Water is Magic - Mina & Maya





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Amanda Rodriguez, Amber Hill, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 2:18 pm

Írta  Érosz
Yesterday at 6:06 pm

Írta  Erisz
Yesterday at 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:25 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Vendég
Pént. Jún. 22, 2018 12:05 am

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Water is Magic - Mina & Maya

Poszeidon
Félvér
avatar
Poszeidon Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Water is Magic - Mina & Maya   ₰ Pént. Márc. 09, 2018 5:43 pm

Maya & Mina
Az újrakezdéshez előbb mindent el kell engedni. Ehhez pedig a legalkalmasabb, ha kicsit elszakadok az ismerős környezetből.
Ezért indultam el ma az erdőben sétálni és kitisztítani a fejem. Már nincs bennem bizonytalanság, sem megbánás. De éppen ezért kell végigrágnom magam rajta, hogy végül véglegesen elengedhessem az elmúlt félévet, és boldogan indulhassak tovább, barátokat és  önállóságot építve magamnak.
Nem figyelem merre megyek. A vízcsobogás vezeti a lépteimet, egyre mélyebben az erdőbe, Közben pedig mosolyogva gondolok az elmúlt két évre, és elhalványodik a szomorúság az elmúlt fél év miatt. Ami pedig a jövőt illeti…  Bizakodó vagyok.  Nem félek, hogy mi fog történni, nem érzem úgy, hogy fogalmam sincs mit kezdjek magammal.
Bevalllom… Az egyik tervem kifejezetten drasztikus…  De az utóbbi napokban úgy érzem… Zavarom a jelenlétemmel Eliset is, és Jaspert is… Jelenleg az egyetlen lehetőségem az lenne, hogy a rokonaimhoz visszamegyek, és eltűnök a táborból…  Már a gondolattól is a hideg ráz.  Szóval… A másik lehetőség az, hogy Artemisz nyomába szegődöm, és nemcsak a táborból tűnök el, hanem mindenkinek az életéből.
Persze ez csak egy kósza gondolat, egy ilyen döntéshez sajnos… nem vagyok elég határozott. Nem vagyok olyan kétségbeesett, hogy ilyen szinten, ilyen hamar le tudjak mondani mindenről, ami ideköt… Nem csak Elise és Jasper… Igen, ő is… Valahogy… Bár egészen biztos, hogy az életben többet nem leszünk úgy egymás mellett… már nem haragszom. Szomorú az vagyok a történtek miatt… De nem tudok rá haragudni. Egyáltalán nem a szerelem miatt… hanem amiatt ami előtte volt, és amiatt, amit kaptam tőle. Ő tanította meg nekem, hogy én is értékes és fontos vagyok. Ez pedig nem múlik el csak azért, mert ez az esetében már nem úgy igaz, mint akkor.
A lában közben egy patak közelébe visz. Mikor észreveszem, mosolyognom kell magamon. Javíthatatlan vagyok… Akár mikor indulok el úgy, hogy a lábamra hagyatkozom, mindig valahogy víz közelében lyukadok ki. Ez az egyik, ami gátol benne hogy elhatározzam magam. Artemisz vadászaként… nem járkálhatnék szabadon, nem élvezhetném amikor éppen kedvem támad a víz érintését… nem vonulhatnék el a kedvenc szirtemre, hogy mindenkitől távol legyek a gondolataimmal és érzéseimmel…
Sóhajtok, és lerázom magáról a lelkemet mérgező gondolatokat. Inkább figyelem, merre vezet a lassan, csendesen folydogáló kis patak.
Egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyire élettel teli körülötte az erdő… Rengeteg madár csiripeli megszokott, de gyönyörű énekét, ezernyi apró rovar szaladgál és repked a lombok között és az avarban… A patakban magában pedig, bár nem népesnek mondható populáció, de elvétve elúszik egy-egy hal, és megannyi apró organizmus, aminek a víz magát az életet jelenti… Néha… Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy vajon… jobb lett volna-e közéjük születni… egy kecses delfinnek a tengerben, egy apró halnak, aki a folyóban úszkál… Vagy nimfának, akinek nem csak életet ad a víz, hanem tovább is adja ezt az adományt megannyi élőlénynek…
Ritkán… nagyon ritkán gondolok apámra… De most ez egyszer igazán azt kívánom, hogy bár megjelenne, hogy megköszönhessem neki a kapcsolatomat a tengerekkel, és folyóvízzel… Mert ezért az egyért hálás vagyok.
Lassú lépteim egyre csak követik a növekvő patak folyását, míg végül az már folyóvá duzzad, és az "út" egyszer csak eltűnik… Pontosabban a mélybe zuhan. Fogalmam sem volt, hogy az erdőben ilyen csodára bukkanhatok. Mert ez csoda. Már felülről szemlélve is. De, tudva, hogy a legyönyörűbb látvány a vízesés alján tárulhat elém, óvatosan lemászok, hogy onnan is magamba ihassam a káprázatot.  

Mondhatni megbabonáz a hely varázsa, és nem törődve vele, hogy ki láthat meg esetleg, leteszem a ruháimat egy nagyobb sziklára, és begyalogolok a természet legszebb alkotásának alján kialakult tóba, és lehunyt szemmel merülök bele a vízbe, minden porcikámmal élvezve az érintését. Kicsit új ez az élmény... Nem ér fel a tenger simogatásával, de mégis energiával tölti fel a testemet, és a lelkemet is.  

Csobogó víz || Remélem elnyeri a tetszésedet.|| made by Roni

Felhasználó profiljának megtekintése Online
Ugrás: