Make things clear - Brad&Dal





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
0
Pirosak
27

(frissítve: 05.12. 16:30)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Amanda Rodriguez, Christopher Ameil






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Cesare N. Dante
Today at 12:55 pm

Írta  Griestra
Yesterday at 7:10 pm

Írta  Cesare N. Dante
Yesterday at 11:33 am

Írta  Keaden Hancrow
Yesterday at 8:17 am

Írta  Christopher Ameil
Vas. Május 20, 2018 8:26 pm

Írta  Jasper Tebb
Vas. Május 20, 2018 1:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:12 pm

Írta  Griestra
Szomb. Május 19, 2018 2:45 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Make things clear - Brad&Dal

Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Kedd Május 01, 2018 2:36 pm

Remélem tetszik, rokon
Külvárosi zaj, ajtócsengés
Brad & Dal
Mióta a kimérával találkoztam, nem igazán találom a helyemet… Nem igazán tudom mit kezdjek a helyzettel, hogy hirtelen lettek féltestvéreim… Hogy körülöttem istenektől örökölt képességekkel mászkálnak a félistenek… hogy én is közéjük tartozom… hogy apám 17 évig becsapott… És hogy minden amit egyszerű mesének gondoltam… Az ijesztgetés a háborúval, a szörnyekkel, az “életed múlik rajta” figyelmeztetések most valóságossá váltak… Mégis hogy kellene viselkednem? Mit kellene csinálnom?
Még az se nyugtatott meg, hogy a kötekedő dionüszosz porontyokat mostmár szinte mindig le tudom győzni a gyakorlótéren… Az erdőbe pedig azóta félek bemenni… A kis baglyaim teljesen felépültek már, és azt hiszem az én kis fehérkémtől mindent meg is tanultak, amit egy bagolynak tudni kell. De most ez sem vidít fel különösebben…
Ezt pedig nagyon úgy néz ki, hogy más is észrevette. Damian mondta, hogy nyugodtan beszéjek Kheironnal… Hát én meg is tettem… sokkal okosabb nem lettem tőle.
Gondolom nem meglepő, hogy kismillió kérdésem van… Kheiron meg türelmeseb végighallgatott, aztán adott egy címet. Azt mondta, sajnos nincs annyi ideje, hogy kielégítően válaszoljon minden kérdésemre, de a bátyám, Brad bizonyára szívesen segít kibogozni a kuszaságot.
Csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg örül, hogy végre tudom az igazságot?
Nem mintha elhittem volna ha korábban mondja… Most meg azt nem értem, hogy sikerült eddig egy szörnnyel sem összefutnom…
Az egyik pihenőnapon kilógok a táborból, és elmegyek megkeresni a megadott címet. Tudom én mit akart Kheiron… Menjek el egy napra, legyek kicsit távol a tábortól, hátha az is segít összerakni a dolgokat. És nem mondott semmit sem Bradről, sem arról mégis mit fogok találni a megadott címen. Gondolom legyen meglepetés… Csak azért könnyebb lenne, ha tudnám mit keresek.
Szorongatom a térképet, és újra meg újra felnézek a kis épületere. Igen, biztos, hogy ez az… Ezek szerint itt dolgozik a féltestvérem. Egy antikvárium, mi? Nem is rossz.
Gyorsan elteszem a térképet. Visszafele már nem lesz rá szükség.
Aztán nagy levegőt veszek, és belépek a boltba. A kinti meleg után jól esik a bent uralkodó kellemes hűvös. De nem ez az ami leginkább leköti a figyelmemet… Rögtön az ajtóban megtorpanok, és ámulva nézek körbe. Az oké, hogy majdnem annyi könyv van itt, mint a tábori könyvtárban… de hogy a hangulat még annál is jobb, az biztos. Végignézem a címeket, és megint csak ámulok. Azt hinné az ember, nem tartanak egy ilyen antikváriumban görögül írt könyveket… de itt, ha nem is olyan sok, mint a tábor könyvei között, de azért van ilyen könyv. Mondjuk mióta a lelkesedésem meglett az olvasáshoz, már a laton betűk sem okoznak gondot…
Elindulok befele, és igazából már a harmadik kupac könyvnél azt kívánom, bárcsak milliárdos lennék, és megvehetném azt a sok olvasnivalót, ami máris felkeltette az érdeklődésemet…
Hogy az eladó bent van-e a boltban? Fogalmam sincs… Lehet pont ebédelni ment… Vagy a raktárban tesz-vesz valamit… Vagy az is lehet, hogy arra vár, hogy odalépjek a kasszához, és elmondjam mit szeretnék…
Én elvagyok a könyvek nézegetésével. És nem bírom megállni, hogy az egyik tudományos lexikont (ami történetesen a baglyokról is tartalmaz tudnivalókat) ne vegyem le az egyik kupac tetejéről, és ne lapozzak bele.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Csüt. Május 03, 2018 5:38 pm


dal & brad


A Ködkáprázat Brad büszkesége. Az ő agyával persze sokak szerint csak elvesztegeti az idejét és a tehetségét azzal, hogy egy porosodó, alig valakit érdeklő antikváriumot vezet, de ő szereti ezt csinálni, és nem csak azért, mert így most már minden oka (és kifogása) meg van arra, hogy könyveket bújjon és olvasson szinte egész nap. A másik, amit a fiú gyakran megkap az az, hogy a könyvesbolt felépítése teljesen kész káosz, hiszen a kötetek közt látszólag nincs semmilyen logika, mert se nem ABC-sorrendben vannak, se nem témakörök szerint, de még csak nyelvek sem bontják meg a harmónia nélküli egyensúlyt. Hát akkor meg? Az egész olyan, mintha faltól-falig illetve különböző kupacokban, csak össze lenne dobálva néhány ilyen műremek. A helyzet azonban cseppet sem volt ennyire reményvesztett. A könyvek ugyanis idősorrendben voltak, az ok-okozati elmélet alátámasztásaképp és a maga akár már fotografikusnak is nevezhető memóriájában Bradley volt az egyetlen, aki minden egyes könyvről tudta, hogy pontosan hol van. Nem, ezzel természetesen nem azt akarta elérni, hogy a vásárlók frusztráltan mindenképpen a segítségét kérjék. Inkább csak szerette őket - akár igazságosan, akár igazságtalanul - kihívás elé állítani. Ugyanis a könyvekre nem volt mindenki méltó, nem tudta mindenki ugyanúgy értékelni a bennük megbúvó tudást, mint ahogyan a pincébe került tárgyak nagy része is azért pihent a poros, dohos építményben, hogy ne kerüljön rossz kezekbe.
A srác éppen a vitrineket takarítani, mert hát valakinek azt is kellett, amikor hallotta, hogy odafent megszólalt az új vásárlót jelző csengő. Azonnal a vizes rongyba törölte kezét, majd lerázva a nedves cseppeket kettesével szedte a lépcsőfokokat felfelé. Amint felért a földszintre, kínosan ügyelt arra, hogy ne verjen túl nagy zajt a csapóajtó becsukásával. Nem szerette ugyanis zavarni a potenciális vásárlókat a körbenézésükben. Ő maga is nagyon morcos tudott lenni, ha a nyugodt nézegetésében mások zavarták anélkül, hogy bármi hasznukat tudták volna felajánlani.
Ahogyan megkerüli a kasszát, máris tiszta rálátása nyílik a fiatal lány alacsony alakjára, a hosszú, kiengedett hajára és hogy milyen lelkesedéssel kaparint meg egy vaskos könyvet. Brad arcára mosolyt csalt a látvány, hiszen fiatalkori énje jutott eszébe, mely épp ugyanígy itta magába a tudást. Viszont nem tehetett róla, Justin cserfes mosolya és makacs vörös tincsei is az eszébe ötlöttek, amint a lány ugyanezt a lexikont sunyi módon emelvényként használja, hogy segítségével elérhessen egy magasabb polcon lévő, számára érdekesebb művet. Ha pedig róla van szó, a fiú tehetetlen. Nem tud rá haragudni és a kéréseinek sem nemet mondani. Végtelenül gyenge, s az egyetlen szerencséje, hogy ez a lánynak sem tűnik fel.
Ahogyan egy sóhaj furakodna ajkaira, Bradley megrázza a fejét, hogy kizárja gondolatai közül a Hermész-leányzót, ugyanis ezzel a hozzáállással nem ő lesz a hónap dolgozója, pedig ő az egyetlen, aki itt keresi a kenyerét.
- Szia, üdv a Ködkáprázatban! Segíthetek valamiben? - szólítja hát meg a vendéget, csendes, kedves, barátságos hangon megzavarva az olvasáskor. Amikor a lány megfordul és a szemeiben valami ismerős csillan, Brad szinte azonnal megközelítést vált, és néhány közeledő lépést követően, mosolyogva kérdez rá sejtésére: - Ó, várj csak... Te lennél Dalma?
Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Csüt. Május 03, 2018 11:30 pm

Remélem tetszik, rokon
Külvárosi zaj, ajtócsengés
Brad & Dal
Még azt is elfelejtem a könyvek között, hogy miért jöttem. És nem csak a kínálat érdekes, bár könnyebb lenne azt felsorolni, hogy melyik könyvek azok, amik egyáltalán nem érdekelnek. Első pillantásra ugyanis semmi rendszert nem látok a könyvek elrendezésében. Tuti nem ABC rendben vannak, és tekintve, hogy egy helyen találtam matematika könyvet, és ógörög drámát is, az is biztos, hogy nem a témakörök szerint vannak elhelyezve. De a nyakamat rá, hogy van valami, mert ha csak úgy egymás hegyére-hátára lennének pakolva a könyvek, az nem így nézne ki.
Azt hiszem látszik, hogy Athéné fia dolgozik itt… Nekem meg kifejezetten tetszik a kihívás, amit a rendezőelv kitalálása jelent. Pörgetem is rajta az agyamat, hogy mi lehet, ameddig meg nem látom azt a vastag könyvet.
A baglyok miatt ragadja meg a lexikon a figyelmemet. Fel is lapozom gyorsan a róluk szóló fejezetet. Bele olvasva hamar rájövök, hogy sajnos sok újat nem tudhatok meg ebből a könyvből kedvenc állataimról… Lassan 5 év alatt eleget figyeltem a kedvencemet, hogy szinte mindent tudjak róla, nem csoda, hogy egy-két apróságon túl egy ilyen összefoglaló jellegű kézikönyv nem tud hozzátenni ahhoz, amit tudok…
Annyira belemerülök az olvasgatásba, hogy nem hallom meg, amikor valaki bejön a boltba valahonnan hátulról.
Az üdvözlést hallva sóhajtok, és becsukom a könyvet, vissza is teszem pont úgy, ahogy azelőtt volt, hogy levettem. Nem lepődöm meg, végülis tudtam hogy lesz itt valaki, és pont azért jöttem, hogy találkozzak valakivel. Aztán odafordulok, a tekintetemben még a csalódottsággal, és az olthatatlan kíváncsisággal.
Meglátva az idősebb fiút már tudom, hogy meglett a bátyám. Nem sokszor, sőt, lehet csak egyetlen egyszer már láttam a táborban. Eddig nem tudtam ki az, de így már összeáll a kép.
Épp bemutatkoznék összeszedve mivel is akarom kezdeni, amikor kiderül, hogy ő is tud rólam.
Óh hát persze… miért ne szólt volna Kheiron, hogy számítson rám? Gondolhattam volna erre… Ejnye… tényleg szét vagyok csúszva
- Szia, Brad. -üdvözlöm mosolyogva. Minek helyeseljek, mikor így is egyértelmű, hogy eltalálta? És ha a nevemet tudja, akkor nyilván azt is, hogy én is athéné gyermeke vagyok…
- Nagyon klassz ez a bolt… -jegyzem meg kezdetnek, mosolyogva. Oké… amnyira nem lenne könnyű egyből nekikezdeni faggatózni (azt hiszem lenne mit tanulnom ezen a térem), meg nem is venné jól ki magát, ha azonnal letámadnám… (vagy athéné gyerekek között ez nem gond?) És tényleg szuper ez a hely… Ha pedig már úgyis eljöttem, igazából egész nap ráérek… Lehet sokmindent tisztáz az is, ha kicsit megismerem a táborból már kiöregedett féltestvéremet…
Érdekes mondjuk a kérdés, hogy mennyit mondott el neki Kheiron… Ha sokat, akkor tulajdonképpen felesleges ezeket a köröket lejárni, bár tény, hogy könnyebb úgy beszélni a kérdéseimről, hogy előtte beszélgettünk csak úgy egy keveset.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Pént. Május 04, 2018 6:09 am


dal & brad


Brad néhány nappal ezelőtt kissé meglepő tartalmú levelet kapott a Tábor vezetőjétől, Kheiróntól. A kentaur általában akkor vette fel vele a kapcsolatot, hogy ha valamilyen tárgyat esetleg próféciát meg kellett kaparintania, és nagyon jól tudta, hogy az évek során egykori Athéné-fiú táborlakója nagyon is jó kapcsolati hálót épített ki világszerte, hogy tudja legalább azt, merre kell elindulnia a keresésben. Ezért amikor a srác megkapta a következő, tábori pecséttel fémjelzett papirost, azt gondolta, hogy biztosan egy újabb küldetéssel kapcsolatos hírt kap. Ezzel szemben azonban a levél egy fiatal lányról, név szerint Dalmáról szólt, akiről nem régen derült ki, hogy Athéné gyermek.
A hosszú évek során, melyeket Bradley a Félvér Táborban töltött, nem egy testvérét fogadta maga mellé, volt, hogy a kisebbeknek esti meseként kellett újra és újra elmondania, hogy milyen volt találkozni az édesanyjukkal, ha már ő volt olyan szerencsés, hogy egyszer az istennő személyesen meglátogassa. Azonban mióta eljött a táborból nem akadtak hasonló feladatai, ezért is lepődött meg annyira, amikor a levélben Kheirón arra kérte, hogy a legjobb tudása szerint segítse az őt meglátogató lányt és próbáljon meg a tudáséhes félvér kérdéseire válaszolni. Brad megígérte a férfinak, hogy minden tőle telhetőt megtesz, és nem is szándékozott visszatáncolni az ígéretétől.
Főleg amikor a lány megdicsérte a boltját, mert akkor azonnal széles mosoly telepedett az arcára és szeretett teljesen végigsimított néhány könyv gerincén.
- Köszönöm, én is nagyon szeretem - vallja be egy biccentés keretében, hiszen mindig jól esik hallani, hogy amiért dolgozik, amiért lemondott milliónyi dologról, amije lehetne, amiért levelezőn végzi az egyetemet, az megérte. Mondjuk nem csoda, hogy egy féltestvére értékeli az ízlését. Az Athéné-gyermekekben ez valahogy mindig is benne volt.
- A mi családunknak ez valahogy a vérében van, nem gondolod? Otthon érezzük magunkat a könyvet közt - vélekedik hangosan, nosztalgikus mosollyal, majd összefont karokkal közelebb lép a lányhoz, és nekidől az egyik éppenséggel kivételesen stabil polcnak. Tudja, hogy éjt nappallá téve képes lenne könyvekről és a boltjáról beszélni, ezért inkább visszafogja magát és még azelőtt megállítja a szópazarlást, minthogy elkezdhetné. Hiszen nagyon is jól tudja, hogy az idő milyen drága és hogy a tudás mennyivel drágább. Márpedig a tábor vezetője szerint a lánynak olyan kérdései vannak, melyeket Brad sokkal jobban meg tud válaszolni, mint ő valaha. Ebben a fiú kételkedik azért, de nem akar előítéletesen következtetéseket levonni, ezért Dalmához fordul kíváncsian.
- Kheirón említette, hogy lenne néhány kérdésed. Bátran ki velük, nem harapok. Igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint készséges válaszokat is adni - ígéri érezhető kíváncsisággal és jókedvvel a hangjában, ugyanis mindig örömmel fogad vendégeket a boltjában, főleg ha azok 1) Justin vagy 2) olyanok, akik legalább olyan lelkesedéssel vetik bele magukat a könyvet olvasásába, int ez a lány.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Pént. Május 04, 2018 3:17 pm

Remélem tetszik, rokon
Külvárosi zaj, ajtócsengés
Brad & Dal
Így, hogy rájöttem, hogy Kheiron szólt Bradnek az érkezésemről, már borítékolható, hogy hamar szóba fog kerülni miért jöttem. Azért vetek fel mégis előbb  más témát, hogy legyen időm kicsit barátkozni a környezettel (oké…megszokni, és abbahagyni a folyamatos ámuldozó bámulását.
Őszinte elismeréssel nézem a fiút, ahogy végigsimít a könyveken. Nem kis munka van ebben a boltban, ez már első pillantásra látszik. Ha nem lenne túl klisés, azonnal felajánlanám, hogy bármikor szívesen segítek neki a bolt körüli tennivalókban. Jó…Kheiron se hiszem hogy elengedne a nyáron a táborból, úgyhogy nehéz lenne megoldani, hacsak nem iskolaidőben, hétvégente segítek be…
Jobb híján így mosolyogva, megértő tekintettel nézek rá. Az első kérdőjel valahol ott villan a tekintetemben, amikor azt mondja ez a családunknak a vérében van… Tehát még ez is amolyan "Athéné gyereke" dolog… Mennyi van ezekből?
- Azt hiszem így van… Legalábbis mióta egyszer betévedtem a tábor könyvtárába…-bólintok kissé bizonytalanul, és bevillan, hogy bizonyára akkor sem véletlenül épp oda küldtek a sérülés miatt… Tudta az a tanár, hogy mit csinál. És nem haragszom érte, hogy gyakorlatilag megvezetett… sőt! Hálás vagyok, hogy emiatt rájöttem micsoda kincsek a könyvek.
Elmosolyodom. Oh, nagyon is megértem miért választotta ezt a helyet, hogy pénzt keressen. A nagyon jellemeset a hasznossal, mi? Jó gondolat…
Úgy látszik igazam volt… Azt nem feltételezem, hogy Kheiron a kérdéseimet is továbbadta, akkor nem mondaná, hogy mondjam őket. És valahogy nem úgy érződik, mont aki kötelességből ajánlja fel, hogy segít. A hangjából őszinte érdeklődés cseng.
És ha egy athéné gyerek mondja, hogy legjobb tudása szerint válaszol, azt hiszem bízhatok benne, hogy ha van válasz, azt megkapom.
Pár pillanat után (ameddig kitalálom honnan is kezdjem) nagy levegőt veszek, és mielőtt nekikezdenék egy javaslatot teszek.
- Le tudunk ülni valahova? Azt hiszem egy darabig el fog tartani… -aztán ha van ülőhely, ott, ha nincs akkor egy stabilabb polcnak támaszkodva belekezdek a mondandómba.
- A legegyszerűbb ha azzal kezdem, hogy kerültem a táborba.- nézek rá, aztán röviden összefoglalom, hogy mi vezetett oda, hogy apám elküldött a táborba (természetesen már Samuelt, mint szatírt azonosítva). Hogy azt mondta ez egy önvédelmi tábor, nekem pedig eszembe sem jutott megkérdőjelezni, különösen, hogy folyamatosan súlykolta belém gyerekkoromtól, hogy a legendák és mítoszok valótlan kitalálmányok (meglepő, de nem nehéz erről meggyőzni egy athéné gyereket, aki sosem hallott mást, és nem találkozott olyasmivel ami az ellenkezőjét bizonyította volna). Aztán azt is, hogy nemrég egy kimérával való találkozás ezt végre helyre rakta (nem, senkinek nem esett baja - az a kígyómarás semmiségnek bizonyult - és igen, Kheiron természetesen tud róla).
Közben, és utána válaszolok, ha kérdez.
- Már csak az a baj, hogy fogalmam sincs mit jelent pontosan Athéné gyerekének lenni, vagy egyáltalán félistennek…- és még ezen kívül is sok sok kérdés maradt úgy is, hogy a nyár során égetővé vált kérdések egy csapásra választ kaptak . De haladjunk csak sorban, mert sokat lehet fel sem kell tennem a kérdések közül, miután Brad hallotta a történetemet. Valahol ez egy teszt is. Hogy lássam valóban igaz-e, hogy athéné gyermekeinek olyan gyorsan jár az esze, és fantasztikus a dedukciós képessége. Ilyen módon is választ találhatok néhány kérdésemre..

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Szomb. Május 05, 2018 8:46 am


dal & brad


Brad megereszt egy nosztalgikus mosolyt, amikor Dalma a tábor könyvtárát emlegeti. Ó bizony mily szép idők is voltak azok! A gondtalan kamaszévek, amikor az éppen boldogan töltött szabadidejükben a könyvtár hűsében húzódtak meg, és izgalmas szeleteket olvasgattak a halandóknak mindössze legendákként és mendemondákként tanított történetekből, melyeket ők történelemként kellett, hogy elfogadjanak. Amikor éppen sikerült Damiant távol tartani szeretett erdejének oltalmazóan takarást biztosító lombjai alól, hárman, a zöldellő fejű Démétér-fiú és a csintalan, fiatal Hermész-leányzó együtt lógatták a lábukat odabent. Bár Braden kívül egyikük sem kifejezetten rajongott a terjedelmes műveként, melyeknél néha ógöröggel kellett vesződniük, amire egyébként az agyuk kalibrálva is volt. Damian leginkább a csend és nyugalom miatt jött és mert a barátai hagyták aludni a dohos, vaskos könyvek mellett, míg Justint sem igazán a lapok közt rejtőző titkok érdekelték, hanem inkább a társaság miatt jött, hogy azt felpezsdítse jelenlétével. Brad kénytelen bevallani, hogy a könyvesboltja igencsak magányos lenne két legjobb barátjának látogatásai nélkül, még akkor is ha imádja a könyveket.
Amikor a fiú máris a tárgyra tér, és a lány visszakérdez, az üzlettulajdonos a homlokára vág. Hogy is felejthette el.
- Ó, persze, bocsánat. Milyen udvariatlan vagyok. Gyere csak! - invitálja a lányt a kasszás pult mögé, ami nos, nem éppen egy hagyományos könyvesbolti helyiség, tekintve hogy a pénztárgéptől jobbra egy hűtőszekrény pihen tele jégkrémmel a nyári melegben idetévedő látogatók legnagyobb örömére, míg az egyik válasz fal takarásában még kávégép és egy sarokkanapé is megpihen. S nem, Brad természetesen nem azért vette, hogy várva várt, váratlan látogatóinak legyen valahol leheveredniük, amíg ő dolgozik, hiszen nem hagyhatta el a földszintet munkaidőben.
- Foglalt helyet. Kérsz valamilyen üdítőt? Esetleg fagyit? - veti fel a srác, miután a kanapén hellyel kínálja Dalmát, majd a frigó felé biccent. Bizonyára egy ideig el fog húzódni ez a beszélgetés, ha a lánynak sok mondanivalója és kérdése lesz, úgyhogy azt végképp nem szeretné, hogy dehidratáltság legyen a vége, főleg ebben a fülledt nyári melegben.
Miután teljesíti a lány esetleges kívánságait, ő maga is letelepszik a gurulós székére, amit közelebb húz a sarokhoz, majd karba font kézzel hátradőlve figyelmesen hallgatja a lányt, amint arról mesélt, hogyan került a Táborba. Nem mindennapi történet az biztos, nem csoda, hogy szegény össze van zavarodva. S szerencséje, hogy ennyivel megúszta a kiméra-támadást, azért az nem kis dolog.
- Huh, nem csodálom, hogy össze vagy zavarodva - szólal meg végül, mikor a lány végez, mert megvárja az összefoglaló gondolatot és csak azután kezd el beszélni. - Ugyan értem, hogy édesapád csak téged akart védeni, mindazonáltal nem volt igazságos veled szemben, hogy eltitkolta előled a valódi származásodat illetve azt hogy hová küldd a nyárra. Én mindig is tudtam, hogy Athéné az édesanyám, ebben a hitben nőttem fel, és bár ez természetesen sok elvárást támasztott elém, mégis adott egy fajta bizonyosságot és biztonságérzetet, hogy igenis tudom, ki és mi vagyok.
Amikor az ember elbizonytalanodik önmagában, mert valljuk be mindig van olyan pont, jó ha van egy olyan biztos pont, ahová vissza tud nyúlni és amire büszke tud lenni. Ám nem kell görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy kényszeresen megfeleljen bizonyos elvárásoknak, és a fiú szerette volna, ha Dalma is tudja ezt.  
- Viszont az hogy Athéné gyermeke vagy nem kell, hogy megbélyegezzen. Persze mindenki elvárja tőlünk, hogy iszonyú okosak legyünk, de mindenkinél másképp nyilvánulnak meg anyánk képességei vagy éppen a hatása. Mint például a könyvek. Látom hozzám hasonlóan te is szereted őket, azonban ismerek olyan féltestvérünket, aki rühelli őket. Helyette viszont olyan fotografikus memóriája és rálátása van a dolgokra, hogy minden bűntényt megold - idézi fel egy régi ismerősét, akivel még New Yorkban futott össze valamikor tavasszal és beszélgettek arról, hogy kiből mi lett. - Szóval ne hagyd, hogy az hogy anyánk lánya vagy befolyásoljon. Ha hirtelen az derült volna ki, hogy a svéd királyi család tagja vagy, te attól még ugyanolyan maradtál volna. A Dalma, aki mindig is voltál, ez csak perspektívába helyezi a dolgokat.
Hupsz, talán ez a lélekemelő monológ kicsit hosszúra nyúlt, azonban felmerült még a srácban egy gondolat:
- Mielőtt kitérnék a kérdésed félistenes, sokkal összetettebb részére, elmondanád hogyan jöttél rá, hogy Athéné az édesanyád? - kérdezte Brad egyrészt kíváncsiságból, másrészt mert róluk, stratégákról nem lehetett olyan egyértelműen megmondani ezt, mint a Dité vagy Árész-gyerekekről.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Szomb. Május 05, 2018 9:50 pm

Remélem tetszik, rokon
Külvárosi zaj, ajtócsengés
Brad & Dal
Persze hogy ismeri… miért csodálkozom azon a nosztalgikus mosolyon, mikor a könyvtárról beszélek… Ő is táborozó volt, és elég ránézni a boltra, hogy eszembe se jusson máshol elképzelni, mint a könyvtárban…
Nekem már két ilyen helyem is van. Az erdő, és a könyvtár. Az erdő megnyugtat, a könyvtár pedig segít csillapítani a nyughatatlanságomat.
Halkan felkuncogok amikor a homlokára csap. Mintha magamat látnám, amikor egy gondolatba annyira belemerülök, hogy közben megfeledkezem a legtriviálisabb apróságokról.
- Ugyanmár, felesleges is udvariaskodni, végülis rokonok vagyunk, nem?- legyintek mosolyogva, és már lépek is utána. Nem könnyű így gondolnom rá (egykeként nőttem fel, kizárólag apámmal), de most valahogy egy kicsit sem akad bele a nyelvem a szóba.
Oké… egyre inkább úgy gondolom, hogy  a féltestvéreim elképesztőek…
Brad láthatóan mindenre gondolt, ami egy ilyen boltban hasznos és szükséges lehet, még arra is, hogy a melegből érkező vevők fagyival vagy üdítővel fizikálisan is felfrissülhessenek.
-köszönöm, egy kis víz jól esne. -válaszolom a felajánlására. Az ital, amit magammal hoztam, már elfogyott. Melegebb volt és füledtebb a levegő, mint számítottam… A beszélgetés alatt meg biztosan rám fog férni a folyadékpótlás.
Aztán mikor végre ő is helyet foglalt, belekezdek és elmesélem hogy kerültem ide.
Valahogy jól esik, hogy nem butának tart (többek között az is megfordult a gondolataimban az elmúlt héten, hogy mekkora hülye vagyok, hogy nem raktam össze hamarabb a darabkákat) hanem megérti, hogy összezavarodtam.
Csendben hallgatom, ahogy beszél. Apám sem tudta mindig, hogy ki az anyám… Ha így van, akkor az első alkalommal tudta meg, amikor Samuel behívatta az iskolába, a “nehézségeim” miatt… de szerintem igenis tudta…Tudta, és… aggódott… ugye?
Biztonságérzet… Van valami ebben a gondolatban… talán épp ez tűnt el… Újra kell magamat definiálnom, és nem tudom hogy csináljam…
A mondandója második fele valahogy ebben segít: az vagyok, aki eddig! Persze, én is tudom, csak az összeegyeztetése nem megy a dolognak az új információkkal… Hogy építsem be az eddigi énképembe a félistenséget? Főleg úgy, hogy csak homályos, és nem teljesen megbízható információim vannak róla mit is jelent…
Elmosolyodom mikor az egyik féltestvéremről beszél.
- A való élet Sherlock Holmes-a, mi?-jegyzem meg. Azt hiszem hallottam erről a rokonról. És biztos vagyok benne, hogy nagyon különbözünk. Kezdem sejteni, hogy ezt a kérdést pont az ellenkező irányból közelítem meg, mint kellene. Nem az a kérdés, hogy mit tesz hozzám az, hogy athéné lánya vagyok, hanem hogy én mit teszek hozzá a fogalomhoz, hogy “athénégyerek”.  Ezt így átgondolni valószínűleg nem egynapos agypörgetés lesz, úgyhogy most igyekszen “félretenni” ezt a kérdést. Az irány megvan, az út végéig eltalálok egyedül is, csak idő kell hozzá. Abban meg úgysem tud senki segíteni.
Inkább a többi kérdésre figyelek.
- Nem én jöttem rá…  -kuncogok fel kínosan. Ezt is kitalálhattam volna magam is, ha jobban figyelek…- Apám valószínűleg mindig is tudta, anyám meg azt hiszem-elgondolkodom egy pillanatig. Valahol ott kell lennie a pillanatnak az emlékeim között, amikor anyám elismert… Az első tábori napomon, vagy előtte, hiszen azonnal az athéné-bungallóba költöztettek. Aztán megtalálom. Soha nem fogom annak a napnak egy részletét sem elfelejteni…
- A 12. születésnapomon elismerte, hogy a lánya vagyok.-jelentem ki magabiztosan, de meglepődve a felismerésen… Akkor az üdvözlőlap díszítésének véltem Athéné jelvényét, ami megjelent előttem… Ő… az anyám… Ezek szerint a bagoly… Nem apám ajándéka volt… Anyám küldte…
Egyáltalán lehetséges ez?
- Egy baglyot kaptam ajándékba, és az üdvözlőlappal itt volt Athéné jelvénye is-fejezem be a lényeggel a mondatot, de már ki is bukik a számon a kérdés, amit ez a felismerés felvet.
- Történt már valaha olyan, hogy egy félvér ajándékot kapott az isteni szülőjétől?-hiszen hirhedtek róla, hogy nem igazán törődnek félvér gyerekeikkel… És máskor az én életemben sem jelent meg sehogysem apám homályos történetein kívül…

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Vas. Május 06, 2018 8:15 pm


dal & brad


Brad csak elmosolyodik Dalma szóhasználatán. A brit édesapja által belénevelt illemet ugyanis nem csak a lány, hanem mások is mesterkélt "udvariaskodásnak" titulálták, pedig a szabadkozás magától jön nála, nem felszíneskedésből játszik rá a tévedésére. Az Amerikában töltött évei alatt sokszor megkapta, hogy az akcentusa "cuki" vagy éppen ciki, de ahelyett hogy zavarba jönne, mert ennyire egyértelműen külföldi vagy éppen felhúzná magát, amiért emiatt hibás következtetéseket vonnak le, mindig is büszke volt a származására, hogy a Királynő földjén született. S talán ezért még ma is minden kávéimádó amerikai megbotránkozására teázik és fejből tud idézni Tennysontól Dalmának is megvan a maga dialektusa, de nem Brad lesz az aki erre felhívja a figyelmét. Hiszen számára még a new yorki kiejtés is kicsit furcsa ennyi év után is. Tölt egy pohár vizet a lánynak, majd magának is és miután mindketten elhelyezkednek, végighallgatja a lánytörténetét. Brad alapvetően jó hallgatóságnak tartja magát, nem szól közbe, a logikai kapcsolatokat, ha kell önmaga köti össze. Ám be kell vallania, hogy Dalma története kellően egyedi azok körében, akikét hallotta. Nem csoda, hogy a lánynak mások sem tudtak kielégítő magyarázattal szolgálni.
- Haha, nos igen, akár Sherlock Holmesnak is nevezhetnék - biccent a srác, ám közben mélyen a gondolataiban kutat olyan emlékek után, ami segíthetne helyrerakni ezt az ügyet.
Hm... Athéné elismerte lányaként még mielőtt a Táborba került volna? Ám az édesapja ennek ellenére nem világosította fel? És a szatír, akit említett, hogy-hogy nem avatta be? Igaz, hogy ezeknek a lényeknek az volt a dolguk, hogy diszkréten védelmezzék a félvéreket, nem biztos, hogy bölcs döntés volt ennyi ideig sötétben tartani a lányt, főleg az elismerése óta.
- Azt tudnod kell, hogy nagyon ritka, ami veled történt, Dalma - jegyzi meg a fiú, majd a térdeire könyökölve bocsátkozik csak részletekbe. - Általában a félvérek a Táborba kerülve még ha sejtik is, ki a szülőjük... tudod a képességeik miatt, akkor is várniuk kell, hogy a szülő elismerje őket. Vannak istenek, akik elvárják, hogy a gyerekük bizonyítsa rátermettségét, és csak azután teszik meg. Az hogy anyánk elismert téged már a Táborba érkezésed előtt, ilyen fiatalon, amikor még a szörnyek sem érzik az istenvért az ereidben, nagy dolog.
Amikor a lány mesél az ajándékról és annak különlegessége felől kérdez, Brad gobdolkodóan összeszorítja a száját. Ő maga ajándéknak tekinti a képességet, amit édesanyjától kapott, viszont meg kellett dolgoznia érte, mint ahogyan legtöbbeknek is, akiket ismer. Míg tárgyi ajándékból az istenek általában fegyvert adnak gyermekeiknek, a bagoly újdonság. Még Athénétól is, hiszen az ember könyvet várna, nem igaz?
- Ami azt illeti, nem ritka, hogy egy félvér jutalomban részesüljön isteni szülője részéről, de nem kap mindenki. A kivételesek általában valamely tettükért kapják azt, ami büszkévé tette a szülőt. Az hogy te ilyen szentimetális ajándékban részesültél, azt jelenti, hogy Athéné szívén viseli a sorsod - felel, majd eszébe ötlik élete egyetlen találkozása édesanyjával, ami nosztalgikus mosolyt csal az arcára.
- Kérdezted hogy mit is jelent félvérnek lenni. Nos, azon kívül, hogy szörnyek vadásznak rád és olyasmire vagy képes, mint más halandók nem, akár teljesen normális életed is lehet. Lehetsz tudós, elnök, bagolyrezervátum-vezető, de ha úgy akarod az életed kalandok sorozata is lehet, hogy olyan hősökké válj, mint Héraklész, akiről eposzokat írtak. A táborban megtanulod, hogy tudod megvédeni magadat, és felkészítenek, mi vár rád odakint, de te döntöd el, kivé-mivé válsz, oké? - mosolyodik féltestvérére a fiú és csak remélni tudja, hogy nem kapcsolt túl filozofikus módra. Nem akarja untatni Dalmát és tényleg segíteni szeretne, hogy válaszokat kapjon a kérdéseire.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Kedd Május 08, 2018 10:50 am

How to know your character xD remélem tetszik Smile
Külvárosi zaj
Brad & Dal
Nem értek én annyira a nyelvekhez, hogy kiérezzem az akcentust. Ahhoz főleg nem, hogy meg is határozzam honnan való az illető… A magam magyaros akcentusát is csoda ha nagy ritkán levetkőzöm… Most épp nem tudom hogy ennek örülök-e…
Miután látom, hogy gondolkodik valamin, megvárom, hogy ő szólaljon meg előbb.
Ritka… Ez valahol megnyugtató. Ezekszerint nem egy teljesen szokványos helyzezet nem tudok kezelni… Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy kész válaszok nem fognak tömegével a rendelkezésemre állni… Nem csoda hogy Kheiron inkább az egyik féltestvéremhez küldött… Talán két Athéné gyerek jobb eséllyel helyére tudja igazítani ezeket a dolgokat, mint más…
Hallgatom ahogy Brad ecseteli hogy az átlag félvér hogyan kapja meg a szülője elismerését… Közben megjelenik előttem a jelenet, és kezd egy érzés formálódni bennem… Persze… klassz lenne abban a hitben élni, hogy anyánk valamiért inkább kegyeibe fogadott mint más féltestvéremet… De hazudnék magamnak. Mert nekem édes kevés közöm volt hozzá. Ahhoz ugyanis, hogy bizonyíthassak, el kellett jutnom a táborba. 12 évesen időszerű is lett volna, hogy ide kerüljek… Anyám meg minden bizonnyal ismeri apámat… tudta, hogy magától nem fog elküldeni a táborba. Makacs ember… aki szentül hiszi, hogy bármilyen problémát megold egymaga… azt is, hogy megvédjen. Athéné valószínűleg jelezni akarta neki, hogy tegye amit kell. Másszóval mindössze arról akart gondoskodni, hogy a táborba kerüljek, az én helyzetemben a legbiztonságosabb helyre.  És közben talán engem is rá akart vezetni az igazságra, hogy apámnak ne is legyen más választása… Valószínűleg csalódott bennem…
- Valószínűleg apám miatt tette… Hogy elküldjön a táborba. 12 évesen már nem ártott volna…- foglalom össze egy mondatban a következtetésemet, az utolsó gondolat fanyarságával a hangomban. Visszagondolva tök logikus az egész… Miért nem jöttem én erre rá hamarabb? Nem értem… Ennyire buta és vak lehettem?
Aztán feltűnik Brad arckifejezése…
- Ennyire szokatlan?-kérdezem kicsit elbizonytalanodva. A válasz picit helyreteszi a dolgot. És a korábbi elképzelésemet erősíti.
Küldhetett volna mást is… de ahhoz hogy a könyvekkel megbarátkozzak egy kényszerhelyzet kellett, a fegyverek egyrészről nem ragadták meg akkoriban a fantáziámat, másrészről apám nem is adta volna át nekem. A baglyok viszont mindig a kedvenc állataim voltak, így biztos lehetett benne, hogy figyelni fogok rá… És foglalkoztatni fog. És akkor előbb-utóbb észreveszem az összefüggéseket, pláne egy megfelelő szatír közelében… Hát jó sokáig tartott…
- Szerintem rá akart vezetni az igazságra…- vetem fel az eddiginél kevesebb magabiztossággal. Oh a fenébe is… Nem hiába szerette meg a bölcsesség istennője apámat… Szépen megtalálta a megfelelő módszert, hogy ameddig csak lehet távol tartson a félvérek és istenek világától… Mit gondolt? Hogy majd elmúlik a veszély? Hogy egyszercsak már nem leszek katasztrófa mágnes?... Veszek egy nagy levegőt, és nem pörgetem magam ezen. Nem értem, és ez zavar. De nem fog attól rendeződni, hogy még fel is idegesítem magam miatta. Lesz jópàr kérdésem apámhoz is, de csak nyugodtan, tiszta fejjel. Akkor lesz esély, hogy megértsem a dolgokat.

Lehet így normális életet élni? Hogyan? Hiszen sosem lesz normális, ameddig szörnyekkel kell küzdeni…  Elmosolyodom a felsorolásra. Bagolyrezervátum vezető, mi? Nem is hangzik rosszul… Szívesen vigyáznék ezekre az állatokra. Mindegyikre… bármelyikre… De ezekszerint el is lehet szakadni a halandók világától félvérként...
“Kalandok sorozata”… Bevillan a kiméra képe, és végigfut a hideg a hátamon… nem… Ebben a pillanatban legalábbis biztos nem vállalnám önként hogy nap mint nap ilyen dögökkel kergetőzzek… Azzal a bestiával is meggyűlt a bajom, és nem kérek többet abból...
Én döntöm el kivé válok… Ahhoz előbb összekéne rakni ki vagyok… Most egészen az az érzésem van, hogy kezd derengeni a helyes irány ehhez. Talán nem lesz itt gond...
- Te miért választottad ezt- nézek körbe a kis boltban. Egyrészt sok lett, hogy rólam beszélünk, másrészt talán ha másnak ismerem az okait, a motivációit, talán könnyebben megtalálom a saját szempontjaimat.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Csüt. Május 10, 2018 10:47 pm


dal & brad


Mivel Brad elől az édesapja sohasem titkolta, hogy kicsoda-micsoda és mik várnak rá a világban, és ő úgy nőtt fel, hogy ez természetes, mindig meglepődött, amikor olyan egyedek érkeztek a Táborba, akik mit sem sejtettek arról, hogy valójában hogyan működik a világ. Egy dolog volt szörnyekkel csatározni és arról tanulni, hogy hogyan védd meg magadat a csatatéren, ha alaki megtámad azonban egészen más volt elhinni, hogy nem csak ezek a Tartaroszból szabadult lények valósak, hanem a görög mondakör számos, sőt valójában minden szereplője, így például az istenek is, akiknek a gyerekei voltak ők maguk. Aki nem hitt ebben, az bizony nagyon nehezen illeszkedett be ebbe a közösségbe, de Brad nem hibáztatta, hiszen mégis hogyan hihetné el valaki, hogy az egész nem szemfényvesztés, amíg nem látja az isteneket valódi voltukban? Aki nem lát igazi szörnyet, csak hallja azt a sok szörnyű történetet, és azt hiszi, hogy a zászlófoglaló meg a falmászás mind csak játék, ennek a jókedvű tábornak a szórakozás név alatt fenntartott kellékei. Pedig itt az élet-halál harcra tanítják a fiatalokat.
- Nos, igen, ezt elképzelhetőnek tartom. Hogy így akart üzenni édesapádnak, hogy félvérnek lenni nem móka és kacagás, ideje lenne felvilágosítania. De apád valószínűleg féltett ettől a világtól - vélekedik a fiú, hiszen nem nehéz elképzelni, hogy az apai szív majd' megszakad a gondolatra, hogy olyan fiatal csöppség, mint a 12 éves Dalma hirtelen kardot vegyen a kezébe. Talán nem csoda, hogy idáig vert vele.
Amikor Brad 11 évesen először tette be a lábát a Táborba, sokkal érettebben viselkedett a koránál, mert addigra már betéve tudta a görög mitológiát. Aztán amint megtudta, hogy van a Kheirón által összetákolt létesítménynek egy könyvtára onnantól kezdve előszeretettel töltötte ott a napjait. Jobban szerette a zászlófoglalót, ahol ésszel is lehetett győzni, mintsem a viadalokat, de élvezett mindent, amiben kihívást talált. Számára a Táborban töltött nyarak izgalmasabbak voltak a tudományos szakköröknél, ami valljuk be, egy Athéné-gyereknél nagy szó!
Az évek teltek és az egykori kisfiúból az Athéné kabin legidősebbje lett, az, aki mesélt nekik a már elment testvéreikről, kalandokról, amelyekben részt vett és melyekről csak hallott. Mindig szívesen segített a testvéreinek és a többi táborozónak is, ha arról volt szó. Talán, részben ezért választotta ezt az utat. S bizony erre a miértre maga Dalma is kíváncsi, hiszen talán ő maga még bizonytalan azt illetően, hogy milyen irányt válasszon magának. De az ő korában még valóban fölösleges ezen törnie a buksiját, majd az idő úgyis medret ás a folyónak.
- Hm... ez egy jó kérdés elég összetett válasszal. Stratéga vagyok, nem harcos, nem kalandokra vagyok jó, de szívesen segítem a hősöket, amiben csak tudok. A Tábor közelsége ehhez tökéletes, főleg mivel úgy hiányozni, mint a második otthonom. A bolti eladóskodás mellett meg van időm egyetemre is, levelezőn persze. A Columbián tanulok ógörög és román történelmet és meg kell, hogy mondjam az antik irodalom szimbolikatan kurzus roppant érdekes. Szóval azt csinálom, amit szeretek, duplán, itt vannak a barátaim és a félvér közösséget sem hagytam hátra - fejti ki válaszát, de végül is ebben minden van, mert elvégre is a szépséges szívrablója a barátja... is. Ámde mint logikára nagyobb figyelmet fordító ember, Brad természetesen pro és kontra alapján választott ezen kitaposatlan ösvény mellett.
- Na és egyébként a sokkoló szörnytámadáson kívül hogy tetszik a Tábor? Találtál már barátokat? - kíváncsiskodik, mint egy tipikus nyaggató báty, de azért reméli, hogy Dalma nem bánja.

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Csüt. Május 17, 2018 5:11 pm

Bocsánat a várakozásért, remélem nem okozok csalódást.
Külvárosi zaj
Brad & Dal
Bolond lennék ha azt hinném, hogy minden kérdést meg tud valaki más válaszolni. Őszintén szólva azt sem várom, hogy bármelyikre más válaszoljon.  A segítség ahhoz kell, hogy megtaláljam az a kis eldugott ösvényt, aminek a végén megtalálhatom a válaszokat én magam. És határozottan reménykedem, mert Brad nézhány jól megválasztott mondattal máris sokat tiszított a dolgokon.
Rettentően szeretek a táborban lenni, de eddig valami hiányzott… valahogy nem éreztem a helyemen magamat. Talán most majd ez is rendben lesz. Hiszen, bármennyire kívülálló maradtam bizonyos fokig "újoncként" és a saját butaságom miatt, igenis van  néhány barátom a  táborban.
- Igen… nem ez lenne az első dolog…- jegyzem meg. Apám akkor is idegesebb volt, mint én, mikor először mentem Amerikában iskolába, vagy az első napomon készültem a középsuliba… Úgy egyáltalán, bármikor egyedül indultam ismeretlen helyre, de még ismerősre is nagyon aggódott, és a lelkemre kötötte, hogy félóránként adjak életjelet… Meg is lepődtem, hogy a tábor kapcsán nem voltak ilyen kérései… Eddig elintéztem azzal, hogy tudta: itt nem lehet nálunk semmilyen kütyü (Jó, az Athéné kabin lakói ez alól olykor kivételt képeznek, de ezt ugye nem kötjük senki orrára). Talán azért volt ilyen aggódós, mert pontosan tudta, milyen  veszélyek leselkedhetnek rám az utcákon? Tényleg azt hitte ha nem  tudok róla kisebb lesz a kockázat? Vagy hogy úgy meg tud védeni?

Bőven elég gondolkodni valóm lett, hogy eltereljem magamról legalább kicsit a témát, vagy másfelé.
Ahogy az várható teljesen logikus, világos, és érthető, miért van a féltestvérem ott, ahol, Meg tudom érteni. Ha lehetőségem adódna a tábor közelében maradni, hát én is úgy intézném, hogy ott helyezkedjek el. Stratéga, mi? Én sem a fizikai erőnek köszönhetem, hogy olykor a nagyszájú dinkákat edzésközben le tudom győzni… És a zászlófoglalókon is kezd kialakulni, hogy valahol a hátsó sorokból igyekszem úgy mozgatni a dolgokat, hogy nekünk kedvezzenek a körülmények. Van még mit gyakorolnom… Kicsit más ez, mint a sakk, bár sok a hasonlóság.
Egyetem… Még mindig nem döntöttem el hova megyek, miután jövő  nyár elején elvégzem a középiskolát… Mondjuk.. A legutóbbi szomorú incidens a baglyokkal erősen arra késztet, hogy madár-orvos legyek… Csak még a lehetőségeknek kell utánanézni.
- A barátok közelsége nagy kincs-mosolyodom el hamiskásan. Van valami abban ahogy ezt a szót mondta… Ami Ronniet juttatta eszembe, ahogy Danről beszél.
Nem, nem fogok kérdezősködni.. Tapintatosabb vagyok annál. Ez nekem sem olyan téma, amiről bármikor szívesen beszélek, főleg nem egy tulajdonképpen ismeretlen valakivel (még akkor is, ha ez az ismeretlen történetesen a féltestvérem)
- Fantasztikus hely.  - válzotik lelkessé a mosolyom, és kicsit végiggondolom kiket is tekinthetek barátomnak. Ott van Ronnie, Leyla, Dan, Ade, Jack… Tom is talán… Krüszaort is ide sorolnám, és Gal is ebbe a kategóriába sorolható… Talán még Eliphas is…  Igen.. Azt hiszem határozott lett néhány új barátom a nyáron.
- Nem is egyet. Sok érdekes alak van a táborban.- bólintok. Ha bele gondolok, mennyien vannak a táborban, akiket még nem ismerek.. Háát… Nem fogok unatkozni egy darabig, ha néhányukkal össszekerülök valami órán, gyakorlaton, vagy a zászlófoglalón…
- Neked sok barátod van még a táborban?.- kérdezem, kihagyva a hangomból az utalást, ami miatt máshogy is érthetné a kérdést. Egyszerűen azért kérdezek rá, mert így ránézésre nem tűnik olyan sokkal idősebbnek nálam, hogy az összes barátja már a táboron kívül legyen…

Felhasználó profiljának megtekintése
Athéné
Félvér
avatar
Athéné Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   ₰ Vas. Május 20, 2018 12:12 pm


dal & brad


Brad alapvetően jó az emberekkel, könnyen megtalálja velük a közös hangot. Ez alapvetően nem Athéné-képesség meg nem is a brit vér az ereiben. Ez valahogy kialakult az évek során. Mondjuk Justin mellett nehéz teljesen begyöpösödöttnek és feszélyezettnek lenni - Day bármennyire is próbálkozik -, mégis meglepi a fiút, hogy milyen könnyen egy hullámhosszra kerülnek Dalmával. Foghatnánk arra, hogy ez testvér-dolog, de a srác kevés testvérével lett úgy igazán jóban az évek során. Talán van abban valami, hogy nem csak a vér, hanem a neveltetés és a felnövés körülményei is sokban hozzáadódnak a személyiség kialakulásához. S ebben a kaotikus világban tele félvérekkel tényleg nem a vér teszi a családot, hanem az, ahogyan együtt kovácsolódnak össze.
Talán ezért is szomorú, hogy Dalma ilyen későn csatlakozott a Táborhoz az apja féltése miatt, azonban még időben ahhoz, hogy teljesen átérezze a tábor szellemiségét és könnyen beilleszkedjen. Van még pár éve is, míg megkapja az utolsó gyöngyöt a karkötőjén és el kell döntenie, hogy mit kezd az életével. Talán épp ezért a legfontosabb idő következik az életében. Egyetlen nyár akár sorsfordító is lehet. Brad már csak tudja.
Amikor a beszélgetés témájaként feljönnek a barátok, a fiú ajkaira lágy mosoly kúszik és halkan elneveti magát.
- És még finoman fogalmaztál! A Tábor tele van érdekes emberekkel, de azt hiszem ez a félvérlét velejárója. Egy kicsit mind furák vagyunk - csóválja meg a fejét, miközben újabb könnyed kuncogás hagyja el a száját. Emlékszik, rá is furán néztek az osztálytársai középiskolában. "Zseninek" lenni nem mindig könnyű.
Dalma kíváncsi kérdését a fiú cseppet sem bánja. Nem szokott ilyesmiről titkolózni és a megfelelő embereknek szívesen is beszélt saját tapasztalatairól. Mielőtt azonban elég elokvens választ adna, belekortyol a pulton maradt kihűlt gyömbérteájába.
- Nos, soknak nem nevezném. Azok, akikkel együtt kezdtem táborozni jórészt szétszóródtak a világszerte. Damian talán az egyetlen, aki maradt. Ő nem sokkal utánam jött, és még emlékszem, amikor együtt mentünk küldetésre. Őt bizonyára ismered, mert jelenleg is felügyelő, még ha a morcosabb fajtából is - mesél, ahogyan eszébe ötlik a zöldellő hajú Démétér-srác. Jó volt egy korabeli barátot találnia anno, aki nem bánta az okoskodását... vagy legalábbis nem mutatta. Ellenben Justin, hármasfogatuk záró tagja nem félt beszólni neki, ha egy kicsit túlzásba vitte és ideje lett volna befognia. - Meg ott még Justin. Lehet róla is hallottál, amolyan bajkeverő.
S talán a bajkeverőt nem kellene olyan szeretetteljesen mondania, de Brad nem tehet róla, még a mosolya is elszélesedik, ahogyan a cserfes lányt említi.
- Remélem, te is találsz majd olyan barátokat, akikkel a tábor után is tartjátok a kapcsolatot - jegyzi meg majd amint a könyvespolcokon végigszáguld a tekintete és felidézi Dalma arcát a könyvgerinceket tanulmányozva, habozás nélkül felajánlja: - És ha valaha megunnád a Tábor könyvtárát vagy csak beszélgetni szeretnél, nyugodtan látogass meg engem is. Mint látod, legtöbbször nincs nagy forgalom.
De ő szereti a nyugalmat és nem bánja. De néha, a változatosság kedvéért örömmel lát régi-új arcokat.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Make things clear - Brad&Dal   
Ugrás: