Past in present - Poszeidón & Medúza





Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!


Fontosabb hírek
Megnyitottunk: 2017.11.16
Jelenleg nincsen korlátozás az oldalon
Időpont: 2017 nyara


Statisztika
Fajok
Félvérek
6
11
Halandók
0
0
Istenek
4
4
Mitikus lények
1
4
Artemisz vadászai
0
0
Összesen
11
19



Társalgó



Itt tartózkodnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Craig Robertson, Heather Blackmage, Szász Dalma, Victoire Delacroix






A legtöbb felhasználó (28 fő) Csüt. Nov. 16, 2017 7:54 pm-kor volt itt.



Utolsó bejegyzések
Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:44 pm

Írta  Victoire Delacroix
Today at 3:40 pm

Írta  Veronique Delacroix
Today at 12:52 am

Írta  Amber Hill
Yesterday at 9:23 pm

Írta  Leyla Dandelion
Yesterday at 9:13 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 5:04 pm

Írta  Szász Dalma
Yesterday at 3:59 pm

Írta  Damian Park
Yesterday at 1:53 pm

Írta  Jack Smith
Szer. Dec. 13, 2017 9:55 pm

Az oldal designját a Specto közremüködésével Overtherainboo (aka Medúza) készítette. A leírásokat, szövegeket Keaden Hancrow és Hadész munkája. Ami a fórumon és azon belül található önálló szellemi értéket képvisel ezért kérjük ne lopd el. Ha mégis megtetszene valami és képtelen vagy nélküle élni vedd fel a kapcsolatot az Adminokkal.

Past in present - Poszeidón & Medúza

Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Past in present - Poszeidón & Medúza   ₰ Hétf. Nov. 20, 2017 9:07 pm
You hate me, but me?





Poszeidón & Medúza
A víz kellemesen hullámzik, nem olyan, mint pár napja, mikor örvényekkel ragadott magával hajókat, embereket fullasztott meg. Most eléggé nyugodt, csak ringatózik kellemesen, mintha nem lenne semmi baj. Szembe ülök vele, csak egy fél méter választ tőle el, szemem csukva, csak hallgatom az édes morajlást, beszívom a sós illatot, érzem, ahogy ez a kellemes környezet lebeg körülöttem. Tiszta tudat, erre van szükségem. A homokban állatok jelennek meg, amik utánam jöttek a felszínre, kísérték utamat és akár a szárazföldre is képesek voltak kijönni, de csak laza mozdulattal intek nekik, jobb, ha nincsenek most a közelemben. Elég egy szikra, egy kis katalizátor, és a világot máris képes lennék elárasztani, mióta nincsen meg a szigony, kiismerhetetlen vagyok és dühös. Nem érzem a békét, a hangtalan ürességet, ami a vízzel jár. Elvették tőlem, elvette az a nő… Mintha lenne bármi esélye is egy isten ellen, még ha lehet, ő is az volt. Morgolódva kelek fel, a nyugalmam nem jön… Nem olyan hosszú sétával, de elérkezem oda, ahol motoromat tárolom. Oh, az én drágám. Egy igazi feketeség, és ahogy dorombolni kezd, egy kaján mosoly jelenik meg az ajkamon. A halandók egyik találmánya, amire azt mondom, igazán érdemes volt várni, kezükbe adni a technológiát. Bár, lehet mi is tudnánk ilyet, ha éppen nem a közelgő háború foglalná le az erőforrásainkat, ahogy nekem is. Van egy birodalmam, amit meg kell védenem, van egy népem, amire vigyáznom kell.
Nem sokkal később, már elszáguldottam az ösvényen, ki a főútra, el a parttól kicsit távolabb. A sebesség nem korlát, minden kérdés nélkül lépek át, és élvezem, ahogy a menetszél folyamatosan csapkod, igyekszik legyűrni, de én rendületlenül maradok a helyemen. Utam bevezet a városba, de azon is túl, ki a szélére, ahol már erdők vannak. Fák váltják fel az épületek egy részét. A sok beton még nem szorított ki minden növényt. Az emberek néha milyen furcsák. Megállok egy épület előtt, és máris szobrokba ütközök. Na ná… Milyen szépek, csak kár, hogy régen élők voltak. Ez nem művészet, nem kő van megfaragva, hanem a hús-vér van megfagyasztva. Mondhatnám, hogy bánom, de kicsit sem. Nem az a fajta vagyok, aki töri magát a helyzet után. Az ajtóig jutok, mikor meghallom a sziszegéseket. Remek… Azért, hiányolom, hogy nem az a selymes, sötét haja van, mint régen. Elmerengve emlékszem vissza a templomban történt forró pillanatokra. Igen, kimondottan szép nő volt, örömmel érintettem, és tudtam, hogy ő is akar. Ez az idők alatt kicsit változott, enyhén szólva haragszik rám… De csak egy Gorgó. Isten ellen nehezen tesz bármit. – Ha kérhetlek, Medúza, rakd félre egy pillanatra kígyóidat – mondom mosollyal, miközben lehunyom a szememet. Hallgatózom, figyelek és bizalmat adok a kezébe.

♕Remélem megfelel :3
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitikus lény
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Past in present - Poszeidón & Medúza   ₰ Kedd Nov. 21, 2017 1:39 am


Medúza és Poszeidon

No, I am not bitter, I am not hateful, and I am not unforgiving. I just don't like you.



Tűsarkaim kopogása visszhangot ver az ódon kripta falain és közben kígyóim türelmetlenül sziszegnek a lábam körül, tengert képezve. Mozgó. nyálkás kígyótengert ami bármelyik pillanatban képes olyan erősségű mérget fecskendezni ki éles fogából, ami egy elefántot is képes lenne a túlvilágra küldeni. Természetesen egyetlen gazdájuknak utat engednek és ahova lépek szétoszlanak az apró vagy épp kevésbé apró társaim. A falba vésett polc szerkezetet bámulom, keresve azt ami nekem kell. Olyan régen gyűjtögetem ezeket a mérgeket, átkokat és Isteni tárgyakat, hogy némelyikről már azt sem tudom micsoda. Igazából két dologért jöttem az egyik egy igen fontos relikvia, a másik pedig a szemem fénye Nagini. Mostanában ritkán mozdulok ki az antikvitás boltomból ami stílusosan "Medúza kincsei" néven fut, most mégis hajlandó voltam kimerészkedni a halandók zajos és meglehetősen mocskos világából. Már akkor megérzem, hogy belép az ajtón, mielőtt még megtenné és a düh amit ezidáig sikeresen elnyomtam magamban, most fellángolni látszik. Megáll előttem a szokásos öntelt vigyorával és az ősember kinézetével, és mondhatni egy tenger választ el minket egymástól.


Te vagy a tengerek ura hát tedd meg magad!



Csípőre tett karral állok előtte úgy tekintve rá, mint a legundorítóbb csótányra. Ha akarnám sem volnék képes másképp tekinteni rá azok után amit megtett velem.


Egyáltalán mi járatban errefelé? Jöttél megcsodálni a szobor gyűjteményem vagy talán ... engem akartál látni? Ó de kedves... kár, hogy viszonzatlan.



Ezt a pillanatot választja ki az óriási, albínó anakonda, hogy kicsússzon búvóhelyéről és védelmezőn elém telepedjen sziszegve egyet az Istenre. Megigazítom a napszemüvegem és intek egyet, mire szerteoszlik a kígyóforgatag utat engedve Poszeidonnak.
   
Nagyon is megfelel. Remélem az enyém is. *-*

Felhasználó profiljának megtekintése
Isten
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Past in present - Poszeidón & Medúza   ₰ Kedd Dec. 12, 2017 11:19 pm
You hate me, but I?








Poszeidón & Medúza
A világ változik, mégis vannak olyan stabil elemei, mint mi istenek, vagy ők és a szörnyek. Vannak, mert kellenek, mert így van meg az egyensúly, melynek mérlege folyamatosan billeg, keresi a tökéletes állapotot. A Sors? Hmm, nem tudom, hogy ez Istenek között egyáltalán mondható, mikor olyan hatlmak birtokában vagyunk, amik nem mindig foghatók fel ép ésszel. Medúza számára egykoron a Sors lehettem, akk tönkretette. Hogy ezt bánom? Őszintén szólva, kicsit sem. Egy nőt sem bánok életemben, szimplán nem biztos, hogy ezt a büntetést érdemelte volna csak azért mert teret adott érzéseinek, vágyainak... Noha, ha úgy nézzük, több lett jóval, mint valaha is tervezte. Egy lény erővel, még ha ezt a haragjának teljesítésére használja. Egyszer talán rájön, ennél többre is lehet. Egyszer... Talán...

- Ha ennyire szeretnéd, vízbe fullasztom én őket - dünnyögtem, ámbár provokációnak nem kéne, hogy legyen helye itt, hiszen nem azért jöttem, hogy dühét növeljem. Nem is az érzései miatt érkeztem, bár sosem volt az én asztalom a lelkizés, és sosem lesz. Nekem annyi kell, hogy látott-e a szobrokon át valakit, hallott-e a sziszegések között elsuttogott szavakat, tudott-e arról, kinek kéne a Tenger istenének szigonya. Szigony, mely csak egy tárgy, nem képezi le erőmet, mégis csak egy jelkép, egy lehetőség, ha istennek nem is, de másnak nagy erő lakozik benne. Szigony, melyre szükségem van. Hiszen hol vannak a földrengések? Miért nem nyugszanak az óceánok? A vizek miért zavarosak? Csak egy tárgy, mégis jelentősége van.

- Ugyan, Medúza. Téged látni, mindig élmény - utalok jelenre, múltra akár jövőre szórakozottan. Nem, kicsit sem szándékozok erről beszélni, nem szeretem az időt fecsérelni. A kígyóra pillantok, aki megjelenik az utamban. Felmerül a gondolat, hogy valóban vízzel tisztítsak utat magamnak, de mikor végre megtörik a jég Medúzában, elengedem az ideát. Talán, mert sejti, most nem, sőt, sosem azért érkezzem, hogy valaha is megbeszéljük a régmúlt emlékét, vagy akár a gyerekeket, melyek a jelen darabjait képzik. Figyelem én őket, nem mondanám meg neki, de a legtöbb gyerekemet néha-néha szemmel tartom. Ez alól Pegazud és Khrüszaór sem kivétel. Minta apa sosem ledzek, de szívtelen talán nem vagyok.

-Más miatt érkeztem. Te is érzed a közelgő vihart, mely ki fog törni- sétáltam beljebb. Hangomban csengett egy kis komorság ugyan, de még mindig szórakozottan nézelődtem. Pedig a téma lényegesebb, mint ahogy én veszem. Oldalak, ellenfelek, harcosok, háború, halál. Igazi kis kellemes mese, mely megvalósulni látszik. Melyben testvérek harcolnak, és a szálakat más irányítja. Lehet, hogy először istenek között zajlik, de ki fog hatni az emberi világra is, melyben a félvérek, lények, szörnyek is laknak. Elkerülhetetlen?





♕Remélem megfelel :3
Felhasználó profiljának megtekintése
Mitikus lény
avatar
Témanyitás₰ Tárgy: Re: Past in present - Poszeidón & Medúza   ₰ Kedd Dec. 12, 2017 11:37 pm


Medúza és Poszeidon

No, I am not bitter, I am not hateful, and I am not unforgiving. I just don't like you.



Csilingelő és fagyos nevetésem betölti a termet. Nem is tudom mitől lenne nagyobb libabőre valakinek, a nevetésemtől vagy a hidegtől ami annyi éven át őrizte a kincseimet. Érzem Poszeidon komolyságát, sőt már akkor éreztem mikor belépett. Attól, hogy kevés ideje vagyok újból a földön még hallok egyet s mást. Többek között azt is, hogy készül valami és két oldal formálódik az istenekből amiből csak egy dolog kerekedhet ki... háború.


Azt próbáld meg!



Jegyzem meg fenyegetően a vízbefullasztásra tett megjegyzését és érdeklődőn húzom fel szemöldököm. Pár percig csendben maradok ami ritkaság számba megy, tekintve az epés megjegyzéseim sokaságát. Aztán ördögi mosolyra húzom ajkaimat közelebb hajolva hozzá.


Nem csak, hogy érzem, de nagyon várom is.



Be kell valljam az évek során semmit nem változott a sármossága és a férfiassága mégis a bennem akkoriban szűnni nem vágyó szerelem elapadt és az egyetlen ami megmaradt az az irónia. Kezemmel végigsimítom a vállát és ott is tartom miközben megkerülöm a lecövekelt önmagát.


Miből gondolod, hogy nem én vagyok az egész okozója? Miből gondolod, hogy nem én vagyok az aki hátulról mozgatja a szálakat.



Állok meg a háta mögött a fülébe sziszegve.
   
Kicsit rövid lett és lehet hibás is de remélem az enyém is jó. *-*
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

Témanyitás₰ Tárgy: Re: Past in present - Poszeidón & Medúza   
 Similar topics
-
» Medúza (Melissa Boltagon)
» Medúza nővérek és a fénylő virágok
» Loki & Brunnhilde - Past
Ugrás: