Becenév : Elise, csak ennyi Születési időpont, helyszín : 1999.02.19., Washington D.C. Foglalkozás : Tanuló (Kereskedelem-Marketing, Yale) Csoport : Félisten Isteni szülő : Hermész Kabin : Hermész Oldal : Zeusz Képességek : – legjobb tolvajok és csínytevők – megérzik a csapdák helyét – jól bánnak a pénzzel Táborban töltött nyarak száma (mostani beleszámít): 4 Pb : Yulia Rose
- Magasabbra! Sokkal magasabbra! - egy idős nő kiabálásának hangja tölti meg a hatalmas teremet. Feszültség kézzel tapintható, csalódottság ül ki az arcára és csalódottsága egyre csak nő, mint a sötétség a naplemente után. Szemével a kislány mozdulatait követi, mindent belead, próbál kecsesebb lenni, mint egy hattyú, csodálatos látványt nyújt a tökéletesnél tökéletesebb mozdulatai, azonban a nő mégis éppoly elégtelen, mint ezelőtt. - Nem elég kecses! - csapja sétabotjának az alját a földhöz, ezzel megtörve a lány koncentrációját, aki egy óvatlan lépés és megcsúszás következtében a földre esik. Kétségbeesés és a félelem érdekes egyvelege üt ki az arcára a lánynak, még csak alig hét éves. Fiatal még és ebből eredően még rengeteg hibát fog elkövetni a életben. - Kérem Miss Potts, nem fogom elrontani. - mondja halkan a lány, majd feltápászkodik a földről és újra kezdi a mozdulatsort, most pedig végre sikerül neki, mosoly ül ki az apró kis arcára, testét elárasztja egy megkönnyebbülés hullám. - Pályafutásom szégyene vagy! - kiabálja a nő a kelleténél undokabban és talán hangosabban is, mint ahogyan azt kéne. Csalódottsága talán életévéből eredhet, túl sokat vár el, ő már eleget letett az asztalra, az egyik leghíresebb táncos a városban és ritkán vállal tanítványokat.. - Bánom, hogy igent bólintottam Fred kérésére. - jelenti ki, miközben magára veszi a kabátját és szép lassan a kijárat felé biceg. - Kérem Miss Potts, ne menjen el. - indul utána a kislány, azonban a nő csak töretlenül halad előre, mintha nem is hallaná a lány kérését. - Kérem. - mondja halkabban, majd megáll, mikor az idős nő is megáll. - Végeztünk. - zárja le a beszélgetést a nő, kislány pedig sírva a földre guggol. Tíz perc elteltével is ott sír, nem tud felállni, túl nagy a szomorúság, nem tudja, hogy mit rontott. - Jaj picikém. - hallatszik fel egy férfi hang, mire a lány felkapja a fejét és rohan is a hang felé, majd elrugaszkodva a férfi nyakába ugrik. - Utál engem. - suttogja a lány, majd szipogni kezd. A férfi csak nyugtatólangosan elkezdi simogatni a kislány hátát. - Nyugalom kicsikém, ez a nő bolond és öreg is, meglehetősen büdös. - mondja, mire a kislány felnevet és a férfi arcára nyom egy puszit. - Szeretlek nagyapi. - nyom még egy nagy cuppanósat a férfi arcára és megöleli. Látszik, hogy mennyire szeretik egymást, hogy mennyire rajonganak a másikért. - Keresünk valakit, te túl jó vagy ehhez a bolond vénasszonyhoz.- és elindul a kijárat felé.
●●●●●
Hangos léptek csattanása hallatszik fel az amúgy csendes házban. A lány tízéves lehet, elég fiatal és az arcán lévő mosoly olyan széles, mint egy víziló szája. Kezében egy papírt és egy keménykötésű bizonyítványt tart, miközben nagyon ügyel arra, hogy el ne ejtse. A kislány a szüleit kereste, akik éppen az étkezőben ebédeltek, bár megígérték a lányuknak, hogy együtt fognak ebédelni, őt még sem lepte meg a dolog, hozzá szokott már, hogy egyedül kell ennie. Végig mosolyogva futott, míg végül megállt az édesapja mellett és felváltva nézte az édesanyját és apukáját. Kezében szorongatta a bizonyítványt és mosolygott. - Én voltam a legjobb az osztályban idén is. Megnézitek? - majd kicsattant a boldogságtól, de egyik sem nyúlt érte. A kislány mosolya kicsit halványodott, azonban még sem tűnt el az arcáról, hitt benne, hogy a szülei értékelni fogják a teljesítményét. - Elhiszem Elise drágám, hogy tied lett a legjobb, de ez még könnyű, majd ha az egyetemen is így teljesítesz, akkor megdicsérünk édesapáddal. - mondja a nő, miközben még csak a tekintetét sem emeli a lányára, töretlenül eszik mindaddig, míg a férje telefonja meg nem csörren. Az apja arra hivatkozva, hogy "fontos" elindul ki és felveszi a telefont, majd beszélni kezd. - Hogy megy a balett? - végül csak a lányára pillant, akitől elveszi a bizonyítványt és az asztalra helyezi. A kislány pedig elgondolkodik, de még mielőtt válaszolhatna a nő újra szóra nyitja a kirúzsozott ajkait. - Sajnálom, hogy elüldözted az elején Miss Potts. Tőle biztosan többet tanulhattál volna, mint ettől a.. díszmajomtól. - mondj a nő egy fintorral az arcán. Elise csak elmosolyodik. - Hector nagyon ügyes és szeretek vele táncolni. Én kaptam a.. - de nem tudja befejezni a mondandóját, mivel a nő felháborodva vágja az asztalra a bizonyítványt, mire Elise csak összerándul. - Mi az a B nyelvtanból? - kérdezi a nő dühvel teli hangon. Természetesen az A+-t nem vette észre matematikából, történelemből és irodalomból, de az egyetlen B a bizonyítványban azonnal szemet szúrt neki. - Én.. - kezd bele a kislány és végül a nő kérdésére nem válaszolva mással rukkol elő. - Esetleg apával eljöttök az előadásra? Holnap után lesz. - mondja halkan reménytelien, de a mosoly hamar lehervad az arcáról, arcában a boldogság fényét leváltja a szomorúság. - Nincs nekünk ilyen kis bolondságokra apáddal. Majd talán a következőre. - mondja a nő, majd pedig feláll az asztaltól, megtörli a száját. A kislány egyet bólint és elindul a szobája felé, letörten és szomorúan. - Elise? - szól az anyja utána, mire a kislányban a remény szikrája lobban fel és megfordul abban reménykedve, hogy mégis tud majd az anyja időt szakítani a balett előadására. - Holnap hívok neked egy nyelvtantanárt. - mondja a nő, mire a lány újfent csak bólint egyet.
●●●●●
A zsivaj és a beszélgetések hangja elhal, mikor a teremben kialszanak a fények, mikor a függönyt felhúzzák és a reflektorokat a színpadra irányítják. Egy lány jelenik meg a színpadon, elkezdi a megfelelő mozdulatsorokat, belelendül és megcsinálja századjára is azt, amit egészen eddig gyakorolt. Szeretett táncolni, egyszerűen ilyenkor nem gondolt semmire, csak ő volt egyedül. Ilyenkor nem érezte a fájdalmat, amit a szülei hiánya okozott. Egyetlen egy fellépésére sem mentek el. Egyedül a nagyapja ült ott valahol a tömegben, egyedül ő foglalkozott a lánnyal és minden bizonnyal csakis ő szerette. Több szeretetet kapott a férfitól egy óra alatt, mint egész eddigi életében a szüleitől. Szeme sarkából amúgy furcsa dologra lesz figyelmes, valaki feláll a tömegben, miközben mellkasán szorongatja.. A nagyapja. Tudja, hogy nem állhat le, de mikor a férfi pár lépés után összeesik, ő nem tud tovább a fellépésre gondolni, aggodalom önti el a szívét, abbahagyja a táncot és futva indul el nagyapja felé. Sokan körülvették a férfit, alig tudta magát átverekedni az összegyűlt tömegen, végül csak sikerrel járt és azonnal nagyapja mellé térdelt. - Nagypapi. - a lány szemében könnyen gyűltek, egyszerűen alig tudta visszatartani a sírást, még maga sem tudja, hogy mi lesz vele, ha bármi baja lesz a papájának.. Az aggodalom mellé egy nagy adag félelem is társult. - Ne csukd be a szemed.. - kéri a lány és már nem tudja megakadályozni a könnyei útját, patakként törnek fel.. A férfi szíve leállt, hiába értek ki a mentősök, nem tudták újraindítani a szívét..
●●●●●
- Elise? Elhoztad? - kérdezi egy srác tőle. Elég furcsa a külseje, ránézésre is meg lehet mondani, hogy a fiú nem olyan szerekkel él, amik egészségesek lennének.. - Nyugodj már le Tom, itt van nálam. - forgatja meg szemeit a nem rég említett lány és előveszi a bankjegyeket a kabátjából. Már egy ideje folyamatosan vásárol különböző hatású drogokat, próbált nem rászokni, de végül elvesztette a harcot.. - Vigyázz vele, nem gyenge cucc. - figyelmezteti a fiú, mielőtt odaadná neki. Egy kis zacskóban van hét darab bogyó.. A lány szemei azonnal felcsillannak. Az arcán a mosoly szélesedik, nyújtja is a pénzt Tom felé, de a fiú csak vonakodva veszi el tőle. Egy nagy sóhaj hagyja el Tom ajkait. - Le kéne állnod ezekkel. - mondja neki. Elise arcára érthetetlenség üt ki, nem érti.. mármint persze, tudja mit jelentenek a szavak, amik Tom ajkait hagyták el, de nem tudja hirtelen hova tenni ezt a szituációt. - Szar futár vagy, ha éppen a legjobban fizető klienset akarod lebeszélni a dologról. - mondja a lány nevetve, de mikor a fiú nem nevet vele, akkor ő is abbahagyja. Egyre kínosabban érzi magát ebben a szituációban és összevont szemöldökkel nézi a fiút. - Mi a bajod? - kérdezi a fiútól, miközben egyenesen a szemeibe néz. - Ezen a héten most találkozunk harmadjára.. Túl sokat cuccolsz, tudod volt már ilyen korábban is.. A csaj egy kuka mögött végezte, megdöglött. - mondja a fiú minden egyes szavának nyomatékot adva, különösen az utolsó szónak. Elise emlékszik a lányra, még a tévében is benne volt, azonban tudta, hogy ez vele nem történhet meg.. vagy mégis? Elbizonytalanodott, maga is tudja, hogy mostanában többet keresi fel Tomot, mint kellene, de hát ha szüksége van ezekre, akkor befogja szerezni. Ha nem is tőle, akkor majd mástól. -Akkor most odaadod vagy máshoz járjak? - kérdezi a lány csípőre tett kézzel. Nem úgy reagál a srác, ahogy ő azt elvárta.. - Ne csináld Tom, kell nekem.. - mondja a lány halkan, de a fiú megfordul és elindul.. Eliseben hirtelen lobban. Bemutat neki. - Egy retardált, aberrált, csicska fasz vagy, egy PINA! - kiabál utána.. Tom megáll. - Utálj csak engem, de legalább életben maradsz..
●●●●●
Elise csak méregeti a fiút, elsőre is feltűnik neki, hogy csodálatos kék szemei van, elég sármos és olyan jóképű, hogy érdemes lenne szoborba faragni az arcát. Elszívtam már egy füvescigit, így hát körbejárom, miközben vizsgálgatom. Erős karok, izmos felsőtest, olyan.. olyan tökéletesnek néz és örül neki, hogy a barátnője egy ilyen faszit tudott magának szerezni, bár talán az már túlzás volt, hogy szaglászni kezdte. - Ez normális nála? - kérdezi és a hangja.. olyan kellemes Elise fülének. Az illata pedig.. - Okés a srác, lehet a pasid, megengedem. - nevet fel a lány, miközben a srác seggére csap, "Még a segge is milyen izmos". Végül pedig körbenéz. - Na drágáim, ti menjetek randizzatok vagy mi. - csapja össze a kezeit. Szerette a barátnőjét, nagyon is szerette, éppen ezért drukkolt nekik ezerrel, tudja, hogy Maya előző kapcsolata milyen rossz volt és elég szarul is ért véget. Reménykedett benne, hogy ez a fiú másmilyen lesz, hogy megbecsüli a barátnőjét. Azonban a srác neki is eléggé imponált és tudja, hogy ez csak a külsőjéhez való vonzódás, de zavarta őt, még nem volt rá senki ilyen hatással. - Gyere már Elise.. - mondja Maya és megfogja a mellette álló fiú kezét. - Mond meg neki te is édes. - tipikus Maya, osztja is az utasítást. - Nem zavarnál. - mondja a fiú, mire Elise csak felnevet. Biztos, hogy ne fog velük menni, tudja, hogy milyen lenni a felesleges harmadiknak, hisz otthon mindig ezt éreztetik vele. Mióta a nagyapja meghalt egyre rosszabb lett a viszonya a szüleivel, már olyannyira, hogy megfordult a fejében egy költözés ötlete is. Talán neki is sokkal jobb lenne. - Dolgom van, találkozom pár haverommal. - mondja, mire a barátnője arcán a mosoly halványodott. Egyből tudta mire gondol a lány és a baj, hogy jó dologra gondolt.. - Nyugi, nem olyan haverok. - barátnője megkönnyebbülve sóhajt egyet, majd két puszi után elindul a dolgára.. Jasper. Jasper Tebb. És már rá is googlezik, hogy ki is ez a srác valójában.
Szia Nagyon tetszett az Et!!!! Sok szöveg, jó story! Majdnem sírtam...na jó nem de megindító volt Látszik hogy sokat gondolkodtál a karakter személyiségén. Kívánom hogy jól érezd magad nálunk. A kék csapat büszke tagja leszel. Menj csináld meg az avifoglalót és már játszhatsz is!
₰ Tárgy: Elise Parker 
Nagyon tetszett az Et!!!! Sok szöveg, jó story! Majdnem sírtam...na jó nem de megindító volt