A&D ~ Sit down and...

Amanda & Diana

You can't hide, you can't run

Micsoda szép kellemes késő délutáni idő volt. A verandán ültem  egy csésze fekete tea, sok papír és egy tálka eper társaságában.
A papírokban megannyi számomra kedves tárgyról olvastam. Edények, tálak gyűrűk karperecek. Mások divatos ruha katalógusokat néznek én pedig a múzeumi katalógusok hatalmas rajongója vagyok. Szóval a tanulmányomhoz kerestem a tárgyakat és párhuzamokat. Elfoglaltam magam. A tanórák után mindig a saját ügyeimre szántam az időt. Most egyedül voltam kint, Mr. D. a megszokott helye is üresen állt.
Néha- néha elment valaki mellettem rám köszönt, volt hogy visszaköszöntem vagy bitcettetem egyet vagy észre se vettem. Az utóbbi többször elfordult, velem ha nagyon bele merültem az olvasásba.  Felpillantottam egyszer az olvasmányomból egy alakot láttam a háztól távol, félórával később az erkély másik végén láttam állni. Egy lány volt az óráról, az a fura lány. Hát be kell vallanom talán nem a legerősebb fizikummal van megáldva. Sápadt arccal tekintet rám.
- Hello! - köszöntem neki és folytattam a  munkám, de mégsem hagyott nyugodni hogy ott áll a másik oldalon így történt meg, hogy újból felé tekintetettem. Becsuktam a kerámia katalógust is.
- Valakit vársz? Talán Kheirónt? Most ő távol és csak vacsora előtt ér vissza. Ha van kedved, nyugodtan csatlakozz hozzám.
Fogalmam sem volt, hogy mit keres? Mi hozta ide a Nagy házhoz?

szószám ◆ megjegyzés ◆ Ismeretlen jövő ◆ credit