~Hey?! Sisters!!!

Történet: Jupiter Tábor egyik vezető egyénisége vagy azóta az éjszakai szörny támadás óta. Sokan köszönhetik az életüket neked. Ha nem ilyen sorsunk lett volna és ismernénk egymást, legjobb testvérek lennénk, de nyár eleje óta ismerjük egymást.
Bizalmatlanul közeledsz  felém és a táborunk lakói felé. Az új helyzet nem csak téged visel meg, hanem mindenki mást is.  Harcias és igazi militarista vagy ezt már az első nap láttam. A karodon a tetoválások elárulták, mennyi tábort megéltél már. Ceres lánya vagy ezt már tudom rólad. Megismernélek, hisz testvérek vagyunk. Félek több családtagot megismerni, félem őket a közelembe engedni. Fáj, mikor elveszítem őket. Mégis te hogy élted túl a veszteségeket ? Vannak neked is érzéseid?
Mennyivel másabb életed volt neked, mint nekem.
Mennyi közös vonásunk van? Egy finom vacsorát főzhetnénk együtt. Veteránok vagyunk és a szörnyek ellen küzdünk mind ketten hősök vagyunk a saját világunkba, de mégis mik vagyunk mi most az új közös küzdőtéren. Ellenségek vagy testvérek?

Történet:
Amikor megláttalak, rögtön felismertelek. Tudtam ki vagy vagyis azt, hogy a halandó szülőd ki. Annak a világsztár szakácsnak vagy a lánya. Micsoda botrányok keringtek rólad, újságok bulvárlapok és magazinok szerte Eltűnt a szőke angyal. Sose gondoltam volna, hogy több közünk is lesz egymáshoz. Túl élted a támadást, de miért is szöktél el otthonról?
Ahogy hallomásból meg tudtam, Ceres megmaradt gyermekei közé tartozol a III. Cohort II. barakkjának maradéka vagy. Ez lett volna 5. éved a táborodban. Dühös vagy a történtek miatt és a dühödet különböző módon adod ki magadból. Egy elvadult rózsa bokor vagy, aki szúr és megkarcol mindenkit kedve és kénye szerint. Nem látom  nővéred, törődő magatartását talán jobban emlékeztetsz arra a lányra, aki Démétér kabinban évekig mellettem lévő ágyon aludt, aztán szerencsétlen módon egy hárpia elragadta és most már a holtak közt van.
Talán nem kellene aggódnom, hogy hasonlóan végzed, mint ő, mert nem ismerlek, mégis az a gondolat, hogy valahogy anyámból kiszakított ego adott neked életet, arra ösztökél, hogy tartsalak téged is szemmel, mert családtag lennél.

Történet:
Az a lány vagy akiből egyszer igazán remek háziasszony válik majd.  Nem tudom, mi nyomja a szíved, de egyre csak sírsz és sírsz. A vörös szemek elárulnak. Tavalyi piros pozsgás az arcodról eltűnt. Már nem tudom, elviselni a szenvedésed. Mond hát el nővérednek, ki bántott téged, mert ellátom én a baját. Azt mondják nem vagy túl aktív a közösségi programokon és rosszul létek gyötörnek téged. Pletyka tán igaz? Mostoha testvéredtől bekaptad a legyet?
Vagy más az igazság?
Gyere húgocskám, segítek neked ám....

Történet:
Azt hiszem, sosem fogom megtudni azt, amit te tudsz rólam. Pedig többször elakartad mondani, de sosem érezted megfelelőnek a pillanatot.
Több közös dolog van bennünk, mint azt az emberek tudnák. Nem csak anyai ágon, de apai ágon is egymáshoz fűznek a rokoni szálak.
Apád nem más, mint az én nagybátyám, egy hatalmas vállalat feje  és igazgatója. Alig vagy pár évvel fiatalabb tőlem. A kezdetetek óta a húgomként viselek feléd. Azt hiszem ki is jelenthetjük, hogy jó barátok vagyunk. Oktatóként vagyok jelen a táborban ez más fényt vett a kapcsolatunkra az órák idejére, de  azonkívül játékos csíny tevéseidet, mindig is megfelelően helyén kezeltem. Sosem állt távol, fanyar humor és a játékosság sem.
A kemény fiatal nő mögött, rejtőző lányt a táborozók csak hírből ismerik, míg te megtapasztalhattad azt a részt is belőlem. Mikor mosolyogtam utoljára önfeledtem bárki előtt? Te megtudod mondani, hisz te voltál az utolsó, aki látta drága és kedves, Alice kuzinom.