Dark with me - Ava & Hádész





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Ginger Hill, Leyla Dandelion, Szász Dalma, Victoire Delacroix






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Dark with me - Ava & Hádész

Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Pént. Nov. 17, 2017 7:26 pm
Avery & Hádész
The coming dark
is just abegining.


Csönd. Feketeség. Őrültebe kergető mindkettő, mikor belesüllyed az ember, pedig csak álomnak kéne lennie, azonban ez szinte fogható, tapintható, mintha rám nehezedne, és a tudatomra. Lenyomja a mellkasomat és levegő után kapkodom. Lecsuktam csak a szemem, aludnom kéne egy ilyen fárasztó nap után, mikor a sok apróság összeáll egy egésszé. Nem vagyok normális, sosem voltam, azt hittem, a tábor megadja majd a válaszokat, azonban nem. Ki vagyok, mi vagyok, és miért, miért nem lehetek átlagos? Miért kell furcsa gomolygó aurákat látnom, miért látok olyanokat, akik meghaltak? És a válasz ebben a táborban kéne lennie, azonban még most sem játszanak előttem tiszta lapokkal. Azt hinné az ember, ez majd más világ lesz, mégis pont olyan alattomos, sötét, mint az igazi. Ez nem egy álom, ez az én valóságom, hogy örököljem azt az istenverte genetikát elvileges apámtól. Köszönöm, hogy fordulna fel a világ…
Hánykolódok az ágyban, képtelen vagyok már felébredni, ahogy egyre inkább elmerülök az ismeretlenben. Érzem, hogy valami nem stimmel körülöttem, valami nem jó. örömmel ébrednék fel, de azonban ez lehetőség, hiszen még magamat is alig érzékelem. Mintha csak kitölteném az egész teret. Nincstestem, csak a csapongó gondolataim, amik össszefüggéstelenül járnak ide-oda. Ide-oda. Azonban ez az állapot sem örök, ahogy lassan ki tudom nyújtani kezemet, és saját karomat látom meg. Mintha összesűrűsödnének a részecskék, és testemet rajzolnák ki. Vajon, mennyire ütésálló? Megérintem arcom, úgy tűnik, mintha stabil lenne. Állandó, nem foszlik szét érintés nyomára. Mi a fene ez? Ki játszik elmémmel? Vagy saját tudatalattim akar megint a szakadék szélére sodorni? Nem érzem félelmetesnek a sötétséget, nekem inkább melengető, csak az zavar, hogy egyedül vagyok a semmi közepén. Nincsenek tárgyak, se tájak, csak a végtelen, örök sötétség. Megszólalok, de nem tudom eldönteni, hogy a saját hangom az, vagy csak a fejemben hallom. Mi ez? Milyen csalfa illúzió? Miért nem tudok nyugton aludni? Vagy megint csak jön az az állapot, mikor már az álmokat nem tudom elkülöníteni a valóságtól, mikor már minden egy, mikor nincsenek határok, csak az én erőm?
Azonban semmi sem örök, ahogy én is átalakultam, úgy a környezetem is. Falak először, majd bútorok, végül tárgyak kerülnek a helyükre a színekkel kombinálva. Egyértelműen nem tudom, hol vagyok. Irodának tűnik, vagy inkább egy tágas szobának, ahol üzletkötés is folyik az ünneplés mellett. Zavar, hogy nem tudom, miért álmodom ezt? Az agy általában olyat vetít le, amivel már találkozott, ez egyértelműen ismeretlen volt a számomra.
Az ablak felé veszem az irányt, meglep, hogy lépéseim nem vernek zajt, de nem sokáig foglalkozom vele, ahogy kinézek. Azonban kinn még sötét van. A semmiben lóg ez az épület. Mindent csak lépésekben. Először én, majd a szoba, majd a környezet? Vagy csak annyira korlátozódik le, ahol vagyok?
Nyílik az ajtó, azonban olyan hangtalanul, hogy alig veszem észre, az tűnik fel inkább, hogy nem vagyok már egyedül. De mit is vártam? Hogy ismerősbe futok bele? Megint csak egy ismeretlen idegen. Jól öltözött, magas alak, éles vonásokkal. Egyszerre tűnt hátborzongatónak és kedvesnek. De a tekintete… Fekete, mint a kinti sötétség. Nem csillog, nem is fénylik, mintha mindent elnyelne, mintha végtelen lenne, amiben nem lehet olvasni. Mosoly jelenik meg az arcán, amit nem tudok hova tenni. Mondanám, hogy ki vagy, azonban… Ez az én álmom. Tudnom kéne, nem? Bármennyire is figyelem, csak egy viszkető érzés jelenik meg koponyám hátuljában, mintha motoszkálna ott valami, azonban nem tudom a felszínre hozni, nem tudom kiszabadítani a gondolatot, ami lehet választ adna. Csak ott mocorog, és képtelen vagyok megszűntetni az érzést. Összevonom szemöldökömet, ahogy az idegenre nézek. – Hmm?

I wanna dream × Remélem, megfelel, ha nem, pm Smile @

Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Pént. Nov. 17, 2017 10:58 pm

Valaki     &     Hadész

Csönd. Feketeség. Van-e ezeknél csodálatosabb dolog a világon? Nincs bizony. Szerintem legalább is nincs. Mindenhol ott van, átölel, magába szív és nem ereszt el. Képzelj el egy hatalmas, kézzel szőtt leplet ami körbebugyolál. Készítője pontosan úgy csinálta, hogy az illeszkedjen minden porcikádhoz olyan szorosan, hogy lélegezni se tudj. A lélegzés amúgy is alulértékelt dolog, egy álomban pedig teljesen felesleges. Természetesen eme csodálatos mesteri lepel készítője, ebben a teljesen spontán metaforában, én vagyok.
"Áldozatom" pedig ez a fiatal lány. Nem ez az első lepel amit készítek és nem is ez lesz az utolsó, azonban mindegyik egyedi és különleges. Az embereknek hálát kéne adniuk, hogy drága időmet fordítom rájuk azzal, hogy meglátogatom őket álmukban...sokuk azonban ordítozik meg sikít félelmében...Hálátlan banda. Ez a lány azonban nem teszi ezt és maga az egész lénye olyan..megfoghatatlan ám egyben vonz is.
Hallottam a pletykákat miszerint a szépséges Rache...azaz hogy Rebeka.....vagyis hogy...áh mindegy! A lényeg az hogy megtudtam hogy valamikor amikor nem figyeltem megint született egy gyermekem. Sok mindennek neveznek, köztük jóképűnek és szerénynek, de sajnos jó szülőnek nem igazán. Igazuk is van, hiszen mire kettőt pislogtam a lány már szinte felnőtt lett. Ám ha megkésve is, de itt vagyok, hogy egy kicsit elbeszélgessünk.

A leplet egy kicsit kényelmesebb dologra cserélem. ujjaim nyomán falak, bútorok teremnek, mintha csak egy vászonra festenék. Ez már egy kicsit jobban tetszik kis vendégemnek. Látom ahogy az ablakhoz sétál és kinéz rajta. Természetesen nem lát semmit de mit várt tőlem? Majd elővarázsolom Manhattan látképét neki, vagy egy szép zöld rétet, esetleg ahogy legel rajta egy póni? Ezek a mai fiatalok..nem érik be semmivel.
Megkönnyítve a beszélgetést alakot öltök és belépek a szobába. Alakom és kinézetem remélem megfelelő a számára a többi hölgyismerősöm mindig dicsérte. Meg aztán..legyen csak büszke hogy milyen fess apja van neki.
- Hm? Hát így még nem fogadtak. - " Nevetek kivillantva fehér fogaimat. "Szervusz Avery. Gyere üljünk le." Mondom miközben én már a szoba másik oldalában lévő íróasztal mögött ülök egy kényelmes karosszékben. .

~ ©️ ~
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Vas. Nov. 19, 2017 8:12 pm
Avery & Hádész
The coming dark
is just abegining.


Fura. Nem érzem azt, amit szoktam, ahogy figyelem. Bár, ha ez álom? Miért is látnám az aurákat vagy a szellemeket? Őszinte leszek, ennek az irritáló alaknak nagyon is kíváncsi vagyok az aurájára, hogy milyen színű, úgy mozog itt, mint valami mindentudó uralkodó. Véletlen lenne? Sajnos, a tábor óta megkérdőjelezek már mindent, a legnagyobb faszságban is lehet valami apró igazság. De hova is kalandozom… Ennek álomnak kéne lennie, nem? De nem egyszerű róla levenni a tekintetemet, és nem azért mert jóvágású, hanem van benne valami kisugárzás, valami, ami hatalmat ad neki. Tekintélyt. Magára vonja szavak nélkül is a szemeket. Fura, nem tudnám mihez hasonlítani a bennem motoszkáló érzelmeket, csak azt érzem, hogy leomlottak falaim, védtelen vagyok, és a kés szélén ácsorgok. A sötét vonz, a szavai hívnak valami felé, és nem tudom eldönteni, hogy elfussak, vagy ugorjak fejest azonnal ebbe az ismeretlenbe. Annyi új történt velem, hogy a világom a feje tetejére állt, és már nem tudom, mi reális és mi nem. Hiszen az ember nem m indennap hallja egy kentaurtól, hogy hoppá, a nagy Hádész isten az apád. Ha nem sokkolódtam volna le, biztosan elröhögtem magam volna, és ahogy jöttem, ki is vonultam volna a cserkésztáborból. De az, hogy valami ilyesmi vagyok, sok mindenre adna választ, de akár az is lehet, hogy egy ilyenre van szükségem, hogy ne érezzem azt, hogy megkattanok. Ne érezzem azt a napi frusztrációt, hogy az én világom más, amit látok, az teljesen más, mint egy hétköznapi embernek. Fényes aurák, halottak szellemei, ez biztosan nem normális, ezért kéne nekem ez a félvér szó, mint támasz. Amivel egyenértékűnek érezhetem magam, nem pedig selejtnek.
- Oh – böktem ki, ahogy a nevemet mondta. Ismer, vagy legalábbis a nevemmel tisztában van. Micsoda tudatalatti illúzió ez, hogy én pedig őt nem ismerem? Álom az álomban? Vagy már a valóság az, amiben vagyok, csak nem érzem megint a különbségeket. Minden, amit hittem, hogy valóság, máris nem az, és ami eddig volt álom, lett a realitás. Ez a zavar, nem tudom, hova fog taszítani, de nem egyenes az utam, buckák, rögök jelennek meg a sétám során, az életem során. Utána kapom a fejemet. Leült, és valami késztet arra, hogy én is így tegyek, pedig csak felajánlotta, nem? Egyre furcsább és furcsábbá vált a helyzet, ezt garantálhatom.
- Legalább, te tudod, hogy ki vagyok. Viszont, én ezt nem mondhatom el rólad – fordulok a szék felé és miközben szememet rajta tartom, húzom ki lassan és foglalok helyet. Kimondottan lassan, szinte idegtépően. Ez nem valami szócsata, vagy hasonló, itt annál sokkal láthatatlanabb harc folyik, hogy ki tud felül kerekedni. Nem engedem, hogy parancsoló megjelenése hatást gyakoroljon rám. Ha ez az én álmom, akkor tudom irányítani. Azonban, bármire is akarok gondolni, vagy, hogy változzon meg, semmi sem történik. Saját elmém kezd a börtönöm lenni.
- Ki vagy és honnan ismersz? – ajkam ugyan széthúzódik, de mosoly kicsit sem őszinte. Inkább fürkésző, olvasni akarok benne, és kiszámítani, hogy mit tehet. Mozdulataiból következtetni és olvasni nagyobb feladat, mint számítottam. Mosolygó arca csak egy egyszerű maszknak tűnik, amit össze akarok zúzni.

I wanna dream × Remélem, megfelel, ha nem, pm Smile ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Csüt. Nov. 23, 2017 10:21 pm

Avery   &    Hadész

Jókat mosolygok a lány zavarán ahogy lassan, bizalmatlanul ül le az asztalomhoz. Noha félénk és össze van zavarodva a szemében látom azt a gyanakvó csillogást ami utal arra hogy tudja hogy többről van itt szó mint ami látszik. Ordít róla a hamisíthatatlan Hadész vér. "Ez tényleg az én lányom" gondolom magamban és egy kicsi büszkeség tölt el. Lerí róla a vérvonalam adottságai és még a személyiségemből is csöppent egy kettő belé. Hátra dőlök a székemben és öntök a whiskyből ami ott terem az asztalon.
- Még szép hogy tudom a neved. Én mindent tudok, mindent látok. És te Avery felkeltetted az érdeklődésem- vigyorgok és iszok egy kortyot. Nem említem meg hogy én voltam az utolsó aki megtudta hogy létezik, vagy hogy édesanyja felé se néztem AZ óta. Az nem tartozik rá. A legtöbb Isten legalább biztosít valamit a halandónak akivel együtt van, vagy ha nem is hát nem zavarják őket. Sajnos velem nem így van. Én mindig is különböztem a többiektől. A sötétséggel játszani nem sokszor kifizetődő és ezzel nagyon is tisztában volt az anyja. Ezután mosom kezeimet ÉN szóltam. Azonban azok a gyerekek akik túlélik az erőm okozta megpróbáltatásokat általában megérdemlik a figyelmem. Az hogy ez javít vagy ront a dolgokon nos.....ezt nem tőlem kell kérdezni. Én igyekszek támogatni a méltó gyermekeimet. Vajon Avery is méltó lesz? Leteszem az italt és előre hajolok, hogy közelebbről lássam.
- Fura alakokat látsz. Az embereket akikkel találkozol valamiféle ragyogás veszi körül..Aura ha úgy tetszik. Ezek valami nagy dolog kezdeti jelei. - Fürkészem a lány arcát ugyanúgy ahogy ő az enyémet, csak én jobban csinálom hiszen mégis csak az apja vagyok. Kíváncsi vagyok milyen érzelmeket tükröz az arca, mi jár a fejében.
- Természetesen ezeket már mind tudod. Keirón valószínűleg felvilágosított vagy ha nem is ő hát megkért valakit rá. Remélem hogy így történt. A te érdekedben is. - kezemet elé tartom és a tenyeremben megjelenik egy láng. Kezdetben csak kis láng de egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg végül akkora lesz mint egy stresszlabda. Figyelem a reakcióját miközben belekezdek egy kis monológba.
- Baj van a világgal. Testvérek gyanúsítják testvéreiket. Az emberek elfelejtették a régi időket és azok akik tehetnének ez ellen valamit ülnek a fenekükön. Kevés józan ember van aki meglátja az igazságot. Még kevesebb olyan van aki fel is mer szólni érte. - miközben beszélek a tűzben alakok, képek jelennek meg.

Két arctalan emberszerű árnyék vitatkozik, egy seregnyi árnyék ütemes tempóban menetel egy nagyobb árnyalak pedig felettük ül és szemléli az eseményeket ám pár pillanat múlva eltűnik a nagyobb alak, a kisebbek pedig egymás torkának esnek, egy erősebb alak megver egy kisebbet miközben több kisebb alak is látja de nem csinálnak semmit. Egy alak ki akar lépni a tömegből lehet hogy segíteni de a többiek visszahúzzák. Kíváncsi vagyok hogy tetszik neki a kis bepillantás amit mutatok neki. Lehet hogy egy kicsit túl drámai vagy költői az ízlésem ám mindig is szerettem elnagyzolni a dolgokat.
- Arész eltűnt és az Isteneknek ennyi kellett hogy egymás torkának essenek és gyanúsítgatni kezdjék egymást. Előbb vagy utóbb háború lesz. Egy olyan amiben nem lehet semlegesnek maradni. Egy olyan ami majd rendbe rakja a dolgokat de sok áldozatot fog követelni. Egy olyan amiben a legnagyobb szerepet a hozzád hasonlók fogják játszani és ezért fontos hogy készen legyetek. Edzenetek kell, tanulni, erősödni és ami a legfontosabb: Oldalt választani. - A tűzben arcok jelennek meg a táborozók arcai majd az egész testük ahogy edzenek, beszélgetnek, harcolnak, futnak. Lehet hogy néhányukat Avery ismeri is ami sokban segítene megértetni vele a mondanivalóm lényegét. A sok kis egymást követő kép után egy nagyobb kép következik és nem követi több. A képen egy nagy csatatér látható kimerevítve ahogy két nagy hadsereg éppen az összecsapás pillanata előtt áll. Mindkét oldalon láthatóak szörnyek, lények, táborozók. Összecsukom a kezem és a tűz eltűnik a képpel együtt. Hátradőlök a székemben és összeteszem a kezem. Arcom komor, eltűnt róla a mosoly.
- Te kinek az oldalára fogsz állni Avery? -  
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Pént. Nov. 24, 2017 5:58 pm
Avery & Hádész
The coming dark
is just abegining.
Figyelek, szívom magamba az információ áradatot, ahogy próbálom összerakni a puzzlet, amiben kicsit sem segít. Annyi baj legyen, sok mindent éltem túl, egy álmot miért ne sikerülne? Azonban mindketten tudtuk, hogy ez több, mint egy egyszerű álom – súlyos, nehézkes, teli olyan pillanattal, ami meghatározható lesz a jövőre tekintve.
- Felkeltettem az érdeklődést? – Kicsit sem hangzott furcsán, csak mint a legtöbb filmben. Érdeklődés? Miért? Minek? A nagy tehetségeknek szokták ezt mondani, vagy akiket szimplán túsznak akarnak, illegálisan eladni, vagy hasonló. Komolytalannak éreztem, elgondolkodva a múltamon, hogy mégis mi van benne, ami másokban nincs? És tegyük most félre a szentimentalizmusomat, és hogy nincs ki mind a négy kerekem. – Mint a rossz maffia filmekben, ahol alkut ajánlanak – csúszott ki a számon a gúnyoros megjegyzés, noha nem sértésnek szántam, csak komikus volt a helyzetre nézve. Persze, akár saját álmom is kibaszhat velem, ki tudja? Komolyan, mintha a saját alteregóm akarna valami bűnös ügyletbe belecsábítani? De minek arra körmönfont mézes madzag, hogy ha általában úgyis megyek magamtól én mindenhova. A baj sosem került el, néha önszántamból sétáltam bele, és kimondottan élveztem, bármilyen szar is volt a végeredmény. Nem lehetett csak úgy eltörölni a földfelszínről egy fenyítéssel, vagy dorgálással, mintha a rossz mindig bennem lett volna, ott csörgedezett volna véremben, csak én voltam az akadálya annak, hogy azzá is váljak. Elvileg, a nagy szöveg, hogy a fény és a sötétségnek egyensúlyban kell lenniük, de akkor mi van a mostani világban, amit megfertőzött a technológia, minden hír arról szól, ki halt meg, kit erőszakoltak meg, mit loptak el és stb. Pusztítás, pusztítás mindenhol.
Összevontam a szemöldökömet. – Mégis honnét… - kezdtem bele. AZ egyetlen, akinek ezt említettem, az maga a pszichiáterem volt, aki ezek után csak gyógyszerezni kezdett, hogy a depresszió túlzottan befolyásol. Oké, Kheirónék tudják már, hogy kinek a porontya vagyok elméletileg, de hogy gyakorlatilag is? Túl kézenfekvő lenne, túl egyszerű, és ott van az Elfogadás, ami a mai napig sem történt meg. Vajon, a saját apám tudja, hogy létezek, hogy felnőttem már, hogy egy pillanatomban sem volt ott, mikor szükségem volt bárkire is? Hogy saját magamtól álltam talpra, ami erősebbé tett, mint egyeseket. Az én erőm nem a fizikai ütés, rúgás, annál sokkal több. Nem hadonászok vízzel, nem rebegtetem a pilláimat egy románcért, ez ennél sokkal összetettebb, az élet szerves része. A halál mindenki számára eljön, legyen az ember, isten, mítikus lény, ott lebeg mindenki feje fölött, az idő számlál vissza, csak nem tudjuk, hol jár éppen. Majd bumm, beüt, és kész. Ennyi. A halált nem kell magyarázni, mindig is volt, mindig is lesz. Egyszerű és örök.
De honnét tudja ez az alak, hogy miket látok? Mi köze van hozzá? Ki az isten ez?
Kezére tekintek, ahogy fellobban a láng, egész megnő, és először még azt hiszem, egyenesen nekem dobja, de nem. Az ujjai közt fényesen lobog, olyan fényesen, hogy abban lehet látni alakokat. Mégis miért? Miért mondja ezt el? Minek mutatja meg? Dermedten figyelem az aranysárga nyelveket, ahogy a szavait képekké formálják. Tetszik. Látványos. Azonban a zavar nem múlik el, ahogy a kérdések a fejemben egymás után futnak le. Miért? Mit keres itt? Ki ő? Mit vár tőlem? Aztán, ahogy beszél mélytónusú hangján egyszerűen, de biztosan mondhatom, hogy valósághűen, kezdem tudni, ki is ő. Mint egy fénypászma az agyam közepén, ami felvillan, majd lassan világos fénnyel önt el a tudat. Nem mondta ki, de eljött, de itt van, beszél hozzám, elvárásai vannak. És legszívesebben úgy felpofoznám, ahogy edzésen láttam, hogy még a vér is ömöljön az orrából. Egyszerre keletkezik bennem áhítat és gyűlölet. Áhítat, hogy itt van, hogy elmeséli a dolgokat, hogy tudja, létezem, hogy nem felejtett el és vár tőlem valamit. Gyűlölet, hogy 17 évig egyedül nőttem fel, senki sem mondta, hogy amiket látok, normálisok az én fajtámnak, hogy még csak el sem fogadott, és még annyit sem volt képes kinyögni, hogy helo, én vagyok az apád.
Ott állt előttem Hádész, az, akinek a vére vagyok. A teljes valójában. Hirtelen eltűnt minden fesztelenségem azzal kapcsolatban, hogy nem ismerem, hiszen belőle vagyok, olyan vagyok, mint ő. Nem lehetünk ég és föld, le lehet tagadni a származást, de az nem változtat a tényen, hogy vérünk ugyanaz. A lánya vagyok. Hádész lánya.
- Igen – leheltem nagyon lassan, ahogy a táborozók arcai tűntek fel. Végre valaki, aki egy kicsit is érzi a mi súlyunkat. Hogy már pedig a legnagyobb fenyegetettség nem csak az, hogy Árész eltűnt, hanem hogy a táborban ott vagyunk mi, akik félig birtokoljuk az erőiket, ha egy kicsit is szemfülesek vagyunk, megtanuljuk ezt használni, kihasználni, egységet kovácsolni, és akkor már az Olimposz sincsen biztonságban. Egy személyünk nem tud köveket omlasztani, de vagyunk annyian, hogy az egész eddigi világot megrengessük, megváltoztassuk, ha kell el is pusztítsuk. Még csak ma láttam meg ennek a lehetőségét, ahogy Kea körbe vitt, ahogy a Hermész kabinban annyian várják a soraikat, hogy Elfogadják őket. De senki más. Kheirónék és az istenek nem akarják meglátni, mert a saját háborújukkal vannak elfoglalva, mert azt hiszik, a gyerekek lényegtelenek. Valóban, egy korig, de sokan átléptük már azt és vannak már felnőttek, csak össze kell állnunk, csak kell egy cél, és míg azt Istenek azzal vannak elfoglalva, kinek van igaza, mi mindent le tudunk omlasztani.
Becsvágyó, veszélyes gondolat, ami nagyon csábító.
Ahogy az ő arcán eltűnik a mosoly, úgy az enyémen jelenik meg, miután túlléptem a kezdeti sokkon, hogy éppen apámmal szemben ülök.
- Oldal? – húztam ki magamat, mintha csak az én kezemben is hatalom lenne. Pedig nem igaz, egyelőre nincs, de a szavak akár sebezhetnek is, akár olyan tényt hordozhatnak, amik rombolnak. Akár hatalmat, amik előtt fejet lehet hajtani. – Miért hiszed, hogy csak kettő van, atyám?


I wanna dream × Remélem, megfelel, ha nem, pm Smile ×


Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Vas. Dec. 03, 2017 1:30 pm

Avery   &    Hadész

Tetszenek a lány reakciói a kis előadásomra. Arca elgondolkodik, meglepődik, komoly és számítóvá válik. Ármányokon és kiskapukon kezd gondolkodni. Lám végül rájött arra is hogy ki vagyok. Széles mosoly fut át az arcomon mikor meghallom Avery válaszát. Lám tényleg az apja lánya. Nem hajlandó oldalt választani hanem a saját útját akarja kivívni. Érthető hiszen 17 évig feléje se néztem, nem volt egy atyai szigor ami támogatta volna, ami megmondta volna mit szabad és mit nem és segítené az útján. Ezt persze nem azért mondom mert megbántam hogy nem néztem felé. Egyik gyerekem se érdekel amíg nem tesz valami nagyot amivel megérdemli hogy elfogadjam. Az hogy nem foglalkozom velük segíti őket hogy a saját lábukra álljanak, saját erejükből és tudásukból harcolják ki mindazt ami az övék. Lehet hogy kegyetlenségnek gondolják egyesek de ezzel erős, okos gyerekeket nevelek és ahoz ami következik ilyen harcosok kellenek.

Avery teljes mértékben megérte a "nevelésem". Látszik rajta hogy okos, hogy ha kell erős és a sarkára tud állni. Sajnálatos viszont hogy drága édesapja ellen is felakar lázadni. Nem baj. Most már itt vagyok hogy igazán megneveljem. Muszáj lesz egy oldalt választania vagy meghal. Sem én sem Zeusz nem engedhet meg magának egy lázadást legyen az bármennyire gyenge.
- Nem hiszem hanem tudom. Azért értékelem a kreativitásod. Már már büszkeség tölt el hogy ilyen remek ötlet jön a lányom fejéből más esetben még segítenék is benne de most nincs idő gyermeki erőfitogtatásra. - Közel hajolok a lány arcához szemem vörösen izzik.
- Ha nem döntesz akkor sem én sem az öcsém nem fog megvédeni. Tudom most azt mondod hogy nem kell neked védelem de hidd el hogy kell. És ha konkrétan megpróbálsz lázadást szítani ellenünk mégha csak rövid ideig is de csatlakoznának erőink és megölnénk. Kedvesen mosolyogva dőlök hátra mondandóm után de szemem még mindíg ég. A whisky után nyúlok és iszok még egy pohárkával, hogy megöblítsem kiszáradt torkom.
- Szóval most hogy ezt megbeszéltük újra megkérdezem: Kinek az oldalára állsz lányom? -
Felhasználó profiljának megtekintése
Hádész
Félvér
avatar
Hádész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   ₰ Vas. Dec. 03, 2017 5:21 pm
Avery & Hádész

The coming dark is just abegining.
A játszma felizzik bennem, érzem, hogy éget, amitől fellelkesülök. Játszma, amit sosem folytattam, mégis részese lettem, játszma, amiben én is lehetek királynő. Játszma, ami nem csak annyiból áll, hogy melyik oldal… Hagyjuk ezt a bekamuzást, hogy válasszunk oldalt, ez már rég nem arról szól, hogy Árészt kirabolta el. Zeusz is éhezik egy háborúra, túl régóta van béke, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Hádész pedig csak csábítgatja az oldalára a személyeket. Nem lesz méltányos háború, ha megkezdődik. És maga a színtér lesz a Föld, a halandók világa, pedig ők nem tettek semmit, mégis nekik is kell a következményeket viselniük. Nem mintha bánnám, nem mintha annyira ordítana a lelkifurdalás bennem. Nem igazságos, de sok dolog van a világon, ami nem igazságos. Sosem akartam félvér gyerkőc lenni, mégis annak születtem, abból Hádészénak, akinek erejét legszívesebben tagadnám, elmenekülnék előle, de hogy tagadjam meg önmagam? A sötétség akkor is velem fog lenni, körbe fog venni, nem úgy mint a többieket, akiknek aurája fényes, vibráló, világító… Pont ez a sötétség adja, hogy a tekintetét meglátva, csak egy hevenyészett mosolyra húzódott ajkam. Számomra nem félelmetes, sokkal inkább szívemhez közeli. Sokkal inkább igaz ez a szempár így, minthogy valami alakba bújtassa magát. Minek a látszat, ha az életet akkor is egy dolog uralja? Minek annyi arc, ha attól még mindenki meg fog halni? Úgy érzem a lelkembe lát, de csak lásson, nézze meg, hogy nem vagyok olyan, mint képzelte, hogy a gyerekei nem egyszerűen az erejét hordozzák, hanem egyenként szörnyetegek. Nem halhatatlanok, és pont ettől veszélyesek. Kapocs vagyunk a halandók és az istenek között. Ő ezt látja, ő ezt észrevette, pont ezért buknak ajkaira ezek az éles szavak, melyeknek jelentése azonnal szétfoszlik a levegőben. Drága édesapám megfenyegetett. Nem gondoltam, hogy ilyet fogok pipálni, de valóban, előbb jut eszembe, minthogy megöleljen, vagy valami, pedig a kibaszott gyereke vagyok! Hullámokban csapott át bennem a harag, engem mer fenyegetni a halállal? Látszik, hogy semennyire nem figyelt rám, semennyire nem követte az életemet. A halál egy állapot, amivel örömmel találkozom, és cimborálok. Ahogy övé a halál, úgy az enyémé is. A sötét körbevesz mindkettőnket, ha tagadjuk, ha nem. Ott van minden másodpercben, beszövi az életet.
- Bájos – jegyeztem meg. – Félsz tőlünk? – döntöttem oldalra a fejemet. Abban biztos voltam, hogy nem engem félt. És valóban, ahogy Kea is megjegyezte, 17 évet túléltem valahogy, Védelmező nélkül, úgy, hogy összesen láttam két szörnyet. Véletlen lenne? mert biztos vagyok benne, hogy egyszer sem vigyázott rám, nem illene a profiljába Hádésznak. – Ki mondta, hogy lázadnék? Kicsit sokat képzelsz bele – kuncogtam fel. Egyrugóra jár az agyunk, fene, nem gondoltam volna, hogy máris látszanak a közös vonások. Ámbár a lázadás szép dolog, de túl csúnya arra, amit én gondolok. Lázadás, mi ellen? A mostani rendszer, ami mindjárt összedől? Amikor egy háború mindjárt felemészti őket? Én csak szimplán megelégeltem a mostani rendszert, pedig csak egy napja vagyok benne. Sok, amit tesznek az istenek, mintha nem lenne kötelezettségük, és még mi hajtsunk fejet? Mi fogadjuk el ha végre a saját gyerekeikhez szólnak? Bezzeg, ha teljesen istenvérű a gyerek? Az már fel van magasztalva az egekbe…
- A halálról diskurálsz nekem? Először is, nem az én szegénységi bizonyítványom, ha megöltök, másodszor, pedig tessék-lássék. A rendszerben ott van a hiba, csak valaki meg is fogalmazza. A hibát kell megkeresni, nem pedig mélyíteni. Mártírt csinálnál belőlem, ha fellázadnék, majd megöltök. Egy szikra, ami felrobbantja a tábornak nevezett olajoshordót, és ezt sem ti, sem én nem akarom – ültem le vele szemben elgondolkodva. Oldal? Mégis hogy, könyvek történetei által válasszak? – Nem döntök olyanról, amit nem ismerek. Már pedig, sem téged, sem drága nagybátyámat nem ismerem – dőltem előre, megtámaszkodva a térdeimen, egyenesen a szemébe nézve. Sokkal jobb a vörös, egy részlet az igazi valójából, nem pedig csak hazug illúziókat kreál. Nem szeretem a nagyhatalmi játszmákat, de muszáj beszállni, ha már engem is terítékre vetnek. Méghozzá a saját apám. Hajlottam arra, hogy őt válasszam, de csak mert az apám, csak mert vágytam arra, hogy végre elfogadjon, végre legyen esély a családra, de akkor mi lenne belőlem? Egy bábu a sakk táblán, valószínűleg az elsősorban, mert kiszelektálható vagyok, mert míg nekem jelentene valamit, addig neki én nem. És ezt nem akartam. Számítani akartam, hacsak egy emberi életre is. Gyengeség ez, amiből erő kovácsolható. Rajta áll, hogy saját maga mellé vagy saját maga ellen teremt egy fegyvert.

I wanna dream × Alakul a molekula Very Happy ×

Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Dark with me - Ava & Hádész   
 Similar topics
-
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Dark Ravens
» Nini-Well, a tévelygők és megtérők városa
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]
Ugrás: