Becenév : Jas, Jazz Születési időpont, helyszín : 1998.02.11; San Diego Foglalkozás : tanuló Csoport : Félvér Isteni szülő : Apollón Kabin : Apollón Oldal : Zeusz Képességek : magas művészeti tudás, legfőképpen: tánc és fotózás; kiváló Pokémon-kártya gyűjtési technika; Jedi mester (de ez titok); jól bánok az íjjál, de amit igazán szeretek: suriken, jatagán. Táborban töltött nyarak száma (mostani beleszámít): 7 év Pb : Toni Mahfud
Apollón az apám, és valójában ezt ennyivel le is szeretném rendezni. Túlléptem már a tényen, hogy a férfi, akit éveken át az apámnak hittem, aki felnevelt, aki megtanította nekem az abc-t keserves küzdelmek árán, valójában nem az. Anyát soha se faggattam az egésszel kapcsolatosan, valahogy úgy érzem, hogy ő erről nem akar beszélni. Én meg nem igazán szeretek olyanról beszélni mással, amiről tudom, hogy az adott személynek kellemetlen. Így ez az egész téma kettőnk között tabu. Mindent tudok, amire szükségem van, csak nem tőle. Majd egyszer talán megnyílik (ami tőle elég furcsa lenne az alapvető személyisége miatt), és akkor elmondja, hogy Mrs. Tebb hogyan tudott félrelépni pont egy olyan alakkal, mint Apollón. Már mint az öregemmel ég világon semmi bajom nincsen, sőt még kedvelem is...Csak hát.. Ő és anya...Mint tűz és víz jég. A másik apámat (mármint Elijah Tebb) pedig ezek után sem tekintem másnak, mint apa. Ő nincsen beavatva az egészbe, nem is akarom, hogy valaha is megtudja, hogy valójában nem az ő fia vagyok. Hogy hogyan tudtam meg, hogy Apollón az apám? Sajnos nálam nem volt "Jasper, én vagyok az apád" jelenet. Egyszer csak megjelent egy szatír a házunk előtt mikor anyámmal kettesben voltunk otthon, hogy most már itt az idő, hogy a táborba menjek. Persze mikor ezt az egészet elmondta Franco –, a szatír – anyám, akkor is inkább átment a másik szobába. Fogalmam sincsen, hogy miért jó neki az, hogy saját magának hazudik a származásommal kapcsolatosan. Ja, de meg van! Hiszen Mrs. Tökéletesség saját magának soha se fogja bevallani, hogy néha ő is követ el “hibákat”. Szeretem anyámat, tényleg, igazán, de már nagyon kikészít ezzel a viselkedésével. Sőt később azt se mondta el, hogy kinek is vagyok a gyereke, pedig jól tudta, hogy kivel bújt ágyba. Persze sejtésem, reményem nekem is volt, de végül ez csak a táborban derült ki. Ez pedig már évekkel ezelőtt történt. Most már tudom, hogy ki vagyok és ez rengeteg önbizalmat adott. Az embernek elég rossz érzés, ha tudja, hogy az életében valami nem stimmel. Edzem magamat, próbálok olyanná válni, hogy mindkét apám büszke lehessen rám. Apollótnól örököltem a művészetek irányában az affinitásomat. A zenében rengeteg fajtát szeretek Csajkovszkij-től kezdve az electro swingen át egészen az Imagine Dragonsig. Ám a hangom nem túl szép, valahogy ezt nem sikerült örökölnöm tőke. Viszont szerintem elég ügyesen tudok festeni és rajzolni, ezen a művészeten belül pedig ha korszakot kéne mondanom, akkor szeretem a Reneszánszt (azon belül is a Cinquecentot), a Romantikát, az Impresszionizmust, Szecessziót és Szürrealizmust. Ha művészetek kell hozzájuk párosítanom (és számomra a legkedvesebb alkotásaikat), akkor: Michelangelo Buonarroti (Utolsó ítéletet); Caspar David Friedrich (Vándor a ködtenger felett, Az élet lépcsőfokai, Jeges-tenger) és Eugène Delacroix (A Szabadság vezeti a népet; Sardanapalus halála); Pierre-Auguste Renoir (Evezősök ebédje, Bál a Moulin de la Galette-ben, Esernyők) és Claude Monet (A Grenouillère, A szarka, Tavirózsák); Gustav Klimt (A csók, Adele Bloch-Bauer I); Salvador Dalí (Az emlékezet állandósága, A polgárháború előérzete,Tonhal horgászat, Gyorsan mozgó csendélet, Elefántokat tükröző hattyúk). Maga a posztimpresszionizmus nem igazán tartozik a kedvenceim közé, ám a stílus nagy alakja Vincent van Gogh már annál inkább, tőle kiemelkedőek számomra a Napraforgók, az Éjelli kávézó, az Íriszek és a Csillagos éj. Igen, elég vegyes a stílusom, nem igazán tudok ezek közül kedvencet említeni. Valahogy a személyiségemet is ilyen vegyesnek képzeljétek el, egy nagy mix vagyok. Szeretem még nagyon a fotográfiát (ami mára a legfőbb hobbim lett, kezdem már egyre komolyabban csinálni, igaz suli mellett elég kevés időm van rá) és nem olyan régen a digitális művészet világába is belekóstoltam, de sajnos még nagyon kezdő vagyok. A festészet, és a fotográfia mellett a harmadik legfontosabb művészeti ág az életemben a tánc. Egyszerűen oda vagyok érte már pici koromtól kezdve. Sok félét kipróbáltam rövid életem során, de végül a favorit a klasszikus balett lett. És most leszögezem: nem érdekelnek az olyan gyerekes vélemények, mint például “Milyen már az, hogy egy fiú balettozik, inkább nyomás focizni” és hasonlóak….Én szeretem csinálni, örömmel tölt el és az életemet nélküle nem tudnám elképzelni. Amúgy itt a kedvencem kétségkívül A diótörő. Nem hiába kezdem a világ egyik legjobb művészeti főiskoláján, a Juilliardon szeptemberben a második tanévemet a klasszikus balett szakon. Nehéz munka árán jutottam el idáig. Mint ahogy a táborban is próbálom magamat folyamatosan még jobb harcossá kiképezni, úgy a balettban is a folyamatos fejlődés a célom. Ha mást nem is, a maximalizmust biztosan anyámtól örököltem. A balett pedig egyáltalán nem is olyan könnyű, mint aminek látszik. Rengeteg próbánk van, évközben legtöbbször éjjel kerültem ágyba, persze az órákon mindig megjelentem, majd megint próbák, előadások, folyamatos diéta, edzés és nem hogy hibázni nem szabad, de még a szót is ki kell törölnünk a szótárunkból. Ha nem bírod a tempót, akkor repülsz a suliból. Nem veszik lazára a dolgot, nagyon nem. Én pedig az elmúlt egy évet végig küzdöttem, és már én is a halálomon voltam. Nem hogy a tanév végén, de már a tavaszi szünet idején. Tavaszi szünet: örömmámor volt az egész, mert a téli szünettel ellenben most a tanáraim egyetlen egy próbát sem raktak be. Tudtam, hogy végre pihenhetek, és kicsit többet is bulizhatok. Meg is hívtak egy házibuliba, ahová magammal akartam vinni a barátnőmet, Mayát is. Róla azt kell tudni röviden, hogy a táborban ismerkedtem meg vele, őrjítően szerelmes voltam belé és, hogy minden értelemben ő volt az első számomra. De éreztem, hogy bármennyire is szeretem, valami megváltozott közöttünk. Talán ennek az oka az volt, hogy kicsit kevesebb időt töltöttünk együtt, mint ahogy azt terveztük. Pont örültem is, hogy most végre van időm vele foglalkozni és átbeszélhetjük a dolgokat. Persze ha Mayát meghívom a buliba, akkor jön vele a barátnője Elise is. Valójában ez soha se zavart, mert soha se úgy viselkedett, mint a zavaró plusz egy fő, inkább ő a buli plusz egy fője. A dolog végül úgy alakult, hogy Maya nem tudott eljönni – viszont ez csak az utolsó pillanatban derült ki–, de persze Elise ki nem hagyta a lehetőséget. Így hát a barátnőm legjobb barátnőjével indultam el bulizni...Kérlek ne mondjatok semmit! Így visszamondva tényleg elég gáz a sztori. Hogy megértsétek az állapotomat leírnák pár dolgot: nagyon ki voltam merülve abban az időben. Beválogattak az újévi előadásba, ami első évesként óriási nagy szó, viszont emiatt lassan úgy éreztem magamat, mint egy élő zombi. Aztán ugye említettem, hogy folyamatosan diétáznunk kell, hogy a verseny súlyunkat megtartsuk...Nos én ezt keményen be is tartom, viszont emiatt elég sokat fogytam. Nem vagyok gizda, inkább szálkásan izmos. Aztán pedig az egész sulis zűrzavar és a diéta miatt elég ritkán iszok alkoholt mostanában...A partin viszont nagyon durván berúgtam, amire nem hogy a szervezetem nem készült fel, de még maga az agyam sem. Ezért történt meg, hogy hoztam pár elég érdekes döntést akkor. Azért az elején le kell szögeznem, hogy Elise se volt józan állapotban, sőt nálam sokkal rosszabb volt és ő nem csak alkoholt fogyasztott, de valójában tőle ez nem túl meglepő. Viszont azt már bevallom, hogy a tánc közbe ittasan én csókoltam meg őt, és nem fordítva. Azt is tudom, hogy utána a vendéglátó hálószobájában az ágyra már ő lökött rá...El tudjátok képzelni mi történt ott azon az éjjel...Hát én is csak elképzelni tudom, mert nem nagyon emlékszem másra az estéből. Amire nagyon nem vagyok büszke és óriási nagy bűntudatom van azóta is. Reggel mellette ébredtem és rögtön tudtam, hogy lefeküdtünk. Nem emlékeztem rá teljesen – még most se –, csak foltokban, de tudtam egy furcsa érzés miatt, hogy megtörtént. A jelek szerint Elise meg még ennyire sem emlékszik...Vagy nagyon jól titkolja előttem.. A tavaszi szünetben szakítottam Mayával, mert egyszerűen csak képtelen vagyok a barátja lenni azután, amit tettem. Nem megy… És amúgy is úgy gondolom, hogy lehet, hogy részeg voltam, de még is csak megtettem, és ez mutat valamit a kapcsolatunkról. Persze Mayának azt már nem említettem meg, hogy összebújtam a legjobb barátnőjével. Tudom, hogy hülyén hangzik az egész után, és biztosan egy bunkó parasztnak tartotok, de végső soron a lány fontos nekem. Persze lehet, hogy ezzel csak saját magamat védem. Most pedig egy újabb nyár kezdődött el, és egyben az utolsó évem a táborban diákként….És ez az év talán fontosabb lesz az összes többinél is több szempont miatt. Egyszer ott van az istenek helyzete, amiről most egyszerűen nincsen kedvem beszélni, szóval majd máskor elmondom a véleményemet. Meg az egész Maya-Elise ügy. Próbálok jó barátja lenni Mayának, de talán ezzel még rosszabbat is teszek neki. Nem szeretem már a lányt annyira, talán a tavaszi szünet idején sem szerettem, de nehezen képzelem el az életemet nélküle. Így most egy furcsa barátság állapot van köztünk. Aztán ott van Elise, akinek a jelenléte mostanában folyamatosan összezavar, meglátom és csak arra az estére tudok gondolni...Na meg a szája ízére, amire nagyon is emlékszem.. A lány pedig mióta szakítottam Mayával nagyon ellenséges velem. Ha még tudná, hogy mit is tettünk aznap éjjel...Megölne. Ő nem emlékszik semmire, én meg nem (merem) elmondani neki. Ja...egy elég szar helyzetbe kevertem magamat. Most pedig ebből próbálom valahogy kikeverni magamat a lehető legügyesebben. De van egy sejtésem, hogy nem igazán fog sikerülni a terveim szerint.
Na ez igen. Ez is jó hosszúra sikerült Bulik, szenvedés, megcsalás....biztos, hogy nem az én fiam vagy inkább? Tetszett Úgy látszik viszont elég szorult helyzetbe kerültél. Nem akarok a helyedben lenni Menjél csináld meg az avifoglalót és irány játszani. a kék csapatban vagy
₰ Tárgy: Jasper Tebb 
Bulik, szenvedés, megcsalás....biztos, hogy nem az én fiam vagy inkább? 
Úgy látszik viszont elég szorult helyzetbe kerültél. Nem akarok a helyedben lenni 