I'm the Fire! - Hadész & Amber





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Heather Blackmage, Szász Dalma, Victoire Delacroix, Zeusz






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

I'm the Fire! - Hadész & Amber

Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Vas. Nov. 19, 2017 3:48 pm
Hadész & Amber


A nap lassan lebukik a látóhatáron, vörös vérével festve meg a horizontot. Egyenesen a kovácsműhely felé tartok, sietős léptekkel, még az előtt hogy bárki megláthatna. Nem kellenek a kérdések hogy mért nem a kabinomban vagyok, mi dolgom a fémek között. Mondjuk úgy nem vagyok a társasági lény, Ginivel is folyton versengek ha kell ha nem, mindig jobb és több szeretnék lenni, mert csak így tehetem büszkévé atyámat. Atyámat aki eltűnt, ellopták, rabolták, vagy csak megunta az egészet és beintett hogy oldjátok meg. Azonban akárhogy is győzködném magam arról hogy a nagy Arész, a hadak Ura lelécelt, nem tudom elhinni, sosem futamodna meg, őt mindig úgy ábrázolták hogy kivont karddal, lándzsával, nyillal az élen vágtat és kaszabolja kit ér. Rá hasonlítunk, ezért nincs harag köztünk mikor Ginivel igyekszünk megölni a másikat, hiszen a jellemünk megköveteli, ha harc hát legyen harc! Sosem mondunk nemet.
Tenyerem a koszosnak látszó fekete fém ajtónak feszül és erőből megtolva belépek az izzó pokolba. Ohh igen, forróság van, fel voltam készülve, mégis meglep, ahogy szinte arcon vág a kinti hőmérséklethez képest. Sietve szabadulok meg a felsőmtől és egy szál melltartóban meg a sortomban lépek beljebb, legnagyobb meglepetésemre nem vagyok egyedül. Amilyen mázlista vagyok épp a szükséges fémet mérte és ezért nem hallottam a kalapács csattanását, most meg itt állok dögös feketében, kissé zavarban és nem futamodhatok meg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne ha hátra arcban kisétálnék, aztán reggel már visszahallanám hogy a pirosok vezére egy gyáva nyuszika.
-Szia – köszönök és a szabad kohó mellé állok kissé tanácstalanul. A fegyverkészítés nem az én asztalom. Akármennyire is szeretném, egyenlőre túl kevés vagyok hozzá, hogy a semmiből megteremtsek egyet, úgyhogy marad az alap. Felsőm a falból kiálló kampóra akasztom és lopva pillantok a fekete hajú fiúra. Az izzó parázs narancsvörösre festi bőrét, izmai keményen feszülnek ahogy a pengét leszorítva lesújt kalapácsával. A hangra elsőre összerezzenek, azt hiszem túlságosan ráfeledkeztem a kidolgozott hasfalára. Sejtem, hogy nem csak készíteni, de forgatni is tudja, annak ellenére hogy új fiú, mert ez az első éve, sosem láttam előtte. Ha jól rémlik Logan, talán pont a kovács isten fia, mi mást keresne itt? Hermes fia nem jár ide kétkezi munkára. Csak a pillantására eszmélek fel hogy meredten állok és bámulom hogy mit csinál. Sietve fordulok el, és mint ki nagyon elfoglalt, a fújtatóval kezdem hevíteni a parazsat. Igazából fogalmam sincs, hogy kellene nekiállnom, vagy hogy mennyi bronz kellene a fegyverhez, csak kezembe fogom a kiöntőt és lapátolni kezdem bele a zuzalékot. Nem lehet nehezebb, mint főzni, ott is fel kell melegíteni a hozzávalókat. Ahogy piszkálom a parazsat véletlen megmozdítom az üstöt, persze ösztönösen nyúlok érte, és ahogy azt már egy évesen megtanulod hogy a tűz meleg, időnként feleleveníted a dolgot, mert lehet idő közben már meghült. Ez az Amber igazi zseni vagy, a sárkányok anyjának képzelted magad? Gratulálok, most megmutattad.
Sziszegve kapom el a kezem és szentségelve rázogatom, mintha attól aztán jobb lenne. Ennél még a megfutamodás is kevésbé lett volna cikisebb. Most már csak az hiányzik, hogy idejöjjön és felajánlja a segítségét. Az istenekre mit tettem, hogy ezt kapom?
Nincs túlerö, csak sok a célpont!
... ~ ©️ ~ 500
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Vas. Nov. 19, 2017 11:35 pm

Amber   &    Hadész

Elviselhetetlen forróság. Az érzés ahogy a hő megcsap és ahogy a kezed között valami gyönyörű készül csodálatos. Mintha csak otthon lennék de sajnos nem vagyok ott hanem a félvértábor kovácsműhelyében. Hogy miért vagyok itt? Nos szemmel kell tartani a félvéreket és ezt jobb itt csinálni a táborban mint lentről. Természetesen nem valódi alakomban járkálok közöttük! Noha nem nagyon szeretem ezt az alakváltósíit, a kiélezett helyzet a táboron belül rákényszerített. Muszály tudnom, hogy ki van velem, hogy ki fog mellém állni ha esetlegesen harcra kerül a sor. Pár velem szimpatizálóról már tudok, Keaden pedig nagyjából ura a helyzetnek..mégis..jobb ha néha én is körülnézek. Álcámat eddig nem ismerték fel és nem is fogják. Túl egyértelmű lett volna ha saját fiamnak adnám ki magam, mondjuk akkor ha limitáltan is de használhattam volna az erőmet még akkor is ha valaki van a közelben. Ám én úgy döntöttem ha már itt vagyok a kovácsműhelyben akkor felveszem Logen nevű alakomat akit úgy csináltam hogy akár elmehet Héphaisztosz egyik fiának is. Én legalább is ezt hazudom ha kérdezik a többiek és ők nem kételkednek bennem. Megvan az alkatom hozzá, a tudásom és a félrevezető képességem is hogy tökéletes legyen az álcám. Kintről halványabban szűrődik be a fény.  Kezd esteledni és a "gyermekek" aludni térek. Természetesen sokan kilógnak valamilyen oknál fogva vezérelve és ezért érdekesebb az éjszakai élete a tábornak mint a nappali. Ez az az idő amikor az árnyak közt figyelek titkos találkákat, esetleges összeesküvéseket és megannyi mást. Sajnos sokan csak a testi vágyak miatt találkoznak éjszaka ezt persze  nem szoktam végignézni. Én nem vagyok az öcsém. Néha azonban nagyon érdekes beszélgetéseknek vagyok tanúja ha szerencsém van akár minden éjszaka. Sajnos eme csodálatos éjszakáig azonban még van egy kis idő így úgy gondoltam készítek valamit unalmamban. Két percet se venne igénybe hogy a semmiből teremtsek magamnak valami ékszert vagy akármit, de hol lenne abban a kihívás? Nem nem. Az túl egyszerű lenne és nem tudnám elütni vele az időt. Így megpróbálkozok a hagyományos módszerrel amit Héphaisztosz mindig úgy magasztal. Mellesleg meg hogy adhatnám ki magam az egyik fiának ha nem látnak kovácsolni?    

Nincs senki rajtam kívül így nyugodtan használhatom egy kicsit az erőmet. Lehajolok a földre és a benne lévő kincsekre koncentrálok. Kisvártatva mint a popkorn, közepes méretű bronz rögök pattognak ki. Bár szerintem annyit készítettem amennyi kell, azért összeszedem őket és megmérem. Megelégedve mosolygok hogy eltaláltam az arányt amikor belép egy félmeztelen lány de megtorpan mikor észrevesz engem. Nem mondom hogy nem lep meg de nem most látok ilyen szépséget a szemem előtt tehát nem mered ki a szemem mint valami kis pisisnek aki még sose látott lányt. Gyorsan azért végigfutom a szemem a remekbe sikerült formákon majd biccentek neki egy kis mosoly kíséretében és visszatérek a munkámhoz. A fémeket gyorsan felhevítem és mire észbe kapna a lány már kalapálom is a pengét. Egy kicsit besegítettem az erőmmel a fémhevítésnél, de a gyorsaságomat annak is beteheti az avatatlan szem, hogy mivel Héphaisztosz gyermeke vagyok valószínűleg emberfeletti magabiztossággal mozgok a kohónál.
Sajnos ez a magabiztosság nem mondható a szép hölgyre aki mellettem igyekszik valamivel. Vagyis igyekezne ha nem engem bámulna. Lehet hogy a szememmel nem nézek oda de egy Isten mindent lát. Elmosolyodok egy kicsit ahogy tovább dolgozok. Lehet hogy túl jóképű lett az álcám? Akaratom ellenére is példának vettem azt az átkozott Adoniszt mikor elkészítettem ezt az alakot..talán túl sok lett belőle. Na mindegy. Most már nem változtathatok rajta. Meg aztán ha jobban belegondolok sok érdekes dolgot elmond egy szép hölgy ha egy ilyen alkatú fiú kérdez tőle. Árész gyermekétől pedig elég sok kérdésem lenne.
- Talán a kard forgatása jobban illik hozzád, mint a készítése - Mondom neki kicsit kuncogva miközben felemelem a pengét, hogy megvizsgáljam. Nem igazán egy mester munka de hát rég csináltam kézzel az ilyeneket. talán inkább valami szép ékszert kéne csinálnom Perszephonénak, ahelyett hogy ezzel a tőrpengével vacakolok. Nemsokára úgyis esedékes a látogatása biztosan örülne egy karperecnek vagy gyűrűnek. Elfintorodok egy kicsit miközben ezeken gondolkodok és végül visszateszem a pengét hogy újra felhevítsem. Ha már belekezdtem akkor befejezem.
- De szívesen tartok magán órákat. - Fordulok a lányhoz megejtve hírhedt mosolyomat. Álca ide vagy oda a legendás mosolyomat nem csúfítom el
Meghal a szép is a földön.
©️
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Kedd Nov. 21, 2017 1:39 pm
Hadész & Amber


Az alvilág tüze nem ég úgy, amennyire most az én fejem lángol. Erőt veszek magamon, hogy ne hagyjak ott mindent, elvégre egy Arész lány sosem adja fel. Reflexből szeretném a jótestű félistent is elküldeni melegebb éghajlatra, de ennél melegebb maximum Hadész ágyában lehet, alapszabályként pedig csak azt kívánd másnak, mit te sem félnél elviselni. Nem, nem félek a sötét nagyúrtól, de ha nem muszáj, nem sürgetném a találkozást.
Talán a saját dolgoddal kellene foglalkoznod… oh igen de a képébe vágnám, az öklömmel együtt. Nem, nem, igaza van, a kardforgatás jobban illik hozzám, addig álljon fél lábon, míg igazat adok neki.
-A fegyverforgatás a véremben van, - mosolyodom el, mint aki észre sem vette, hogy elfojtva röhögött ki. – ha kezembe veszek bármilyen fegyvert, azonnal tudom, hogyan kell használni, mindent tudok róla, csak egyetlen dolgot nem, hogy miképp készítsem el. Márpedig ezt a csorbát nem hagyhatom kiköszörűtlenül. – negédes mosoly. Ez az most azt gondolhatja, buta szőke liba, idejött arcoskodni Hephaisztos fiának, aki két mozdulattal olyan pengét gyárt, amilyent csak épp elképzel a kicsi fejében. Ha apám egy kicsit több erőt fektetett volna a megalkotásunkba, és nem csak kicseszett balkézről született fattyúk lennénk, talán mi is tudnánk fegyvert alkotni, puszta akarattal, és most nem égnék itt, mint a Reistag.
Az emberi felem hajlamos azt gondolni olykor, hogy ennél lejjebb már bizony nem lehet, nos … de. Arcom egész lassan fordítom felé, mint aki nem akar hinni a fülének. Persze tudom ez egy tábor, mi meg gyerekek vagyunk, és háborúsdit játszunk, és valahogy senkinek nem akaródzik belegondolni hogy igazából mire is készít fel minket. Mert übermenőn hangzik hogy uhhh nagy csata, meg csillagközi invázió, de az itt jelenlévő talán száz egynéhány félvér istenség kinek az oldalán is fog harcolni? Az isteneket támogatja egymás ellen? Akkor kinek az oldalán, vagy nem véletlen van piros és kék csapat? Eleve elrendelt hogy hova húzol? Ha Hádészé a piros akkor az Olimposz jól megszívta. Vagy az embereket fogjuk védeni az isteni csapásoktól?  Vagy fele ide fele oda? Annyi variáció van, tucatszám lehetőség, de egyetlen kérdésre sem tudja senki a választ. Talán még maguk az istenek sem, mert szép hogy egy helyre gyűjtjük a gyerekeket, mint egy nagy óvoda. Amire elég egy tűzgolyó vagy villámcsapás és lö pááá. Én már nem veszem be ezt a mesét, úgyhogy gyanakodva pillantok Logan felé.
-És mondd csak jó testű félisten… ugyan mibe kerülnének nekem azok a magán órák? – oké... ezt most tényleg kimondtam... facepalm! Oldalra billentem a fejem, és cseppet sem barátságos pillantással figyelem ahogy hevíti a fémet. Az istenek nem adnak semmit ingyen és mivel félig mi is azok vagyunk, mindenkiben ott bújkál a kisördög. Az egyediséget meg kell fizetni, és nálam épp most csak koszos 3 drachma van. Ennyiért legfeljebb megmondja merre van a nyuszi ürege, a hiányolt jó szándékként meg majd belelök. Ugyan Alice csak képzelődsz!

Nincs túlerö, csak sok a célpont!
... ~ ©️ ~ 462
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Vas. Nov. 26, 2017 11:07 pm

Amber & Hadész

Jókat mosolygok a lány szavain ahogy saját harci képességét ecseteli. Persze egy Arész lány nem is tehet mást, de a legjobb Arész gyermek se tudna legyőzni egy istent egymaga. Bár a gondolaton mégjobban elmosolyodok ahogy elképzelem a lányt izzadtan dühösen ismét felémrohanva a kardját lóbála miközben rajtam egy csep izzadtság sincs és újra kivédem szánalmas próbálkozását amit támadásnak hív. És én még nem is értek annyira a fegyverforgatáshoz mint az apja...azt hinné az ember hogy legalább a gyermekeit megtanítaná rendesen harcolni Arész hamár a vérük..bár nehéz lehet tanítani ha el van rabolva az Isten.
- Bármilyen fegyvert? Az igen! Mondom gúnyosan miközben megint kalapálok párat a pengén.
- Szóval akkor sztügiai vas fegyvereket is tudsz forgatni. wow..irigyellek A gúnyt szinte tapintani lehet a levegőben. Félreteszem a pengét és elkezdek dolgozni a markolaton.

Szemem sarkából látom ahogy a lány arca kezd vörösödni és nem csak a meleg miatt. Felkuncogok. Biztos kevés ember van aki fel mer szólni ellene. Arész gyermeke ként autómatikusan jár a tisztelettel vegyes félelem neki. Az ilyeneket a legjobb és néha a legkönyebb megtörni. Nincsenek hozzászokva a foylamatos ellenállásnak és viszsabeszélésnek, hát még ha nekik parancsolgatnak és büntetik. Boldogan gondolok vissza az Alvilágra és a változatos kínzásokra. Egy ideije kezdtek unalmasak lenni de lehet hogy csak egy kis szünetre volt szükségem. Majd ha hazamegyek megnézem máshogy sikítanak-e a lelkek.
- Nem kérek én semit az első pár óráig. Ha nem mutatsz fejlődést vagy tehetséget iránta akkor amúgy se foglalkoznék veled mint diák a világ összes oénzéért sem. Vannak dolgok amiket nem lehet egyeseknek megtanúlni. Mondom és abbahagyom a munkát a lányra fordítva fejem és negédesen elmosolyodok, kivillantva fehér fogaimat.
- Amúgy ha nem értesz a kovácsoláshoz akkor miért vagy itt? Ne érts félre én nagyra értékelem a jelenléted. Ad egy kis...hogy is mondjam...varázst a helynek mondom és szemeim direkt a felsőtestére tévednek majd lassan vissza a szeméhez. Belül majd megszakadok a nevetéstől. Ez a kis megjegyzés ha eddig nem biztos kihozza a sodrából...vagy nem. Annál jobb. Szeretem a kihívásokat.
Felhasználó profiljának megtekintése
Árész
Félvér
avatar
Árész Félvér
Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Kedd Nov. 28, 2017 10:40 pm
Hadész & Amber


Nem szokásom kínosan érezni magam, most mégis mintha feszélyezne, hogy nagy sietségemben előbb dobtam le a felsőm, mint hogy realizáltam volna, hányadán is áll a benti létszám. Mentségemre legyen, hogy ilyen tájt már csak az van itt, kinek titka vagy halaszthatatlan dolga akadt. Ami a jelenlévő félistenséget illeti, nem nagyon tudok róla semmit, talán egyszer vagy kétszer láttam eddig, és csak pletyka szinten terjed, hogy Héphaisztosz fia, amit szemlátomást megerősít kinézete, meg az ahogy a kalapácsot forgatja. Oké semmi sóvárgás én nem vagyok egy Dité nyáladzó lányai közül. Beszólása felszítja bennem a tüzet, pedig az istenekre én tényleg igyekszem kedves lenni, de ha egyszer pokoli a természetem? Panaszra lehet menni az apámhoz. Jah igen … mondtam már, hogy állítólag elrabolták? Hogy mért csak állítólag? Mert egyetlen istenke se vette a fáradtságot, hogy elénk álljon és megerősítse vagy megcáfolja, bizonyíték hiányában meg a lista végtelen, elrabolták, megölték, vagy épp valamelyik nyugágyban pihen a Bahamákon.
Kötekedése tesz még vagy két lapáttal az amúgy sem nyugodt életérzésemre. Nem akarnám az orrára kötni, hogy igazából tojnék én a kovácsolásra, csak egyedül akartam lenni és kitölteni a mérhetetlen haragom amit Keaden iránt érzek, az elbukott párbaj miatt. Nyerésre álltam, az utolsó pillanatig… és most kénytelen leszek vele randizni. Jól megcsináltam.
-Ha olyan okos vagy, mint aminek képzeled magad, tudhatnád, hogy Arész lánya vagyok, így azt is, hogy a sztügiai vas fegyver forgatása még számomra is lehetetlen. – próbál fogást találni rajtam, bosszant, és szemmel láthatóan arra hajt, hogy még jobban feszüljön az a húr, hacsak nem minden vágya hogy el is pattanjon. Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki csak úgy szembe szálljon velem vagy a nővéremmel. Félelemmel vegyes tisztelet vagy talán csak élni akarás mi távol tartotta eddig a félvéreket, hogy bármi barátkozás vagy kihívás részesei legyenek, nem hogy leálljanak kötekedni. Nem véletlen töltjük a tábor háromnegyedét Ginivel büntetőmunkával, mert kezelhetetlenek vagyunk, mint két elvadult, neveletlen kölyök, akik képtelenek a rendre és a fegyelemre, pedig ez koránt sincs így, csak senki sem érti mi motivál minket, minden tanár még maga Mr. D. is szeretne beskatulyázni minket. Mindenkinek egyszerűbb lenne, ha kijelentenénk kinek az oldalán állunk, mert erre megy ki a játék, valaki irányítja a háttérből, valaki magának követeli ezt a maroknyi sereget, már csak az a kérdés hogy az emberek, vagy az istenek ellen akarnak e bevetni minket? Arész lányai azonban nem állatok, nem lehet megbélyegezni őket, nem lehet láncot rakni rájuk, házat őriztetni velük, és én pont ezt szeretem magunkban, akinek nem tetszik, az tehet egy szívességet…
-Milyen kegyes valaki? És mi van, ha mutatok némi tehetséget – úgy ejtem ki a szót, mintha a világ legcsodálatosabb dolgáról beszélnék – akkor milyen árat vársz el a tanításomért?
Húzza az idegszálaim, kapaszkodik beléjük, mintha Ariadné fonala lenne. Erőnek erejével kell visszafognom magam, hogy ne ugorjak rá, amiért van pofája úgy gusztálni, mint a húst a piacon. Ezt már Keaden is eljátszotta, talán terjed az info, hogy belemászok annak a képébe, aki tárgynak tekint? Itt mindenki mazochista?
-Mért vagyok itt? Talán azért mert magányra vágytam, arra hogy a kohó forróságában, magamhoz érve, az istenek nevét sikoltsam elfojtva… -kezemmel végig simítom a testem – talán azért vagyok itt, mert fegyvert akarok kovácsolni – közelebb megyek hozzá szép lassan, egyik lépés a másik után – Talán a kohó csontot olvasztó forróságába vágytam, hogy megidézzem az alvilág rettenetes urát, hogy megkérdezzem tőle mi végre ragadta el atyámat... – egész közel érek hozzá, félig se kellene a karomat kinyújtanom, hogy megérinthessem, hogy érezzem izmait.
-Szóval hogyan is kellene bizonyítanom, hogy nem vagyok ügyetlen a kovácsoláshoz? – pillantok fel, éhes szemekkel és ujjaim végig simítják bicepszét. –Elkelne nekem is egy szép új kard…


Nincs túlerö, csak sok a célpont!
... ~ ©️ ~ 593
Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   ₰ Szomb. Dec. 09, 2017 6:25 pm

Avery   &    Hadész

Szélesen vigyorgok mikor a lány bevallja hogy azért nem mindenhez ért.
- Hát de azt mondtad hogy minden fegyvert tudsz azonnal használni. És hogy mindegyikről tudod hogy mi a tulajdonsága. Én csak csodálatomat fejeztem ki hogy ez akkor azt jelenti hogy még a sztügiai vasból készült fegyverekhez is értesz és az tényleg csodálatra méltó...Ám sajnos akkor úgy látszik félreértettem. - mondom a legerősebb gúnnyal a hangomban és szemem pajkosan csillog. Ez a lány is fennhordja az orrát ahogy Arész és a nagy Istenek összes gyereke. Jó érzés le-le törni a szarvaikat. Az én gyerekeim szerencsére nem ilyenek. Nem mintha a többiek körében olyan nagy örömöt szerez a tudat ha valaki az én leszármazottam. Áldás és átok ez a gyereknek. Áldás mert így nem lesz ilyen beképzelt mint egynéhány másik Isten gyermeke, illetve minden amire képes a saját kemény munkájának gyümölcse. ÉS átok mert nem osk barátot szereznek így és nem túl rózsás és napfényes a felfogásuk se. De hát mindennek ára van.
- Nos ha valóban olyan jó leszel mint szeretnéd akkor majd megbeszéljük a fizetségemet. Válaszolom mikor tovább kíváncsiskodik.
Amikor ecseteli ittlétének esetleges okait miközben testét kéjesen simogatja felkacagok megrázva fejemet és tovább kovácsolva a tört. Ha azt hiszi majd engem az alvilág urát zavarba tud hozni ilyen kéjes vonaglással és szavakkal akkor nagyon téved. Természetesen nem tudhatja ki Logan igazából de akkor is mulatságos. Nem tagadom azért kedvemre való a látvány és a próbálkozás de nagyobb élvezet lesz látni az arcát mikor fapofával dolgozok tovább nem is érdekelve az ő szánalmas próbálkozásai. A munkámra koncentrálok szemem sarkából azért látom ahogy a lány közeledik tovább. Mikor szóba kerülök azért odafordítom a fél fejemet.
- Szóval szerinted Hadész rabolta el apádat? Még jobb kérdés hogy szerinted megjelenne neked? Logan ként úgy teszek mintha szórakoznék a gondolaton, ám belül mint Hadész szinte forrok a dühtől. Már itt is vannak olyanok akik minden hazugságot elhisznek. Persze majd én raboltam el a háború Istenét. Mert én ilyen vagyok. Hadész a kegyetlen a gonosz, minden emberi nyomorúság elhozója. Arra nem gondolnak az emberek hogy ESETLEG saját maguk okozzák a szenvedéseiket és én pont leszarom mit csinálnak? Nem persze hogy nem. ÉN minden nap ott ülök a trónomon és azon gondolkodok hogyan basztathatom a többi élőlényt odafent és hogyan törhetek borsot az Istenek orra alá. Nem mintha nem lenne elég dolgom azokkal akik itt vannak velem lenn!

A lány felé fordulok kezemben még mindig fogom a tőrt aminek épp a felforrósított ragyogó végét kalapáltam. Nem tudom eldönteni hogy az éhesnek tűnő szemek Logan külsőjére utalnak vagy a tudására esetleg csak megjátssza az egészet. Mindenesetre komoly arccal figyelem ahogy végighúzza az ujjait a mellkasomon. A bennem lévő düh és talán mert idegesít hogy játszani próbál VELEM ez a lány, elkapom a csípőjét hogy ne tudjon elmenni és a torkához tartom a még mindig forrón ragyogó tőr hegyét. Nem is kell a nyakához nyomnom a belőle sugárzó hőnek már eléggé elviselhetetlennek kell lennie. Halálos komolysággal nézek a szemébe.
- Ezt a tört megkaphatod ha tovább folytatod. Ha egy rendes kardot akarsz akkor menjél vissza a saját kohódhoz és tedd azt amit mondok, kezdve azzal hogy kiméred a szükséges fémet és mondjuk szerzel egy két szükséges szerszámot is. Na gyerünk. Eredj. mondom és ellököm magamtól és tovább dolgozok a tőrön. Majd én megmutatom neki hogy ne szórakozzon velem. Főleg hogy ha hamis gyanúknak ad igazat.
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: I'm the Fire! - Hadész & Amber   
 Similar topics
-
» Amber & Tyrell
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]
Ugrás: