Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Craig Robertson, Leyla Dandelion, Szász Dalma






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban

Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Vas. Nov. 19, 2017 2:17 pm
Amber & Ginger &  Arész



Jó volt itt, senki sem zavart, békén hagytak. Időről időre megjelentem már korábban az évszázadok alatt is ebben a formámban, senki sem gyanakodott rám, hogy én volnék Arész, és semmi kedvem nem volt most gyereknek tettetni magam. Ismerem magam, tudom magamról, hogy ha még csak zászlófoglalósról is volna szó, mert egyszer már eljátszottam, túl komolyra venném a figurát, és megpróbálnám az erőmet használni, és köztudott, hogy ezeknek a gyerekeknek, még jó ha egy, vagy öt képessége van. Nem akartam magamat lebuktatni, hogy leereszkedtem a közelükbe. Teljesen jó volt itt a tó partján.
A távolból figyeltem a gyerekeket, néha azért elmerészkedtem a közelükbe és figyeltem az edzésüket, kíváncsi voltam a véreimre, noha nem igazán érdekelt, hogy mi van velük. Vannak és kész. Mivel egyik sem Ditétől volt, mert egyetlen nő sem érhetett fel az ő szépségéhez és gyönyörűségéhez, nem érdekeltek, mert nem az ő méhében fejlődtek. Bár az Aphrodité ház lányai igazán szemrevalóak voltak, kedvtelve legeltettem a tekintetem a lányokon, amikor senki sem figyelt. Mindegyikben felfedeztem a kedvesem vonásait, és ez valamelyest örömmel töltött el.
Most épp a kis viskóm ablaka alatt ücsörögtem, egy széken és a kék eget bámultam. Töprengtem, hogy vajon mi lehet ott a többiekkel New Yorkban, hogy a lakosztályom mennyire dúlták fel.  A terv kezdett körvonalazódni bennem, hogy hogyan szabadulok meg innen, pontosabban hogyan tervezem a nagy visszatérést. S jó lett volna látni az én Aphroditémet, de tudtam ,hogy ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen, pedig mennyire jó volna ha a karjaimban tarthatnám. A tó partján ücsörögtem, egy sziklásabb részen, innen jó volt a rálátás az egész helyre, igazából ennek a magaslatnak a tetején, a hátam mögött volt a házam is. Közel voltam az erdőhöz, így kevesen jártak erre, a többség távol maradt ettől a helytől az erdő miatt, hiszen oda bejuthatnak a nagyobb szörnyek is.
A távolban a vízben lubickoló félvéreket figyeltem, jó, hogy így eltudják engedni magukat. Ahogy magam alá pillantottam, az öregember tükörképe mellett láttam a sajátomat is. Sóhajtva intettem, nem akartam, hogy bárki is lássa az igazi alakomat. Egyébként nem mintha bárki is tudná, hogy Arész hogy néz ki igazából, de nem kockáztathattam, voltak olyan tanárok akik igazán élethűen tudták ábrázolni azokat amiket láttak. Egy bolond tarárnő könyörgését nem egyszer hallottam, hogy ha rólam tartana órát, milyen jó volna ha életnagyságban megjelennék. Persze, hogy töviről hegyire bemutassa, hogy mennyi vesztes csatát vívtam eddig életemben? Nem! Azt már nem. Most oda kellett figyelnem, nem szúrhattam el semmit, nekem is kijár a győzelem végre! Közeledő lépteket és hangokat hallottam, már késő volt eltűnni, főleg ha kiszúrtak, így itt maradtam. Lányok, az én véreim. Nem ők lennének, ha nem szeretnének tilosban járni.

Stressed Out ◌ szavak száma ◌ megjegyzés:  ◌

Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Hétf. Nov. 20, 2017 6:44 pm
Árész & Gini & Amber


A tábori élet nyugodt és békés, és mindkettőből túl sok van itt. Tökéletesen meghatározott, irányított percekkel, mindent tudó tanárokkal, lassan rutinná váló feladatokkal, renddel és fegyelemmel. Mondanám, hogy csodás, de nem az, mert habár a szervezettség egy hadseregben a legjobb mi csak lehet, Árész lányainak ez csak egy ideig élvezetes. A háború vadul tombol bennünk, egymás ellen feszülni, és azon igyekezni, hogy mindig győzzünk, még úgy is ha esély a nyerésre tökéletesen konvergál a nullához. Mikor felizzik tekintetünk egymást látván a pályán, élveteg fejjel rántani kardot és mindent elkövetni, hogy a másik feje a porba hulljon… oké oké nem teljesen szándékos, csak épp hogy kívánjuk a másik halálát, addig a pontig, míg újabb ellenség nem csatlakozik be, mert akkor összefogunk és együtt gyepáljuk a szerencsétlent.
Kezelhetetlenek vagyunk, így folyton figyelnek minket, mintha mindig azt várnák, hogy a gyújtózsinór mikor kap magától lángra, és mi ezen csak kacagunk. Igen, tudom, hogy egy napja sincs, hogy a zászlófoglaló játékban elkövetett tökéletes teljesítményünkért jókora lebaszást kaptunk, de hát ha a vér hív, akkor mi megyünk. Jó persze, tudjuk, hogy nem lenne szabad, mert az erdő veszélyes, és ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, de mikor állított ez minket a múltban akár egyszer is?
Meg kell hagyni a hadisten lányának lenni, rohadt menő, még akkor is, ha igazából senki nem szeret minket, csak úgy megsúgom tutira félnek tőlünk.
Lábaink alatt halkan rastog a kavicsos föld, ahogy a tó felé közeledünk, noha nem az az uticél, sokkal inkább a tiltott rengeteg. Kell egy kis nyugalom, hogy fejlesszük képességeink, mert a full kontroll, biztonságos szintentartásra tökéletes, de fejlődni csak akkor tudsz, ha az adrenalin elég magasan tombol már a véredben. Körültekintően haladunk, minden neszre figyelve, mert nem kell hogy bárki meglásson minket.
-Fosol már Gini? – vigyorgok rá, aljasan. Pontosan tudom, hogy nem fél, egyikünk sem, soha. Ha itt az idő fülig érő vicsorral fogunk a halálba is menetelni, cseppnyi félelem nélkül, mert harcosok vagyunk, harcosnak születtünk… We aaaare Herooooo…
Fejemmel a parton ücsörgő férfi felé bökök, és nemlegesen rázom a fejem, hogy már késő, az apró fejfordításból látom, hogy meghallott minket. A lopakodás nem az erősségünk, de betudjuk annak hogy nem vagyunk tolvajok. Minden esetre a titok csak addig az míg egy ember tudja, úgyhogy ezt el kell simogatnunk, és pont most nincs nálam egy drachma se.
Fejem felszegve közeledünk a part felé. Nem egyszer láttuk már a tábor környékén, vagy épp a területén, de pontosan fogalmunk sincs hogy ki fia borja, hogy félisten, vagy valami mágikus embernek álcázott lény. Nem nagyon társalog senkivel, és mások sem közelednek hozzá, talán okkal, vagy nélküle, pedig cseppet sem félelmetes.
Megpillantom a beljebb úszkáló félvéreket, szuper máris van alibi.
-Szép estét. – köszönök, mintha mi sem lenne természetesebb, hiszen csak úszkálni jöttünk, arról nem tehetünk hogy ez a partszakasz már foglalt, mi meg nem is zavarnánk, tök nyugodtan sétálgatunk tovább, már csak a fütyörészés hiányzik.
Csak az nem fél semmitöl, kinek nincs mit veszteni...
MEGYJEZÉS ~ ©️ ~ 476
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Csüt. Nov. 23, 2017 7:51 am
Unalmas, az edzések monotonsága sejti, mindkettejük idejét felőrli, ami nem csoda. Ugyan azt a mozdulatsort ismételni újra és újra mások számára talán hasznos, de azoknak, akik ösztönből sajátítják el a különböző technikákat inkább lohasztó. Főként hogy semmi komolyabb sérülés nem érheti a másikat, nem lehet komolyabban odacsapni sem, mert van egy-két puhány – főként Aphrodité lányai közt – akik valami katasztrofálisan forgatják a kardot. Persze érhető, hogy miért jár mindenki minden órára, Ginger mégis kissé értelmetlennek tartja. Attól még, hogy az Istenek a fejükre estek, még nem kell mindenkinek meggárgyulni. Mégis ez történik, és Árész lányaként neki sem tetszik, hogy az apja eltűnt, noha még nem találkozott vele soha. Nem kéne semmi hozzá fűzze, semmi apai szeretetet nem kapott tőle. De ikerhúgával együtt már most erősek, félelmet nem ismerők, és a csatában érzik igazán úgy hogy élnek. Mi ez ha nem rohadt baró? És ezt nem a mostohabaromtól örökölték, de még csak nem is az anyjuktól. Mindezt egy Istennek köszönhetik. Hát már csak ezért sem érez semmi ellenszenvet igazi apja felé amiért nem vett részt eddigi életében. Ki az az őrült Görög isten aki az anyjuk mellett akarna maradni? Senki. Tagadhatatlanul gyönyörű nő, de IQ szintje ha kettővel több lenne lehetne sült krumpli. Félreértés ne essék, az anyját is szereti…valami módon, testvérével együtt. De a folyamatos fejmosás otthon mindkettő szülő részéről: „Ne törjétek minden új iskolában be valaki orrát kérlek!” , „Nem akarom ismét azt hallani a telefonban, hogy a rendőrségen vagytok vandálkodás miatt!” vagy a legjobb „Miért nem tudtok egyszerűen a fiúkkal foglalkozni mint minden rendes korotok béli ahelyett, hogy az interneten rendeltek minden féle szart!” A szar alatt persze a tokjukban nyugvó késeket lehet érteni. Fel sem foghatja az ember milyen kevés minden van a dark weben amit ne lehetne megkapni.
- Várj! – tesz úgy mintha előhúzna egy füzetet, és megnyálazva az ujját lapozgatni kezdi a levegőt. – Nem, az ilyen nem szerepel a szótáramban, hát neked Beer? Majrézol azért kérdezgetsz mindig engem? – könyökkel oldalba böki a testvérét, arcán a tipikus kihívó mosoly ül, hiperaktivitásukat még itt sem tudták igazán kiélni, hiába tanulnak arról, miért is van ez velük. Tekintete a tó felé vetül, szinte egyszerre látják meg Amberrel az öregembert, aki a háza előtt ücsörög. Párszor már megfigyelte a tábor környékén, és az edzések alatt is fel-fel tűnt a táborban. Eddig egyik kiképzőtől sem kapott konkrét információt ki is lehet az öreg, ám mivel látszatra is jóval fél lábbal a sírban van ami az éveit illeti, nem hinné hogy valami Istenség, és fogalma sincs a félvérek mennyire gyorsan öregszenek, ha öregszenek. Apró fintort ereszt meg, és a szemeit forgatja Amber fejcsóválására, a figyelő szemek előtt máris kevesebb az esélyük, hogy tilosban járva belógjanak a rengetegbe. Ami egyébként már ideérkezésük óta vonzza őket, pontosabban amióta meghallották Dumbledore szavait: „Az iskola melletti erdő szigorúan tiltott a diákjaink számára, hacsak nem akarnak kínhalállal meghalni.” Ki NE akarna ezek után bemenni, és nem csak a zászlófoglaló idejére?!
- Szép estét! Kellemes az idő nemde? Pont jó egy kis úszkáláshoz!– villant egy százwattos vigyort az öregember felé, és belekarolva a húgába sétálnak el előtte. Nem ezeket a droidokat keresed! Nem ezeket a droidokat keresed! Ismételgeti magában, a zászlófoglalón tartott erődemonstrációjuk után így is büntetőmunkára számíthatnak. Hát még mi lesz akkor, ha ez az öreg valami elvarázsolt őrkutya vagy valami? Ugyan szigorúan nem figyelik a félvéreket a táborban – legalábbis a saját kivételükkel ezt nem nagyon észlelték eddig -, de ki tudja hol kezdődik az erdő mágiája? Még az is lehet, hogy a férfi egy nimfa. Jó, annyira néz ki nimfának mint Ginger és Amber vattacukorfelhőnek… De azért nem meri elvetni ezt az ötletet sem, és ezt odasúgva nem is rest megosztani húgával. – Képzeld el, hogy ő egy elvarázsolt nimfa….egyszer csak ledobja a szatírköpenyt és bevágtázik a többiek mellé a vízbe… - vizualizálja Beer előtt a fejében feltörő komikus képet.
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Pént. Nov. 24, 2017 10:08 pm






Amber & Ginger &  Arész



Az ikerlányaim közeledtek, fiatalok, hangosak, ahhoz képest, hogy elvileg be akarnának lopakodni a tiltott erdőbe. Sejtettem ezirányú tervüket, igazából nem Arész lányok lennének, ha nem próbálkoznának meg a tilosban járni. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a tervükből.
Bátrak voltak, ami azt illeti én is, hiszen Zeusz parancsával packáztam, hogy a tábor közelébe merészkedtem, és a gyermekeimet tartom szemmel. Ők kiemelkedtek a többiek közül, kiérdemelték, a figyelmemet, mindketten a megfelelő fegyverüket a harcokhoz, amely segíteni fogja őket azok során. összhangban dolgoznak, kitalálják egymás mozdulatait, valóban egypetéjű ikrek, noha amikor lefeküdtem az anyjukkal nem gondoltam arra, hogy ikreket akarok , sőt gyerekeket sem akartam kimondottan, de valahogy így jött össze. Minek tiltani azt, ami elvileg természetes? Ne legyünk már annyira hasonlatosak ahhoz a bizonyoshoz és a szárnyas szolgáihoz, pedig ha így folytatjuk…
Nálam a szerelmem volt elsődleges mindig is, de ha a lányaimmal és a fiaimmal is tarthatnám a kapcsolatot? Tudom, rohadtul elcseszett szabály, és talán már túl is népesedett volna az Olümposz, de isteni rangot csak kellő bizonyosság fejében kaphatott bármelyik utód, ezért nem kellett volna félni, hogy túlságosan sokan lennének egy idő után.
Figyelemmel kísértem a tegnapi zászlófoglalós játékot is, ahogy betörik a srácok arcát, és felmossák velük a földet. Ügyesek. Nem kell hagyniuk magukat, megmutathatják, hogy mennyire „tökös lányok”. Kérdés, akarom –e még féktelenebbé tenni őket, ennél is jobban? Én nem bánom, sőt! Kirúgni nem rúghatják ki őket innen, hiszen ez az egyetlen hely a számukra ami biztonságos, az erejükkel kellene megtanulniuk bánni, meg a képességeikkel. Ambert sajnálom egy kicsit, valamiért lassan fejlődik, Gingerrel ellentétben. Nem értem mi lehet a baj, a képességeik azonosak. Egyiket sem kedvelem jobban, mint a másikat, de tetszik ahogy borsot törnek a tábor lakók orra alá, s rászolgálnak a hírnevükre, megvédik magukat, és nem hagyják eltiportatni magukat senki által. A legkisebb tréfát is kegyetlenül torolják meg a legjobb összhangban. Igen, mégis csak büszke vagyok rájuk. Mondhat bárki bármit.
Felkelek arról a helyről ahol eddig ültem, és rátámaszkodom a botomra, jóval alacsonyabb vagyok, mint az emberinek szánt alakomban, a botom is afféle nagy varázslós botnak számít, tűzvörös kővel a végében.
Lassan, vontatottan pillantottam végig a lányokon, tenyleg hasonlítottak egymásra, nagyon is, a külsejüket részben az anyjuktól örökölték, szerencsére nem az én államat, azzal nagyon mellé lőttek volna.
- Volna egy kis problémám, fiatal hölgyek. Vállalkozó szellemű fiatalokat keresek, de ott amazok lent… - intettem az állammal a pancsikolók felé. Apollón fiai és Dité lányai. Utóbbiakról eszem ágában sincs semmi rosszat mondani, mert én meg az anyjukért vagyok oda, de ha harcról van szó, nem igazán lehet rájuk támaszkodni, mégis… valahogy elő kell vezetnem a tervemet, ha már épp kapóra jöttek. Mégsem pottyanthatom oda a fegyvereiket az ágyuk mellé… ki kell érdemelni azt.  De hogy Apollón fiai képtelenek legyenek a harcra? Mindegy… nem az én dolgom, meg Dionüszös fiai… hagyjuk. Még a végén felbosszantom magam, értelmetlenül.
A helyzet az, hogy a kardjaikat elrejtettem az erdőben, merész húzás tudom,ezzel a halálos ítéletüket is aláírhattam volna, de hát… mondtam, hogy nem szeretem magam sem a könnyű dolgokat.
- Ti viszont elég erősnek és tettre késznek tűntök, hogy segítsetek nekem. Túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy egyedül odamenjek. A kedvesem beteg és szüksége lenne az ökölnél növő növényekre. – nem mondtam ki az atyám nevét, még a végén problémám adódna belőle. Kérdőn pillantottam a lányokra. – pár drachmával tudnék fizetni a kedvességetekért, a felét most, a másik felét ha végeztünk adnám oda. zörgettem meg a zacskót, tele arannyal.


Stressed Out ◌ szavak száma ◌ megjegyzés:  ◌

Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Vas. Nov. 26, 2017 3:04 pm
Árész & Gini & Amber


Ballag a katona… maga sem tudja hova? Oh dehogynem tudja. A tiltott, sötét és rémisztő, szörnyekkel teli rengetegbe, ami úgy hívogat, mintha csak az otthon melegére gondolnál, a kandallóra a puha polár plédedre a kedvenc kanapédon, egy forró tea társaságában, miközben kinn tombol a hóvihar. Bőröm bizsereg a vágytól, hogy kardot márthassak egy szörny testébe, hogy vörös vérével fessem be arcom, hogy érezzem a kezeim között kihunyó életet, hogy harci kiáltásom Gini visszhangozza.
Megtorpanok és igyekszem tökéletesen komoly fejet vágni, ahogy ráhajolok az imitált füzetre és tekintetemmel eresem a szót, és bólintva egyetértek, hogy én sem találom.
-Oh hát hogyne, csak kevésbé para ha te is rettegsz. – nevetek és kihívó pillantására már felelnék is, de az ismeretlen ismerős jelenléte elrontja a pillanatot. Ezer és egy lehetőség megfordult már a fejemben, de egyik lehetőség sem tűnt túl megnyerőnek. Ha félisten lenne, mért nem tanárkodik, az helyett hogy csak lopja a napot, vagy talán olyan félisten, aki nem szerezte meg atyja vagy anyja egyetlen képességét sem?
Kelletlenül húzom el a szám a gondolatra is, tekintve hogy a cipő majdnem egyforma, Gini harcba tudja hívni az állatokat, nekem max a kutya fogad szót, de az is csak akkor, ha simogatásért akar bújni. Persze mi van ha valami elvarázsolt lény az öreg? Egy hidra? Olyan áhitattal nézi a vizet. Kezem már a tőröm markolatára siklik, de Gini hozzám hajol. Épp felelnék, mikor megmozdul az öreg és botjába kapaszkodva felénk fordul, végtelennek tűnő pillantást vetve ránk. Elkap a nevetés.
-Gin figyelj, ez itt Gandalf… nézd a botját… Itt úgysem juttok áááát. – röhögök elfojtottan, majd hirtelen elhallgatok, ahogy megszólal. Felvonom szemöldököm, vajon miféle segítség kellhet neki, nem éri el a botjával a hátát és vakarjuk meg? Vállalkozó szellem kell hozzá? Ajaj ez már most vagy dög uncsi, vagy iszonyat veszélyes. Ujjaim keresztbe fonom, ha most hinnék abban, hogy bármelyik isten is meghallgat, fohászkodni kezdenék. Csendben hallgatom, hogy épp semmirekellőnek titulálja Apollón és Dité gyerekeit, még ha nem is mondja ki szóval, de hogy alkalmatlanok a nagy feladatra az teljesen bizonyos. Ha szenilis is, meg öreg, legalább vaknak tutira nem vak. Jesszusom csak rokonszenvet ne kezdjek el érezni.
-Az ökölnél? Az az erdő közepén van, ami tiltott terület a tábor diákjai számára, az ott tanyázó szörnyűséges rémek miatt, és az elrejtett csapdák, a halálos árnyak, és talán még istenek is tanyáznak ott. –Ginire vigyorgok, és már rávágnám hogy vállaljuk, mikor folytatja. A pénz ajánlására nem felelek. Oké persze a drachma mindig jól jön, hiszen a háborúhoz rohadt sok kell, de vegyük el egy öregember pénzét?  Egy pillanatra gyanús lesz a dolog, mi van ha csak egy vizsga, ha csak egy trükk, egy csapda, ha arra megy ki az egész, hogy lebuktasson minket, hogy a tiltott rengetegbe merészkedünk, a kifejezett tiltás ellenére. A zacskónak túl nagy súlya van, és áááácsiii… sosem láttuk nővel, mindig csak egyedül, és hangok se légzés, se köhögés, semmi nem szűrődik ki a házából, ha van is felesége már lehet késő.
-Miben szenved a kedvese? Van a táborban gyógyító, hívhatunk egyet. – erre varrj gombot.

Csak az nem fél semmitöl, kinek nincs mit veszteni...
MEGYJEZÉS ~ ©️ ~ 494
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Vas. Dec. 03, 2017 2:10 pm


Arész & Beer & Gin
Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz.

Elfolyt egy rátörő vigyort Beer megjegyzésére, s valóban, ahogy feláll, és feléjük indul, sokkal inkább tűnik valami könyvből előlépett varázslónak, mintsem koldus félének. Gin tekintete a bot végén lévő kőre esik, míg igyekszik terelni a figyelmét, hogy ki ne törjön belőle a nevetés, ahogy elképzeli a férfit, amint a botját a földhöz vágva kiabálja Amber szavait nekik. Az egyetlen, akik talán sosem érintetté meg azok az idősek. Mármint…mi vicces van egy idős emberben? Semmi életereje már, semmi harcias kiállás. Csak egy sokat megért lélek egy hasznavehetetlen testbe zárva. Ő a maga részről előbb hal meg valami csatában, legyen az bármily értelmetlen, minthogy így megöregedjen. Az elképzelés, hogy magatehetetlen lesz és segítségre szorul, egy pillanatra görcsbe rántja a gyomrát, és segít feledtetni az előbb még olyan élénk ingert, ami nevetésre ösztökélte volna. Persze, ha kitör a háború az apjuk eltűnése miatt, akár borítékolhatja is, hogy nem lesz unalmas élete. Akár csak a mellette álló, még ő sem foglalt állást, mint ellentétben velük oly sokan. Nem hinné, hogy a háború istene, az apjuk olyan gyenge lenne, hogy akárki elragadja és fogva tartsa. Még a gondolatmenet is egészen nevetséges, nem hogy a megvalósítása. S habár személyesen még sosem találkozott vele, kétsége sincs afelől, hogy olyan amilyennek a tankönyvek leírják, és a amilyen legendákban viszi a suttogás szájról szájra a táborban. Nem hiába félnek annyian tőlük, az Ikrektől is. Ugyan vannak rajtuk kívül más Arész félvérek is, de mekkora az esélye, hogy egy isten ikreket nemzzen? Anyjuk számára is amolyan biológiai istencsapás volt. Még ha valami – épp az öreg által becsmérelt – Dité ivadékok lennének. Nos…akkor is főhetne a felügyelők feje, de akkor a tóhoz indulnának és nem a rengetegbe.
- Bizony, nagyon megüthetjük a bokánkat, ha oda merészkedünk… - mintha az előbbi gondolatai nem is az ő fejében fogalmazódtak volna meg, úgy írja felül minden elmélkedését az újonnan kínált kaland, és az azzal járó bonyodalmak ígérete. Pillantása Beerére villan, néma egyetértéssel, szinte szinkronban nyílna az ő szája is, de az öreg folytatja, így inkább hallgat. Benne ugyan nem nyílik ennyire hangos gyanú, mint húgában, aki nem rest sarokba állítani is az öreget, csak hogy szóra bírja, ha netán valami tábori felügyelő ravasz trükkje de…könyörgöm, ez nem a Totál Dráma sziget! Merev mosollyal tapos a mellette álló lány lábára, hogy elhallgattassa az újabb kérdések feltétele előtt. Mióta érdekli Ambert ennyire, csapda e vagy sem? Tán berezelt volna? A kis szöszit elfogta a rettegés? Már csak emiatt is néz rá Gin önelégült vigyorral, a taposásért. Rossz zsaru-jó zsarut akar játszani? Nos, ha már önként vette magára a lppmát a pofádba toló rohadék szerepét, nem rest a másik oldalon tetszelegni az ikertestvére mellett. Ide egy bögre kávét a gyanúsítottnak, meg engedjük már ki a mosdóba, könyörgöm!
- Vagy…. – szólal meg, magára vonva a figyelmet, mielőtt még húga elriasztja az öreget. Kinek a szemébe most megpróbál belenézni, ügyet sem vetve a megzörgetett bőrszütyőre. Kit érdekel a pénz, ha már benne van az ajánlatban a veszély? És a lehetséges öldöklés? - …akár el is mehetünk, megnézni azt a növényt. Az ököl mellett, ahogy Beer is említette sok minden fellelhető…. – vigyorodik el, akár az ördög ügyvédjét is képes lenne eljátszani, csak ne unatkozzon, és végre kiadhassa a felgyülemlett feszültséget, amit az órák monotonsága, és a többi félvér gyerekes piti mindennapi problémái már régóta fűt benne. – Hogy is néz ki az a növény? – érdeklődik kíváncsian, tettvággyal a tekintetében. Nem ostoba, a szőkeség kérdései épp olyan helytállóak itt mellette, mint ahogy Yoda mester bölcsülései is. De egy fiatal jedi élete nem állhat folyton kérdésekből! Szóval ide az információt és pusztuljon a Halálcsillag!
Ha pedig mégis egyfajta csel lenne, amivel jól meg fogják szívni, el fog gondolkodni, átértékelje e a „fél lábban a sírban lévőkre minek rávágni még egyet?” mentalitását. Bármennyire is szimpatizál az öreggel, az igazság ökle uniszex, Gingeré meg pláne.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zenecredit
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Csüt. Dec. 07, 2017 5:13 pm






Amber & Ginger &  Arész



Attól még, hogy a lányaim, nem kell hülyének is lenniük, én magam sem vagyok az, és az esetek többségében azért átgondolom a történéseket, és próbálok tervezni is, de ha egyszer a harc vonz, az, hogy bármilyen helyzetben verekedhetek? Ez a lényeg számomra. Úgy látszik, hogy azzal a gyermekemmel van a probléma, amelyiknél még lappang az ereje, talán ezért is ennyire szkeptikus. De nem rettenek meg, ennyitől nem fogok meghátrálni.
Ezért volna szükségem két megtermett félvérre, akik védik az én görnyedt hátamat. felelem ellentmondást nem tűrőn. – Nem hiszem, hogy olyan bátor harcosnak nézhetek ki mint az atyátok, vagy anyátok. hát kár volna lelepleznem magam, még az elején, épp ezért ,csak óvatosan a szülők behatározásával.
- Kórságban, olyasfélében amin csak az a növény segíthet, ugyanis a ti drága szüleitek elátkoztak minket. Én, oda be intek az erdő irányába -egyedül nem tehetem be a lábam, képtelen vagyok rá, mintha egy fal tartana vissza a megvátlástól, pedig higyjétek el, hogy jobban esne, ha nem kellene senki segítségére szorulnom. A gőgősségem volt az ami miatt most itt tartok! – szorítom meg a botomat és az ég felé vicsorgok.
- Valaha úgy néztem ki mint a nagy Arész, vagy Herkules, vagy bármelyik félisten hősötök, de összeakasztottam a tengelyt egy nagyágyúval és elátkoztak! düh szikrázott a szemeimben, és felhorkantottam– – Fogságban, de ha megvan a növényem, onnan már egyedül folytathatom csak az utamat. leütöttem a botomat a földbe, és megjelent egy sötét zárka, alig volt fény benne, szöke hajú gyönyörű teremtés, aki látszólag élettelenül fekszik egy hideg, szörmékkel borított kövön.
Csak ezt láthatom belőle, van amikor fekszik, van amikor csak sír, nap-nap után. Mindezt az én hibámból. felhorkantottam – De ha meglesz a növény, ellopom az egyik szárnyas lovatokat és megyek a dolgomra. [/b] –[/i][/color] vetem oda határozottan.
A vörös hajú lányom, azt hiszem Ginger, kérdésére egy újabbat döngetek a bottal a földbe, ekkor megjelenik a tűzvirág amire szükségem van.
Meglehet, hogy ti fiatalok vagytok, és nem értitek a szerelem fogalmát, vagy azt, hogy ha segítesz valakin, akkor azt később visszakapod az élettől, attól az illetőtől ,vagy az élettől. Én már erre rájöttem. Én  egyelőre csak pénzzel tudom nektek meghálálni a segítségeteket, később ha sikerrel járok, pedig nem foglak elfeledni titeket. Becsület szavamra. hajtottam fejet a lányok előtt és kicsit meghajoltam törzsből is, már amennyire ezt a jelenlegi alakomnak megengedhettem. Istenem, csak két rohadt kardot akarok nekik adni, miért ilyen nehéz esetek?
- De ha nem hiszitek el, hogy nem tudok átkelni… lassan elindultam az erdő széle felé, és mire elértem a fák árnyékába, elégnek ítéltem a távolságot, ekkor fogtam magam, és hátra vetődtem, mintha egy erős energia fal tartana vissza, és egészen a kunyhóm faláig vetődtem. Ott pedig… szandálos lábaim égnek álltak, én pedig valahova a ruha alá csomagolódtam, úgy kapálóztam, mint egy hátára esett teknős. Dohogtam, hosszú szakállam az arcomba mászott. Hogy én ezt mennyire utálom! Mindjárt itthagyom őket a francba, és ajándékoz nekik a fene epic kardokat! De nincs jobb dolgom, jelenleg, mint a félvéreimet feltápolni. Az túl snassz lenne, ha most csak úgy megjelenne nekik egy ajándék valahonnan. Erre is gondolnom kell, közölnöm velük, hogy nem volna jó dolog, ha felfednék majd a fegyverüket, úgy uk-muk-uff. Főleg addig amíg el vagyok elvileg rabolva, mert erőm se lehetne hogy ajándékot adjak nekik, nem? De… szóval csak óvatosan ezzel az egész üggyel.
Felültem és nyögve , hápogva pislogtam ahogy újra levegőt kaptam.
- Szóval…hisztek már végre? böktem ki türelmetlenül és komoran pillantottam az erdő irányába.



Stressed Out ◌ szavak száma ◌ megjegyzés:  ◌

[
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   ₰ Yesterday at 9:23 pm
Árész & Gini & Amber


A percek múlnak, a távolban lévő kacagás lassan monoton háttérzajjá tompul, én meg csak állok a nővérem mellett, és figyelem az öreget. Életemben először lennék az ellenpórus? Francokat, inkább csak a rossz zsaru. Úgy is a fél tábor arra van ráállva, hogy kettőnk között Gininek van több esze, én meg a tipikus fejjel a falnak. Várjunk, akkor rossz a jelenlegi felosztás, vagy szemüveget a bírónak!
Érvek és ellenérvek, a belső kényszer a rosszban sántikálásra, és Gandalf aki nem túl bizalom gerjesztő, de ha Hadész az álruhában és épp egy Kiméra barlangjába akar csalni, csak hogy az alvilágban kínozhassa Arész lányait az idők végéig, ki vagyok én, hogy elrontsam a szórakozását. Elvégre mégis csak egy isten… nem?
Meghallgatjuk a mesét az örök beteljesületlen szerelemről, azt hiszem felfordul a gyomrom, mért kell a fiatal lányokat ezzel gyötörni? Mint az öreg orgonista néni a templomban, a jaj kicsikéim sose öregedjetek meg dumával, és én vagyok a bunkó ha visszakérdezek hogy mért, haljunk meg fiatalon?
Bla bla bla fiatalok vagytok… bla bla bla nem értitek a szerelmet. Nos az ember vénséges korára már nem csak elbutul, de meg is vakul, mert úgy tűnik nem esik le neki hogy nem Dité lányai vagyunk, de ettől függetlenül lányok. Ohhh igen az Arész lányai nem értik a szerelmet, mert szüzek, mert ereikben vér helyett is a harcok lángja folyik, mert inkább agyonvernék az összes fiút, mint hogy a kezüket fognák meg.
Felvont szemöldökkel figyelem az öreget, ahogy majdnem nyakát szegve repül hátra, minden áron bizonyítva hogy igazat mondd, és segítsünk neki, mert majd Magdi anyus meghálálja. Ginit megérintve, fejemmel biccentek Gandalf felé, hogy szedjük össze a jóembert, mert hiába képzeli magát gilisztának, nem tesz jót a hátának a földön fekvés. Megragadom az egyik karját, majd megvárom, míg Gini a másikat és egyszerre mozdulva felnyaláboljuk, majd a botját a kezébe nyomom.
-Jólvan… segítünk… - mondom felsóhajtva, tetetett unalommal, mintha a hátam közepére nem kívánnám, a francokat nem, előre rohannék, de az öreget át kell segíteni a láthatatlan falon. Karjait fogva két oldalról támaszkodva indulunk az erdő felé, és furcsa mód simán átjutunk ott, ahol az előbb jókora pofont kapott az ipse.
-Hogy hívják a hölgyet? – ez az barátkozok, valaki csapjon le. Tekintetem kutatón vizslatja a fák törzsét, felváltva a lombkoronával, minden honnét támadást remélve. Túl egyszerű lenne csak úgy elsétálni a közepéig, letépni a gazt, odaadni az öregnek és az csodálatos módon majd megfiatalodik és megmenti szívszerelmét. Mi meg megkapjuk a hős segítőinek jutalmát, a tapasztalatot, meg persze a beígért drachmát, és egy szenilis vén fószer megmaradt agysejtjeinek feledékenységét. Minden bizonnyal a következő tábor idején is emlékezni fog ránk, ha egyáltalán még itt lesz, és nem vágtat el a lopott pegazussal a felkelő nap fényében. Romantikus lenne. Mindjárt hányok!

Csak az nem fél semmitöl, kinek nincs mit veszteni...
MEGJEGYZÉS ~ ©️ ~ 451
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Beer - Gini - Arész pedig inkognítóban   
Ugrás: