Please, be my... huh, what? - Luce&Ces





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Justin Mulligan
Csüt. Júl. 05, 2018 10:12 pm

Írta  Amber Hill
Vas. Júl. 01, 2018 9:46 pm

Írta  Erisz
Vas. Jún. 24, 2018 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Írta  Bradley Daanen
Vas. Jún. 17, 2018 3:54 pm

Írta  Ivis
Csüt. Jún. 14, 2018 9:58 am

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Please, be my... huh, what? - Luce&Ces

Félvér
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Please, be my... huh, what? - Luce&Ces   ₰ Szomb. Május 19, 2018 7:50 pm


Please, be my... huh, what?
Cesare & Lucinda

Elérkezett végre ez az idő is, teljesen tábor és gyerekmentesen.
Nem azt mondom, hogy nem szeretem csinálni, de néha az embernek tele lesz a... na, tudjátok mi. Van az úgy, hogy kell a váltás, a kikapcsolás, vagy beleőrülsz abba, hogy nap mint nap ugyanaz. Még ha olykor történnek egészen érdekes, izgalmas események is, nem tagadom, azért az ilyenekben bővelkedik a tábor. De most mégis örülök, hogy kiszabadulhatok onnan, kiengedve kicsit a gőzt, és magamhoz mérten szórakozhatok egy jót.
A táborban nem igen használunk elektronikus kütyüket, így amint kilépek a területéről, első dolgom érdeklődni az otthoniak felől. Nekik nem kell óvakodni a szörnyeket vonzó eszközöktől, hiszen szinte mind emberek. Én meg nem félek, hogy rám támad valami, alaposan fel vagyok fegyverkezve, legfőbbképpen tapasztalattal. Otthon, Szicíliában már vacsora idő van, így egy hangos közös étkezésbe csöppenek bele telefonon keresztül. Ez elég jó ahhoz, hogy kitöltse a taxizással töltött időt, és kicsit otthon érezzem magam. Nem vagyok egy túlontúl érzelgős típus, de  a családom már bizony hiányzik így két év után. Mikor eljöttem, vegyes érzéseim voltak irányukba, főként apám halála után. Azonban a hiányuk kezd ráébreszteni, mennyire fontosak is a számomra. A nagyszüleim, akik öreg koruk ellenére még mindig a legbelevalóbban tolják az életet; az unokatestvéreim, akik ugyanúgy átestek a kiképzésen, fiúk és lányok egyaránt; a nagynéném, aki előszeretettel vette át az anya szerepét, midőn az igazival sosem találkozhattam. Meg persze azok, akik nem a szó szoros értelmében rokonaim, de a családba tartoznak, a bajtársaink, akikkel együtt harcolunk. Nemsokára itt lenne az ideje újra látnom őket, nem csak telefonon keresztül hallgatni, ahogy papi osztja a bölcsességeit, míg mami folyton csipkelődik vele, a srácok meg egymás szavába vágva dicsekednek a legújabb beszerző hadjáraton vagy üzleti téren elért sikereikkel.
De most nem ennek van itt az ideje - szórakozni indultam.
Újult erővel és lelkesedéssel vetem bele magam a nagy new york-i nyüzsgő semmibe, és az idő csak úgy repül a szabadságom alatt. Egy kis bérelt lakás, nem is kell ennél több; a belvárosban tökéletes helyen van, ahonnan el tudok menni bárhová, ahová csak kedvem szottyan.
A mai estén is így teszek - mit este, még épp csak sötétedik -, s hamar egy igen hangzatos nevű szórakozóhelyen találom magam, ahol szól a zene, kellemes a hangulat, ámde nem túlzsúfolt és nem is a legrészegebb fenegyerekek ropják a parketten. Pont ideális.
Első utam a pulthoz vezet, ahol egyből kikérek valami erős italt, amit egy húzásra magamba gurítok - természetesen csak azután, hogy alaposan megtöröltem az elméletileg tiszta pohár szélét -, csakhogy megalapozzam az estét. A másodikat már lassan szürcsölgetem, hagyva, had olvadjon a jég, minden korty előtt törölve egyet rajta, miközben hetykén a pultra könyökölve méregetem a kínálatot. Hölgyek terén, természetesen. Hogy várok-e valami különlegesen komolyat ettől az estétől? Magam sem tudom. Őszintén szólva a sok táborban töltött idő után már hozzászoktam ahhoz, hogy vissza kell fognom magam, így csalódott nem leszek, ha ez most nem az elképzeléseknek megfelelően alakul. Majd elválik, mi lesz.
