Ha az élet citromot ad,





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Ha az élet citromot ad,

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Ha az élet citromot ad,   ₰ Szomb. Márc. 10, 2018 10:36 pm










{
Keaden & Eliphas
526
facsard az emberek szemébe
N agy megrökönyödést válthat ki, ahogyan a tálcámat lecsapom Potterék asztalára, és én is a padra vetem magam. Nemhogy más asztalánál, olykor a tanári asztalnál sem látnak, ha épp derogál leemelkednem az oktatók igen szegényes szellemi szintjére, és nincs kedvem elviselni Heather vihogását, Héraklész önhősiesítését, vagy épp Dionüszosz legújabb próbálkozását arra, hogy alkoholt vagy más pszichoaktív szereket fogyasszon. Nem sajnálom az öreget, pazarlás rá még a herbál is, kidobott pénz az ablakon minden, amit grammjára költene. Tisztában vagyok vele, hogy fogom még hallgatni a sok szart, ami folyik majd Dionszi szájából, ő meg tisztában van vele, engem nem érdekel, és nem fog tudni irányítani. Elméletben ugyanis nem ülhetnék más isten leszármazottjainak asztalához – a gyakorlatban viszont ez egy olyan ősi, elavult szokás, aminek értelme nincsen, logisztikailag pedig csak megnehezíti az ilyen egyszerű folyamatot, mint a sok purdé étkeztetése.
- Na cső. - foglalom el a helyem, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, és mintha eddig is mindig itt ettem volna. Kea egyelőre egyedül van, nekem pedig beszélnem kell vele. De nagyon. Nem hiszem, hogy ő lesz a legalkalmasabb erre, viszont valahol el kell kezdenem, és mondjuk lehet, valamivel több esze van, mint Héraklésznak. Ivisnak viszont igaza van; hogy elérjem, amit akarok, ahhoz nem elég lesz a félvérek között keresnem. Egyenesen Athéné kegyei azok, amiket el kell, hogy érjek. Majd készítek neki egy áldozatot, ha épp kedvem lesz, hogy meghallgasson, addig azonban jó lesz nekem a kis vörös Potter a villámbaszottak közül.
- Ül itt valaki? Nem? Remek. Beszélnünk kell. - a tányérom felé görnyedek hadarásom közben, amin a létező legkülönbözőbb ízek foglalnak helyet. Egy kis tányér hummusz, egy tálka véletlenszerű, sótlan mandula, mogyoró, kesudió, és egyéb magkeverék, popcorn, mogyoróvaj, pisztácia, egy fél citrom, két mangó, egy fürt szőlő, és egy banán. Nem tűnök kevésbé józannak, mint amilyen általában vagyok, azonban aki valaha is szívott már, az pontosan tudja, hogy nem az egészséges étkezés megszállottja vagyok, amiért ez mind a tányéromon szerepel. Hátrapillantok, ahogyan egy szem szőlőt a számba gyömöszölök, ennél feltűnőbb pedig valószínűleg nem lehettem volna.
- Kellesz nekem, Keaden. - visszafordulok a szőlőmhöz, melyet most egy szem kesudióval ízlelek tovább, magamban pedig áldom mindegyik istent, amiért kívánságra minden étel a tányéromra kerül, amit csak megkívánok. Persze nem egy régi éjszakát jöttem visszasírni, félreértés ne essék. Bár valahol undorodom attól, hogy van még olyan a táborban, aki nem tartja undorítónak a Hill ikreket.
- Gondolom, apád téged is leszar, de azért meg kéne próbálnod elérni, hogy csihadjon le a gecibe, mielőtt még több embernek baja esik. Meg amúgy is, össze kéne fognunk. De téged azért mégis csak jobban bírnak, mint engem. - mohón mártom bele a kanalamat a hummuszba, amit józanul meg sem bírok enni. De ha egyszer kicsit is be vagy tépve, hirtelen mindennek jobb íze van. Valótlant persze nem állítok – ismerem az embereket, de nem ismerem a nyelvüket, és folyton azt nézik ki belőlem, valami rosszban sántikálok. Mikor pedig Kea valamelyik féltesója köszörülgeti mögöttem a torkát, mint akinek valami megakadt ott, flegmán pillantok felé, hogy a lehető leghamarabb lerázzam.
- Mi van? Nem látod, hogy foglalt? - hessegetem el, mint egy vadlibát. Örülhet, még nem küldtem büntetőmunkára. Illetlenség mások beszélgetését megszakítani.

 
made by fladorphae


 



Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Zeusz
Félvér
avatar
Zeusz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Ha az élet citromot ad,   ₰ Szomb. Márc. 17, 2018 11:26 am




Fáni & Kea

Teli hassal mindig könnyebb megtervezni a jövőt

Éhes tömeggel körülvéve, ám mégis a gondolataimmal összezárva teljesen magányosan ülök a Zeusz asztal jobb sarkánál és csak néha tekintek fel, ha egy-egy számomra érdekes témát kezdenek el boncolgatni  a testvéreim, ám akkor is csak – tőlem alapvetően igen távol álló módon – némán figyelek. Nem mintha annyira vissza húzódó lennék, vagy netán fizikailag néma, inkább csak egy újabb adag méltán híres, ám sajnos sok tudatlan által visszataszítónak tartott Chicago-style hot doggomat fogyasztom el. Ha pedig az ember eszik, akkor nem beszél. Az íze megtévesztésig hasonló ahhoz, amit a Maxwell streeten szoktam enni Flukynál. Nem, tizenhét év után sem tudtam megunni szeretett otthonom jelképes ételét és még itt a táborban is képes vagyok hetente többször “kirendelni” egy adagot. A mellettem ülő déli ikerpár fintorgását pedig nyugodt szívvel tűröm el. Maradjanak csak ők a BBQ-nál…
Egy szalvétával törlöm le az arcomról a rákerült sweet pickle relisht és közben a meglepettségemet próbálom elrejteni. – Csá – Köszönök vissza felhúzott szemöldökkel, ami annak nyilvánvaló jele, hogy előző célomat nem igazán sikerült teljesítenem. Enyhén elhúzódok, ami sokkal inkább tűnik nevetségesnek, mint az előre gondoltam volna. Hiszen bőven elfért volna a mozdulatom előtt is.
Végig nézek az új “parteremen”, aki a jelek szerint nem csak ide ült, hanem akar is valamit, és rögtön rájövök, hogy nagyon nem jó helyen ül. – Eliphas Thorne. – Mndom ki a nevét egy biccentéssel társítva és az arcomról eltűnnek az előbbi vonulatok, helyüket ugyan csak meglepettség váltja fel, de már jóval pozitívabb értelemben. Már nem az étkezésben megzavaróként ül mellettem.  
Komolyan meglepve érzem magamat amiatt, hogy ide ült és az már tényleg egy 180 fokos fordulat, hogy meg is szólalt. Kérdően tekintek rá és még az evést is abba hagyom, hogy csak rá tudjak koncetrálni. Nah, de halljuk, hogy mit is akar Jack Skellington.
Ahogy a felém feltett kérdéseit könnyedén saját maga megválaszolja én csak egy apró mosolyt elejtek és magamban jól szórakozok a viselkedésén. Mások számára talán idegesítő egy ilyen “nyomulás”, ám számomra jelenleg a kíváncsiság túr erős ahhoz, hogy ilyen dolgokon elgondolkozzak. Inkább csak belekortyolok a Dr.Pepperembe és egy pillanatra letekintek az ő tányérjára. Na, ezt se gondoltam volna...Kész meglepetés ez a csávó.
– A szolgálatodra állok minden olyanban, aminek nincsen köze a büntetőmunkához – tárom szét a karomat és még számomra is furcsa, hogy milyen jó kedvem van. Úgy látszik, hogy az otthoni kaja lehelt belém egy kis életet, ami az elmúlt időszak problémái miatt egyre jobban kikopik belőlem.
Egy pillanatra még eszembe jut egy másik pillanat mikor szükségünk volt egymásra, de nem kezdek el nosztalgiázni. Pont ugyan annyit jelentett, mint az összes többi.
Persze gondolhattam volna, hogy nem cseverészni jött ide, de azért újabb meglepetés hullám ért mikor befejezte rövid mondandóját. Az arcom enyhén megfeszül és újra elárasztanak azok a gondok, amik elől legszívesebb elszaladnék. De tudom, hogy annak nem lenne semmi értelme, és most is rögtön a szavai hatására elkezdenek forogni a kerekek az agyamban.
Apám… Eliphas okos ember, de most enyhén szólva mellé lőtt, hogy pont engem keresett meg. Nem igazán abban a csapatban játszok, ahová szerintem ő a fejében besorolt és az apámról alkotott véleményemmel is nagy eséllyel meglepném – ha egyáltalán Victor Van Dortot meg lehet lepni. Én az apámról már egy ideje lemondtam és nem hiszem, hogy az a személy, akivel diplomáciai tárgyalásokat lehetne kezdeni a tábor érdekében. Vagy talán túl hamar ítélem el a fater? De hát bőven rászolgált múltbeli tettei miatt. Mitológia órán szoktam figyelni…
Ám az egésznek a második fele már sokkal izgalmasabb. A dicséret szerűségre, pedig nem reagálok semmit, hiszen ahhoz eléggé ismerem a felügyelőt, hogy tudjam, hogy nem annak szánta – Mit értesz összefogás alatt? Nem hiszem, hogy én vagyok neked a megfelelő ember a céljaid eléréséhez. Keresd inkább apám megrögzült fanjait
Az, hogy mit akar elmondani még nem teljesen tiszta számomra. Talán csak hagynom kell, hogy tovább dumáljon, aztán majd szépen kifejti, hogy valójában mit is akar tőlem.
Ahogy az egyik féltesóm megzavar minket én a fejemet kicsit jobban felemelem és körültekintek a sokaságon. Talán az nem olyan jó ötlet, hogy ezt a  témát pont itt beszéljünk meg alig pár méterre Mr.D-től.



szószám x szószám = 459 684  ◆  ez borzalom lett    ◆ credit







Leaders become great

not because of their power
Felhasználó profiljának megtekintése http://camphalfbloodfrpg.hungarianforum.com
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Ha az élet citromot ad,   ₰ Vas. Márc. 18, 2018 4:27 pm






{
Keaden & Eliphas
437
facsard az emberek szemébe
Hogy valójában milyen sebességgel jár a kezem és a szám, azt nem tudom megítélni, abban viszont biztos vagyok, hogy teljesen másképp érzékelem az időt, mint amilyen az valójában. Az idő relatív – Einstein hírhedtté vált mondata nem is lehetne ennél igazabb, jelen állapotomban pedig sokkal inkább megértem és felfogom, mint amikor éjjeleken át bújtam a megfelelő cikkeket, hogy teret engedjek szüntethetetlen tudni akarásomnak. Olykor gyorsnak, határozottnak érzek egy-egy mozdulatot, ahogyan például egy mandula darabot halászok ki hosszas koncentráció után a magos tálból, máskor viszont olyan hosszadalmasnak hat számomra a folyamat, míg sikeresen letépek egy szőlőszemet, mintha maga az idő állt volna meg körülöttem. Hogy a külvilág ebből mit érzékel, nem tudnám megmondani, különösebben egy ideje pedig nem foglalkozom azzal, hogy titkoljam, ha épp van okom jól érezni magam. Nem figyelek az asztalnál ülő, többi táborozó összesutyorgására, rosszallására és sanda pillantására, ahogyan láthatóan szenvedve, minden koncentrációt igénylően tépek le még egy szemet a szőlőről, melyet hamarosan magamévá teszek. Különös mámorral jár át, ahogyan a vékony, védelmi burok összeroppan fogaim között, az édes gyümölcshús pedig szétmállik a nyelvemen.
- Ha büntetőre akartalak volna küldeni, már megtettem volna. - szemezek hosszasan egy fekete olajbogyóval. Mindegyik érzékem közül az ízlelésem a kedvencem módosult tudatállapotban. Már akkor érzem, milyen lesz, mikor még a pálcikára sem szúrtam azt.
- Persze sosem késő. - pásztázom továbbra is a kicsi, fekete bogyókat tányéromon anélkül, hogy egyelőre hozzájuk értem volna. A beszéd elvonja a figyelmem az evés élvezetéről, de mit lehet tenni, ha egyszerűen ez ennyire fontos?
- Apád megrögzült fanjai már kivégezték a fivéreimet. Nem hiszem, hogy kíváncsiak arra, amit mondani akarok. Igazán meghallgathatnának, de én mindig a démon leszek a szemükben, tökmindegy, mit csinálok. - végül az olajbogyót is magamévá teszem, amivel eddig csak szemeztem, orrom viszont olyan szagot fogott, amit normál esetben messziről kerülnék. Kifejezetten nem szeretem ezt a szétáztatott uborkaszégyent, rendszerint még a mekis sajtburgeremből is kiszedem, azonban jelenleg mérhetetlen a csalódásom, ahogyan a hotdogból kikandikáló uborka látványára az olivabogyót ízlelem. Szemeim szinte kiesnek helyükről, a szó szoros értelmében kinézem a falatot Keaden szájából, és talán asztalokkal odébb is látni, ahogyan nyelek egyet. Másodpercekig azt is elfelejtem, tulajdonképpen mit is akartam mondani neki. Igen nagy koncentrációba kerül, hogy még értelmesen tudjak társalogni.
- Szopóágon vagyok, Keaden, tökmindegy, mit teszek, akkor is szopni fogok. Te meg a fasza ágon – mindegy, milyen faszságot teszel, akkor is te leszel a fasza gyerek. Egyesíthetnénk erőinket, lehetsz a mozgalom arca, nem kell több embernek meghalnia. Lehetsz hős. Na? - rendkívül meggyőzően zárom le mondatom az utolsó szócskával, kínomban pedig inkább beleharapok a negyedre vágott, nyers citromba. Csak úgy, bármilyen ízéseítő nélkül. Mégis, ízre mintha minimum gumicukrot ettem volna.

 
made by fladorphae



Lots of death, huh? Personally, I'm trying to avoid lots of death, but you guys have fun!
Felhasználó profiljának megtekintése
Zeusz
Félvér
avatar
Zeusz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Ha az élet citromot ad,   ₰ Vas. Márc. 25, 2018 3:17 pm




Fáni & Kea

Teli hassal mindig könnyebb megtervezni a jövőt

Az asztal alatt enyhén kinyújtom a lábamat, de sajnos így is eléggé ahhoz, hogy a szembe ülő társamat megrúgjam. Gyorsan felemelem a kezemet és egy rövid “Bocsánat”-ot intézek felé és valójában ennyivel le is rendezném az ügyet vele, ha nem nézne maga elé ilyen bambán. Komolyan mint egy orangután… Biztosan ez a testvérem? Hirtelen az a gondolat menet kezd el cikázni, hogy vajon miért is néz rám így. Talán a lábán azt a pontot sikerült megérintenem amivel az agyműködését sikerül kikapcsolnom. Na, de inkább abba hagyom ezt a viselkedést… Még akkor is, ha az “öcsém” és törvényes kötelezettségem piszkálni néha. A saját államat megpöckölöm jelezve neki, hogy az övét csukja be és inkább figyeljen a saját kajára. Biztosan az én ínycsiklandozó hot dogomra  csurgatja a nyálát. Talán még is csak nem reménytelen eset… Persze egyáltalán nem a mellettem ülő Hadész félvér miatt néz rám ilyen szemekkel… Dehogy.
Se baj, legalább lesz holnapra egy új kis pletyka a táborban. Úgy is kezd már unalmas lenni, hogy ha rólam van szó, akkor általában valami csajjal kapcsolatos dolog. Néha szórakoztató visszahallani, hogy miket mondanak az emberek. Érdekel, hogy ebből mit raknak össze. Nagy eséllyel: szegény Keadent a gonosz Eliphas próbálja átcsábítani a sötét oldalra. Igen… Sajnos, valami ilyesmit suttognak most is a teremben egymást között. Kár, hogy ennyire csőlátásúak.
Engem viszont nagyon is érdekel, hogy mit is akarhat tőlem. Legalább ha megcsináltuk a napi, vagy talán a heti show-t csak azzal, hogy letette mellém a fenekét, akkor remélem, hogy a következő percek is elég érdekesek lesznek.
A büntető munkás válaszára csak egy aprót biccentek. Semmi kétségem, hogy bármelyik pillanatban könnyen el küldene egy kis plusz melóra. De van egy sejtésem, hogy nem szórakozásból ült le mellém.  Valahogy ő nem az a típus, aki csak úgy oda megy az emberhez cseverészni. Vagy is… Fogalmam sincsen. Teljesen megfejthetetlen alak.
Nem akarok rászólni, hogy hagyja abba a játékot az étellel, így csak röviden azért teszek az egész témára egy választ. Hát  lassan már kezd hiányozni. Tudod, nem túl jó érzés, ha sokáig kimarad.
Nem mondom, hogy gyakran kapok büntető munkát, de azt sem, hogy ismeretlen lenne számomra. Néha egy két dolog történik… De esküszöm, hogy mióta csapat és kabin vezető vagyok, na meg a táborban is megváltoztak a dolgok, azóta már kicsit megnevelem magamat. Talán szeptemberben anyám örülni fog, hogy a nyáron nem csak azt tanultam meg, hogy a sárkány melyik fejét kell levágni, hanem komolyodtam is egy kicsit. Persze csak egy kicsit… Azért ne vigyük túlzásba a dolgokat. Az soha se egészséges.
Miközben én fejben úgymond saját magamat parodizálom ki, addig ő egy ennél sokkal borúsabb témát hoz fel. A kezemet akaratlanul is összeszorítom, majd gyorsan az asztal alá csúsztatom. Az emberből mindig furcsa dolgokat vált ki, ha tabu témát hall. Legtöbbször zavarodottak leszünk miatta. Én is egy picit oldalra fordítom a fejemet a felügyelők, oktatók asztala felé még sikerül rendezni a gondolataimat a fejemben.
– Bocs – Ez a “bocs” pedig leginkább a megjegyzésem miatt volt, de ugyan úgy kissé az is benne van, ami a családjával történt. Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, de még is bűntudatot érzek miatta. Majd a bűntudat lassan enyhe haraggá alakul át, hiszen jól tudom, hogy a táborban vannak páran, akik hamisan azt hiszik, hogy én az apám megrögzült követője vagyok. Pedig erre eddig semmilyen bizonyítékot nem adtam… Mindegy. Az emberek szeretnek a másikra mutogatni csak úgy.  És ez a viselkedési forma a hallottak alapján őt is meggátolja – Most mondanám azt, hogy “Nyugi Eliphas, semmi baj nincsen...Én megértelek”, de mind a ketten tudjuk, hogy neked nem erre van szükséged. De azért röviden megjegyezném a seggnyalás bármiféle hiánya nélkül, hogy tényleg hülyék. De talán neked sem kéne úgy fel alá járkálnod  mintha maga lennél az ördög ügyvédje lennél. Lehet, hogy ez neked normális, de ők kiforgatják és már rögtön maga leszel az ördög – nyugodtan mondom ki a szavakat és egyáltalán nem izgat az, hogy erre milyen vehemenciával fog felelni. Talán az a következő esedékes büntető munka a vártnál sokkal hamarabb fog eljönni.
Magam elé akarok kívánni egy szép tábla HERSEY’S étcsokoládét, de mielőtt még véglegesen tudatosulna ez bennem egy ötlet fut át az agyamon, ami olyan kíváncsiságot okoz bennem, ami még az előbbi csokoládé márka kívánatánál is erősebb.
Na lássuk mit tud a varázslatos “bármit ehetsz, amit megkívánsz” gépezet…. És igen pár másodperccel később már a Willy Wonka csokimat eszem. Majd egyszer rájövök, hogy melyik csokoládé gyár is készítette el. Jelenleg csak örülök, hogy még arany belépőkártya is járt hozzá és, hogy egy kis boldogság hormont sikerül magamhoz vennem mielőtt még Eliphassal a súlyosabb témákat kezdenénk el boncolgatni.
A fogalmazása miatt enyhén felnevetek, majd gyorsan rendezem magamat, hiszen tudom, hogy nem viccelődni jött ide. – Szóval marketing fogás miatt jöttél ide? Hogy terjesszem az igédet? Hiszen a táborozók téged nem igen hallgatnak meg… De amúgy mit is akarsz elérni pontosan? Mik a terveid? Csak tudod tudnom kéne még mielőtt leszerződök melléd. Hős? Hm… Hősnek lenni nagyobb szopás, mint Eliphas Thorne-nak lenni. A statisztika ellenük szól, mindegyik gyötrelmes halált halt, vagy az élete elég szar irányba fordult még akkor is, ha halhatatlan lett valamilyen módon. Kivéve az a Perszeusz... Na ő szívesen lennék.


858 + 1 ◆  nem terveztem ilyen hosszúra o.O  ◆ credit







Leaders become great

not because of their power
Felhasználó profiljának megtekintése http://camphalfbloodfrpg.hungarianforum.com
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Ha az élet citromot ad,   
Ugrás: