Justin Mulligan





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
0
Pirosak
27

(frissítve: 05.12. 16:30)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Amanda Rodriguez






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Cesare N. Dante
Today at 12:55 pm

Írta  Griestra
Yesterday at 7:10 pm

Írta  Cesare N. Dante
Yesterday at 11:33 am

Írta  Keaden Hancrow
Yesterday at 8:17 am

Írta  Christopher Ameil
Vas. Május 20, 2018 8:26 pm

Írta  Jasper Tebb
Vas. Május 20, 2018 1:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:12 pm

Írta  Griestra
Szomb. Május 19, 2018 2:45 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Justin Mulligan

Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Justin Mulligan   ₰ Szer. Feb. 21, 2018 10:03 pm


Justin Mulligan


Becenév : l'arnacouer (csak Brad számára)
Születési időpont, helyszín : 1998. szeptember 1., Galway
Foglalkozás : gyűjtő
Csoport : félvér
Isteni szülő : Hermész
Kabin : Hermész
Oldal : a győztes, így majd akkor dönt, amikor valóban kirobban a háború
Képességek : legjobb tolvaj és csínytevő, megérzi a csapdák helyét, jól bánik a pénzzel
Pb : Holland Roden


EGYETEMI JELENTKEZÉSI LAP

3) Jellemeze magát pár gondolattal - személyiségének főbb jellemzői, az egyetemi jelentkezésének legfőbb motivációja. Miért pont Ön a számunkra legmegfelelőbb jelölt?

Elhúzott szájjal, kissé frusztráltan hagyom, hogy a kezeim visszaessenek az oldalam mellé, mielőtt egy drámai sóhaj kíséretében a jobb lábujjam hegyével elforgatnám a gurulós széket, amin már órák óta lapítom a fenekem. Mióta csak az eszemet tudom, gyűlölöm ezeket az ostoba, erőltetett bemutatkozásokat. Hisz mégis milyen információkat kellene megosztanom a felvételi bizottság zsémbes professzoraival ahhoz, hogy már egyetlen mondat elolvasása után megnyerjem magamnak valamennyiüket? Az igazat? Hogy az anyakönyvi kivonatom hazudik, és valójában Hermész lánya vagyok? Hogy a bennem lüktető félisteni vért már messziről kiszagolják a mitológiai lények? Hogy tavaly nyáron kis híján leszakította a fejem egy szarvasvipera? Hogy a természetemből fakadóan úgy vonzanak a csillogó tárgyak, akár egy szarkát, szóval jobban teszik, ha elrejtik előlem az ékszereiket?
Megrázom a fejem, és visszafordulok a laptopom irányába. Ha tényleg azt akarom, hogy felvegyenek - már pedig tényleg ezt akarom -, akkor nem árulhatom el nekik, hogy ki vagyok, milyen a személyiségem, vagy mi a motivációm. Ha megtudnák, hogy valójában csupán azért szeretnék az egyetemükre járni, mert New Yorkban van, közel a Félvér Táborhoz, közel egy bizonyos Long Island-i bolthoz, biztosan képen röhögnének.
Ötlet híján kissé megsemmisülve, mégis elszántan hajolok a neon kéken világító klaviatúra fölé. Ezúttal biztos, hogy nem fekszem le anélkül, hogy be ne fejezném ezt a hülyeséget! Nem azért szakadtam meg egész évben, dolgoztam éjt-nappallá téve, hogy egy nyamvadt motivációs levélen bukjam el a jól megérdemelt helyet a New Jersey City Egyetemen.
Egy pillanatig se aggódj, marketing alapszak. Szeptemberben találkozunk.


Három kínkeserves órával és egy hatoldalas esszével később, fáradtan húzom magamra a levendula illatú takarót, aminek selymes puhasága már most hiányzik, pedig még egy teljes hétig élvezhetem a csöndet és azt, ahogy magához öleli a testem.
Nem akarok visszamenni!
Nyöszörögve fordulok a fal irányába, vergődve, akár egy kisiskolás királylány, és közben minden erőmmel azon vagyok, hogy ismételten rábeszéljem magam egy szörnyűséges, izzadt testekkel és szőrös végtagokkal telezsúfolt nyárra. A Hermész-kabin átható bűzének emléke azonban kötélként tekeredik a testemre, és mire észbe kapnék, a mélybe húz, akár egy süllyedésre ítélt vasmacska.
Amíg Ő is egy volt a táborozók közül, annyival könnyebb volt összecsomagolni azt a rohadt táskát, ami akárcsak tavaly, idén is üresen sopánkodik a ruháim után. Még csak rá sem tudok nézni - sem a gurulós bőröndre, sem az éjjeliszekrényemen pihenő, összegyűrt fényképre, ami a Félvér Táborban töltött, első nyaram utolsó délutánján készült. Nem szeretném, hogy ismételten elszomorítson, holott imádom. Mert míg Brad mosolya szemérmes, az én szám egészen a fülemig ér rajta, és még annak ellenére is gyönyörű, hogy az a fura, zöld hajú srác is megjelenik a háttérben.


- Állj! Még egy lépés, és az egész termet elönti valamiféle gáz. Nem tűnik halálosnak, de a kémia sosem tartozott az erősségeim közé.
- Igaza van. Nézd! Ez épp elég időre kiütött volna minket ahhoz, hogy még előttünk megtalálják az ereklyét.

Az első találkozásunk emléke anélkül tör utat magának az elmémbe, hogy különösebben koncentrálnék. A júliusi forróságban a Metropolitan Művészeti Múzeum fullasztóbb volt, mint addig bármikor, és bár imádtam minden amerikai nyaralást ezzel a tradícióval kezdeni, abban az évben valahogy nem tudtak lekötni a falakra aggatott képek. Elkalandoztam, nem figyeltem eléggé. Elveszítettem a csoportom.
Már hosszú percek óta bolyongtam az épületben. Azon tűnődtem, hogyan csúsztathatnám a zsebembe az egyik fényesen csillogó, kvarckristályból faragott szobrocskát, amikor a szemem sarkából megpillantottam egy szőke kobakot. Mire utolértem, már majdnem késő volt. Őt és a haverját csupán pár centiméter választotta el egy vékony, első ránézésre teljesen átlátszónak tűnő damildarabtól.

- Állj!
- Nem kell megköszönnöd.

Megijesztett, ahogy rám nézett, a különös fény, ami a szemeiben csillogott, ezért hátat fordítva a feltűnő párosnak, elindultam a kijárat felé. A fiú szavai mégis megállásra kényszerítettek.

- Félvér vagy, ráadásul tisztában vagy a képességeiddel. A Táborban lenne a helyed.
- Lenyűgöző. Általában ügyesen titkolom, hogy az édesanyám ír származású. Ennyire árulkodó lenne az akcentusom?
- Mi van?
- Hát nem a beszédemből jöttél rá, hogy félig ír, félig amerikai vagyok?
- Félig ír, félig kobold. Kit érdekel? Azért neveztelek félvérnek, mert félig halandó, félig isten vagy, akárcsak...
- Isten, hah! Bár nem tagadom, hogy jól nézek ki, ebben a kalapban inkább tűnök egy zsák szemétnek, mint istennőnek. Mindenesetre cuki vagy.

Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy miről beszél. Hogy a világ sokkal, de sokkal több, mint egy szürke homokkupac, amit fakóvá változtat a Köd. Azt hittem, hogy megpróbálja a bolondját járatni velem, hogy gúnyolódik, hogy Ő is olyan, akárcsak a nagymamám szomszédságában élő ficsúrok, akik imádják, amikor vöröskének hívhatnak.
Megforgattam a szemeimet, és ezúttal akkor sem álltam meg, amikor a szőke fiú pár esetlen lépéssel megindult felém.

- Nem tudsz róla, igaz? Figyelj! Velünk kell jönnöd!
- Köszi, de bármennyire is édesnek tartom a brit akcentusod, vagy unalmasnak ezt a művészeti tárlatot, maradnék.

Elkapta a felkarom, de én egy határozott mozdulattal leráztam magamról az ujjait. Ökölbe szorított tenyerekkel és hófehérré vált, véresre rágcsált ajkakkal néztünk farkasszemet.

- Nincs apád, igaz?
- Már elnézést! Mégis miből gondolod, hogy nincs apám. Félig amerikai, hahó!

Legszívesebben képen töröltem volna azért, ahogyan beszélt. Mintha Ő lett volna a világ legnagyobb okostojása, a spanyol viasz feltalálója, a generációnk legújabb Isaac Newtonja. Hah! Még ahhoz is volt képe, hogy megkérdezze, hány éves vagyok. Hát brit létére nem tanították meg a szülei, hogy egy hölgytől nem illik megkérdezni, mennyi idős?

- Brad, gyere már! Nem érünk rá egész nap. Már elfelejtetted, hogy miért vagyunk itt?
- Hmm?
- Küldetés. Az örök tűz. Médeia kenőcse.

Dühösen, sötét szeplőkkel és vörös foltokkal tarkított arccal taszítottam távolabb. Elfutottam, hogy aztán az első fal mögött menedéket lelve, tovább figyelhessem, ezúttal messziről. A fiú zavart tekintete álmatlan éjszakák tucatjain kísértett, mígnem egy nap ismételten elém nem sodorta az élet.
A következő nyáron rajta volt a sor, hogy viszonozva a kedvességem, megmentse az életem.



A hozzászólást Justin Mulligan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 06, 2018 1:14 pm-kor.
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Justin Mulligan   ₰ Vas. Feb. 25, 2018 10:01 pm

Elfogadva




Szia Smile Nagyon tetszett. Ügyes vagy Smile Csináld meg az avi foglalót és már mehetsz is Smile
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: