◭ Nolan & Arthur





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Zászlófoglaló
Kékek
9
Pirosak
19

(frissítve: 06.02. 12:16)


Félvérek
Isten
Zeusz
2
0
Hadész
1
1
Poszeidón
1
1
Athéné
1
2
Aphrodité
3
2
Arész
0
1
Apollón
1
0
Hermész
1
2
Démétér
1
0
Dionüszosz
0
1
Héphaisztosz
0
0
Egyéb
2
1
Mitikus lények
1
4
Összesen
11
15



Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Társalgó
Discord



Itt tartózkodnak

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Amanda Rodriguez, Amber Hill, Maya Downey






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Damian Park
Today at 2:18 pm

Írta  Érosz
Yesterday at 6:06 pm

Írta  Erisz
Yesterday at 1:12 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 10:16 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:25 pm

Írta  Arthur Greenwald
Pént. Jún. 22, 2018 8:19 pm

Írta  Vendég
Pént. Jún. 22, 2018 12:05 am

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 3:19 pm

Írta  Heather Blackmage
Szer. Jún. 20, 2018 2:19 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

◭ Nolan & Arthur

Témanyitás₰ Tárgy: ◭ Nolan & Arthur   ₰ Szomb. Május 26, 2018 4:11 pm
Nono és Artie
ET-ben történt jelenetek után
SZÓSZÁM: jó kérdés | ZENE: klikk | RUHA: itt |
Elhúztam a számat. Ahogy a távolodó „Argó vitorlára” tekintettem, elfogott az a bizonyos fogalmam sincs most mihez kezdjek érzés. Úszni épphogy megtanultam, tehát nem valószínű, hogy a rögvest belevetem magam a tó vízébe opciót választom meggondolatlanul. Amit a társaimtól megtanultam az az, hogy a türelem rózsát terem. A gyerekeknek hagyni kell, hogy megunják a játékaikat és ha ez megtörténik akkor elhajítják, sőt mi több meg is feledkeznek róla. Na akkor csaphatok le én. Az már más tál tészta, hogy az én függőágyam mikor lesz egy megunt és elfeledett kacat Nolan szemében. Talán soha. Ami rám nézve nem igen kedvező, ámbár erre nagyon jól rá tudnék segíteni. Hogyan? Meg kell próbálnom nem a kétségbeesett, nagy szükségem van rá oldaláról megközelíteni a dolgokat. Az éhező és veszett állat stílus nem az én jellemem, ezt mindenki tudja. Nem vagyok irtózatosan kétségbeesett, csak valamiért mindenkit képes vagyok magam körül lehangolni.
Ha most egy túlméretezett idegzsába lennék, aki az értelmetlen veszekedést, bunyót kedveli bizonyára fenyegetőzni kezdenék a parton, mit se törődve azzal, hogy elér-e hozzá vagy sem. De nem teszek így. Miért? Hát nem egyszerű? Nem látom értelmét. Plusz ráérek. Csak az idő sürget, amit nem tudok megállítani, hogy a Nap tovább maradjon esetleg az égen és ne kelljen újfent a függőágyamon álomba ringatnom magam. Szeretek aludni, pontosabban kényelmesen aludni. Ha ez nem történik meg, a szokottnál is mamlaszabb leszek, kedvetlen és érthető ha szórom magamból a lehangoltság mindennemű csiráját. Az arcom se arról fog árulkodni, hogy hű de mennyire próbálkozom jobb kedvre deríteni a közelemben levőket, hanem zombi módjára érthetetlen fapofát vágnék és… Azt nem akarom. Így is a szokottnál furább gyereknek vagyok elkönyvelve, nem akarok ezen túl sokat rontani vagy javítani.
Füttyentettem egyet. Hangosan, azt remélve, hogy legalább egyszer ehhez folyamodni elég lesz és esetleg Nolan felfigyel rá. Bár ki tudja alapon és hátha nem lenne elég egyszer, füttyentettem újra. Ám most elkezdtem integetni a kezemmel is, egyfajta hé igen, én vagyok az és ide nézz stílusba. Azt nem kétlem, hogy jobb szerette volna ha egy lány fütyül vagy integet neki a parton, nem pedig én, de most sajnos így járt.
– Ugye nem az aranygyapjút akarod megkeresni vele Nolan? – költői kérdés, tudom én nagyon jól, hogy nem. Csak türelem. Kétlem, hogy meghallja. Vagy esetleg észreveszi, hogy itt hadonászok neki. De egy próbát mindenképp megért.
– Csokis pitét szeretnék enni! Te talán nem? – szólok oda, hátha esetleg az ő füléig is eljut a csokis meg a pite és nem utolsósorban az enni szó. Most meg igazából csak abban reménykedtem, hogy van annyira édes szájú és esetleg meggondolja magát s, magától kievez. Reménykedni még lehet. Hiszen a remény hal meg utoljára.
Igen, most tényleg tréfával próbálkoznék, mert nyilván nem vagyok annyira falánk, mint ahogy most ez kivehető lehetne. Ám rendszerint mindig rosszul sül el egy-egy póén, nem csodálkozom ha a mostani úgy fog végződni ahogy fog. Őszintén csak remélni lehet, hogy van annyira éhes mint én és nem a logikusabb eszét veszi elő. Mert ha nem így van, már most a legeslegelején jól lebuktam. Ám mégis azon van a lényeg, hogy visszakapjam az én „Argóm”. Valahogy. Már csak ki kell találni mi az amivel tényleg ide csalogathatom Nolan-t, ha esetleg az éhsége nem lenne elég ok arra, hogy vissza térjen a partra.

.
JÁTÉKOSTÁRS: Nolan | MEGJ.: Bocsi a késésért és a béna kezdőért. 119
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugrás: