mert állítom, hogy sok apollógyereknél jobban fest, amihez nem biztos hogy elég a puszta tehetség.
És, tökéletesen illetlen, és tahó módon, nem is rá figyelek miközben beszélgetünk, hanem a festményre. Bár én is így vissza tudnám adni, amit látok :O  És mégsem szolgai másolása a kép a látványnak, aminek az a furcsa épület bal oldalt egészen különleges atmoszférát ad…
-Meg tudod ezt nekem is tanítani?- fordulok felé tökéletesen hirtelen felindulásból. Miért? Nem tudom… Szeretek rajzolni, de nagyon nem vagyok elégedett az eredménnyel… Lehet tud segíteni, hogy közelebb legyen az elképzelésemhez a kész mű. És ki tudja, talán a feszültség levezetésében is jobban tud majd segíteni ez a hobbim, mint jelenleg...


Békés tenger || :O Azok a színek :O|| made by Roni



A hozzászólást Maya Downey összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 28, 2018 9:45 am-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 10:51 am


Art is the cure
Figyelem, ahogy a festményt szemléli, kezdeti ijedtségem hamar elmúlt, így már csak izgatottan figyelem a reakcióját. Időközben észreveszek néhány hibát, az egyik fa több ággal rendelkezik, mint a valóságban, valamint magát a partot is más szögben ábrázoltam, remélem ezek Mayának nem fognak szemet szúrni. Nem szeretem pontosan ugyanazt festeni, amit látok, így általában ázsiai motívumokkal tarkítom a műveimet, aztán persze sok hely van, ahová nem nagyon illenek a pagodák vagy hasonlók, de ezért próbálkozom velük. Nem vagyok egy Van Gogh vagy egy Caravaggio, nincs saját stílusom és lehet, hogy soha nem is lesz, de annyira nem bánom, mivel úgysem híres akarok lenni ezáltal, a festés csupán a hobbim és szeretem így is megélni. Nem vállalok el például semmilyen "megrendelést", nem festek mások kérésére, mivel a hideg ráz, hogy rossz lesz vagy pont semmi ihletem nem lesz az adott időszakban pingálni. El is merülnék a gondolataimban, de Maya dicsérete szétkergeti a furcsa gondolataimat.
-Azt mondod?-kérdezem és kissé elpirulok- Szerintem azért vannak kisebb hibák, amikkel kezdeni kell valamit.
Nem szokásom emberek arcába tolni a képeimet, hogy nééézd már micsoda művész vagyok, babérkoszorút akarok és sok figyelmet, de most valahogy jól esik, hogy tetszik másnak is, amit csinálok.
-Nem tanultam-gondolok jobban bele, hogy minek hatására értek én ehhez egy kicsit is- azt hiszem örököltem, mivel apám grafikus.
Most meg arra kér, hogy tanítsam, ami eléggé meglep. Olyan mértékig kerekedik ki a szemem, hogy fél percig rendesen európainak nézek, aztán ingatni kezdem fejem. Most mi a fenét mondjak? Nem is hiszem, hogy meg tudom tanítani festeni, mármint én sem nagyon tudom, hogy kell csak így rám jön, aztán csinálom orrvérzésig.
-Megpróbálhatom, ha szeretnéd- mondom végül és kedvesen rámosolygok.

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Feb. 23, 2018 11:06 am

Maya & Arian

Nem értek én a festészethez. Nekem nem fognak feltűnni az apró hibák, amiket egy apollós azonnal kiszúrna. Jelen pillanatban csak azt látom, hogy ahogy ezen a képen lefestette a tengert, az pontosan olyan gyönyörű, mint ahogy én is látom!
- Hát, ha látod hol hibáztál, és min szeretnél javítani, akkor félig már meg is tetted-
mosolygok rá kedvesen amikor az apró hibákat említi. Én nem látom őket a festményén, de ha ő igen, akkor már tud vele mit kezdeni.
Lehet emiatt nem tudok túllépni Jasperen... Mert én nem látom hol hibáztam... Ha láttam volna, talán... Na nem! Ezen teljesen felesleges gondolkodik! Rengeteg ha van, amivel már nem tudok mit csinálni, együtt kell élnem velük.
O.o Posszeidonra... akkor tényleg született tehetség. Az apjától örökölte, mi? ... Nagyobb esélye volt rá grafikus szülővel, ez kétségtelen... de én nem hiszek benne hogy az ilyesmi örökölhető...
- Szerintem magadtól vagy ilyen tehetséges, nem az apád miatt-

jegyzem meg halkan, tovább figyelve a képet.
Attól az elkerekedett szemtől... kicsit megijedek.
- Jaj, ne haragudj, csak...-szabadkozok el is pirulva kissé -Csak sose tudtam bánni a szinekkel, neked viszont annyira jól megy, úgyhogy arra gondoltam, megmutathatnád, hogy kell... -
a mondat végére szinte motyogásba halkul a hangom, és ha lenne most rajtam sál, valószínűleg belebújnék zavaromban


Békés tenger || Embarassed Embarassed|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Márc. 02, 2018 6:36 pm


Art is the cure
Boldoggá tesz, hogy Mayának ennyire tetszik a munkám, mivel én nem voltam biztos magamban, úgy éreztem már jó ideje csak pacsmagolok az ecsettel, szinte feleslegesen. Vannak azok a napok, mikor a festéssel sem jutok sehova, otthon normális esetben váltanék a vokális tréningre, de itt nem szokásom. Eleinte szerettem mutogatni, hogy egészen jó hangom van, de egy idő után számomra elmúlt a varázsa a dolognak, inkább csak a zuhanyrózsának szerenádoztam esténként vagy magamban dudorásztam. A képeimmel sem szeretek felvágni, de azokat sokkal szívesebben tárom a nyilvánosság elé, gyakran így szoktam olyan tanácsokat kapni, mondjuk egy Apollón gyerektől, ami még a hasznomra is válhat.
-Sajnos ilyenkor attól, hogy felismerjük a hibát, nem biztos, hogy a megoldást is tudjuk-ismerem be a fejemet ingatva. Na igen, volt már ilyen gondom korábban is. Egyszerűen nem ment az emberábrázolás, küszködtem,szenvedtem, már apámnak is kezdtem agyérgörcsöt okozni, de még mindig nem tudtam mi csináljak, azt viszont láttam, hogy bárki, akit lerajzolok instant halottnak tűnik a képen, a szemek egyszerűen sehova sem néztek, a kompozíció mindig olyan szánalmasan suta volt. Látom, hogy a szőke lány elgondolkodik valamin, érdekelne, hogy min, veszem is a nagy levegőt, hogy kérdezzek, de végül nem teszem, lehet hogy valami olyasmi jár a fejében, amiről inkább hallgatna. Jobb, ha nem próbálok belekontárkodni mindenki életébe, hiszen valószínűleg ő sem akarja a problémáit épp velem megvitatni, annyira nem is ismerjük egymást.
-Nem tudom, lehet véletlenül így születtem-mosolyodom el- rajzos gének vagy mi…ha ázsiai az ember úgyis muszáj, hogy jó legyen valamiben.
Valahogy tényleg ez az általános nézet. Igazából annyira jó ez a sztereotípia, hogy többnyire igaz is, nem nagyon látok olyat, hogy egy ázsiai származással büszkélkedő egyén teljesen átlagos legyen vagy éppen szimplán csak marha rossz valamiben. Nekem ez jutott és eléggé örülök neki, kellemes,feltűnésmentes és megnyugtató. Hát igen, festék közben elég ritkán szoktak szívrohamot kapni az emberek.
Nem szerettem volna zavarba hozni Mayát a meglepettségemmel, de úgy látom mégis sikerült. Nehéznek tűnik elmagyarázni, hogy ez a döbbenet nem ellene szólt, csupán annak, hogy még soha senki nem kért tőlem ilyet.
-Figyelj...-próbálok a szemébe nézni a kicsit maszatos kamuszemüvegemen át-nekem nem okozol ezzel gondot. Szívesen megpróbálok segíteni, de nem tudom garantálni, hogy jó tanár leszek.

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Pént. Márc. 02, 2018 7:30 pm

Maya & Someone

A festménynek sikerült annyira elvarázsolnia, hogy pár percre minden más amin eddig gondolkodtam kiment a fejemből. Minden, amitől három hónapja csak pillanatokra tudtam szabadulni… Valami elképesztően üdítő néhány perc volt…

Nem biztos… Persze, de nagyságrendekkel nagyobb rá az esély, mintha észre sem veszi a hibát…
- De jóval közelebb vagy hozzá, mintha nem is ismernád fel a hibát.- mondom már-már kuncogva. Ne már… Én… Aki még azt sem tudja mit kezdjen az életével… Én osztogatok jótanácsokat… Nevetséges, nem?  
De… meg tudom érteni a problémáját… Én a színekkel vagyok így. Akárhogy próbálom, és kevergetem a színeket, valahogy sosem sikerül úgy visszaadni a világot a rajzon, ahogy szeretném… ahogy én látom…
Egy… egyetlen pillanatra jut eszembe Jasper… És furcsa módon… most olyan távolinak tűnik… Nem korbácsolja fel a vihart a lelkemben ,amit a szakítás óta minden alkalommal…. Teljesen közömbösen, mintha kívülről nézném az egészet villan be a kapcsolatunk, aztán a figyelmemet újra a festmény köti le.
A sztereotípia megüti a fülemet… "ázsiai" "afrikai"… "poszeidon gyereke" "aphrodité poronty"…. Mintha ezektől függene, hogy kik vagyunk…. Pedig… Attól hogy valakinek Poszeidon az apja, nem lesz olyan vizilény, mint én és abból, hogy szereti a vizet, még nem lesz biztos, hogy a féltestvérem…
- Ez a sztereotípia az olyanok miatt alakult ki, mint te.-kuncogok. Nem, ez egyáltalán nem szemrehányás. Inkább visszaforgatni próbálnám a dolgot arra, hogy nem azért ügyes mert ázsiai, hanem azért vélik az ázsiaiakat tehetségesnek, mert olyanok vannak köztük, mint ő. Oké… ennek nem sok értelme van de az biztos, hogy van különbség!  Senki nem lesz attól tehetséges, mert ázsiai.

Igen, megijeszt a meglepettsége… Mert hirtelen csak kétféle okot látok rá: Annyira ügyetlennek nézek ki, hogy el sem akarja hinni, hogy pont őt kérem meg, hogy tanítson… A másik, hogy nem szeret tanítani, és én pedig pont egy ilyen kérdést sikerült feltegyek…
Egy darabig oldalra is sütöm a szememet, mert szégyellem magam… Aztán… Aztán a tekintete valahogy magához húzza az enyémet, úgyhogy csak belenézek egyenesen a szemébe… Ha nem beszéltem volna már többször Aphrodité gyermekeivel anélkül, hogy akár egy pillanatra a szemükbe néztem volna, most valószínűleg azt hinném, hogy ez valami aphrodités varázslat… Így viszont… maximum Arian-varázsnak tudhatom be…
Ahogy azt is, hogy szinte rögtön, ahogy találkozik a tekintetünk megnyugszom.  Valószínűleg mert látom a szemében, hogy butaságokat hordtam össze magamban… Nem engem néz bénának, és a tanítással sincs különösebb gondja.
- Akkor egálban vagyunk-nevetek fel kicsit megkönnyebbülve-Mert én meg egyáltalán nem tudom garantálni, hogy jó diák leszek - nézek rá mosolyogva, aztán a festményt nézve még hozzáteszem, hogy köszönöm… Vagy csak magamban? Nem, egész biztos hogy ki is mondtam…

Békés tenger || Tanárbácsi Very Happy|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Hétf. Márc. 12, 2018 7:10 pm


Art is the cure
Teljesen igazat adok Mayának. Tény, hogy előbb ki vagyok segítve, ha tudom mi a probléma, még akkor, is, ha igazából fogalmam sincs hogyan kellene vagy lehet megoldani azt.
-Igazat kell adjak neked-bólintok, na nem mintha annyira nehezemre esne a dolog. Amúgy sem gondoltam lényegesen mást, de mégha így is lett volna, sem ragaszkodtam volna dühödt anyafarkasként a saját véleményemhez. Határozott vagyok én, azt hiszem, de nyilván nem a végtelenségig. Meglep a válasza, az ázsiaiakkal kapcsolatos dologra, először nem is teljesen értem, mit akart kihozni belőle, de aztán hálisten leesik. Lehet, hogy van benne valami, ha nem lenne túlnyomó többségünk tényleg jó valamiben bizonyára ki sem alakult volna ez a hülye hiedelem, persze ettől függetlenül nem lesz jobb helyzete azoknak, akik beleszületnek a sztereotípiába, mégsem tudnak megfelelni neki. Szerencsém van, hogy már nem az a buli, mint édesapám korában, mert akkor aztán, ha kicsit sárgább volt az ember a normálisnál azonnal matematikusnak,biológusnak, de minimum orvosnak vagy ügyvédnek kellett mennie, mert különben visszafordíthatatlanul szégyenben marad, még akkor is, ha artista lesz és konkrétan a fejére áll.
-Fene a pofámat-mondom megjátszott elképedéssel- hát miattam tart itt a társadalom!
Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjam el, egyrészt mert kedvesnek tartom a szituációt,másrészt mert még véletlenül sem akarom, hogy Maya azt higgye, hogy nem vettem a poénját, vagy épp azt, hogy megsértettem, mert igazán semmi ilyesmi nincs most levegőben.
Mikor feldobja az ötletet, hogy tanítsam, azért kicsit megijedek. Még sosem tanítottam senkinek semmit. Egy dolog elpingálgatni csak úgy magadnak a szabadidődben és megint más valakinek megmutatni, miként is csinálod. Még sosem gondoltam bele, hogy tulajdonképpen mit ügyködök én ezekkel a kis festményekkel, így viszont elég nehéz megismertetni a módszert másokkal. Gyakorlatilag a gond az lenne, hogy semmilyen módszerem létezéséről nem tudok. Végül arra jutok, hogy miért is ne? Megpróbálni, meglehet, maximum kiderül, hogy én vagyok a világegyetem legpocsékabb rajztanára, amit igazán nem vennék a szívemre.
-Igazán pompás-villantok rá egy igazán széles vigyort-akkor mindketten borzalmasak leszünk, de legalább szórakoztatóak.
Felkészülvén a munkára, a képet amit eddig festettem elhelyezem a földön, egy fának támasztva és új vásznat teszek az állványra, amin majd remélhetőleg Maya alkot valami szépet.

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Kedd Márc. 13, 2018 1:21 am

Maya & Someone
Igazam van… Miért van az, hogy ez a rövid mondat majdnem meghat? Való igaz… Elise és Jasper gyakrabban mondta a véleményemre, hogy butaság, mint hogy igazat adtak volna nekem…
de ez nem magyarázat arra, hogy ennyire jól esik ez a két szó… Lehet nem ártana kis önbizalmat magamra szednem, mert nem egészséges ilyen apróságokon örömömben majdnem sírva fakadni… Persze, most túlzok… Nem csillan könycsepp a szememben, és nem rezdül meg a mosolyom, maximum csak azért, mert szélesebbre húzódik. Csak én tudom, hogy milyen közel is vagyok a meghatódáshoz.
Az a helyzet, hogy nagyon is komolyan gondolom, hogy nem szabad a sztereotípiákat kötelező törvényszerűségnek venni… Nem egészséges, és ezt saját tapasztalatból tudom. Mert ugye… egy árvának hálásnak, alázatosnak, szomorúnak, komolynak… és az istenek tudják még mennyiféle jelző van, amit rájuk aggatnak, és aminek ha nem felelnek meg, akkor megbotránkoznak, megbüntetik, és megszégyenítik őket.
Márpedig én alapvetően vidám, nevetős, izgőmozgó, játékos, boldog gyerek voltam… Ezek közül pedig egyik sem felel meg az árvákról alkotott sztereotíp képnek, ami szépen aláásta az önbizalmamat is…
Figyelem a reakcióját, és a mosolyát látva nem állok a rámtörő nevetés útjába. A vidámság, ugye sose árthat, így megengedek magamnak egy apró, teljesen komolytalan, és ironikus megjegyzést.
-Hát igen… borzasztó vagy.-ingatom lassan a fejemet. Majdnem el is hihetné, hogy komolyan beszélek, ha nem vigyorognék hozzá, mint a tejbetök, majdhogynem nevetve.
Közben pedig megállapítom, hogy a mosoly sokkal jobban áll neki, mint az a búskomor ábrázat, amit mostanában sokszor láttam az arcán. Remélem hamar mosolygósabb lesz, mert azt a Riant… öröm nézni.
Amikor szóba hozom a lehetőséget, hogy mutasson néhány trükköt, először nagyon megijedek, hogy valami rosszat mondtam… Aztán a tekintete megnyugtat, és már inkább nevetnék rajta, hogy ennyire buta vagyok.
Végül kilyukadunk oda, hogy ez a tanítgatósdi tipikusan az a helyzet, hogy vak vezet világtalant. Szuper. Akkor nincs miért aggódni.
- Nyerő páros leszünk mi ketten-vigyorgok rá, egy pillanatra elveszve a vigyorában. Fene Aphrodité "ajándékaiba"… Hát persze, hogy még azzal a maszatos, girbe-gurba szemüveggel is  nagyon jóképű… Csak engem úgy érdekelne az is, hogy Rian kicsoda, és milyen, anélkül, hogy az istenverte szerelemvarázs torzítaná a képet.
Gondolatban megrázva a fejemet inkább figyelem ahogy kicseréli a vásznat. Oh... Tehát máris kezdjük! Hurrá! Akkor már biztos, hogy vacsoráig jól fogok szórakozni. Rajzolás közben mindig tudok mosolyogni, és mindig remekül érzem magam.
Ahogy ezt végiggondolom... Rádöbbenek, hogy tulajdonképpen elég régen nem rajzoltam úgy igazán...
- Várom a feladatot, mester-vigyorgok rá vidáman, közelebb lépve a vászonhoz. Az úszoshortom zsebéből előhalászok egy hajgumit, és miközben hallgatom az utasításait lazán befonom a hajamat, hogy ne zavarjon a munkában.

Békés tenger, naplemente || Teach me what I don’t know|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Kedd Márc. 27, 2018 6:22 pm


Art is the cure
Maya mosolya határozottan szélesedik annak hatására, hogy igazat adtam neki, a szemében mégis valami más csillan meg, de be kell valljam fogalmam sincs mi az. Sosem tudtam jól olvasni az emberek arcából, pontosabban csak a legalapvetőbb érzelmeket tudtam helyesen felismerni, a többnyiről általában fogalmam sem volt. Gondolná az ember, hogy akinek Aphrodité az anyja kicsit jobban ért az emberekhez, de az én esetemben ez nem így van. Mindesetre most Mayával egyáltalán nem érzem kínosan magam, ha jobban belegondolok kicsit furcsállom is, hogy korábban nem nagyon beszélgettünk, sőt…szinte soha nem váltottunk több szót egymással  a szükségesnél. Teljesen más társaságba tartozunk persze, ami azt illeti ebben az évben nem is igazán tartozom semmilyen társasághoz, tehát abbahagyhatnám a csodálkozást. Mostanság mindig azzal szembesülök, hogy keveset szocializálódom teljesen direkt, aztán meg halálosan meg vagyok lepve, hogy nem vesz körül egy tucatnyi barát.  
Maya megjegyzésén hangosan felnevetek, mert…hát az első reakcióm az, hogy ez a lány hihetetlenül aranyos, ahogy veszi a poént és folytatja is azt.
-Tudom-tetézem az egészet, még ábrázatomat is szomorkásabbra, szinte már megbánóvá alakítom- mindenki ezt mondja, holott én annyira próbálkozom.
Nyilván nem tudok teljesen komoly maradni, de azért eléggé igyekszem és valami hasonló van tervben a tanítással kapcsolatban is, amiről egyelőre nem tudok nyilatkozni. Nem tudom ilyet hogy lehet hatásosan tanítani, mivel én mindenre, amit tudok magamtól jöttem rá, apa nem mutatott meg rendesen semmit, nem is magyarázott sokat, csak a kezembe adta az eszközöket, mikor kicsi voltam és hagyta, hogy játsszak velük. Színeket kevert velem és rávezetett, hogy mihez használjam őket, de soha nem mondta meg pontosan mit kellene csinálnom, így pedig elég nehéz lesz továbbadnom ezeket az információkat, amik gyakorlatilag nem is azok. Mindesetre valahogy belekezdek, első körben új vásznat teszek az előző helyére, hogy Mayának legyen majd haja kreatívkodni.
-Nyerő és rettenetes, nemde?-kérdezek vissza mosolyogva, közben pedig lázasan jár az agyam. Kicsit  jobban összerendezem az olajfestékeimet, majd a lány felé fordulok.
-A legfontosabb kérdés az lenne, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél festeni-érdeklődöm, miközben kicsit figyelem, ahogy a hajával babrál. Kicsit még mindig tengerillata van, amit normális esetben lehet nem preferálnék, de hozzá nagyon illik. Végül is milyen más illata lehetne egy sellőlánynak?

Felhasználó profiljának megtekintése
Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   ₰ Kedd Márc. 27, 2018 7:41 pm

Maya & Someone
Ha valaki megkérdezi, hogy ismerem-e Arian Sagongot, rávágtam volna, hogy igen, persze. Hiszen évek óta együtt táborozunk… De ha őszinte vagyok, akkor nem, szinte egyáltalán nem ismerem. Annyit tudk róla, hogy Aphrodité koreai származású fia, nálam egy-két évvel fiatalabb, és eddig hozzá tettem volna, hogy vidám, és pörög.. Ezen a nyáron viszont se vidámnak nem tűnt eddig, se a szokásos pörgést nem láttam.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tartottam mindig is baromi jóképűnek… Könyörgöm, persze hogy az! Dité fia… Csak nekem éppen ott volt Dave, aztán Jasper, akik akkor éppen minden más fiút szürkévé változtattak akire ránéztem. Előttük meg gondolni sem mertem volna olyasmire hogy valaki tetszik, vagy ilyesmi.
Most meg… Most nem bízom abban, hogy érdemes ilyesmivel foglalkozni. Nem hiányzik az életemből mégegyszer…
Az viszont biztos már ilyen rövid beszélgetés után is, hogy komolyan sajnálom hogy nem beszéltünk az elmúlt években többet… De tényleg… Ennyire el lettem volna foglalva magammal? A saját kis világommal? Ennyire nem láttam azokat, akik nem a közvetlen környezetemhez tartoztak?
Hála az isteneknek, hogy úgy néz ki mégis adnak egy esélyt, hogy ezen változtassak. Lehet… De csak lehet, hogy a nagyon is jót tett nekem a szakítás…
A nevetése őszinte örömmel tölt el. Kicsit féltem, hogy nem veszi a lapot, vagy én értettem félre a megjegyzését, de úgy néz ki feleslegesen. Egy húron pendülünk, amit alaposan meg is feszítünk, hogy annál jobban szórakozzunk, ha nem szakad el.
-A próbálkozásod dicséretes-mondom a nevetést leküzdve -De ahogy egy bölcs mondta: Tedd, vagy ne tedd! De ne próbáld!- Ennél elcsépeltebb idézetet nem választhattam volna, de éppen ez teszi szórakoztatóvá, és mivel tényleg nem ismerem, más idézetben nem lehetnék igazán biztos, hogy ő is felismeri.
A tanítással kapcsolatban elszáll a félelmem. Helyette marad a tudat, hogy ha sokat nem is fogok tanulni, de legalább vicces lesz, és jól érzem majd magam festegetés közben.
- Ez így olyan csúnyán hangzik… Mond inkább, hogy utánozhatatlan!-nevetek a kiegészítésére.
Aztán figyelem ahogy a vászonnal és a festékkel ügyködik, közben oda sem nézve befonva a hajamat.
Tehát.. Az a kérdés mit szeretnék festeni. Elgondolkodom, és hümmögve körülnézek. Adná magát a tenger, de… Az előbb azt festette, és valószínűleg sem ő, nem én nem tudnánk elvonatkoztatni attól a festménytől… Tehát a tenger nem nyerő ötlet. A partot szegélyező fák.. Eh.. Unalmas… A homokon meg nincs mit rajzolni.
És innentől kezdve igazából egyetlen opció marad.
Elmosolyodom, és határozottan rámutatok Rianra.
-Téged!-ahogy ezt kimondom, gyorsan leesik, hogy mennyire félreérthetően fogalmaztam, úgyhogy helyesbítek. -Pontosabban az öltözetedet. Ilyesmit festeni az egyik legnehezebb, úgyhogy ha ez megy, akkor a többivel boldogulni fogok magamtól is.-egészítem ki. Leginkább a pulcsijára célzok… Mert nagyon nagyon feltűnő… Ki a fene hord ilyenkor pulcsit? Nincs melege? Úgy nézünk ki egymás mellett, mintha az ausztrál szörföst egy eszkimó mellé állítanák… Merthogy rajtam mindössze egy kényelmes úszóruha van. Mégse flangálhatok állandóan bikiniben… meg az kényelmetlen a hosszabb úszáshoz…  Ő meg űgy van felöltözve, mintha már minimum október lenne… Talán majd rá fogok kérdezni… De most koncentráljunk a tanulásra.


Békés tenger, naplemente ||Remélem tetszik ^^|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Valami... vagy megy valahova. - Arian & Maya   
 Similar topics
-
» Revans, vagy valami hasonló (Kurokoto vs Shu)
» [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?
» Hazukage Inu(újra)
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Korotsuki Kazeno
Ugrás: