Nolan Phillips





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
0
Pirosak
27

(frissítve: 05.12. 16:30)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Amanda Rodriguez, Christopher Ameil






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Cesare N. Dante
Today at 12:55 pm

Írta  Griestra
Yesterday at 7:10 pm

Írta  Cesare N. Dante
Yesterday at 11:33 am

Írta  Keaden Hancrow
Yesterday at 8:17 am

Írta  Christopher Ameil
Vas. Május 20, 2018 8:26 pm

Írta  Jasper Tebb
Vas. Május 20, 2018 1:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Május 20, 2018 12:12 pm

Írta  Griestra
Szomb. Május 19, 2018 2:45 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Nolan Phillips

Hermész
Félvér
avatar
Hermész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Nolan Phillips   ₰ Szomb. Május 12, 2018 8:42 pm



   
Nolan Frederico Phillips



   
 
Becenév : Nono, Phil
   Születési időpont, helyszín : 2001. augusztus 17.
   Foglalkozás : Táborlakó
   Csoport : Félvér
   Isteni szülő : Hermész
   Kabin : Hermész népszálloda
   Oldal : Always look on the bright side of Life~ [nem döntött]
   Képességek : Lepi(p)álom bármelyik Dionüszosz félvért! nem ; Átlagos képességek, így vigyázz az értékeidre.
   Pb : Joe Keery
   

   


   

   
Két kezén egyensúlyozva „lépked” lefele a lépcsőn. Kezei meg-megremegnek, lábai kalimpálnak, és reméli, reméli hogy nem rúg fejbe senkit sem. Mindent ki kell próbálni.

Kutató, kalandor, kíváncsi és komisz lélek ő. Szereti beleütni az orrát mindenbe, szeret újdonsásokat meglelni. Jellege tökéletesen illik rá, csínyeket vagy csak egyszerű vicceket süt el, de ne gondolja senki, hogy ilyen felszínes, sekélyes a valóságban. Igaz, ha csak így ismered meg, elkönyveled valami idiótának és nem is veszed még komolyan a kérdéseit se. Talán direkt erre utazik, vagy ténylegesen figyelmetlen és erre nem ad. De ugye, semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik.
Nagyszerűen figyeli meg a környezetét és próbál alkalmazkodni hozzá, mint holmi kaméleon, azzal a különbséggel, hogy nem tudja külön mozgatni a szemeit. A társaság lelkei ugyan a másik bagázs, a bulis fajták, azonban őt se kell félteni, nagyon is meg tudja oldani, hogy azzá váljon. Nem válogat különösebben, az unalmasabb, merevebb alakokkal nehezen boldogul, nemigen tud fapofát felvenni és egy helyben maradni. Az ő hipeaktivitása a mai napig vele él, mozgékony, imádja ha valami történik, még akkor is, ha katasztrófaturistává kell érte válnia. Sokat beszél, ha elkapja a fonalat, de hallgat is, szereti azt játszani egy véletlen elkapott morzsánál, hogy mindet felhasználhat a másik ellen. Nem mintha ez mozgatná, ő nem az az áskálódó, gunyoros és gonosz fajta, aki aztán jól odapirít. Egyszerűen csak hagyja magát sodródni az árral. Az élet úgyis mindig kidobja egy partra, miért szólna ebbe bele. Nem szeret görcsölni, ráfeszülni semmi sem, így elég linknek és megbízhatatlannak sejlik, azonban igenis becsületes és kitartó – már ha épp nem valami disznóság áll a háttérben. Ha a csíny uralja, akkor persze a szabályok és minden más megváltozott értelmet nyer, persze itt sem kell a drasztikus véletlenekre számítani. Csak olyan.. lazán.
Jellemzi még őt az egészséges káosz, a szétszórtság és a feledékenység, ezért mindent jobb, ha feljegyez és akkor talán nem keveri össze. Kézírását csak ő képes dekódolni – egyrészt, mert csúnya, másrészt, mert nem épp arról híres, hogy tökéletes a helyesírása vagy épp nem kever össze valamit valamivel, de a vége mindig meglepő: tökéletes érti még későbbi időkben is. Persze, ha épp feléd reppen a kézírásos szépsége, a girbe-gurba gyermekbetűk jellemzik. Ez még talán aranyos is. Sok mindene nem, talán a mosolya, vagy az, amikor nagyon nevet és már röfög közben. Hangos gondolkodása, a bútorlapon való ujjdobolása és az, hogy a nyelvét rágja, már annyira nem. Az pedig kifejezetten ijesztő, ha ténylegesen kihozzák a sodrából. Erőszakossága előbújik, fizikai ereje pedig szintén, imád két kézzel verekedni, de direkt nem kezdeményezi, annyira sosem őrült.
A mának élő típus, kicsi álomvilággal. Amióta csak felsejlett, miért volt a falu bolondja és miért nem érezte magát jól a halandók között, azóta személye már csiszolódott, tanulja a helyét, és meglepő módon komolyodott is. Nem mindig a lüke idióta képét mutatva járkál, sokszor csendesen ül le, majd kezd bele valami agymenésbe. Meglep majd persze az, mennyire el lehet vele beszélgetni -  de ne rökönyödj meg azon, ha kicsit erősebben próbálja rád húzni a saját kis szemléletét – kicsit akaratos.
Jellemét tekintve nincsenek nagy hegyek, minden jellemzi, amit egy világ felé nyitott, optimista fiatalt alakít, se több, se kevesebb. Neki is vannak rosszabb napjai, vagy épp olyanok, amikor annyira fel van pörögve, hogy le sem lehet lőni. Talán nem ő lesz a leghíresebb, legerősebb, de megtalálja majd a tökéletes helyét, és jól fogja érezni magát. Több talán nem is kell – vagyis de, főképp az, hogy ne kapja el egy ronda dolog sem a sötétben.
   

   


   

   
Határozott mozdulattal kívánta agyonnyomni szerencsétlen molylepkét, amely már vagy egy órája pattogott az asztali lámpa buráján oda-vissza, de csak nem találta meg a kivezető utat, vagy bármi mást. Azonban ahelyett, hogy az apró rovart a falnak nyomva végezte volna ki, csak saját ujját nyomta erősebben a falnak neki, cseppet sem kellemes érzetet okozva. Felszisszenve, cifrán káromkodva szidta el a kis moly potrohát, ha lenne füle, biztos ketté is állt volna, azonban ügyes se vetett rá; tovább repkedett és az ablaküveget támadta. Ujját bekapva próbálja meg azzal a dedós módszerrel enyhíteni a fájdalmat, majd persze lerágni a betörött körömdarabkát a helyéről. Körülötte minden csendes, már neki is igazán ragadnak le a szemei, de néha minden más izgalmasabb, mint az alvás. Néha egy könyv foglalja – még ha esetenként nehezebben jut a végére, -, néha a tábor valamely feladat, olykor egész más. Most azonban nincs semmi turpisság, csupán történelmet olvas. Nem árt, ha tájékozott arról, ami ő és ami  a család másik fele. Anyját ugyan régen, egészen kicsiként látta utolsónak, amikor azt mondta, elutazik pár napra, mert a nagyi rosszul van, de a retúrjegyet sose váltotta meg. Nagynénje nyakán maradt, ha akarta, ha nem, és bár nem akartak gyereket sosem, mégis kaptak. Nem volt ez olyan rossz, kellemesebb volt kihagyni a fogzás időszakát, a hisztis dackorszakot, a hiperaktivitást meg kirándulással és sporttal próbálták lenyomni. Persze, ez se volt csettintésnyire, sokáig keresték az anyát, aki épp nem arról volt híres, hogy sokat maradjon együtt valakikkel. A gyerek se volt tervezett, az istennek kapóra jött az alkalom és most itt ül a gyümölcse. Nem árva, nincs hányattatott sorsa, csak kicsit szerencsétlen. De élvezi.

A tábor előtt sosem gondolta volna azt, hogy ő bármely módon különleges. Voltak stiklijei, haverjai is persze, de egy vézna kiskölyök volt csupán, akinek 12 éves korában még bőven akadtak tejfogai, pattanások kísértették és hülye álmok. Nem baj pont benne látnak valamit.. Hah!
De aztán jött a kellemes pofon.
Sosem volt gondja az identitásával, az önbecsülésével, egyszerűen a társadalom akarta kilökni, csak nem hagyta magát. Korán megvolt a maga saját véleménye és világnézete, gondolatai. Előbb érett meg, mint másik, csak épp a komolyság és a koncentráció nem érkezett vele. Sosem volt teljes mértékben balhés, de nagyszerű apja, ha tudott is róla már azokban az időkben, néha talán elgondolkodhatott, biztos tényleg hozzá van-e köze.

A táborba már harmadszorra tért vissza, a nagy felismerés pedig, hogy mégis kinek a porontya, a második év előtt érkezett. Civilben sem stréber, sehol máshol sem, apró hibái miatt lassan a halandók között, erős közepes ha jó időszaka van, itt a táborban azonban már minden más, könnyebben kapcsol ki és kapcsolódik bele a történésekbe. Jól érzi magát, nem kérdés, nem éli meg átoknak a helyzetet, sosem kesergett. Ha találkozna ismét az anyjával, megveregetné a vállát csak, hogy tegye amit akar.
A molylepke talán pihenni tért, így minden tökéletesen csendes. Lapoz egyet, ujját előtte megnyalva, mint az öregek, és íriszeit a sorokra függeszti. A történelem hol egész kellemes, hol véres, de ettől tetszetős számára. Épp nyújtózkodna, amikor majdnem leveri a poharát, benne a limonádéval, és persze senkinek nem esne jól, ha kora reggel erre járva tócsába lépne. Meh. Időben elkapja, hamar ki is issza, és hátradől. Szemei fáradnak, orrnyergét megdörzsölve pihenteti kicsit, majd inkább a beszakadt körömmel foglalkozik. Jelenleg nyugodt, nem vágyik kiadós futásra sem, se semmi másra. Mintha minden teljesen normális lenne. Csak hát, kicsit mégsem az. Ez a tábor már csak ilyen.

A közösségi média a kukában pihen rég, pedig annak idején még használta is, igaz, csak valami ostoba farmos játékra, és még a képén is egy transformers szerepelt. Azóta persze már nincs meg, amikor tudatták vele, mi a sanyarú sorsa a fajtájának, lemondott mert senki sem vágyik arra, hogy egy kiadós facebook poszt után a fél városon át kergessék. Igaz, emberibb ismerősei között így ufónak tűnik, akik csak úgy lógnak a technikán, persze azonban ő is megtalálta a maga szórakozását, csak épp ott nem derül ki az, mégis ki irányítja a szálakat. És ez bőven elég.
Azonban akad egy érdekessége. Kortársai minden apró marhaságot kiposztolnak, és persze ő se maradi, szeretné így (is) megőrizni az emlékeket, így naplót vezet, azonban nem úgy, ahogy azt te hinnéd. Van egy régi, direkten képelőhívő polaroid gépe, amellyel a telefont hiperszuper kameráját helyettesíti, és a bőrkötéses könyvecske, amely a közösségi médiát. Lelkesen ragasztja be az emlékeket, legyen az a tábor vagy épp totál más, görbe betűkkel firkatn alá pár szót, és öröme teljes. Lehet őrült, lehet nem, de találékony. És nem is titkolja, ha úgy van, simán kipakolja bárki elé, olyasmiket nem fotóz, amiket a halandók egymásnak küldözgetnek üzenetben. Annyira ő sem elborult.

Feláll az asztaltól, összecsukja a könyvet és elindul a lakhelye felé, amely nyarait jellemzi. Kissé csoszog, bal lába a legutóbbi kis csatározásnál igencsak kiment, így egyelőre nem erőlteti. A hely, amely a hozzá hasonlóknak épült, ez a kabin akármennyire is ósdi és lenézett, számára a kényelem csúcsa. Nem sajnálta volna a véres molypacát, ha sikerült volna ott helyben végeznie vele. Bevackolja magát, elkönyveli hány új arcot kell megjegyeznie, és hányat felejteni. Majd erről is ír egy listát, bőven akad ideje, még csak az elején járnak. Így is előtte áll majd egy csomó új dolog, nem a legügyesebb a karddal sem, mindenen csiszolni kell. Nagy sóhajjal húzza magára a takarót, és fordul az oldalára. Ráér, ráér. Vagy mégse. Milyen lenne vajon a teljesen normál élet? Néha elkalandozik, hogy ilyenkor otthon henyélve, fogalma se lenne semmiféle istenről, aztán rájön, mennyire szegényebb lenne. Elvégre, a halandók élete így nézve már unalmasabb jóval, mennyit veszített volna.. ! Mégis, néha ezt kívánja, néha azt, olykor csapong. Aztán végül megvonja a vállát, és kihúz egy újabb napot a naptárban. Minden nap jön valami, amely megváltoztatja odabent.
   

   

   

Felhasználó profiljának megtekintése
Zeusz
Félvér
avatar
Zeusz Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Nolan Phillips   ₰ Vas. Május 13, 2018 10:01 am

Elfogadva




Szia  elephant

Funfact: mikor elsőre megláttam a pb-det hirtelen nagyon ismerős volt, aztán most utána is néztem...Jah, Stanger Things. Tudom, bűn és gyalázat, hogy nem nézem.
+ ez a gif tényleg uberkirály.

A jellem leírásod nagy eséllyel az oldalon lévő jellem leírások közül a kedvencem – jelen esetben biztosan. Igen, ott van az, hogy valójában nagyon kis egyszerű, de még is ebben rejlik a bája. Viszont, ami valójában megfogott az, hogy... egy teljese reális karakter, aki mégis kitűnik a többi közül. A jellemében nincsenek ellenmondások, nem csak simán pár google-ból vett jellem van egymás mellé felsorakozva, hanem egy komplex személyiséget alakítottál ki hibákkal és jó tulajdonságokkal együtt. Maga az írás, pedig igencsak olvastatja magát, így a fogalmazásra is piros pont jár.

A történetes rész is teljesen szuperre sikerült. Az előző részben leírt vonások itt ügyesen megmutatkoznak, így elmondható, hogy tényleg érzed a karaktert és nem csak úgy írsz. Sajnos ez sok embernél hiba (bevallom volt már, hogy nálam is :/ ). A fogalmazási stílusod itt is ugyan annyira tetszett.  

Az írásod, na meg még jobban a karaktered elnyerte a tetszésemet, így ne lepődj meg, ha majd játék céljából a napokban kapsz egy pm-et.

De most nyomás avit foglalni, majd húzni a játéktérre Very Happy Én addig minden fontosat kiosztok neked. A piros csapatba kerülsz és ezzel már dobhatsz is a zászlóba.

Sok sikert!






Leaders become great

not because of their power
Felhasználó profiljának megtekintése http://camphalfbloodfrpg.hungarianforum.com
Ugrás: