Christopher Ameil

Becenév : Chris, ’Pher
Születési időpont, helyszín : 2001. 10. 07., Párizs, Franciaország
Lakóhely: New York
Foglalkozás : Tanuló
Csoport : Félvérek
Isteni szülő : Aphrodité
Halandó szülő : Anthony Nolan Ameil (ügyvéd és borász)
Kabin : 10.
Oldal : -
Csillagjegy: Mérleg
Képességek : – természetfeletti szépség
– magas szociális képességek
Táborban töltött nyarak száma (mostani beleszámít): 1
Pb : Matthew Clavane

Hangulatteremtő melódia:

Hol is kezdhetném? Nehéz az embernek magáról beszélnie, de azt talán kijelenthetem, hogy társasági lény vagyok, legalábbis igyekszem az lenni. Egyesek rám aggatnák az "energiabomba" jelzőt is. Alapvetően kedves vagyok mindenkivel, hiszen semmi okom nincs másképp tenni - kivéve, ha szándékosan feldühítenek, olyankor valahogy mindig sikerül oda vágnom, ahol a legjobban fáj. Főképpen annak van félni valója, aki olyanokat bánt, akik fontosak nekem. Nem mintha hős megmentő típus lennék, inkább én vagyok az, aki gyakran megmentésre szorul. Apám szerint csak úgy árasztom magamból az ártatlan, "megvédeni való" aurát. Az biztos, hogy a konfliktusokat igyekszem kerülni, de ha véletlenül egy vitába keveredek, nem szeretem vesztesként végezni.
A világot vidám és optimista szemmel nézem, mindenben próbálom a  jót látni. Talán ezért tűnhetek elsőre magabiztosnak, de valójában sok helyzetben nagyon is bizonytalan, döntésképtelen vagyok. Másokba könnyű lelket önteni és tanácsokat osztani nekik, de mikor saját magamról van szó, ez a képességem gyakran cserben hagy. A barátaim szerint nagyon anyáskodó vagyok, igaz, ami igaz, mindig igyekszem mindenkinek a kedvére tenni és mosolyra bírni.  Ha pedig közös témánk van, vagy valami olyanról kérdezel, amit szeretek, és érdekel, akkor magadra vess utána, mert rengeteget tudok beszélni.
Sokszor megkaptam már, mennyire "lányos" vagyok, sokan előszeretettel dobálnak rám ilyen és ehhez hasonló sértéseket, de emiatt egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy meg kellene változnom. Sőt, kifejezetten igazuk van ebben, így aztán mindenki levonhatja a megfelelő következtetéseket... Bár a sértések miatt nem szándékozom megtagadni azt, aki vagyok, mégis sok esetben érzékenyen érintenek. Ahogy általában minden máson is könnyen meghatódom, de nem kell félni; ha épp arra van szükség, kellő ridegséggel tudom kezelni a helyzetet!
A halandó világban nincs túl sok barátom, azok is főképp lányok - bizonyos okokból velük jobban kijövök. A táborban talán ez megváltozik, ki tudja?

Édesapám vérbeli francia, Párizs környékén működtetett egy borászatot. Régi családi vállalkozás, de ő is, mint sokan mások, Amerikába vágyott. A nő, akibe beleszeretett, és aki rövid ideig volt életének része, sosem árulta el valódi kilétét. És akkor itt kerültem én a képbe, miután a hölgy megáldotta egy gyermekkel. (Persze, számomra is csak nemrégiben vált nyilván valóvá, hogy a titokzatos nő a szerelem istennője volt, miután egy félig-kecske srác elküldött a táborba...)
Apám legjobb tudása szerint nevelt egészen nyolc éves koromig, mikor megismerkedett egy nővel, aki immár a mostoha anyám. Kezdetben nagyon szimpatikus volt, kedveltem őt, és nem is volt ellenemre, hogy miatta New Yorkba költözzünk. A házasságuk második évében aztán megszületett a kisöcsém, Peter.
Mióta ő köztünk van, Nancy egyre kevesebb figyelmet szentelt rám, és egyre mostohábbá vált. Nem mintha a kölyköt hibáztathatnám ezért, őt imádom. Nancy viszont sosem rest a tudtomra adni, mennyire nem vesz ember számba, természetesen csak a színfalak mögött, ahol apám nem sejt semmit...
Emellett az iskola sem sétagalopp. Bár a legtöbb tantárgy kifejezetten érdekel, mindig is kicsit lemaradottnak éreztem magam a diszlexiám miatt, és mellé még társult a rengeteg piszkálódás is. Főleg a fiúk részéről. Hiába voltam mindig is kedves, a legtöbbjük nem kedvelt. Szerencsére mindezek ellenére sikerült egy-két barátot szereznem, akiknek hála átvészeltem az eddigi éveket - a legfontosabb számomra közülük Daisy Cooper. Meg kellene ismernetek, hihetetlenül kedves és életvidám lány! Neki bármit el merek mondani, ha van valaki, akit igaz barátomnak tekinthetek, akkor az ő.
Illetve... egy dolgot nem tud. Ez az egész görög istenes és félvéres dolog, mely számomra is nemrég nyert csak értelmet, olyasvalami, amit egyetlen halandó ismerősömmel sem mertem megosztani...

Külső: Említettem már ugye, hogy sokan lányosnak tartanak? Hát, szerintem ennek egyik oka a testalkatom, hisz nem elég, hogy nem nőttem túl magasra, de kilókkal is csak az 56 felső határát verdesem, szóval nemhogy az izom kevés rajtam, minden más is. Bár apám elszántan próbál felhízlalni, eddig nem nagyon jött össze neki.
Aztán itt van még a teljességgel megzabolászhatatlan hajkoronám, amiről öt percenként változtatom a véleményem a "Most azonnal le kellene vágni nullés géppel"" és a "Hozzá ne merj érni, főleg ne ollóval!" között. Egyelőre ez utóbbi érzésnek van nyerőszériája.
A szemeim, hát... jó kérdés? Néha barnának tűnik, néha zöldnek, igazából megvilágítás kérdése.
Ami még talán jellemző, hogy mindig az ujjamon van apámtól kapott gyűrűm, amolyan családi örökség, hosszú évszázadok óta adják tovább a férfi tagok. Ezüst darab, opálkővel a közepén. Szintén ezüstök a fülbevalóim, mivel azt is hordok rendszeresen, bár a hajamtól nehezen látszik. A legszembetűnőbb talán a tetoválásom, melyet bal alkaromon láthatsz; nem, ne próbáld elolvasni. Az én saját titkos írásommal van, hiába hasonlít arab betűkre, vagy a Gyűrűk ura tünde-írásához, megkíméllek a kérdés feltevésétől: nem az.

Egyéb random infók rólam:
- Naplót vezetek
- Imádom az édességeket, legfőbbképpen a csokoládét és az epret.
- Kedvenc állatom a panda, több pandás pulcsival és egy plüssel is rendelkezem. (És ha már plüssök, van egy Csőrikém meg egy Fogatlanom is. Őket hármójukat elhoztam a  táborba is)
- Mindig is nagyon szerettem a kisgyerkeket, ha meglátok egyet, elolvadok.
- Zenét tekintve mindenevő vagyok, de leggyakrabban rockot vagy retró slágereket hallgatok. A komolyzenét sem vetem meg: csellózok már hat éves korom óta. Valamenynire gitározni is tudok.
- Kedvenc színem a lila
- Rettegek a kutyáktól.
- Szeretem a Marvel, Star wars és Disney filmeket, kedvenc sorozataim közt pedig a Trónok harcát, Dokikat és a Stranger things-t tartom számon.
- Szabadidőmben szeretek olvasni.
- Mondhatjuk, hogy egész jól rajzolok.
- A természettel és túrázással is jóban vagyok – azonban tájékozódási képességem nulla, nagyon könnyen eltévedek, és bizonyos helyzetekben elég ügyetlen tudok lenni.

Egy éve léptem át először a Félvér Tábor határát.