Szemem meg is akad egy fiatal hölgyön nem messze tőlem, de egyelőre csak a távolból bámészkodó szerepét töltöm be. Megigazgatom kissé zakómat, ingem gallérját és puszta megszokásból hajamat is, bár lelkem mélyén tudom, hogy épp olyan tökéletesen áll, ahogy a lakásban a tükör előtt. Természetesen.
Ujjaim ritmusosan koppannak a pulton, miközben tekintetem tovább kalandozik, ahogy gondolataim is. Számolni kezdek, ahogy mindig, mikor elbambulok; most épp a polcon sorakozó üvegeket veszem célba, ok és cél nélkül vésem eszembe, pontosan hány whisky, hány tequila, hány vodka és hány sör sorakozik előttem, azokat is figyelembe véve, melyek hátul egy második sort képeznek.
- Helló, aranybogááár! - Nem messze tőlem szólal meg a hang, két igencsak részegnek tűnő fazon környékezi meg a korábban kiszúrt hölgyeményt. Látszik rajtuk, hogy a sokadik kör alkohol folyik ereikben, ahogy az is, hogy vonzerejük jócskán kevesebb, mint bárkié ezen a helyen... mondjuk az enyém. - Akarsz tá'colni?
- Naaa, gyere, sziviii. - A másik már be is lép a lány intim szférájába, tolakodó módon végig simítva arcán és karján, csoda, hogy a mozdulat közben nem feledkezik meg a másik kezében tartott sörös üvegről, s nem locsolja azt egyenesen saját magára. Mindketten faragatlan, tolakodó módon viselkednek, amire csak a szememet forgatom. Egyesekkel elég kegyetlenül elbánik az alkohol, annyi szent.
Elérkezettnek látom hát az időt, hogy felkeljek a helyemről és megsegítsem a bajba jutott hölgyet; nem hinném, hogy a kedvére van, hogy részegek taperolják, akik méterekről bűzlenek az alkoholtól, bárgyú képet vágnak és folyton folyvást rossz helyre téved a kezük, nem ismerve a nemet.
- Hó-hó, uraim, úgy érzem, a kisasszony nem nagyon igényli a társaságukat - köszörülöm meg a torkomat, immár a közvetlen közelükben. Sikeresen elterelem ezzel a figyelmüket, mindkettő szám szegezi olykor-olykor összeakadó tekintetét.
- Mé', veled van?
- Az most lényegében lényegtelen - vonok vállat. - Egyszerűen arra céloztam, hogy ha láthatóan nem szeretne veletek táncolni, vagy bármi mást csinálni, akkor tanácsosabb lenne mihamarabb békén hagyni őt, capisci?
A nagyobbik darab, amelyik inkább tűnt a kötekedős fajta részegnek, közelebb lépett hozzám, igyekezett fenyegetően nézni, hátha megijedek tőle. Nem nagyon jött össze neki. - Mer különben mi lesz?
- Jó kérdés. - Hiába jött közelebb, zavaróan az aurámba lépve, rezzenéstelenül nézem őket továbbra is, miközben ráérősen kortyolok egyet az előzetesen megtörölt pohárból. - Biztos annyira tudni szeretnéd?
Ezúttal én húzom össze a szemeimet enyhén fenyegetően, mire a másik megragadja barátja vállát, és inkább dülöngélve tovább állnak más áldozatot keresve maguknak. Örülök, hogy így tesznek; látszott rajtuk, hogy amúgy nem a világ söpredéke, egyszerűen csak sok volt  a pia. Bár őszintén szólva néha egyszerűen vágyok rá, hogy valaki csakazértis kötekedjen velem és jól helyben hagyhassam. Ez is hiányzik otthonról; egy igazi harc, egy kihívás, valami, ami igazán felpörget. De ez is várat magára.
- Vigyázz, a végén még visszajönnek - villantok egy mosolyt a lányra, miközben helyet foglalok mellette a pultnál, bár egyelőre megtartva a tisztes távolságot. Ellenben a másik két versenyzővel én tudom, hogy nem jó tolakodóan kezdeni.
A szép hölgynek a pultnál <3
?.?.:* made by Ivis & K. .?.:*?

Felhasználó profiljának megtekintése
Aphrodité
Félvér
avatar
Aphrodité Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Please, be my... huh, what? - Luce&Ces   ₰ Hétf. Május 21, 2018 9:10 am
Amikor Kheirón adott egy kis kimenőt, hogy szellőztesse ki a fejét, nyilván nem arra gondolt, hogy állítson be az útjába kerülő első szórakozóhelyre. Se nem arra, hogy legurítson egy fél pohár whiskyt. Huppsz. Nem mintha bánta volna, hiszen ezzel már tisztában volt akkor, amikor betette a tűsarkúját és a kedvenc fekete ruháját a hátizsákjába. Szabadnak érezte magát a tudattól, hogy valami olyasmit művel, amit nem kellene. Élvezte a szabadság és a lázadás illúzióját, hogy egy kicsit a maga ura lehet. A bentlakásos iskolák szigorúan szabályozott steril világában is mindig ez hiányzott neki, talán ezért nem próbálta fékezni a nyelvét. Nem volt különösebb oka annak, hogy az otthonától távol tanuljon, egyszerűen az anyja családjában ez volt a bevett szokás. Mióta a táborba került megfordult az is a fejében, hogy Maria szándékosan tartotta távol a Cotswolds-tól, a falutól és a kis lakástól, hogy ne hozhassa rájuk a szörnyeket, de aztán emlékeztette magát, hogy az anyja nem tudhatta, hogy ő félvér.  Az érzés azonban beférkőzött a bőre alá, mocskosnak érezte magát attól, hogy veszélyt jelent rájuk. A családja jelentette számára a legtöbbet a világon, nem tudta volna elviselni, hogyha bármi bajuk esik. Megrázta a fejét és kiitta a maradék italt a poharából. Ma nem fog ezen töprengeni, nem azért jött ide, hogy gyászos képpel ücsörögjön a pultnál. Elvégre még ki is szolgálták, nem kérték el az igazolványát, szól a zene, a fények táncot járnak a falakon, nem mellesleg őrjítően jól néz ki ebben a fekete ruhában. Az utolsó gondolatra elvigyorodott és elindult a táncparkett felé, amikor két férfi környékezte meg. Bűzlöttek az olcsó alkoholtól és a verítéktől. Próbált udvariasan kikerülni a szituációból, eltűnni a tömegben mielőtt még eldurvul a dolog, amikor az egyik végigsimított az arcán. A keze már éppen pofonra lendült volna, amikor egy ismeretlen közbelépett. Eltessékelte az idegeneket, Luce legnagyobb örömére. Elszakadt volna nála a cérna egy másodpercen belül és akkor mindannyian rosszul jártak volna. Mármint, neki csak elrontották volna az estéjét azzal, hogy kidobják a klubból, viszont a duó mindkét tagja alsóbb, érzékenyebb részeit egy tűsarkú vette volna kezelésbe. Aucs. Leült az ismeretlen megmentője mellé a pulthoz és gyorsan végigmérte. Akcentusa van, valószínűleg olasz. Nem rövid ideje lehet itt, hiszen a szókincse meglepően jó, aki a hazájában tanul könyvekből, vagy tanártól, az nem használja ennyire gördülékenyen és színesen az angolt. Viszont akkor vagy nem akarja, vagy nem tudja ledolgozni az idegen hanglejtést. Az izmain látszik, hogy aktívan eddz. Nem kondizik, az nem így néz ki. Sportoló lenne? Valami küzdősportot végezhet, de miért is? Nem tudta pontosan megmondani, az agya nem tudta feldolgozni az információáradatot. Az alkohol miatt kicsit összekuszálódtak a máskor olyan gondosan összerakott következtetéseit. Ennek így nincs értelme, valószínűleg teljes hülyeségeken pörög az agya, jobb lesz, ha abbahagyja.
- Nem járnának vele jól. Mondjuk én sem. Köszönöm, hogy közbeléptél, ennek sehogy nem lett volna jó vége. – Mosolygott rá hálásan, kicsit ellazulva. – Mellesleg Luce vagyok. Lucinda Malloy.




Nem a legjobb, de remélem elmegy
Felhasználó profiljának megtekintése
Félvér
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Please, be my... huh, what? - Luce&Ces   ₰ Hétf. Május 21, 2018 11:33 am
Perfetto :3


Please, be my... huh, what?
Cesare & Lucinda

Alaposan végig mérem, és megállapítom magamban, hogy igen, bizonyára nem lett volna jó vége. Elsőre ártatlannak tűnik, ahogy sok hozzá hasonló nő, az ember nem is sejtené, mikre képesek, ha sarokba szorítják őket. Sajnos, vagy nem sajnos, de... tapasztaltam. Pár év mínusszal még én is követtem el banális hibákat...
Persze kedves hódítóinknak az sem kedvezett volna, ha a közbelépésemet követően velem kezdenek kekeckedni, akkor meg bizonyára jobban jártak volna a hölgyemény egy jól irányzott rúgásával - még az is kellemesebb, amit én szoktam csinálni azzal, aki túlságosan felbosszant. Bár, ez itt New York. Valószínűleg csak kidobattam volna magam a helyről, örökre elszalasztva egy nagyszerű lehetőséget - bezzeg otthon! Ha betérsz egy jó kis kocsmába szórakozni, és átdobod az asztal fölött azt, akinek nem tetszik a képe, az emberek még meg is tapsolnak, de legalábbis jót nevetnek rajta, majd megvonják a vállukat és isznak tovább. Itt meg? Már egy hangosabb szóváltásra kapják a fejüket a biztonságiak...
- Biztos az keltette fel az érdeklődésüket, ami nekem is. - Mosolyom még mindig az arcomon, ahogy még egyszer végig pillantok rajta, nem tolakodóan, csak felmérő jelleggel. - Tapasztalataim szerint az ilyen szép lányok nincsenek biztonságban egy ilyen helyen. Főleg egyedül... - Na de nem mondhatom egyből, hogy óvatlan módon egyedül jöhetett. Akár még kísérője is lehet, aki valamilyen különös módon már jó ideje nem mutatkozott mellette.
- Cesare - dobom félre a titokzatos Don Juan maszkját, felfedve valódi nevemet, miközben az övét is jól eszembe vésem, magamban ízlelgetem egy darabig. Szép, akárcsak ő. - Cesare. Nazario. Dante. - Kiemelem mellé többi tartozékomat is, ha már ő is így tett, majd a félig teli poharára pillantok, aztán a csaposra.
- Due limoncelli - mutatom neki az ujjaimmal is, bár fölösleges - egyszer-kétszer már jártam itt, ismerem a fickót, és tudom, hogy vannak olasz gyökerei. Ennek tudatában már szinte ösztönből váltok vissza anyanyelvemre, bár nem okozna gondot angolul sem kérnem. Mikor idejöttem, épp csak annyira beszéltem a nyelvet, amennyit a suliból magammal hoztam; a két év alatt aztán elég jól belejöttem. De még most is ezerszer jobban szeretem az olaszt használni, amikor tehetem.
- Szóval, Luce - fordulok vissza a hölgyhöz, mikor kikapjuk az italokat, és az egyiket elé tolom, hpgy az az övé. - Én könnyebben megértem a nemet, mint az a kettő - jelzem neki finoman, ha úgy érzi, elküldhet. - Még tanuló vagy, ugye? - Nem nehéz erre a következtetésre jutni, hisz fiatalnak látszik, egy hétvégén szórakozni vágyó diáknak. Ez persze nem tántorít el engem semmitől, nem vagyok olyan öreg, hogy ne kezdjek ki egy fiatalabb lánnyal. Sőt.
A szép hölgynek a pultnál <3
?.?.:* made by Ivis & K. .?.:*?

Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Please, be my... huh, what? - Luce&Ces   
Ugrás: