Arian & Justin - having fun in Queens





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
0
Pirosak
27

(frissítve: 05.12. 16:30)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Jasper Tebb, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Szász Dalma
Today at 1:07 pm

Írta  Szász Dalma
Today at 1:05 pm

Írta  Griestra
Hétf. Május 21, 2018 7:10 pm

Írta  Cesare N. Dante
Hétf. Május 21, 2018 11:33 am

Írta  Keaden Hancrow
Hétf. Május 21, 2018 8:17 am

Írta  Christopher Ameil
Vas. Május 20, 2018 8:26 pm

Írta  Jasper Tebb
Vas. Május 20, 2018 1:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:12 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Arian & Justin - having fun in Queens

Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Arian & Justin - having fun in Queens   ₰ Hétf. Márc. 05, 2018 11:16 am

you look beautiful when you smile
arian & justin

Még mindig érzem az edzés utáni zuhany kellemes hűvösét a bőrömön, amikor kilépve a Hermész kabin ajtaján, egy határozott jobb kanyarral elindulok az étkező felé. Az ujjaim - a fürdőben eltöltött hosszú perceknek köszönhetően még kissé ráncosan - ráfonódnak a vállamon átdobott táska fogantyújára, és közben megpróbálom felidézni, hogy mégis melyik francos felügyelő nevét láttam a tábori kapu mellé írva alig pár órával ezelőtt, amikor felmérve a terepet, belestem Kheirón irodájába. Mire elérem a hálókörletek határát, szinte kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok abban, hogy Piper Harrisé, azé a különc Apollónosé, aki már három éve is szúrós szemmel figyelte minden mozdulatom. Hah! Majd meglátjuk, hogy a szőke fejével vajon ezúttal is elég szerencsés lesz-e ahhoz, hogy büntetőmunkára ítélhessen. A tavaly előtti nyár emlékétől még mindig kiráz a hideg. Azóta sem tudok az istállóban szendergő lovakra nézni anélkül, hogy ne érezném az orromban az akkor kiganézott lócitrom illatát.
Megrázom a fejem, hogy a lehető legmesszebbre száműzzem az emléket, majd megállok az étkező küszöbén és végigvezetem a tekintetem a bőszen falatozó félisteneken. Egy barna kobakot keresek, egy mandulavágású szempárt, végül mégis egy lazán előre lógó, szürke kapucni az, ami elárulja számomra Arian tartózkodási helyét.
Egy pillanatig sem habozok. Közelebb lépve az egyik kis taknyos tálcájához, leemelek róla egy szelet csokoládés piskótát, majd átverekedem magam a tömegen.
- Hé, kölyök! - kezdem, és szabályok ide vagy oda, lehuppanok a fiatal félvér magányos asztalához. Közvetlenül a fiúval szemben helyezkedem, hogy jó rálátásom nyíljon az arcára, és bár tagadhatatlan, hogy a szépségét az édesanyjától örökölte, inkább az arra kiülő érzelmekre vagyok kíváncsi. Tudni szeretném, hogy valóban annyira elcseszett-e a helyzet, mint azt Damian felvázolta, vagy szegény érzelmi analfabétám ezúttal is félreértelmezte a dolgokat. Egy srácnál, aki még akkor sem venné észre, hogy valaki a holdig és vissza van érte, ha kivetítenék a Szabadság-szobor oldalára, sosem lehet tudni.
Enyhén oldalra döntöm a fejem, kinyújtom a lábaimat, elkényelmesedem. A süteménybe kevert, olvadt csokidarabok olyan finomak, mintha a szivárvány legsötétebb sávját falatoznám. Elégedett hümmögéssel nyelek le minden egyes morzsát.
S csak miután befejezem, kezdek bele a mondandómba.
- Azt csiripelik a madarak, hogy mostanában nem vagy túlzottan a toppon - mondom, mindkét könyököm a fából eszkábált asztalon pihentetve, kellő alátámasztást készítve a fejemnek, ami mozdulatlanul fürkészi a félvér minden egyes mozzanatát. Azt, ahogy résnyire szűkített szemekkel végignéz rajtam. Azt, hogy az ajkai elfehérednek, a válla megfeszül. Nem hibáztatom, a helyében már rég felálltam volna, hogy hátat fordítva az asztalnak, ignorálva hagyjam magára a személyes terembe lépő alakot. Nem is beszélve arról, hogy a Tábor szabályzatában feketén-fehéren leírják: a saját féltestvéreid társaságában adj hálát minden egyes falatért.
A táskám szélével játszadozom, hogy lekötve az enyves ujjaimat, még véletlenül se lopjam el a srác tálcáján lévő csokoládés piskótát, ami szinte sikít a figyelmemért. Egyél meg! Egyél meg! Ha nem esküdtem volna meg mindenre ami szent, csak hogy megkapjam a kellő információkat egy vérbeli New Jersey-beli lakostól, ha nem ígértem volna meg, hogy egy délutánra a szárnyaim alá veszem a velem szemben üldögélő gyötrelem-zsákot, akkor már rég messze járnék az ínycsiklandó zsákmányommal.
Mindegy. Egy queensi corn dog is megteszi.
- Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy ezen változtassunk - mondom, azzal a tipikus, ijesztő mosollyal az arcomon, miközben összecsapva a kezeimet, egymásnak dörzsölöm mindkét tenyerem.
Zeuszra! Olyan jól fogunk szórakozni.

sok-sok szeretettel Embarassed
Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian & Justin - having fun in Queens   ₰ Szomb. Márc. 24, 2018 9:51 pm


My walking is my swagger
Ma nem vagyok produktív és egyáltalán nem is bánom. A kötelezően választható programok kivételével a napom nagyrészét evéssel és alvással töltöttem, ami kis lépés nekem, az emberiségnek meg még kisebb, de azért tény, hogy nem rossz dolog az a napi tíz óra alvás, amit egy kifejlett koalamedve is megirigyelhetne. Most a két csodás tevékenység közül épp az elsőt műveltem, vagyis lowkey örömmel tömtem az arcomba a parmezános csirkét, de közben kicsit honvágyam is volt. Szerettem az itteni kaját, de hiányoltam az ázsiai ízeket, amiket apával közösen próbáltunk összehozni többnyire sikeresen. Néha nyilván szétégettük a csirkét és túlfűszereztük a kimchit, de általában meg lehetett enni a főztünket. Ezenkívül viszont változatlannak bizonyult a tény, hogy olyan kedvetlen voltam, hogy már lassan az apátia is csak hálni járt belém, méghozzá sírva. Boronganék is ezen zavartalanul, de egyszercsak Justin vágja le magát velem szemben, méghozzá olyan sebességgel, akár egy kisebb hurrikán. Nem nagyon tudok reagálni, maximum csodáló pillantással jutalmazom indokolatlan mennyiségű energiáját és még mélyebbre bújok a kapucnimban. Igazán nincs bajom a lányzóval, nagyon szórakoztató jelenség, persze nem akkor, amikor épp egyedül szeretne maradni az ember (meg az istennő) fia egy kis önsajnálati negyedórára.
-Nem vagyok kölyök-morgom az orrom alatt köszönés helyett, nem érzem szükségességét ilyen formaságoknak, pláne ezután a megszólítás után, kikérem magamnak, hát még azt, ami utána jön. Többnyire semmi bajom nincs azzal, hogyha segíteni próbálnak a nyomoromon, de pont ma? Tegnap ugyanilyen mocsokul volta, mégsem nyunyorgatott senki, ahogy tegnapelőtt sem. Furcsa ez nekem.
-Ha most arra gondolsz, hogy mit műveltem az íjászatnál…csak a szemembe sütött a nap-próbálom terelni a dolgot. Tulajdonképpen itt az igazat mondtam azzal az apró különbséggel, hogy tulajdonképpen a napfényt elég hülyén verte vissza a funkciótlan szemüvegem, így gyakorlatilag semmit sem láttam, de ezt talán csak akkor ismerném be, ha ütnének. Amúgy meg nyilvánvalóan tudom, hogy nem erre gondol, az íjászkodásban hozzávetőleg annyi sikerem szokott lenni, mint egy lábatlan mosómedvének.
-Kéred a sütit?-érdeklődöm, mert látom, hogy szinte másodpercenként visszatér rá a szeme. Amilyen jó fej vagyok úgyis előbb adom oda neki, minthogy ellophassa. Na nem mintha sztereotipizálnék! Nem tudom mit kellene egyébként meg mondanom. Esetleg, hogy nem kell ennyire igyekeznie?  Vagy, hogy hagyjon szépen fetrengeni a nyomoromban? Valahogy illene hozzám, de most valahogy  úgy érzem jobb, ha nem fordulok még beljebb.
-Igen?-vonom fel szemöldökömet- És elárulnád, hogy ezt miképp tervezed?


Felhasználó profiljának megtekintése
Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian & Justin - having fun in Queens   ₰ Hétf. Ápr. 02, 2018 2:41 pm

you look beautiful when you smile
arian & justin

Nem szeretem, amikor egy apró szívességért cserébe indokolatlanul sokat kell dolgozni, az apámnak hála ugyanis a véremben van, hogy foggal-körömmel ragaszkodjak a kiskapukhoz, a nem létező kerülőutakhoz, a szemrebbenés nélküli hamis igazságokhoz és mindenhez, ami elég fényesen csillog ahhoz, hogy már három méterről megakadjon rajta a csinos kis szemem. Ám kétségtelen, hogy a legtöbb félvérhez hasonlóan az én életemből sem hiányoznak azok a személyek, akikért képes vagyok átlépni a saját korlátaimon, így hát minden némán elsuttogott szitokszó ellenére őszintén mosolygok arra a gyötrelmes alakra, aki minden egyes lélegzetvételével csupán megnehezíti a nagy gonddal összetákolt tervemet.
Téved, ha azt hiszi, hogy a zsémbes reakciójával majd eltántorít attól, hogy vele töltsem az egész délutánt. Hah! Ez a minimum, amivel visszafizethetem Damiannek a Jerseyben tett, rögtönzött, egyetemi körutazást, amit minden tiltakozása ellenére végül egy ír pubban, nyolc korsó barna sör társaságában zártam. Már a puszta emléktől felfordul a gyomrom.
- Felőlem - válaszolom egy hanyag karlendítéssel, egész idő alatt a fiatal Dité gyermek kapucni alá rejtett vonásait tanulmányozva. A szemeit, melyekben csupán pislákol az egykor fényesen izzó a láng; résnyire nyílt ajkait, melyeken meg-megcsillan a parmezános csirke bundájáról lecsöppenő olaj; és az anyajegyét, ami figyelemért kiállt az orra hegyén.
Az alsó ajkamba harapva, elégedett sóhajtások közepette dőlök hátra a fából eszkábált, kényelmesnek aligha csúfolható széken.
Még emlékszem, amikor a nagymamám - akiről az édesanyámon, pár pletykás istenen és bennfentes okostojáson kívül senki sem tudja, hogy valójában nem a vér szerinti rokonom - életemben először elcipelt a Chicago belvárosában kiépített China town egyik túlcsicsázott ázsiai éttermébe. A szezámmagos csirke enyhén citromos íze még a szánalmas iskolai előadásom után is képes volt jókedvet csempészni az életunt testembe, ahogy a túlfűszerezett illatos-omlós csirkecsíkoktól rákvörös amerikaiak fejét mustrálva a nap folyamán először, hangos kacagásba kezdtem az étkezde közepén. Talán Ariannak is csupán ennyire lenne szüksége ahhoz, hogy végre-valahára kizökkenjen a gyötrelem-kerékből, amibe akaratán kívül taszították a moirák.
- Kicsi szívem, ha az íjászpályán nyújtott teljesítményed lenne a gond, szerintem Damian maga is képes lenne gatyába rázni - mondom, a tekintetem vissza-visszavezetve a fiú tálcáján megpihenő, csokis piskótára. Nem tehetek róla, a korábban elcsent sütemény íze még kopogó szellemként kísérti az ízlelőbimbóimat. - Én azért jöttem, hogy mosolyt csaljak a szép kis pofidra.
Nem hazudok. A zöld hajú felügyelő tényleg csupán ezt kérte tőlem - se többet, se kevesebbet. Aggódott, hogy ha továbbra is ennyire alacsony szinten marad a vágott szemű fiú életkedve, akkor kárt tesz önmagában, na nem mintha vérbeli írként valaha is az önpusztító tevékenységek listájára írnám az alkoholizmust. A queensi kiruccanás már teljes mértékben az én elmém szüleménye, és valamikor éjfél és hajnali kettő között rukkoltam elő vele, amikor bármennyire is próbáltam, képtelen voltam megálljt parancsolni az agyamban forgó fogaskerekeknek. A tény, hogy Brad szóvá tette, hogy nem kerestem, ő mégsem nézett a kabinom felé, amikor a Nagy Házban volt dolga, az őrületbe kerget.
A gyötrelem-zsák kérdésére felkapom a fejem.  
- Naná - válaszolom, ösztönösen Arian tálcája felé kapva. A nagy melegnek hála a piskótára szórt csokoládédarabkák elolvadnak a kezemben, de ez egy pillanatig sem zavar. Elégedetten harapok bele az édességbe, a fiú költői igenjére egy hasonlóan kurta feleletet adva, mielőtt egy határozott biccentést követően kifejteném a tervem első lépését. - Magunk mögött hagyjuk ezt az elfuserált helyet. És még mielőtt megkérdeznéd, igen. Pontosan azt fogom tenni, amire gondolsz. - Az utolsó falat végén megnyalom mind a tíz ujjam, majd a srác füléhez hajolva kétszer is körbenézek, mielőtt befejezném a rögtönzött felvilágosítást:
- Kicsempészlek ebből a francos Búbarlangból.
Arian döbbent arcát látva, elégedetten állok fel az ebédlőasztaltól, hogy aztán a felsőmbe törölve mindkét kezem, összecsapjam őket a félvér óriásira nyílt szemei előtt, ezzel beindítva a fiú motoros reflexeit. Ha nem fejezi be ezt az ostoba szobrocskázást, a végén még a vállamon kell végigcipelnem az erdőn. Az pedig már pofátlanul sok meló lenne egy Jerseyben töltött szabadnapért.
- Halló! Indulás van. Egy-kettő.

sok-sok szeretettel Embarassed
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Arian & Justin - having fun in Queens   
Ugrás: